Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Sean Wettleson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sean Wettleson   Csüt. Feb. 22, 2018 6:46 pm


Sean Wettleson
A lelketek mélyén még őrzitek az álmokat. Talán erőre vágytatok, talán részévé válni valaminek, ami jóval nagyobb nálatok. Talán harcos akartál lenni, küzdeni valamiért, amiért érdemes.
joseph morgan
Félvér
Veszett
Becenév
Seanan
Születési hely, idô
2009. Január 13., Nowata
Lakhely
Abee
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
Család... Azt hiszem simán kihagyhatnám ezt a részt, hiszen egyből mehetne a gyengeségeim közé. Bár a vér szerinti családom még az új családom előtt csúfos véget ért, azonban van mi abban is kísért. Az eltűnt húgom és bátyám. 5-en voltunk testvérek. Rengeteg báty, s egy húg. Én voltam a negyedik. A húgom állt hozzám a legközelebb. A barna szépség gesztenyebarna szemekkel. S ha össze kéne hasonlítani minket, azt hiszem meg se mondanák, hogy testvérek vagyunk. Én az apánkra, míg ő az anyánkra ütött. Szinte klónjaik voltunk. Napok voltak.. A semmiből kerültem egy zárkába. Egy elmegyógyintézet zárkájába. Elvesztettem mindenkit. Így az évek alatt új családom lett. Egy gondoskodó báty, két szeretett húg, s egy öcs. Szökést terveztünk. Egyedül nekem sikerült... Tudtam, ha visszamegyek, azzal nem segíthetek nekik, így vissza se néztem.

Tulajdonságok
Erősségek: Megfontolt és logikus ember vagyok. Legalábbis az érveim gyakorta azok. Így a terveim az erősségem. Képes vagyok bármit feláldozni annak elérése érdekében. A szándékom nem feltétlen rosszindulatú, azonban ahhoz, hogy a kellő benyomást keltsem, vagy szavahihetőnek tűnjek, gyakran kénytelen vagyok rossz dolgokat tenni. Ebben az sem akadályoz, ha épp egy szerettem sínyli meg.

Gyengeségek: A gyengeségem a múltam. Nehezen viselem a rabságot és a bezártságot. Ahogy a kitörő, kezeletlen negatív érzelmi kirohanásaim sem épp az előnyömként formálódik meg. Nem sokan kedvelnek, hiszen közveszélyesnek tartanak. Nem csinálok belőle problémát, de nehezen viselem ha a fejemhez vágják. Ahogy az igazságot sem igazán kezelem jól.

Elsődleges fegyvered: Az öklöm az első számú fegyverem. Azonban KRC fegyverek híján,
mindössze mezei fegyverek maradnak. Lőfegyverek és egyebek. Én inkább a pisztolyt részesítem előnyben, azonban a karddal is tudok bánni.
The world of the Enigma diesease
Borús történetünk Nowata városában vette kezdetét. A sápadt aszfaltot, melyet a nap perzselt fel, felforralta a vért. Gőzölögve kígyózott a ködös távolságban a talaj felett. Hunyorogva figyeltem, miként egyre csak közeledik a homályos alak. Éreztem ahogy a szemei engem vizslatnak. Mintha az első lépése az volna, hogy az én társaságomat veszi igénybe. Hosszú, s fárasztó út állt mögötte, azonban még így is töretlen s erős maradt. Mintha meg sem kottyant volna neki. Ajkai, tekintete, s bőre azonban mindent elárult. A vér a koszos bőrére száradt. Kéklő szemei csak úgy világítottak mögüle. Ajkai repedezettek, s száradtak voltak. Tekintete megviselt... S még így is prioritást élveztem, mint a saját igényei, létszükségletei kielégítése. Letérdelt elém, s rám mosolyodott repedezett ajkaival. Mélyen a szemeibe nézett.
- Sean, fiam...- zúgás tőrt fel, a hang elmaradt, csak a tátogást láttam magam előtt. Akár pisztoly hangtompítóval... Mint a hal. Csak tátog. 'Vigyázz a húgodra'. Alig tudtam leolvasni ajkairól, mikor elsötétedett minden. S mikor ismét kinyíltak szemeim, már csak a plafonnal találkoztam... Éreztem, ahogy testem a rideg járólapra tapad. Mintha a gravitáció kétszeresen hatna... Így csak csendben néztem a szürke betont véres mocskát...
- Meg fognak ölni... Igaz? - tette fel a kérdést a fiatal lányka, aki mellettem ült. Megtört volt és fáradt. Fél éve itt lehetett, mégsem szokott még hozzá. Nem mintha valaha is hozzá lehetett volna szokni, ahhoz az érzéshez amit bennünk keltett ez a hely. A emberiség csődje volt... Így csak hallgattam. Csendben vártam, hogy az unalom öljön meg, mielőtt a vörös kivégzésre vezetnek.
- Sosem jutunk ki, Seanan?- kétségbeesetten pillantott rám, mintha tudnám a választ. S épp ezért volt ez oly reménytelen. A saját hamvaink felett álltunk, s mégsem tudtuk, hogy mikor jön el a vég. Csak vártunk, mikor üt az óra. Mikor hoznak kis emberek nagy döntést az élet felől. Az életünk felől. Elhiszik, hogy jogaik vannak. Jogaik ahhoz, hogy mások feje felett törjenek pálcát. Gyermekek feje felett. Azt hiszik többek, holott tettük csak egymás között hoz tévelyedett tekintélyt. S ha egyszer ez véget ér, nem ez lesz a tiszteletre méltó életút, mi védi őket az igazság hangos ítéletével szemben. Akkor ezt gondoltam... Mit sem sejtettem a külvilágról. Gyermekként elképzelésem sem volt, hogy milyennek kell lennie. Abban viszont már akkor biztos voltam, amit velünk tesznek, az sem helyes, sem tiszteletreméltó.
Fémes csattanás kísérte az elénk gördülő szürke alumínium konzervet. Nyitott oldalán a maradék bab szóródott ki a hideg talajra. Mindannyiunknak összefutott a nyál a szájában, s szinte egyszerre ugrottunk a doboz után.  Talán undorodnunk kellene. Talán háborodnunk. De ez már az a pont volt, ahol elfogadod azt az apró jót a temérdek szörnyűség közepette, ami megtörténhet veled. Ez az apró jó, egy üres konzervdoboz volt az éltünkben. Talán csak az oldalára tapadt maradékról volt szó, de ha napi szinten háromszor eljött ez a pillanat, kósza remények törtek a felszínre, s az 'eszel vagy meghalsz' perspektíva lépett érvénybe. Így akár az érmének, úgy ennek a szituációnak is két oldala volt. Döntened kellett a lelkiismereted és a gyomrod között. S ha az utolsó mellett tetted le voksod, számolhattál a következményekkel.
Álltam a szűkös, rideg szoba közepén. Cellatársaim tekintete rám szegeződött. Úgy éreztem, minden éhes pillantás, nagyjából egy évet vesz el az életemből. Ahogy küzdök a gyomrommal és a lelkiismeretemmel. Már ami megmaradt belőle az itt töltött idő alatt. Azonban ellentmondva gyomromnak, a lelkiismeretemet választottam. Hisz mi marad számomra, ha véget ér az utam? Mindössze az emlékeim. Az amit tettem. A lelkemet akartam táplálni. A gyomrom úgy is csak üresedik... Hát belenyúltam a dobozba, majd az ujjaim hegyére tapadt ételt neki nyújtottam. A fekete szépségnek. Oliviának. Reményteljes pillantást vetett rám. Tétovázott, de a gyomra parancsaira kényszerülvén, kezei hamar elfogadták az alamizsnát. Ahogy mind hálásan majszolták azt a pár falatnyi maradékot. Valahogy aznap finomabb volt a bab, mint valaha...
Our story was written by blood









My friends don’t walk, they run. Skinny dip in rabbit holes for fun. We paint white roses red, each shade from a different person's head. Tell you a secret, I’m not alarmed. So what if I'm crazy? The best people are. Craziest friend that you’ve ever had!
░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

I’m nuts I’m mad

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sean Wettleson   Szomb. Márc. 10, 2018 3:50 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Seanan, Seanan, közös gyerekkor, közös emlékek, közös fájdalmak kötnek minket össze. Azokban a keserves időkben Nowataban te voltál az, aki reményt adott nekem, aki miatt képes voltam átvészelni mindazt a megpróbáltatást, amin az apám miatt kellett átmennem. De hisz te pontosan tudod, hogy miket tett velem az a szörnyeteg, s te mégis ott hagytál. Én voltam az, aki kikönyörögte, hogy életben maradhass a sikertelen próbálkozásunk után, én voltam az, akinek köszönhetően életben maradtál akkor, hálaként azonban csak annyit kaptam, hogy elárultál. El tudod képzelni, hogy mennyire fájt nekem? Soha nem ismertem a szeretetet még csak élből sem, egyedül te voltál az, akinek volt egy-két kedves szava az irányomban. És ott hagytál... Még csak hátra sem néztél, el sem búcsúztál, csak mentetted a bőrödet, amíg volt rá lehetőséged. Talán még mindig haragszom rád emiatt, bár, jobban belegondolva inkább örülnöm kellene annak, hogy így tettél, mert habár az életem azóta nem lett se könnyebb, se jobb, de megtanultam kiállni magamért, és megvédeni magamat. Már koránt sem az a gyenge leány vagyok, akit te ismertél... S habár nem tudom, élsz-e vagy halsz, de ha valaha újra találkozunk, nos, akkor sok sikert az életben maradásodhoz, mert nem fogok kegyelmezni neked, régi barátom.
Ami az előtörténetedet illeti, nagyon szépen megfogalmazott írás volt, élmény volt olvasni, főleg, hogy tökéletesen elénk tártad, hogy milyen volt akkoriban Nowataban lenni félvérként. Úgy bántak velünk, mint a kutyákkal sem, mindannyian éheztük, te mégis segítettél rajtam, amikor tudtál. Kedves szív lakozott a mellkasodban, ami akkoriban nagy ritkaság volt még köztünk félvérek között is, elvégre az éhség mindig is nagy úr volt. De vajon ez a gyengéd szív még mindig megvan? Vagy netán már magába rántott a sötétség téged is úgy, mint engem? Hiszen az ártatlanságunkat fiatalon elvette ez a kegyetlen világ, s hiába nem uralkodik már akkora káosz, mint a kezdeti időkben, de a gyengeség még most is egyenlő a halállal...
De nem is húzom tovább az időd, hisz így is elég későn érkeztem meg hozzád, úgyhogy foglalj le mindent, amit még le kell, s nem sokára találkozunk a játéktéren

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sean Wettleson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Félvér-
^
ˇ