Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Adrianna Tate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Adrianna Tate   Szomb. Márc. 10, 2018 10:09 am

Adrianna Tate
She was a girl who knew how to have fun even when she was sad
Keira Knightley
Civil
Civil
Becenév
Adrie drága
Születési hely, idô
Nowata, Oklahoma, 2010. február 11. (25)
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
Színésznő, énekesnő
Család
Családunkat már évek óta mérgezi a sok titok, kimondatlan szó, képmutatás, a hatalom utáni szomjúság és szégyentelen ácsingózás. Mi, Tate-k, természetünktől fogva imádjuk a fényűzést, született vezetők vagyunk, mézes-mázas szavakkal a legfontosabb emberek kegyeibe férkőzünk, s úgy teszünk, mintha mi magunk is kékvérűek lennénk. Eljátsszuk, hogy minden rendben van a családunkban; estélyeket tartunk szélesen mosolyogva, s miközben a drága pezsgőt kortyolgatjuk és hamisan hahotázunk az egyik konzul unalmas történetén, egy pillanatra sikerül elfeledkeznünk a családunkat rágó férgekről. Arról, hogy édesapám, a konzul két pohár abszinttal kezdi és zárja a napot, különben rémálmok gyötrik és remeg minden tagja. Arról, hogy édesanyám a hitvesi ágyon túl keresi a boldogságot, reménytelenül, és úgy viselkedik, mintha maga is huszonéves lenne. És Amelie-ről, a drága félvér húgomról, aki örökké csak sötét folt volt családunk álszent hátterén, akit elrejtettünk a kíváncsi szemek elől, akit sosem mertünk felvállalni nagyhatalmú barátaink előtt, nehogy elveszítsük az általuk kapott fontos pozíciókat, szerepeket – és amióta elment, semmi sem a régi, nekünk pedig minden nap szembe kell néznünk gyávaságunk következményeivel.

Tulajdonságok
Erősségek: igazán értek ahhoz, hogy elhitessem, milyen jól bánok veled én, a mindig boldog, figyeleméhes, de bájosan társaságkedvelő nőcske, aki akkor ragyog csak igazán, amikor mindenki rá figyel. S közben észre sem veszed, hogy inkább rajtad, mintsem veled kuncog oly elbűvölően és negédesem. De ez a legkevésbé nem érdekel  – csak a bájos mosolyt, csillogó gyémántokat, méregdrága nyakéket, kövekkel kirakott ruhát, a színpadon szívét-lelkét kiadó színésznőt látod, aki talán csak egy kis szeretetre vágyik, talán az megenyhítené azokat a néha szórakozottságból jéghidegen csillogó szemeket. És pont ez a célom; hogy sose láss többet. De azért így is jó társaság vagyok, ugye?
Gyengeségek: ha megbízol bennem, magadra vess; biztos lehetsz benne, hogy az első adandó alkalommal kikotyogok mindent, ahogyan hátat fordítasz nekem – kiváltképp, ha valamilyen mókás vagy kínos titkot bízol rám. Imádom megosztani a vicces történeteket, igazán nem hibáztathatsz érte, ugye? És azt sem bánhatod, ha rajtad csattan szeszélyem és néha előtörő aljasságom ostora, amitől mosolyom kegyetlenné, szemeim pedig metszővé válnak, és szinte rám sem lehet ismerni. Nem én tehetek róla, ugye elhiszed nekem?
Elsődleges fegyvered: a két ujj között égő mentolos cigaretta szaga jázminnal és pézsmával keveredik, ahogyan válladra simítom tenyeremet, a frissen festett karmazsin körmök finoman beléd vájnak, s közelebb hajolok, hogy bizalmasan, búgó hangon súgjak valamit. Begöndörített, barna fürtjeim előrehullnak, akár egy puha függöny, vérvörös ajkaim meleg, bizalomteljes mosolyra húzódnak, majd megvillan valami ravaszkás fény barna szemeimben.
The world of the Enigma diesease
I am too intelligent, too demanding, and too resourceful for anyone to be able to take charge of me entirely. No one knows me or loves me completely. I have only myself.

21:05
A szalont sötétség lepi el, elegáns, estélyis és öltönyös vendégei halk sutyorgással merülnek el a feketeségben. A terem rövidesen csendbe borul, s én vígan fürdök, lubickolok a kihívó kobaltkék és ciánkék reflektor rám irányított fényében, mely felpezsdíti a véremet és kellemesen cirógatja bőrömet. Most vagyok a legszebb – precízen kihúzott vérvörös ajkaimmal, bongyor frizurámmal, markáns arcélemmel, kecses formámmal, kiugró, gyémántporos kulcscsontjaimmal, melyek kivillannak a selyemruha vékony pántjai alól –, amikor megvilágít a reflektorfény, és az emberek elhallgatnak ámulatukban, én pedig tündöklök, szárnyalok, sütkérezem a figyelmükben, elismerésükben. Félig lehunyom szemeimet, úgy nézek a sötétségbe, észre sem veszem a kirajzolódó sziluetteket, nem hallom az elismerő tapsot és ujjongást. Szinte megrészegedem az érzéstől, amikor felcsendül a zenekar visszafogott játéka, én pedig a zongorára simítom ujjaimat, és ritmusra ringatva csípőmet, búgó hangon énekelni kezdek:
„Stars shining bright above you
Night breezes seem to whisper "I love you"
Birds singing in the sycamore trees
Dream a little dream of me”

22:30
- …és akkor azt mondtam neki: maga mégis kicsoda, és hogy került az öltözőmbe? Nem hiszik el, mit felelt a férfi, azt hittem ledobom a parókámat! Szóval azt mondta… – lelkesen utánzom a férfi mély baritonját, még felháborodott arckifejezését is magamra öltöm, amelyre az asztaltársaság eszméletlen hahotázással felel, néhányan a kortyolgatott pezsgőt is félrenyelik, és erre még nagyobb hangzavar keveredik. Kétségkívül a mi asztaltársaságunk a leghangosabb, talán ferdeszemmel is néznek ránk a körülöttünk lévők, ám mi nem foglalkozunk velük, remekül szórakozunk egymás történetein – persze az enyéim aratják rendre a legnagyobb sikert.
Még Mrs. Turner, a kikent-kifent vénasszony is hangosan heherészik, aki a hátam mögött csak szajhának hív, és árgus szemekkel lesi minden mozdulatomat, akár egy ragadozó. Ám nem túl jó színésznő; látom, hogy szemei tüzelnek a haragtól és féltékenységtől, s ott ég bennük minden alsóbbrendűség és hitványság, amely azokat az embereket sújtja, akik mások sikereire ácsingóznak. Az arcára van írva, hogy maga is tisztában van szánalmas mivoltával; az ő történeteit sosem fogadják ilyen izgatottsággal, az ő fülébe nem sugdosnak bizalmas titkokat, még izgalmas szerelmesleveleket sem kap, vagy ajándék gyémántkarpereceket az udvarlóitól. Belepusztul, hogy őt akkor sem illetné ekkora figyelem, ha levetné nevetséges gyöngyös ruháját és az asztalra mászva táncolni kezdene. Szinte felemészti a gyűlölet és féltékenység, és még ahhoz is túl buta, hogy ezt elrejtse mások elől, ahogyan egy  tisztességes asszony tenné.
Múlt évben szárnyra kelt egy bizonyos rosszindulatú pletyka, miszerint a férje miattam vált el tőle, a nekem vásárolt gyémántok pedig csődbe vitték családjukat – Mrs. Turner pedig eljátszotta a hattyúk halálát, ujjal mutogatott rám, sunyin sutyorgott a hátam mögött, akár egy közönséges iskoláslány, s mindent elkövetett azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Fogalma sem lehetett róla, milyen szoros barátságot ápolok a volt férjével, aki még viharos válásuk előtt mesélt nekem bizalmasan egy közönséges mosónőről, kihez az asszony örökös zsörtölődése miatt menekül esténként. Természetesen nem tartott sokáig Mrs. Turner mártíromsága – körbeküldtem a mosónőhöz írt szerelmes leveleket, s rövidesen mindenki tudomást szerzett a boszorkány álnok hazugságáról. Micsoda balhé lett belőle! A végén mégis megkegyelmeztem neki és védelmére keltem a felbőszült tömeggel szemben. Az emberek egészen elérzékenyültek jóindulatomtól; az ártatlan színésznőcske, akinek megpróbálták bemocskolni nevét, puszta jószívűségből kezet nyújt a keserű öregasszonynak, aki ármánykodással és rosszindulatú vádaskodással próbálta meg derékba törni a leány karrierjét – micsoda színdarab lehetett volna ebből!
Én remekül szórakoztam, ellenben Mrs. Turnerrel, aki nekem köszönhette akkoriban, hogy a társaságban maradhatott, nekem, a könnyűvérű, aljas, hűtlen, megbízhatatlan cafkának! Ez kétségkívül nagyobb büntetés volt számára, mintha kiutálták volna, s ezért hahotázik most olyan hangosan, mégis hamisan, szemeivel szinte szétcincálva engem. Igazán szánom az olyan nőket, mint ő, gondolom kárörvendően, és rávillantom gyöngysor fogaimat.


23:10
- Maga csodás nő, Ms. Tate… és az a hang, azok az érzelmek! Úgy éreztem, mintha csak nekem énekelt volna, és bűntudatom is lett, amikor elkezdett sírni.
A férfi két izzadt keze közé fogva tenyeremet, kétségbeesett gyermek módjára igyekszik, hogy fenntartsa az érdeklődésemet, nehogy egy szomszéd férfival kezdjek el csacsogni, miközben ő szerelmet vall.
- Csakugyan? – tettetett szerénységgel fogadom a bókot, kissé közelebb is hajolok, hogy fontosnak érezze magát, amiért a göndör fürtök vállát érintik. Olyan balga, olyan könnyelmű és idegtépően udvarias! – Szeretné, ha énekelnék magának?
- Tudja maga jól, hogy mit szeretnék – kapja el tekintetemet elszántan, én pedig szemtelenül kuncogok, szinte látom, ahogyan a tükör előtt gyakorolja csábosnak szánt pillantását, hátha sikerül elcsábítania és meggyőznie, hogy odaadjam neki kezemet. Egy pillanatra magam is elgondolkozom, milyen lennék szófogadó, visszafogott feleségként,  zilált, asszonyos kontyba tűzött hajjal, süteménymáztól piszkos köténnyel, délután a gyermekeim után futkosva vidáman, este vacsorával várva a férjemet, aki izgatottan meséli a sülthús és krumpli felett, mi történt vele aznap a munkában. Azt hiszem, belepusztulnék az unalomba.
- Már hogyne tudnám – simogatom meg a vállát kedvesen. Ujjamon a tőle kapott gyémántgyűrű csillog, s látom, hogy ettől felcsillan szemében a remény. – És nem szeretném, ha azt hinné, csak szórakozom magával, de kérem, erről ne ma, ne most. Úgy sajog a fejem már egészen reggel óta, arról az öltözős incidensről nem is beszélve!
- Ki szeretne menni friss levegőt szívni? – a férfi kap az alkalmon, hogy végre kettesben lehessünk, távol az erőszakos barátoktól és hangos zenétől. A gyűrűmre pillantok, erre a gyönyörű kövekkel kirakott ékszerre, amelyhez foghatót egyetlen hódolómtól sem kaptam még. Kifinomult darab, tökéletesen illik az ujjamra, mintha csak nekem készült volna, és bizonyára egy vagyont is ér. Még ha nem is megyek hozzá, egy ideig talán elszórakozhatunk, gondolom magamban, és aztán úgy intézem, hogy ő maga is belássa, nem lennénk boldog pár – a gyűrűt persze nem kapja vissza!
- Igen, azt hiszem, az jót tenne – mosolygok szerényen, majd belékarolok, és hagyom, hogy kivezessen az O’Connor kúria teraszára. A későnyári esti szellő bekúszik vékony selyemruhám alá, s jólesően cirógatni kezdi fedetlen tagjaimat. – Gyönyörű a látvány, nem igaz? Az a szökőkút…
Mosolyogva a férfihoz fordulok, és cigarettával az ajkaim között közelebb hajolok, hogy meggyújthassa nekem.
- Maga olyan titokzatos – a meggyújtott gyufa megvilágítja arcát, úgy mosolyog rám álmodozó szemekkel. – Úgy érzem, még mindig nem ismerem eléggé…
Ez így is marad, ha nem haragszik meg.
- Kérdezzen hát. Nyitott könyv vagyok, ha a megfelelő kérdéseket teszi fel – fújom ki a füstöt megkönnyebbülten, és kissé félrebillentem a fejemet. – Na, mondja… Mire kíváncsi?
- Meséljen a családjáról. Azt hiszem, sokat elárul egy emberről, hogy kikkel osztozik egy néven – támaszkodik a vaskorlátra. – Vannak testvérei?
Elmerülök a kivilágított szökőkút látványában, úgy ízlelgetem magamban szavait, s közben nagyot szívok mentolos cigarettámból, nehogy észrevegye remegő ajkaimat. Micsoda szentimentalitás, dorgálom magamat szórakozottan, de aztán eltűnődöm egy pillanatra, s rövidesen megszűnik világítani a szökőkút, kialszik a cigaretta, eltűnik a mosolygó, bálványozó hódoló.
Magunkat látom, ahogyan a farm mögötti réten szaladunk, szinte ki sem látszunk a pitypang-erdőből, izgatottan sikoltozunk, ahogyan hajunkba kap a hűvös szellő, és színes virágokat szedünk édesanyánknak, aki leszid minket, amiért már megint túl távolra tévedtünk – hisz tudhatnánk, hogy milyen veszélyes kint, amióta…! Minket mégsem érdekel, cinkosan nevetünk egymásra, és másnap ugyanúgy kiszökünk a szabad, nyári levegőre, hiába próbálnak meg bezárni minket, túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy megijedjünk a fenyítő, intő szavaktól.
Már idősebbek vagyunk. Gyönyörű szobánk van, festett rózsaszín és kék gyémántokkal, fényűző bútorokkal és hatalmas ablakokkal, amelyek a hátsó kertre nyílnak, és bőséges virágillatot fúj be rajtuk a szellő. A meleg tavaszi délutánon izgatottan próbálgatom csillogó jelmezemet, ide-oda rakosgatom az összegyűrődött szövegkönyvet. Büszkén illegetem magam ide-oda, amiért enyém a főszerep, mert én bizony sosem adom alább; ő pedig velem együtt örül, gyakorol, izgul, retteg, pedig még csak el sem engedik itthonról, hogy megnézhesse az előadást, hiába toporzékolunk, könyörgünk, sírunk.
Életem első hivatalos eseménye előtt csacsogva válogatunk a gyönyörű selyemruhák között, amelyet anyánk a gyárból hozatott. Ő csodás éjkék, kőberakásos báli ruhát választ nekem, én pedig rózsaszín tüllös, fodros darabot adok rá. Hangosan fantáziálunk az izgalmas estéről, miközben édesanyánk legszebb kristályékszereit próbálgatjuk. Ő azonban aznap este is otthon marad, sorsába beletörődve kullog alagsori szobájába – mert édesapánk szava szent, nincs már cinkos összekacsintás, sem közös rosszalkodás.
Az emlékfoszlányok összefolynak. Magamat látom a vacsoraasztalnál, ahogyan térdemet csapkodva hahotázok egy öreg konzul félvéreket gúnyoló tréfáján, mert ha nem teszem, édesanyám belém csíp az asztal alatt; aztán édesapámat kinevező ceremóniáján, büszkén domborodó C-kitűzővel; fényűző estélyek sokaságát, tömött nézőtereket, kemény vastapsokat, címlapokat és hatalmas plakátokat. S mindennél tisztábban látom őt sírni, zokogni keservesen, amikor édesapám elé áll, hogy közölje vele az elkerülhetetlent; hisz így lesz mindannyiunknak a legjobb, nincs több titkolózás, sem alagsorba bújás, ő majd elintézi a névváltoztatást, ismer egy megbízható öregurat, aki befogadja a lányt, s elismeri valódi gyermekeként, és akkor minden sokkal szebb lesz, meglátogathat minket bármikor! De ő vigasztalhatatlan, hiába próbál édesanyám hatni rá balzsamos szavaival, hiába ölelem szorosan, győzködve őt, hogy egyezzen bele, kitépi magát kezeim közül és elszalad. Aztán halkan suhog a búcsúlevél, ahogyan édesanyám remegő ujjai közül kicsúszik, és sikoltás tölti meg a fényűző szalont.
- Minden rendben, drága?
Vállamra simul egy meleg tenyér, s én úgy riadok fel, mintha hideg vízből rántottak volna ki. Zavartan pillantok fel az aggódó férfira, de aztán bájos mosolyt erőltetek arcomra, mintha mi sem történt volna, s hátrasimítom göndör tincseimet.
- Elnézést… mit is kérdezett?
- Hogy vannak-e testvérei.
- Nem, nincsenek.
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adrianna Tate   Szomb. Márc. 17, 2018 7:37 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Fényűzés, pompa, drága ékszerek és ruhák, mézédes, ám hazug szavak... Üdv Kristályváros felsőbb rétegében Adrianna! A kancellár lánya és Kristályváros első számú hölgyeként már korán elsajátítottam azokat a praktikákat, amivel a sok kétszínű ember között lehetséges a túlélés, ám úgy látom, ezzel te is éppen ugyanúgy így vagy. Ívelő karrier, konzul apa, pénz és jólét vesz körül, azt gondolhatnák az emberek, hogy mennyire irigylésre méltó életed van, de mindketten tudjuk, hogy mindez ámítás. Szerénynek és ártatlannak mutatod magad, holott te is egyike vagy a legálnokabb magas rangú hölgyeknek, és a múltad sem olyan patyolat tiszta, mint annak tűnik. De persze, ki az, akinek nincs valami rejtegetnivalója? Korrupció, prostitúció, bántalmazás vagy épp a hitves megcsalása... Mindez olyan megszokott már Kristályvárosban, hogy ha akarnánk sem tudnánk megszabadulni a sok mocsoktól, illetve, miért is akarnánk így tenni? Elvégre én is, és te is a legmagasabban műveljük a megvezetés és manipuláció művészetét, s igazán imponáló, amikor burkoltan, már-már udvariasan tiporsz valakit a földbe, nem igaz? Ám figyelmeztetlek, Adrianna, velem semmiképp ne kezdj ki, mert a kancellár lányaként olyan információk is rendelkezésemre állnak, amelyeket a legtöbb ember nem tudhat... S hidd el, ha keresztbe teszel nekem, első dolgom lesz miszlikbe aprítani a karriered, a családod megmaradt részét és természetesen téged is. De amíg tudod, hogy itt én vagyok a királynő, és nem te, addig azt hiszem, egészen jóban is lehetünk.
Ami az előtörténetedet illet, nagyon tetszett a felépítése. Adrianna személyisége teljesen átjött, szerintem nagyon jól bemutattad, hogy milyen világban is élsz, hogyan alkalmazkodtál hozzá, s hogyan jutottál a csúcsra. Ugyanakkor bepillantást is kaptunk abba, ami a maszkod mögött rejlik, abba, amit mindenképpen szeretnél eltitkolni, ám vajon miért van ez? Ennyire szégyelled, hogy félvér húgod van, hogy még a tulajdon létezését is megtagadod a nyilvánosság előtt? Hiszen az emlékeidből úgy tűnt, nagyon szeretted őt... vagy azt is már csak megjátszottad?
Remélhetőleg ezekre a kérdésekre választ kapunk a reagjaid során, ahogy a történeted előre halad, úgyhogy nem is tartalak fel tovább, menj foglalózni, utána pedig mindenképp tartsd meg az egyik játékodat nekem, bár könnyen előfordulhat, hogy abból sok jó nem fog kisülni De kíváncsian várom Elnézést a kései elfogadásért, és üdv közöttünk, örülök, hogy itt vagy

UI.: A csodás megfogalmazás és szóhasználatról már áradoztam neked, szóval azt most itt kihagynám

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás




I'm only human and
I crash and I break down...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Adrianna Tate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Civilek-
^
ˇ