Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Killian Jornet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Killian Jornet   Kedd Feb. 06, 2018 7:31 pm

Killian Jornet
Amikor meghaltam legbelül, te adtál új életet nekem.
Hát engedd, hogy teljes erőmmel felemelhesselek.
Jack Falahee
Katona
Guardian
Becenév
Killi, Netty...
Születési hely, idô
Oklahoma, 2010 December 12.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
Tudod, egyszer mindenkinek eljő az a pillanat az életében, amikor kénytelen azt mondani, hogy hátat kell fordítania egy szerettének. Én sosem akartam hátat fordítani, de a rossz dolgokban, amik fájdalmat okoznak, épp ez a lényeg... Senki sem akarja megtenni. De ahhoz, hogy ne fulladj meg, ahhoz lépned kell. És én nem akartam megfulladni. Meghalni. Apámmal, bátyámmal és húgommal együtt. Bár Chery sosem támogatta apánk lázadását, de Axel igen. Axel magával húzta Cheryt. Mindkettejüknek nyoma veszett. Illetve Axel élt mikor eltűnt... Chery már nem. Az öcsémet, Juliant pedig én öltem meg... Meg kellett tennem.

Tulajdonságok
Erősségek:Az erősségem a hidegvérem. Felelősségteljes döntésre vagyok képes, azáltal, hogy nem hagyom, hogy elragadjon a hév.

Gyengeségek:A gyengeségem a nevem, és az azt követő, önmagammal való ellenmondásos viselkedés. Az őrület akkor szabadul el, mikor a nyomorult Jornetekkel vesznek egy kalap alá.

Elsődleges fegyvered: Elsősorban a távolsági fegyvereket részesítem előnyben. A számszeríj épp nekem való.
The world of the Enigma diesease
"Mocskos Jornet. Az apád is megpróbálta megölni a kancellárt. Te miért ne tennéd? A bátyád megúszta. A húgod meghalt szégyenében. Az öcséd pedig inkább gyáván bujdosik valahol. Miért nem követed a példájukat, s leszel oly jó, hogy elnyel a föld anyáddal együtt."

Leave a Light On

Erős csattanás, ahogy két fadarab egymáshoz érve bezengi a termet, melyben egyszerre tán 100 fő is tartózkodhat. A hatalmas kör alakú tárgyalóterem, melynek közepén egy szék, s előtte egy magasra emelkedő dobogós emelvény. Mögötte fekete ruhájában áll maga a bíró. Tekintete szigorú és fegyelmes, tiszteletet parancsoló. Egyenesen a középen ülő nő szemeibe néz. Az anyám szemeibe. Katie Luthoréba. Ismertem anyám történetét. A családjának történetét. A gonoszság a vérükben volt. Habár valójában nem voltak azok. Küzdöttek átkaik ellen, s próbáltam mindig a lehető legtöbbet kihozni az életükből. Ha az a másik eltaposásához is vezetett. A mélyen családközpontú értékekkel rendelkező Jornet család sem volt különb. Mindkettő milliárdokon csücsült. Fényűző villák s kényelem, mit a sokrétű kiszolgálás tett lehetővé. De ehhez sok pénz kellett. Tekintély. Mindkét család letett valamit az asztalra... Hiába gyűlölték oly sokan. Jornet, katonák és ügynökök. A haza védelme. Luthor, fegyvergyártás és idegentechnológia. Bár az utóbbinak manapság már nem vennénk sok hasznát.
A tárgyalások órákig tartottak. A bíró melletti ülés pedig pillanatra sem hűlt le, hiszen alig állt fel az egyik, már követte a másik. S a következő tanú Alex Jornet volt, apám fia, bátyám, s gyűlölt fivérem. Magabiztos arckifejezéssel robogott az emelvényre, majd megállva széke felett, igazította meg zakóját, s foglalt helyet végül. Tekintete az enyémbe égett, ahogy arcán magabiztos mosollyal éreztette velem, hogy a mai nem bukásának napja...
- Axel Jornet....  Kérem meséljen apja tevékenységeiről. Tudott-e azokról?
- Kaneth Jornet - az apám - erőszakhoz folyamodva próbált befolyással lenni a város irányelveire. Jó magam tudtam vérszomjáról, ugyanakkor ennek valósságát teljesen hidegnek tartottam tőle.
- Tehát ha jól értelmezem, maga tudott Kaneth Jornet szándékairól. Ennek fényében mégsem adta a hatóság tudtára?
- Nézze. Az apám volt. Olykor erőteljesen mutatta ki tiltakozását valami ellen, de az alatt a húszon év alatt, mit vele töltöttem, egyszer sem tapasztaltam, hogy a szavakból tettek születnek.
- Érdekes. Mesélje el kérem, hogy az apja mi másnak adott még ily nagy hangot? Mit gondol, volt köze a A3-s, félvér körzetet érintő terror cselekményekhez?
- Határozottan volt. De ezt mind tudjuk. Nem igaz? - értetlenkedve pillantott az ügyvédasszonyra. - Legalább 6 ember veszett oda a tűzben, s 2-t életveszélyes sérülésekkel kórházba szállítottak. A falon volt a Jornet családi címere.
- Így van. Ott volt. Korábban hallottál a A3-s körzetet érintő terrorcselekmények terveiről?
- Határozottan nem.
- Volt Harry Gonther-el konfliktusa a családodnak?
- Igen. Legfőképp apának. Ő volt a személy aki a félvérek egyenjogúságáért küzdött. Nem aratott nagy sikert.
- Harry Gonther testének számos részén a Jornet család címerét vélték felfedezni, mit a bőrébe égettek a halál beálltát megelőzően. Továbbá a maga ujjlenyomatai is megjelentek a helyszínen...
- Harry a barátom volt! - emelte fel hangját Axel. - Ne merjen a barátom meggyilkolásával gyanúsítani...
-Különösképp jó kapcsolatot ápolt apjával, aki Harry halála napján már halott volt. A halálát megelőzően pedig vitába keveredtek. Melyeket közterületen történő videofelvételek bizonyítanak. Harry halálát megelőzően pedig ugyan ezen a helyen maga is vitába keveredett az áldozattal.
- La sangre de mis pistoleros está muerto... - sziszegte vérben forgó szemekkel, amikor a bíró hangja lepte be a tárgyaló teremet.
- Csendet!! A tárgyalást ideiglenesen felfüggesztem. 30 perc szünet.
A bíróságról csak úgy csődültek ki az emberek, én pedig bátyámra várva álltam az ajtófélfának döntve hátamat. Figyeltem ahogy közeledik. Ahogy ideges tekintettel figyel engem és legszívesebben megölne.
- Felesküdtél, hogy az igazat mondod, Axel. - tekintetem végig kísérte őt, ahogy elsétál mellettem, majd az ablakhoz sétálva áll meg. Figyeli a várost,s  az azon túl elterülő természetet. A halál völgyét. Követtem őt, mire rám pillantott sziktárat szóró tekintetével.
- Nem hagyom el a várost. - jelentette ki, mire felszökött szemöldököm.
- Ugyan... Kivégeznek anyával együtt, ha veszítetek. - vetettem oda neki ridegen. Hiszen élvezném a látványát, ahogy apám halálát is.
- Meglepően nyugodt vagy... Jornetek szégyene. - jelentette ki, amire felvonva szemöldökömet pillantottam rá, teljes nyugalommal.
- Addig nem, míg a városban tartózkodsz. - biccentettem felé, amire elkapta nyakkendőmet, s hajolt hozzám közel, hogy mélyen szemeibe nézhessen.
- Ha megpróbálsz keresztbe tenni... Megismerheted, hogy milyen Axel Jornet ellenségének lenni. - végül taszított el, s távozott mellőlem, hogy a háta mögött hagyjon magamra. S én csak nézzem, miképp tűnik el távolodó hát a többi között.


Időről időre előtör az emlék, ahogy apám, a becsületes katona, a félvérek ellen lázadva hunyt el. Fellógatták, és a nép áthasította a hasát, hogy aztán a belei belepjék a földet. Az anyám, a nagy üzletasszony pedig emelt fővel nézte végig, ahogy a férje egyedül viszi el a balhét, amiben ő is benne volt. S még csak nem is beszéltünk Axelről, aki oly bőszen támogatta apánkat, majd a halála után követte a példámat azzal, hogy Guardianná válik. Persze mind ez csak taktika volt... Harcolni valami ellen, majd mellé állni... Maradni akart. A húgom se járt jobban. Fogalmam sincs, hogy ki vagy mi és, hogy miért ölte meg. Egy nagy ütés a fejen és máris meghalt. Az öcsém pedig... Nos Julian-t én öltem meg. Vér tapad a kezemhez. Az öcsém vére.  Mindenki eltűntnek hiszi.. Túl sokat tudott. Nem hagyhattam neki, hogy ismerje a titkaimat. Szerettem őt. De a bukásomhoz vezetett volna az élet, mely ereiben csörgedezik. Chery sem élhette túl. Bár az ő halálához közöm sem volt. De az élet így osztotta a lapokat. Valaki hamarabb kihúzza a kaszást, mint kellene. Bár az anyám húzta volna ki...

Csak csendben ültem a padon és néztem magam elé. A bőrkabátom a szokásos módon feszült a hátamon, miközben térdemen támasztottam alkaromat. Figyeltem a szökőkutat, s hallgattam a csobogását. Gyönyörködtem a felugró apró vízcseppekben, miközben egy barátomra vártam. Egy régi barátra. A társamra... De ahogy eddig, most úgy ezúttal is késett. Imád késni. Csak tudnám, miért nem hord órát.
- Találd ki, hogy ki vagyok? - szólalt fel az édes hang, amire azonnal mosoly húzódott arcomra.
- Késtél, Cora...- fogtam meg  lágyan ujjait, miközben húztam el kezét szemeim elő, hogy vállam felett tekinthessek hátra rá. Csak figyeltem őt, miközben vigyorodva lóg rám a pad háttámlájának dőlve, lábait nyújtóztatva.
- Ez így nem fear. Ne less Netty! - incselkedett velem, éreztetve hangjában egy kellemes hanglejtéssel. S természetesen mosolyom ezzel a jól irányzott ütéssel, el is múlt.
- Nem is tudom, hogy ki csalt a legutóbbi versenyünkön, Caroline! - emeltem ki kellőképpen nevét,
melyet oly annyira utál. Természetes, hogy nem hagyhattam megtorlatlanul az efféle magatartást.
- Oké... Nyertél! - tette fel kezeit, miközben hátra dobta magát annyira, hogy két lábára nehezítse súlyát, s ne rám. - Hé Kill... Együnk meg egy fagyit. Olyan rég nem ettünk fagyit...- vigyorodott rám,
majd mint eddig minden alkalommal, ezúttal is igen volt a válaszom.
- Ki nem hagynám...- álltam fel, majd indultunk el a fagyizó irányába, a hátunk mögött hagyva a nevezetes padot, melyen megismerkedtünk egymással évekkel ezelőtt.

Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Killian Jornet   Pént. Márc. 02, 2018 8:10 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Netty! Oly sok mindent mondanék neked, még sem jönnek a számra a szavak. Ha kapcsolatunkról kérdeznének, akkor nehezen tudnék felelni rá, hiszen te vagy a guardian társam, egy fajta "őröm", ugyanakkor társak is vagyunk, és barátok. Igen, te vagy az egyik legjobb barátom, már szinte a családomnak is tekintelek, sokkal inkább, mint az O'Connorokat. Igaz, hogy vannak titkaid neked is és nekem is, amit nem mondtunk el a másiknak, amiről úgy döntöttünk, jobb, ha senki nem tud róla, de ettől függetlenül is a bátyám után te vagy a második személy, aki a legfontosabb a számomra. Kapcsolatunkat több dolog is megerősítette, mint például az a keserű sors, amiben mindketten részesülünk. Megvetés az emberek részéről, lenézés, emberszámba sem vevés... Igaz, két külön ok miatt kerültünk ebbe a helyzetbe, de a tényen mit sem változtat, hogy egyikünket sem látják szívesen a kristályvárosiak. Eleinte ez nagyon zavart, de aztán megismertelek, és valahogy, amikor veled vagyok, nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, rólunk.
Szidhatnak és gúnyolódhatnak, mondhatják rád azt, hogy mocskos Jornet, hiszen a család nevéhez nagyon sok vér és rossz dolog tapad, de én tudom, hogy te más vagy. Hiszen nem a név tesz minket azzá, akik vagyunk, hanem csakis mi és a tetteink. Így hát nem félek megvédeni téged újra és újra, mint ahogy akkor tettem, amikor megismerkedtünk. Emlékszel még rá, Netty? Most persze ezt biztosan tagadnád, hiszen nem szereted elismerni, ha mások mentenek meg, és köszönetet sem mondanál érte soha, de én nem bánom ezt. Mert az a nap, amikor megismertelek, minden szempontból megváltoztatta az életemet, és csakis a te segítségeddel voltam képes továbbélni a Kristályvárosban félvérként. Úgyhogy, köszönöm, Kill, köszönöm, hogy itt vagy nekem! Ha a világ ellenünk is fordul, én akkor is ki fogok tartani melletted, nem érdekel, ki mit mond vagy gondol rólad .
Az előtörténeted nagyon szépen lett felépítve, habár a múltadból nem ismertettél meg velünk minden egyes részletet, de elhintettél épp annyit, hogy nagyjából kapizsgáljuk, mi is történt a színfalak mögött az a bizonyos eset kapcsán. A testvéreid sorsát illetően sok a kérdőjel, de biztos vagyok benne, hogy ahogy telik az idő, mindenre fény derül majd. Nem is húzom tovább az időt, menj foglalózni, aztán mindenképp tartsd meg számomra az első játékodat, mert azt a fagyit meg kell ennünk!

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



Caroline O'Connor

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Killian Jornet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Katona-
^
ˇ