Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Thit Sythrill

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Thit Sythrill   Szer. Feb. 07, 2018 12:58 am

Thit Sythrill
You can be an angel of mercy or give into hate
Shelley Hennig
Túlélő
Vándor
Becenév
Thee
SZÜLETÉSI HELY, IDÔ
Missouri, 2013 Tavaszán
Lakhely
Természet
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
Furák vagyunk mind. Sosem feleltünk meg a normáknak és sosem fogunk. Illetve ez odáig tartott, amíg ki nem tőrt ez az egész. Habár mindössze 1 éves voltam, de azt tudom, hogy milyen volt a családom. Milyen volt egy hete... Az apám a kór előtt körözött bűnöző volt. Az anyám prosti, másodállásban bűntárs. És igen, volt egy ikertestvérem. Pontosabban az ikerhúgom. Kiköpött olyan, akár én. Tris. A neve Tris volt. De pár hete... Itt jönne az a rész, mikor az eltűnésüket taglalom... De nem. Engem raboltak el.

Tulajdonságok
Erősségek: Az erősségem az eltökéltségem. Képes vagyok bármit véghezvinni, amit eltervezek. Persze ésszerű és reális határ keretein belül. Ezen felül nagyot ütök...

Gyengeségek:Talán túl ridegen és elutasítóan bánok az emberekkel. Amit persze nem akarok, de amikor rádöbbenek, fuldal a lelkiismeret.  Oh és hamar bepöccenek...

Elsődleges fegyvered:Az öklömmel, vagy pisztollyal. Bár kétszer semmi, az amit ér egy nagyobb mutáns ellen, de a gyakoriak ellen kifejezetten hatásos.
The world of the Enigma diesease
- Hé apa... - szólalt fel a hang a sötét éjszaka alatt, mit a csillagok, s a hold fénye világított be, egy tábortűz melegében. - Apa...- A hang egyre türelmetlenebbé vállt. - A...pa... - már taglalta a szó betűit, mire választ nyert.
- Igen? - nézett fel a koszos férfi a szőkés barna hajú lánykára. A gesztenyebarna szemek találkoztak egymással, miközben a vöröslő tűz tükröződött bennük.
- Ideadnád a sót? - tette fel a leány a kérdést, magasra szöktetve szemöldökét, miközben kezét átnyújtotta felé, a tűz felett. A felnyársalt húsról a zsír csepegett, miután már gyönyörűvé s finommá sült a tűz melegében.
- Mh.. - pillantott oldalra a férfi egy másik lánykára. - Thit, nálad van a só? - tette fel nekem a kérdést, mintha oly természetes kis vacsorát folytatnánk a holtak között.
- Mutáns gyíkot sütünk a tűzön, egy legyilkolt szörnyfészek közepén... Pont nem a só érdekel. -
morogtam el magamat, miközben a szemem kellőképp tükrözte benső idegállapotomat. Aggályaim kiültek arcomra, miáltal képtelen voltam arra, hogy egy percre is megálljak.
- Ne félj ennyire drágám. - Anyám mosolya jelent meg arcom előtt, ahogy közrefogja két kezével a képeket, hogy pofazacskóimat összenyomorgathassa. - Ezek már halottak...
Nem adtam választ, mindössze elrántottam kezei közül fejemet és szüntelen idegességemet igyekeztem kimutatni tekintetemmel.
- Jah! Szúszá Thee! Biztos kicsinálta pár Ratog őket. - vont vállat a húgom, Tris. Mintha csak volna akárhány életünk. Mintha macskák volnánk, akiknek kilenc életük van. Mintha nem volna mi miatt rettegnünk.- Most pedig add ide azt a sót, mielőtt kihül a vacsim! - intett kezével felém. Láttam rajta, hogy hiába beszélek. Anya és Tris felelőtlenek voltak. Apa meg... Ő sose mondott semmit ilyenkor. Csak hallgatott és hagyta, hogy a hülyék menjenek a hülye fejük után. Csak az a baj, hogy akkor az egész banda ráfázott. Köztük én is...
Mély sóhajt eresztettem ki ajkaim közül, majd kezei közé hajítottam a sót. - Körbenézek... - S azzal ragadtam meg puskámat. Készenlétben tartva fegyveremet indultam el a fák közé, hogy szemügyre vegyem a környéket. Hisz bármi is irtott ki ennyi  Kromot, az biztos visszajöhet még. Főleg ha annak karmai és agyarai is vannak. Bár nem tudtam rájönni, hogy a fehér testeken a harapásnyomok a halála után, vagy előtte keletkeztek, azonban egyik sem jó. A dögszagot megérzik...
Mélyen gondolataimba süppedve, hirtelen visszhangzott fejemben az elnyúló reccsenés. Egy száraz faág reccsenése. S utána a bokrok mozgása. Azonnal kibiztosítottam fegyveremet. Hunyorgó szemekkel közeledtem a bokor felé, miközben fegyvercsövemet a célon tartottam. Nem szóltam semmit, csak igyekeztem nesztelen lépteket tenni. A szívem a torkomban dobogott. A gyomrom kavargott a rémülettől. Habár ebben nőttem fel. De a folyamatos terror... Sosem fogok hozzászokni.
S a semmiből törtek elő az alakok. Mindössze egy ütés, a fegyverem dörrenése s a sötétség...

Éles nyilalás hasított fejembe, mikor szemeimbe ismét fény áradt. De ez nem a nap, sem a hold, s legkevésbé sem a csillagok voltak. Ez egy.. Lámpa? Apa azt mondta, hogy így hívták régen. Csak bámultam csendben a fényt, majd mielőtt még magam dönthettem volna úgy, hogy elég volt... Megragadták ruhám nyakát, majd téptek fel a fekvőpozícióból, hogy lógva ülve tartson valamelyik balfácán, aki a képembe hajolt, előttem guggolva.
- Ez túlélte! - az arcát nem láttam. Csak a mosódó színeket és halovány alakokat. - Nézd meg a többit. - azzal a földre hulltam. Nem tudtam mozogni. Az ujjaimat is épp hogy meg tudtam mozdítani. Kábult voltam...
- Várj! - nem tudtam mozogni, de a hallásom még szuperált. És én morgást hallottam. Rettegtem tőle. A hörgéstől és a morgástól. - Ez megdöglött? Bazdmeg... - A hörgés és a morgás felerődött. Pánik tőrt ki.- Jordan, mentsd ki az élőket! - Ordította el magát a férfi.
Rettegtem. Könnyek csordultak ki, majd folytak végig arcomon, ahogy hallottam a fém ajtó csapódását. Itt maradtam együtt a szörnyeteggel, s tehetetlen vagyok. Meg fogok halni! Darabokra tép. Élve felfal.... Nem akarok meghalni! NEM FOGOK MEGHALNI! S lassan kezdtem magamhoz térni. Egy lánykát láttam. A szemei kifordultak a gödréből. Az arca csupa hólyag. A nyelve kilóg az álláig... Soha életemben nem láttam még ilyen ocsmányságot. Azonnal fegyveremért próbáltam nyúlni remegő kezemmel. Azonban a fegyver több, mint egy karnyújtásnyira volt.
A szörnyeteg felfigyelt. Megemelte fejét és nézett ide-oda. S négykézláb caflatott végül a fém ajtóhoz, ahonnan a zaj szűrődött be. Az ajtót verte és mintha valamit mondani akart volna... Alig értette néhány szót.
Azonban nem volt időm vele törődni. Magamra húztam egy másik nő holttestét. Egy hideg, véres testtel takaróztam a túlélés érdekében. Hiszen ha észreveszi, hogy élek. Azonnal végezni akar majd velem.
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thit Sythrill   Szer. Feb. 21, 2018 12:57 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Attól tartok... a megismerkedésünk nem éppen a legjobban indult de ettől függetlenül... Üdvözöllek itt.
Tudom, hogy nehéz elhinni, de én nem vagyok olyan gonosz mint Robert. Nem gyűlölök annyira mint Alice.
Tudom hogy én sem vagyok tökéletes, hiszen nem véletlenül fogjuk annyit ölni egymást az ismerettségünk alatt... de ki tudja mi lesz belőlünk.
Tudom hogy sok szörnyűségen mentél keresztül, elveszítettél mindenkit akit szerettél és ezért tombol benned a harag, de előbb utóbb... Otthonra lelsz itt. Valahol.
Valaki mellett.

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
 

Thit Sythrill

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Túlélô-
^
ˇ