Mostanában úgy tűnik, hogy a fajtám csinos női példányaival mindig az edzőteremben futok össze, szóval mit ad isten, ma megint itt esz a rosseb, csak hogy jól induljon ez a hétvége.
Ugyan még csak az öltözőből léptem ki, de már célirányosan haladok a gépek felé, hogy ott indítsam a mai edzést, kezdve majd a futással, a többi majd jön magától.
Szürke tréning, edzőcipő és fekete póló a mai szett, vállamon hanyagul áthajítva a tiszta törölköző, kezemben pedig vizes flakon, felkészültem, amire csak kell egy edzéshez.
Ma nincsenek sokan itt, legalább nyugtom lesz, s bár nem mondhatom azt, hogy valami kondiőrült lennék, szimplán tudom, hogyha nem edzek, akkor annak halál is lehet a vége, ezt pedig nem akarom. Túl fiatal vagyok én még a halálhoz, nem utolsó sorban akkor ki menne Cora és Yada idegeire a küldetéseken meg a kantin közelében? Na ugye, szóval nekem márpedig nem szabad elpatkolni, Yada amúgy is szíjat hasítana a hátamból, ez már egyszer biztos, úgyhogy igyekszem a teremhez, s azon belépve azonnal megtorpanok, ahogy meglátom meglibbenni a vörös tincseket.
- Ha ezt tudom előre, hogy ennyi jó nő van itt, előbb leszek katona! - füttyentem is el magam, mintegy elégedettségemet és tetszésemet kifejezve. Jó, a modorom jó messze jár, valahol a világ másik felén, ha egyáltalán volt nekem olyan; de térjünk vissza főhősnőnkhöz, akin most végig nézve be kell vallanom, tényleg nagyon dögös.