Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 William j. Holland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: William j. Holland   Szer. Feb. 07, 2018 11:17 am

Dr. William Jonah Holland
Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid.
Jensen Ackles
Civil
Consul
Becenév
Will
Születési hely, idô
New Orleans 2003. november 13.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
Egészségügyi Consul, sebész, kutató
Család
Tizenegy éves voltam mikor ez az egész elmebaj beütött. A családommal éppen átutazóban voltunk Oklahomában mikor a családomra támadtak. A bátyám és a szüleim azonnal meghaltak, én nem tudom hogy menekültem el.
Azóta sem szívesen beszélek róluk senkinek, csak a munkámnak élek.
Egyedül.

Tulajdonságok
Erősségek:Felcserként szolgáltam a vírus után kitörő háborúban majd később a seregben is. Ezután kezdtem el orvosként praktizálni és hamarosan megkaptam a Consuli címet. Ezzel csak arra akarok célozni hogy el tudok törni minden csontot a testedben anélkül hogy belehalnál... de meg is tudom nevezni őket közben.

Gyengeségek:Képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet. Elmarom magam mellől azokat akik közelednének.

Elsődleges fegyvered:Pisztoly.
The world of the Enigma diesease
Nyakkendő. Fehér ing, fölé mellény, aztán zakó. A zakó sokkal könnyebb mint a katonai egyenruha. A mellényről nem is beszélve...
Mégis úgy húzza a vállamat mint egy elesett bajtárs.
Magamra néztem a tükörben, a simára borotvált arc és a jólfésült haj alatt ott volt a zöld tekintet ami már sokmindent látott.
Harminckét éves vagyok. Már bőven hadrafogható voltam mikor a világ a feje tetejére állt.
Ezt az arcot egykor vér és sár borította. Ez a szem egyszer könnyekkel kűzdve csukta le a bajtársa szemét. Ezek a karok amik most a legfinomabb ingbe és zakóba bújtak sebesülteket cipeltek akikről tudtam hogy már nincs számukra remény.
Mi történt? Ki ez a férfi a tükörben?
Én csak egy katonaorvos voltam. Valaki aki nem tudott mindenkit megmenteni. Valaki aki csak könnyebbé tehette az elmúlást.
És nézzünk rám most.
A zakómot ott csillog a Consulok arany C betűje. Ma este a legfinomabb pezsgőket és ételeket fogom enni.
A világ utolsó emgmaradt városának vagyok vezető orvosa. Minden a kezem alatt fut át ami a gyógyításról szól. Hogy kerültem ide egyáltalán?
Megigazítottam a nyakkendőmet és elléptem a tükörtől. Nem akartam már a tulajdon szemembe nézni.
Az ünnepség, Kristályváros megalapításának évfordulója mindig nagy pompával járt. AZ egész várost feldíszítették, senki sem dolgozott mindenki ünnepelt.
A Consul Park-ban a szobornál, ami Kristályváros pontos közepén helyezkedik el történik a koszorúzás. Az ünnepség előtt itt tartják az állófogadást is.
Akkor láttam meg Ashleyt ahogy a hófehér ruhájában végigsiklik a tömegben.
Ashley...
Annyi gondolatom tárgya. A kancellár féltett lánykája, Kristályváros első számú asszonya.
A férfi szívek eltiprója. A legszebb nő a városban.
Nekem mégis más volt a kapcsolatom vele mint a többieknek. Más fejét egy pillanat alatt elcsavarta. Az enyém... Nehezebb volt.
Én nem hagytam hogy játsszon velem. Nem az a jellem voltam aki viselte a játszadozást. Nem nyíltam meg előtte mint mindenki más, nem engedtem a kísértésnek mert... Mert nem tehettem meg.
Akármennyire is akartam... Katona voltam. Tartással. A kancellár bízott bennem. És nem árulhattam el a bizalmát.
A kancellár szavai nyitották meg az ünnepséget. Ekkor már Ashley mögött nem sokkal álltam.
A tekintetem a földre szegeződött nehogy bárki azon kapjon hogy Ashley sudár, karcsú alakját simítom végig a tekintetemmel.
Csúnya pletykák lettek volna... És ennek nem akartam kitenni a lányt.
Csak akkor emeltem fel a tekintetem mikor a lány előrelépett hogy átvegye az apja helyét a pódiumon.
AKkor láttam meg az aprócska villanást, éppenhogycsak a szemem sarkából.
Ezer közül is felismertem volna egy puska villanását.
Egy szívdobbanásnyi időm volt cselekedni és én a lány után nyúltam hogy visszarántsam de már késő volt.
Véresen esett a karjaimba és már nem is figyeltem a választűzra csak lefektettem a lányt és a sebére szorítottam a kezem.
- Ashley..? Hallasz engem?! Ashley figyelj rám - beszéltem hozzá folyamatosan de a kék szemeken látszott hogy nem fogták fel amit mondok.
Nem volt halálos seb, de az eszméletét elveszítette.
- Valaki azonnal hozzon egy hordágyat! - üvöltöttem el magam és a pánikban és a káoszban még így is meghallott valaki. Én a sebet szorítva szólitgattam a lányt.
A finom öltöny és az ing átvérzett, de a legutolsó dolog volt ami érdekelt.
Alig pár perc múlva már a kórházban voltunk.
- Tegyék szabaddá a négyes műtőt - mondtam pár ott dolgozó nővérnek.
A műtét jó pár órán keresztül tartott. Kristályváros megalapulása óta nem foglalkoztam ilyen komoly sebekkel és nem kűzdöttem senkinek ennyire az életéért.
Súlyos seb volt. Mégsem adhattam fel. Ashleyt nem adhattam fel. Hiába mondták hogy elvesztettük... Végigálltam azt a pár órát a műtőben. Az átvérzett öltönyömben, rajta a műtősruhán.
Akkor...
Újra megmentettem Ashley O'Connor életét.
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: William j. Holland   Kedd Feb. 20, 2018 11:35 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Ó, drága Will, szavakkal leírni lehetetlen, hogy mennyire örülök annak, hogy én fogadhatlak köreinkben, hát még annak, hogy egy ilyen csodás adatlapot adtál olvasni valónak, aminek még mindig imádom az összes betűjét, és megtehetném, hogy csöpögök róla (meg rólad), de azt hiszem, ezeket megtartom majd azokra a pillanatokra, amikor sikerül elérnem nálad, hogy beadd a derekadat. De egy percig se félj, ugyanis te semmilyen tekintetben nem vagy olyan, mint a többi férfi - nemcsak nekem.
Már maga az a tény roppant érdekes a számomra, ahogy a konzuli címedhez viszonyulsz. A többiekkel ellentétben téged nem érdekel a dicsőség és az a hatalom, ami ezzel a címmel jár, te megmaradtál annak a szerény férfinak, aki előtte voltál. Mert hiába telt már el oly sok év azóta, hogy befejeződött a háború az emberek és a szörnyek között, te túl sokáig voltál részese annak, túl sok halált láttál, túl sok vér tapadt már a kezedhez ahhoz, hogy mindezt nyomtalanul elfeledhesd. Tán úgy gondolod, hogy nem érdemled meg azt a helyet, ahol most állsz, hiszen nem tudtál mindenkit megmenteni, akin műtétet hajtottál végre, de az én szememben ez egyáltalán nincs így. Lágyszívű vagy, ezért is emészt ez a dolog ennyire, de neked is lassan el kellene fogadnod, hogy ilyen a világ. Nem számít, mennyire tehetséges és jó orvos valaki, mindenkit megmenteni egyszerűen lehetetlen, hiszen oly sok tényező játszik abban is szerepet... Azonban rengetegen köszönhetik az életüket neked, így hát tanácsolom, hogy előre nézz, ne hátra, és ne az elhunytakon pihentesd tekintetedet, hanem azokon, akik neked köszönhetően élhetnek még most is - mint én. Nem egyszerű feladat, de nem is kell elsietned a dolgokat, én pedig végig ott leszek melletted, hogy segítsek előrelépned, kilépni a sötétségből és megnyitni a szívedet, hiszen az a bezárkózás nem egészséges a lelkednek. Csak engedd, hogy segítsek...
Egy szónak is száz a vége, nagyon örülök annak, hogy a köreinkben köszönthetlek, már nincs vissza más, mint a foglalók, és aztán mehetsz is a játéktérre, ami csak rád vár, egyedül azt ne felejtsd el, hogy te csakis az enyém vagy, így meg se forduljon a fejedben más nők felé kacsintgatni ;) Még egyszer üdv közöttünk! <3

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás




I'm only human and
I crash and I break down...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

William j. Holland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Holland Roden

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Civilek-
^
ˇ