Krys & Ray

Az együttműködés és az összedolgozás fontos. Mondá a katonaság feje. Többnyire a legkevésbé sem értek egyet vele, de valahogy ezúttal kénytelen vagyok bólintani, hiszen igaza van. Ha nincs összeműködés guardian és silah között, akkor elvesztünk. Hiszen az egyik guardian programnak ez az alapja, hogy katona és félvér összedolgozva veszi fel a harcot mutánsokkal, megtisztítva a világot. Aki úgy érzi nem képes dolgozni eggyel a félvérek közül, annak jobb nem is állnia guardiannak, már csak a procedúra miatt sem. Hiszen a vírussal az illető is találkozik közvetett úton, ez elkerülhetetlen,. Hiszen így mérik fel ki alkalmas és ki nem arra, hogy guardinná váljon.
Mikor véget ér a megbeszélés távozhatunk, de engem és Rayt mégis marasztal, annak érdekében, hogy felmérésre küldjön kettőnket. Meg kell hagyni, kissé tartok afelől átmegyünk-e a felmérésükön, ugyanis az egész életemet arra építettem, hogy a silaht akivel összekerültem, ismerem. Pedig nagyon sok mindent nem tudok róla, hiszen nem beszélünk sokat és ha mégis, akkor is munkaügyben. Valahogy sosem jött el a megfelelő pillanat, hogy egymásnak beszéljünk az életünkről, így talán az összhang sincsen meg úgy. Mégis valahol bízok Rayben, hogy megmutatjuk a fejeseknek, hogy semmi ok aggodalomra, képesek vagyunk összedolgozni, még ha a párosításunk nem is megszokott.
Kilépünk végül a teremből, majd körbevesz minket négy őr, akik Kristályváros kapujáig kísérnek bennünket. Meg kell hagyni a főnök, tud időzíteni időjárást illetően. Bódító meleg van, egy teve is kiszáradna ebben a nagy melegben. Talán nem, de azért hasonlatnak nem volt utolsó. Az időjárás valóban nem kedvez nekünk, már csak abból a szempontból sem, hogy félő nem lesz célpont amin majd kibontakozhatunk. Ahogy mi, úgy a mutánsok sem hiszem, hogy nagyon kedvelnék a meleget. Ilyen időben az állatok is menedéket és árnyékot keresnek. Már azon élőlények, akiket még nem fertőzött meg a vírus. Végig tehát a szemembe tűz a nap, így inkább lehajtom fejemet és Rayna-ra koncentrálok. - Ugye tudod mi a dolgunk? Első számú, hogy együtt küzdjünk. - Nincs önkényeskedés, ami részben számomra is nehéz lesz, hiszen a kiképzés során nem kaptunk társat, csakis ellenfelet. Nem vagyok ebből kifolyólag hozzászokva, hogy úgy működjek, akár ha csak egy fél lennék, a társam pedig a másik felem. Így alkotunk egy egészt. Számomra ez teljesen új, habár én választottam ezt az életet. Végül kinyílik a hatalmas kapu és az őrök hátrálnak. Én magam nem húzom az időt és kockáztatok, megindulok és pillanatokon belül át is lépem azt a határt, amelyet civil nem lép át amennyiben jót szeretne magának. A kapu vastag és megtalálható ugyanaz az anyag ami a falakban, illetve ami némely töltényben is leledzik. Tisztában vagyok a szigorú szabályokkal és éppen ezért nem is táraztam be a kapott töltényeket, hanem zsebre vágtam mindet a nyugtatólövedékkel együtt. Körülnézek, hiszen ezidáig csupán kétszer jártam kint, amikor érkeztünk a családommal és amikor kiképeztek a pozíciómra. Talán valamivel többet tekeregnék idekint ha nem választom a guardian életet, de annyiban nagyobb veszélynek is lennék kitéve. Úgy gondolom, így jobban jártam. Több szempontból is, mikor elindultam ezen a pályán elhatároztam valamit. Az ugyan átalakult időről időre, de emiatt érzem kötelességemnek, hogy figyeljek Rayna-ra és ne engedjem meg neki azt amit egykor elkövetett. Amennyiben visszaesik én leszek az első aki nyugtatólövedéket lő bele, rosszabb esetben pedig végez is vele. Bár ez utóbbi remélem sosem következik be, hiszen nem vagyok benne biztos, képes volnék meghúzni a ravaszt és megölni olyasvalakit, aki az életem részesévé vált és családomként tekintek rá. Felsóhajtok, majd hátratekintek Raynara és várom, hogy kövessen. - Jössz? - Kérdezek végül rá és biccentek irányába.