Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Irodák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Irodák   Hétf. Ápr. 09, 2018 8:54 am


To Rivaille admirális





A város határain belül nőttem fel. Sose tagadtam, nem is kívánom. Ritkán és csak felügyelettel jártam odakint és helytálltam. A túlélési ösztöneim magasabbak, mint másoknak. Könnyedén tudok alkalmazkodni új helyzetekhez, ezzel bárki tisztában lehet, ki olvassa aktámat. Számos úgymond beépített akcióban vettem részt, Mendoza mellett. Nem minden mutánsról, fertőzött egyénről derül ki rögtön, hogy ki is ő valójában. El kell érnünk, hogy elárulja. Könnyen meg tudom magam játszani, ha arról van szó, de…
Tudom, hogy túlélném ha a semmi közepén kitenne, ha körbevennének a mutánsok. A honvágy hajtana, hogy hazajöjjek. És a bizonyítás, hogy képes vagyok ezt megtenni. Elszánt tekintettel, mosolyogva közlöm ezt vele, melyet szemlátomást nem hisz el nekem. Nincs is ezzel gond, nem is kell. Meglehet magam sem hiszem el. Csak a remény halovány szikrája ég bennem, miszerint képes lennék rá. Ha csak én meg a kardom lennék…
De persze ennek kiderítésére nem kerül sor. Még nem, tovább boncolgatni pedig értelmetlen lenne. Ez a beszélgetésünk csak elméleti síkon mozogna. Azon alapulna az egész, hogy én képes vagyok hinni magamba, ő pedig viszont ezt nem teszi meg. Nem is baj, nem is a dolga, hogy mindent elhiggyen embereinek. A megkérdőjelezés a munkája, ezáltal ösztönözve minket jobb munkára. Ezzel tisztában vagyok.
Mégis… további szavai elég aggodalomra adnak okot számomra. fogaimat összeszorítva hallgatom. Úgy véltem a jelentésem tiszta volt és egyértelmű. Tettem megalapozott volt, a boncolásnak ezt ki kellett volna mutatnia.
- Veszélyeztettem volna inkább a túlélők életét? - teszem fel a költői kérdést, továbbra is hitetlenkedve hallgatva szavait. Közbevágok szavának? Igen, de hogy jelenleg ez érdekel-e? Itt most nem csak az én életemről van szó. Számos embernek segítettem már életem során, miért kockáztatnék meg mindent? - Brendon ezredes az élen haladt, ő vezette a konvojt, ő tartotta a frontot elől. Ahhoz, hogy engedélyt kérjek, védtelenül kellett volna hagynom a hátsó frontot, előremasíroznom, Caleb tizedessel. Nem csak ő, de ezáltal én is használhatatlan lettem volna egy rajtaütésnél, ami ott bármikor megeshetett volna - veszek újabb mély levegőt. Nem értek semmit, ennek az egésznek semmi értelme.
- Elnézést, Uram, de olvasta a jelentésemet? - vonom össze akaratlanul is a szemöldökömet. Ha a bíróság áll előttem, legyen. Kiállok és ott is elmondok mindent, mi történt. Ezáltal nem ítélhetnek el. Viszont elfognak, mert csak egy korcs vagyok. - Leírtam, hogy… Uram, mint már említettem ilyen mutánst nem láttam még. A harapást követően percek múltán Caleb tizedes szemei már vörösre váltottak. Ilyen csak több hét után mutatkozik először, de ott… Rögtön. Nem kockáztathattam - állom tekintetét, egyenes háttal. Merészen, noha tekintetembe a teljes értetlenség lappang továbbra is. Furcsa volt ez az egész, a testet visszahoztam a városba ennek ellenére, hogy kivizsgálják. A kapunál mégis elvették tőlem, ez… nem így szokott történni, de helyt adtam az ottani katonák szavainak. A boncolásnak már rég meg kellett volna jönnie. Az igazolná szavaimat, melyeket egyedül kell bizonygatnom most.
Mégis mi történik itt?
- Pszichológiai… Miért? - állok újra csak értetlenül, ajkaimat enyhén szétnyitva. Szemöldököm végleges ráncba rendeződnek, azokból már nem adok lejjebb. Fejem enyhén megrázva tekintek le a föld irányába. Könnyeimet visszaszorítom egy hatalmas nyeléssel. - Téved, ha azt hiszi, hogy könnyedén tettem meg - felelem csendesen, tekintetem lassan emelve fel az Admirálisra. Arról inkább jelenleg nem is szólok, hogy az első tünetnél, mely azt mutatná, hogy vad vagyok, kérdés nélkül lőnének főbe. De ez mellékes most jelenleg. - Mert nem volt az. Bárki, ki belép a hadseregbe, az vállalja a veszélyt és annak lehetőségét, hogy saját társa keze által kell meghalnia. Ezt sulykolták belénk a kiképzések alatt - vagy ez csak ránk illett csak, félvérekre? Utólag mindig egyszerűbb okosnak lenni.



592|| kredit|| Lesz ez még így se ;)






Each generation should be made to bear the burden of its own wars, instead of carrying them on, at the expense of other generations

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Irodák   Vas. Ápr. 08, 2018 12:34 pm




Ms. Crawford & Rivaille Admiral
Rejtett gyengén sértést gerjesztő elszólásomra, túlzott magabiztos önbizalmat kapok. Ami ezúttal felemeli szemöldökömet, mindezt továbbra is az ablaknak láthatójává téve. Elbizakodott válaszadásában el is felejtettem milyen egyöntetű természettel is tartok viszály keringőt. Noha az én kezdeményezésem által lett a finom légies műfajból, dinamikus verseny tánc. Ugyan a választ cseppet sem méltatom semmilyen hozzáfűznivalóval, annak ellenére hogy tisztem jócskán átlépte a racionális tényeket. Az a bázis a világ második Bermuda-háromszöge. Oda ha katonákat rendelünk ki, csakis nyomós száműzetésből vagy életfogytiglani szenvedésből küldjük ki őket. Ő bizonyára azzal a ténnyel sincs tisztában, hogy bázisaink többsége a remek felszereltség ellenére, igen kiszolgáltatott egy népes mutáns támadásnak. A fegyvereink arzénja pedig nem arra lett kitalálva, hogy idő előtt elfogyasszuk őket, hanem tartalékoljuk a következő és az azt követő alkalomra. Sikereink felét nagyban befolyásolja, hogy ezáltal nem is vittünk véghez egyetlen maradandó csapást sem a mutáns fenevadakra. Továbbra sem tudjuk, melyik régióban indultak a legnagyobb szaporodásnak. De ami még aggasztóbb, az amit a tisztem is hűen ábrázolt, hogy genetikájuk az évek múlásával egyre számottevőbb és kifinomultabb. Fejlődő érzékeikkel már különbséget tudnak tenni a KRC és a hagyományos lövedékeink között. Így meggátolva a pillanatnyi félrevezetésünket. Borzalmas úgy kiállni a toborzáson, hogy erről említést sem nyilvánít a kormány, nehogy elrendítse a kanonokát hazájuk megvédésének elkötelezettségükben. A hazugsággal pedig egyenesen élesben szembesülnek, mikor már kevesek az esélyeik a túlélésre.
Nem tudok kellően leszakadni az aktuális helyzet témájáról, mégis kénytelen vagyok, mikor az előírásokat beemeli tisztem a mondanivalójában. Az előírást, amivel ő semmilyen részben nincs tudatában! Semmilyen elenyésző kis paragrafusával! Hogy képes még ezután az előírásokkal előhozakodni nekem? Mikor én épp a felsőbb törvényeket képviselem, és hajtom be a hadseregen!
- Az előírások semelyik hasábjában nem szerepel az engedélyezett szándékos emberölés, Ms. Crawford! Elismerése nem menti fel a vád alól, ami egyetlen katonánk parancsmegadásában sem szerepel! Caleb tiszt likvidálását a szabályoknak megfelelően Bredon tizedes rendelhette volna el. Ön azonban bűn követett el, s ahelyett, hogy kellően mérlegelte volna helyzetét, ami gyanítok hatalmas félelme generált, akkor most nem kellene parancsba adnom, hogy holnap reggel jelenjen meg a városi bíróságnál és tegyen vallomást az esküdtszék előtt. - újbóli próbálkozással felveszem vele a szemkontaktust, már nem mintha kegyetlen hadművelet volna leereszkedően ránéznem a katonámra. Csupán a csalódás átka nyomja a mellkasomat és a vállamat, hogy nagyszerű tisztsége ellenére, emberölést követett el. Vélhetően a helyében, én kikértem volna a felettesem ítélethozását, s csakis akkor húztam volna meg a ravaszt, ha ő parancsba adja. Nála a szituáció felállása sokkal súlyosabb. Tizedesét teljesen érhetetlenül elfelejtette számonkérni. Úgy lőtte fejbe társát, mintha egy lett volna a mutánsok ivadékból.
- Továbbá, ha ezt végrehajtotta, elküldöm egy 2 hónapos pszichológia kondicionálásra! Magának nyilván természetesnek tűnhetett Caleb tisztet eltenni láb alól, de egy másik bajtársának igen nehezére esett volna saját, még nem mutálódott társát lelőni a terepen! - jelentem ki, hogy egyértelművé váljon számára miféle fajsúlyos dolgot tett, s annak hozománya mentálisan meg is fertőzte, úgy hogy észre sem vette. Nem célravezető a katonaságban pszichopata tagokat alkalmazni. Noha nagyon hasznossá tudnának válni egy adott fázisban, de a mi feladatunk továbbra is józanul gondolkodni és döntéseket hozni. Nem fejvesztve öldökölni és gyűlölni azt, ami már az életünk része! A nő, cselekedete felismerése híján úgy véli helyesen járt el. Egy katonatársa megölése senki számára nem előnyhelyzet. Csakis az ellenségnek. A mutánsoknak.


Cloth: Like this &  Word:   539 &  Note: az enyém se lett most valami hű de sok.
made by fladorphae


It is forbidden to kill; therefore all murderers are punished unless they kill in large numbers and to the sound of trumpets.