Tárgy: Re: Standok között Vas. Júl. 19, 2020 12:51 pm
To: Ian
Ha tudom, hogy úgy várnak rám a szobámban, mint a szőke hercegre, biztos, hogy körbe röhögöm Iant, de amiről nem tudok, az nem is fáj nekem. Keresgélek a szerény kínálatban, de az arcomon ülő fintor mindent elárul az embereknek, komolyan, mintha valami ócska piacon lennék, ami igaz is, de most őszintén, itt tényleg nincs semmi érdekes? Ez unalmas, és ha én unatkozom, annak soha nincs jó vége. Teszek még pár métert, mikor meghallom az elsuttogott nevemet. Ah, tudtom, mi hiányzik nekem, csak kérni kellett, és voálá, kit evett ide a penész? Csak nem a nagyfőnök pincsikutyáját?! Arcomon szétterülő ragadozómosollyal fordulok a hang irányába, azonnal kiszúrom a srácot, alig négy évvel fiatalabb nálam, de olykor kinyílt már a bicska a zsebemben azért, mert annyira közel áll Robbhoz, bár nem tudom a pontos okát, vajon miért? Ettől függetlenül ismerem a szabályokat, egy ujjal sem érhetek hozzá, különben szó szerint szíjat hasítanak a hátamból, ha olyan könnyen megúszom. Rosszabb esetben… azt inkább nem képzelem el. Lassú léptekkel közelítem meg Iant, mint egy ragadozó, aki épp becserkészi a prédáját, kék szemeim hideg fényben úsznak, nem kedvelem őt, nagyon nem, főleg amiatt, mert nem tudom, pontosan miért van abban a helyzetben, amiben van. Valahogy nem őszinte, nem tudom jobban leírni, talán megérzés, hatodik érzék, franc tudja, de akkor is van benne valami furcsa. - Búgjad csodálatos hangodon, miről akarsz beszélni? – kérdezek vissza tettetett jókedvvel, szinte ugrásra készen, de tudom, hogy figyelik a kölyköt az őrök; más kérdés, ha netán baleset történne vele, csupán egy aprócska, mennyire kapnék ki vajon? - Azt hittem, egyedül is értem tudsz jönni, de nem csalódtam benned – utalok a kis testőreire, akik árnyékkén figyelik a srácot mindig, bárhova is menjen. Elgondolkodtató azért, hogy most szabad ember vajon és sokat ér, emiatt őrzik; vagy épp inkább szabad ember képébe bújtatott rab, akire vigyázni kell? Talán majd egyszer felteszem neki ezt a kérdést, ha végre valóban kettesben leszünk.
Tárgy: Re: Standok között Csüt. Május 21, 2020 12:27 pm
Időnként hárulnak rám olyan feladatok, amikkel valószínűleg nem nekem kellene foglalkozni, de nem bánom. Legalább lefoglalnak. Ilyen most az is, hogy elő kellene ásnom valahonnan Greyt. Megtehetném, hogy megvárom a szobájában, de annyira azért nem érek rá, hogy ki tudja, meddig ott ücsörögjek, mint valami lusta ribanc, aki a szőke hercegre vár. Inkább nekiállok felkutatni. Nem olyan nehéz ez, csak tudni kell, kitől kell kérdezni, és voilá, máris megkapja az ember a megfelelő útbaigazítást. Alig pár méterrel arrébb állok meg az egyik bódénál, és a srácot figyelem. Nem kedvelem különösebben, és akkor még enyhén fogalmaztam. Nem mintha ez újdonság lenne. Senkit nem kedvelek, aki teret adva a félvérek sztereotípiáinak, képtelen uralkodni magán, és többször keveredik balhékba, mint az bárkinek egészséges lenne. Feketébe öltöztem, egyszerű, praktikus ruhákba, ahogy szinte mindig, ha tudom előre, hogy nem a tűző napon kell parádézzak napokig. Van egy kés az övemen levő tokban, de nem volt még olyan alkalom, amikor Abeeben használnom kellett volna. Többet jelent a nevem és Roberth “árnyéka” rajtam, amitől minden félvér és titán kétszer meggondolja, hogy érdemes-e belémkötnie. A cserkészek között pedig legtöbbször nem egyedül vagyok. Még ha nincs is mellettem senki, akkor is az őrök figyelemmel kísérik, merre járok. Ami persze olykor kicsit bosszantó, mert néha úgy érzem, mintha egy falka hiéna várna arra, hogy elbasszak valamit, de már megszoktam. Fogalmam sincs, mit keres a srác, de úgy válogat a szerény kínálatban, mintha a Szent Grált akarná megtalálni, de folyton csak kutyagumit tolnak az orra alá. Végül megunom a szemlélődést, van jobb dolgom is, mihamarabb letudom a feladatomat, annál hamarabb szabadulok. - Skyler - szólítom meg halkan, de határozottan. Pontosan tudom, hogy így is hallja, nem kell mindenkinek a figyelmét felhívnom magamra, csak az övét… és persze akaratlanul is a néhány körülöttünk állóét, de ez nem különösebben érdekel. - Beszélnünk kell. Igen, az elcsépelt, ikonikus mondat, amit senki nem akar hallani, mert soha nem jelent jót. Most sem.
Tárgy: Re: Standok között Csüt. Május 14, 2020 7:46 pm
To: Ian
Abee nagy, de nem annyira, hogy én ne vegyüljek el az itt levő tömegben, avagy épp az emberek között. Épp ideje, hogy adjak-vegyek a magam módján, sikerült zsákmányt elejtenem, szóval most van itt a pillanat, amit ki is használok. Járkálok a standok között, szemezek az itteni dolgokkal, bár igaz, ha valami megtetszik és én el akarom venni, akkor el is fogom venni, ettől függetlenül most nem áhítozom semmire, nem tetszik semmi. - Francba már, hogy csak ezek a vackok vannak… unalmas-unalmas-unalmas… – motyogok az orrom alatt, nem mintha ez bárkit is érdekelne vagy zavarna, azért ismernek már, tudják, milyen vagyok és milyen labilis a természetem is, hiába tűnök én ártatlan kiskölyöknek, mikor mosolygom, egy pillanat az egész és az illető halott lesz, ha nem tetszik a képe. Volt már rá példa, ezért sem vagyok fegyvertelen, még itt sem, de ez az életem, és ezt akartam, örülök, hogy akkor Rob titánjai megtaláltak az erdőben és idehoztak, sokkal jobb, mint ott kint a szabadban bármi. Tudom, hova tartozom és hogy mit akarok, Rob olyan utat mutatott nekem, amit teljes szívemből akartam, tartozni valakihez végre. Egyik lépés a másik után, még mindig semmi, esküszöm, ha nem lesz itt valami, biztos, hogy inkább bemegyek a kocsmának csúfolt vacak helyre, aztán bunyóba elegyedem, még az is jobb ennél, mint ez a dögunalom. Ruha tekintetében a szokásost viselem, kényelmes surranó, ami elnyeli lépteimet, hangtalanul osonok, ha arra van szükségem, katonai tréning nadrág, póló és egy dzseki. Sötét, terepszínek mindenütt, de ez nekem megfelel. Bőröm enyhén poros, de aki odakint kóricál a vadvilágban, ne is számítson másra, ahogy a ruhám is poros, de ez van, majd ha visszaértem a szállásra, zuhanyozok, egyelőre marad ez.
Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
Kezdőlap 
