Egy történet
ami reád vár
Események horizontja
ahol a nap kél és nyugszik
Kristályváros: A kancellár elleni merénylô után továbbra is folyik a keresés. Mindeközben az a hír járja, hogy egy két lábon járó, szőrős lény mászik elô a csatornákból, s garázdálkodik éjnek évadján Kristályváros utcáin.

Wyndham Tulsa: Az idegenek megérkezése gyökerestül megváltoztatta a Tulsaiak békés életét. Az új lakóterületek építése továbbra is folyik, mint ahogy a kiképzések is, ám továbbra is vannak, akik nem bíznak bennük. Winona Johnson is azon igyekezik, hogy kiderítse Nicholasék valódi szándékait.

Abee: Robb egyre gyakrabban hagyja el Abee falait, s viszi magával legbizalmasabb embereit. Senki nem tudja, hogy hova mennek, s mit csinálnak, ám olybá tűnik, hogy valami fontosat találtak. Enyhe feszültség uralkodik, mindenki érzi, hogy hamarosan valami történni fog. Mindeközben a legújabb rabjukat próbálják szóra bírni, ám a férfit még mindig nem tudták megtörni.

Atlantisz: Több kisebb összecsapásra is sor került már a Nameless Brotherhood és Tartarosz gyermekei között. Mindenki egyre inkább érzi egy nagyobb csata eljövetelét, amely el fogja dönteni, hogy az eddigi Semleges körzet melyik testvériség kezére jut, s ezáltal az Atlantiszi főhatalom is.

Aureus: A bázis körüli nyugalmat egy idegen érkezése zavarta meg, akit rögtön elfogtak, ám nem került azonnali kivégzésre. Garrick a férfi kivallatását rendelte el, aminek feladata Nayara hárult. Mindenkinek rossz előérzete támadt, s attól tartanak, ennyi év után végül valaki felfedezte a bázist. Az utóbbi hetekben ugyanis túl sokan ólálkodtak Aureus környékén.
Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kincset érô
világunk mosolyai
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Hétf. Márc. 16, 2020 2:53 pm-kor volt itt.

Legenda születik ott
ahol vérrel festették meg a poklot.

Társalgó
Victor O'Connor Emptyírta: Ashley O'Connor
Hétf. Ápr. 06, 2020 6:20 pm

Játszótér
Victor O'Connor Emptyírta: Caroline O'Connor
Hétf. Ápr. 06, 2020 4:28 pm

Backstage
Victor O'Connor Emptyírta: Christian Reed
Hétf. Ápr. 06, 2020 1:26 pm

The last day together ℘ Caia & Raziel
Victor O'Connor Emptyírta: Caia Rockwell
Vas. Ápr. 05, 2020 12:11 am

Figyelmeztetések, törlések
Victor O'Connor Emptyírta: Consulatus
Pént. Ápr. 03, 2020 4:54 pm

Hiányzásnapló
Victor O'Connor Emptyírta: Victor O'Connor
Pént. Márc. 27, 2020 5:23 pm

Jayden Amyen Wick
Victor O'Connor Emptyírta: Jayden Wick
Pént. Márc. 27, 2020 5:18 pm

Jonah Russell
Victor O'Connor Emptyírta: Caroline O'Connor
Pént. Márc. 27, 2020 10:21 am

Demetria & Wyatt - Underground
Victor O'Connor Emptyírta: Demetria Dalton
Pént. Márc. 27, 2020 12:27 am


Share
 

 Victor O'Connor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Victor O'Connor   Victor O'Connor EmptySzer. Jan. 24, 2018 6:39 pm

Victor O'Connor
Egyszer átléped a határt...
Azt fogod kívánni, bár figyeltél volna, mikor találkozol a végzeteddel.
Chris Wood
Félvér
Silah
Becenév
Vic
Születési hely, idô
2011, Október 31.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
nope
Család
Egy hatalmas család része vagyok. Habár a vérem nem köt, csak s kizárólag Corahoz, de mindig is otthon éreztem magam az O'Connorok között. A saját családnevemre már nem emlékszem. Hiszen alig éltem benne. Az apám ugyanis legjobb tudomásom szerint halott, ahogy anyám is. A nagynéném segített túlélni egy ideig, majd az ő halálát követően egyedül vigyáztam, a másfél évvel fiatalabb húgomra, Corára. Azt követően leltek ránk az O'Connorok. Haldokoltunk, árvák voltunk, de új családra leltünk. Azonban ez a mi titkunk maradt. Mindenki abban a tudatban él körülöttünk, hogy egy a kancellár egy 5 gyermekes családapa. Közte velem és Corával.

Tulajdonságok
Erősségek: Az erősségem éppenséggel a gyengeségem is. Hiszen képes vagyok pillanatok alatt súlyos döntéseket hozni. Ez gyakran válik hátránnyá, azonban valahol előnyként is számolok vele. De ha valami tiszta erősséget kellene ide körmölnöm, azt hiszem az a derűlátásom lenne. Bár erre sokszor rácáfolok...

Gyengeségek:Elhamarkodott döntéseket szoktam hozni. Mindig a helyzet hozza meg a döntéseket. S habár nem vagyok egy tahó, de gyakran harc közben hajlamos vagyok megfeledkezni magamról. Van, hogy sokan megsérülnek.... Ha én harcolok, az minden esetben ön s közveszélyes.

Elsődleges fegyvered: A távolsági harc, valahogy sosem volt az erősségem. Pusztakezemet részesítem előnyben, azonban KRC kesztyű hiányában, időnként ez édes kevés. Kardot használok.
The world of the Enigma diesease
Mázsás súly nehezedett apró lábaimra. Szinte úgy éreztem a kemény talajba süppedek, mintha szivacson járnék. A hátamon aprócska lány karolta át nyakamat. Lábai a derekam mellett lengtek, miközben kábán figyelte a szállingózó hót. A fehér szépség lassan lepte be a gyér talajt. Fáztunk. Minden leheletünk kézzelfogható volt, ahogy a hidegben páraként foszlott szét.
Sírás tőrt fel a hátam mögül. A könnyei a tarkómra folytak. Nem tudott még beszélni. Csak alig néhány szó. Hiszen a sokk miatt beszélni sem volt hajlandó. De csak mentem tovább.
Apró voltam és az emlékeim is ködösek erről az időszakról... De arra tisztán emlékszem, ahogy mardosott az éhség és a hideg csúsztatta karmait a bőröm alá. Ahogy pulóverben és vékony cipőben húztam magam után a felnőtt méretű szövetkabátot. Cora pedig nyakig be volt bugyolálva mindennel. Nem tudtam, hogy fázik, csak annyira sírt, hogy reméltem, hogy ez a baja, s ha felmelegszik, akkor elhallgat. Féltem a szörnyektől...
Aztán kisütött a nap. Napok óta alig ettünk. Én pedig alig álltam a lábamon. Egy furcsa helyhez értünk. Sok ember volt ott. Fát vágtak és hordták egy helyre. Egy tőlem nem sokkal idősebb fiú volt velük. A kis göndörke haja a szemeibe lógott. Alig látott ki mögüle. Oly annyira, hogy többször orra bukott a hóban. Csendben figyeltem őket, a hátamon alvó húgommal. Figyeltem, ahogy egy férfi a göndör fürtöket rózsaszín hajgumival köti  fel. Úgy nézett ki, mint egy bolyhos fa, ami a feje búbján nőtt. Talán lány?
Közbeszólt a korgó gyomrom. Élesen jelezte, hogy ideje valamit ennem. Mindegy, hogy mit... Csak valamit, ami a számba belefér. S szinte parancsszóra megéreztem egy kellemes illatot. A számban összefutott a nyál és csak az ételre tudtam gondolni. Hát fogtam magam és lebújtattam a farakásban az összebugyolált, alvó kishúgomat. Kajáért mentem. Sikerrel jártam. Napokig vágták a fát, mi pedig napokon keresztül királyként ebédeltünk, vacsoráztunk és reggeliztünk. Egy hét telt így el, míg nem rájöttek, hogy valaki vagy valami dézsmálja a napi betevőjüket. Ekkor még nem tudtam, hogy rájöttek... Csak mikor úgy, mint eddig, elrejtettem a húgomat, majd lopni indultam...
felkaroltam minden ehetőt, miközben az számból lógott ki a porcukros édesség. Mindent ami finom. Azonban a semmiből hullott ki kezemből minden... A talajra zuhantak, majd tekintetem a húgom felé irányult. Kiszedtem a számból az édességet, majd indultam el a látóhatárba. Hangja elérkezett fülembe, majd tört be tudatomba a gondolat, hogy el fogják tőlem venni. Ő az én húgom! Az én Carolineom! De féltem. Rettegtem az emberektől. Csak füleltem a sírást, amikor üvöltés tőrt ki.
" Takarodj innen te mocsadék!" - Rémülten pillantottam meg néhány ocsmány kis patkányszerű valamit. Akkorkák voltak, akár a cicák. És ezek az undok cicapatkányok a húgom életére törtek. Emberek álltak a farakás felett, ahova Caroline-t rejtettem. Hallgatták a sírást és ütötték a cicapatkányokat. Amikor pedig ráleltek Caroline-ra és kiemelték a fadarabok közül őt... Rettegés fogott el. Rettegés, ami megindította a lábamat. Nem gondolkodtam, hogy nekirohantam a dolgoknak, hogy visszavegyem a bitorlóktól a húgomat.... Ekkor jelent meg előttem a lánynak hitt fiú. Maxim. Hátközépig érő hajjal, kócosan, porcukros képpel és világító vörös szemekkel néztem rá. Vicsorogtam neki, akár a kutyák. Hiszen a mutánsok is ezt teszik odakint.
- Ő azs éy húgonym. - alig tudtam beszélni, csak nyávogtam neki akár egy kiscica. Ő is biztos lánynak nézett. Hiszen életemben nem lett levágva még a hajam.  Akkor legalábbis nem...
- Szia, a nevem Max. - mosolyodott rám édesen, hogy szinte bele pirultam. Elképedtem pislogtam, amikor felém nyújtott egy édes porcukros valamit. - Kérsz?

- Lendületes léptek. A cipő talpa nyughatatlanul kopog az öreg fadeszkán. Egy kard lendül a látképbe. Pengéjén felcsillan a lemenő nap pirosas-sárgás színkavalkádja. Tükrében tekint vissza a vér és az őrület. Egy fénylő szempár. S a penge lendül, mint Zeusz pusztító villámai. Sisteregve szalad végig a rozsdás fémcsövön, míg nem felvillan a vörös szempár. Halált hozó vigyor csatlakozik a vérszomjhoz, hogy kiszipojozza pengéjével az éltető nedűt. A vöröslő szín szinte végig siklik a levegőben, ahogy az arc mozdul. S a penge lendülve szalad végig az idegen bőrön, hogy feltépve azt, ezúttal kellőképp jóllakjon. Az őrülete csak növekszik, s önmagát táplálja, egészen addig, míg lelke bele nem roskad a súlyba. De ezúttal inkább a gyönyörű testet kell félteni, mint a lelkét. Hiszen éles karmok siklanak végig a férfi testének oldalán, hogy aztán a levegőben perdülve, a falnak csattanva adjon vöröslő keretet a vén fal grafitjának. A talajra esik. Remegő karja tolja fel a sárból. Vérszomjas tekintettel néz farkasszemet a mutánssal. E pillanat perceknek tűnik. Ahogy árad a lény pofájából a bűz és csepeg a nyála. Hatalmas agyarai lógnak ki képe alól és egyedül csak arra a pillanatra vár, hogy az eszeveszettül szexi férfi testébe mélyeszthesse. Ekkor jelenik meg a Batman hű társa, Robin. A göndör fürtjeit hátra hatja, miközben ujjaival szánt közöttük végig. Világos szemei felcsillannak a lemenő napban, s a csodás férfi segítségére siet. Robin előrántja számszeríját, majd elszánt pillantással, s egy hős szívével, a szörnyeteg bordái közé lő. S eközben a csodálatos férfi sem volt reszt. Kihasználva esélyét, tápászkodott fel, hogy aztán akkorát bemosson a szörnyetegnek, hogy álla szétlapuljon a megrepedt betonon. Azonban hű Robin mögött ellenséges erő leselkedett, hogy folytassa, mit a másik elkezdett... Robin mit sem
- Álj! Eh... Ez nem így volt! Oké? Először is nem Robin, hanem Max. Másodszor pedig semmilyen szörnyeteget sem építettet a betonba a CSODÁLATOS FÉRFI.
- Ohh.. bazdki... - vettem egy mély sóhajt, majd forgattam hatalmasat szememen.
- Mi ez az egész? - vonta fel magasra szemöldökét Max.
- Milyen igaz. Lányok... Ő itt Robin.- húzódott mosoly az arcomra, majd markoltam rá a mellettem ülő két leányzó vállára, hogy közelebb húzzam magamhoz őket.
- Max...- forgatott egyet szemén, majd vett mély levegőt, amit fáradtan eresztett ki ajkain.
- Max? Ó heló Max. - kuncogta el magát az egyik, majd a másik, hogy aztán bazsalyogva, kelletve magát szemezzenek a bátyámmal.
- Victor? - vonta magasra szemöldökét Max, majd pillantott oldalra, hogy vegyem az adást, és emeljem fel az alfelemet a kanapéról, mert beszéde volna velem.
- Mhmm...- morogtam magamban egy rövidet, majd mosolyt rántva arcomra pillantottam a kettőre. - Egy pillanat és jövök lányok. - által fel mellőlük, majd fordultam feléjük, hogy kezemmel jelezzem nekik, hogy maradjanak ott ahol vannak. - Várjatok itt. Sietek. - azzal iparkodva indultam el Max után, aki már időközben elindult.
- Muszáj mindig rosszkor beállítanod a bongyori fejeddel és elcseszni a bulit? - morogtam suttogva rá. - Tudod milyen nehéz volt befűzni őket?
- Dugulj el és kövess! - vágta a fejemhez Max, majd indult el, mit sem törődve azzal, hogy követem-e vagy sem. Csak háborodottan néztem utána, eltátott ajkakkal, hunyorogva. Végül csak becsuktam a számat, s pufogva szedtem utána a lábamat.
Our story was written by blood

Silah

Victor O'Connor
Victor O'Connor XqjZNXX
Múltam darabkái :
I’m out of my head
Of my heart and my mind
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Play by :
Chris Wood
Keresem :
Victor O'Connor F7ab0b0b3b373d28b114817de771e2c97069faf5

Victor O'Connor D91a45ee7c11f1a2090f45161d1adb45ce9a4700
Reagok száma :
20

Victor O'Connor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Victor O'Connor   Victor O'Connor EmptyPént. Márc. 02, 2018 7:39 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Victor, drága bátyám! Elmondani nem tudom, mennyire örülök annak, hogy végül én fogadhatlak el, lecsapva ezt a feladatot Max kezéről Victor O'Connor 624811298, és sajnálom, hogy végül ez ennyire elhúzódott, de végre itt vagyok Victor O'Connor 1936936019
Tudod... habár  én nem igazán emlékszem a kezdeti megpróbáltatásokra, arra, amikor még éheztünk, fáztunk és egyedül voltunk, hiszen alig voltam egy-két éves, egyedül egy érzés maradt meg bennem kristálytisztán, még pedig az, hogy rád mindig számíthattam. Mindig ott voltál mellettem, hogy megvédj, ha kértem, ha nem, s igaz, hogy ez néha már idegesítő volt, hiszen ahogy idősebb lettem, úgy már képes voltam én is vigyázni magamra, de a te szemedben továbbra is az óvni való kishúg maradtam. Tényleg hálás vagyok érte, hidd el, mindennél többet jelent, de azért most már egy kicsit fogd magad vissza, oké? Hisz nagylány vagyok már Victor O'Connor 1936936019  Victor O'Connor 2701182335.
Az előtörténeted felépítése nagyon tetszett, hiszen az első jelenetben egy kis ízelítőt kaphattunk abból, hogy milyen volt árvának lenni és gyereknek azokban az ínséges időkben, amikor még a Kristályváros sem épült fel, de ez sem tántorított el téged attól, hogy védelmezz engem. Végül sikerült is túlélnünk, és az O'Connor család fogadott be minket (habár én ezt nem így tudom  Victor O'Connor 4173947768). A második jelenet, amit ismertettél, pedig már azt mutatta be, hogy mennyire megtaláltad a helyedet itt, a Kristályvárosban a kancellár családjaként, amit öröm volt olvasni. Na persze, nem azt, ahogy a lányokat próbáltad befűzni (komolyan, Vic, erről le kellene szoknod!), hanem azt, hogy mennyire jó kapcsolatot ápolsz Maxszel. Bevallom, habár én is a család tagja vagyok, bennem mindig is volt egyfajta idegen érzés. Nem éreztem teljesen a családomnak az O'Connorokat, s habár nem ápoltam rossz kapcsolatot egyik testvéremmel sem, de nem is voltam olyan jóban velük, mint te... Áthághatatlan távolság volt közöttünk, de ennek okára képtelen voltam rálelni eddig, egyedül csak azt éreztem, hogy én nem tartozok hozzájuk.
De, azt hiszem, eleget húztam az időt, az előtörténeted nagyon jól sikerült, öröm volt olvasni minden egyes sorát, egy-két félregépelést láttam benne, de egyéb hiba természetesen nem volt, úgyhogy menj, foglalj le mindent, amit kell, és utána vár a játéktér Victor O'Connor 1936936019.

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



I'LL PUT MY ARMOR ON, SHOW YOU HOW STRONG I AM
I'LL PUT MY ARMOR ON, I'LL SHOW YOU THAT
I'M UNSTOPPABLE

Silah

Caroline O'Connor
Victor O'Connor Tumblr_inline_p707fdcBxi1s6eco5_250
Having courage does not mean that we are unafraid.

Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Kapcsolatban :
Play by :
Adelaide Kane
Victor O'Connor Tumblr_inline_p707fqFjRh1s6eco5_250
Having courage and showing courage means we face our fears.
We are able to say, I have fallen, but I will get up.

Reagok száma :
31

Victor O'Connor Empty
 

Victor O'Connor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Félvér-
^
ˇ