Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Sienna Murdock

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sienna Murdock   Vas. Márc. 11, 2018 1:30 pm

Sienna Murdock
You're a diamond, dear. They can't break you.
Blake Lively
Félvér
Silah
Becenév
nincs, a Sienna is megteszi
Születési hely, idô
Nowata, 2010. 05. 10.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
hetero
Családi állapot
egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
A hagyományos értelemben vett család fogalma az én életemben már nem létezik. Mondhatnám, hogy sajnos, de hazudnék: akármilyen apró voltam még, a mai napig tisztán emlékszem a szülőanyám arcára, amint olyan undorral a tekintetében adott át a begyűjtőknek, mintha egy valódi szörnyeteg lettem volna. Az apám pókerarccal állt a háta mögött, keze a bátyám vállán nyugodott, aki bár aligha foghatott fel bármit is a történtekből, soha nem próbált meg segíteni. Nem tudom, hogy élnek-e még, de egy biztos: számomra halottak. Nekik köszönhetően magam is sokáig elhittem a fajtámról, hogy szörnyetegek vagyunk, de azt sosem gondoltam, hogy azt érdemeljük, amilyen sorsot nekünk szántak Nowatában. Fogalmam sincs, honnan merítettem erőt a szökésemhez, de az biztos, hogy ezzel elvezettem magam ahhoz az emberhez, akire sokkal inkább családomként tekinthetek. Elizabeth Murdock volt a legbátrabb, legcsodálatosabb és legtisztább lelkű ember, akit valaha ismertem; ő fogadott be a házába és a szívébe, nem törődve azzal, mi vagyok és honnan jöttem. A nevére vett, anyám helyett anyám volt, és megtanított valamire, ami minden egyes nap segít felkelni az ágyból: hogy tiszteljem és szeressem önmagam, bármi történjék is.
   
Tulajdonságok
Erősségek:Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik. Leperegnek rólam a gúnyos, vagy éppen gyűlölködő pillantások és megjegyzések; emelt fővel és büszke mosollyal viselem a félvéreket övező habzószájú gyűlöletet, sőt, néha még kedvemet is lelem bennük. Örök optimizmusomat bárkire rá tudom ragasztani, csak idő kérdése – lásd egyik legkedvesebb barátnőmet, Maiát. Megbízható embernek tartom magam, aki bármilyen feladatot kap, azt lelkiismereten végigcsinálja és a maximumot hozza ki belőle. Nem vagyok előítéletes, a szívem pedig nagy, hiába szól minden ez ellen. Ez persze nem jelenti azt, hogy kesztyűs kézzel bánok azokkal, akik ténylegesen kihívják maguk ellen a sorsot, de legalábbis a haragomat... Azt hiszem, ezt sokan tudnák igazolni, nem feltétlenül jókedvűen.

   Gyengeségek: Röviden összefoglalva a túl jó szívem és a múltam árnyai. Bárkinek képes vagyok elnézni még a legnagyobb ellenem elkövetett cselekedetét is, ha a bűnbánat jeleit látom rajta – persze az nem árt, ha ezek a jelek őszinték is. Furcsa elegyet alkot ez a fene nagy igazságérzetemmel, ami pedig arra sarkall, hogy akkor is védjem meg a rászorulókat, ha egyébként a legkevésbé sem kellene beleütnöm az orromat abba a dologba. A múltamtól két évtized alatt sem sikerült megszabadulnom, a mai napig rémálmoktól és enyhe klausztrofóbiától szenvedek, ha pedig csapdában érzem magam, képtelen vagyok uralkodni magamon, és előtérbe kerül a fajtám vérmérséklete.

   Elsődleges fegyvered: A mosolyom... haha, ne is figyeljetek rám. Sajnos csak ritkán kihasználható képességem, hogy kiválóan célzok lőfegyverekkel, ezért az „elsődleges” kategóriába inkább a pengéket sorolnám. Nagyobb tőrök, kések, vagy szuronyok – a kard számomra túl hosszú, annál közelebb kell lennem a célponthoz, hogy lássam a tekintetét, a reakcióit, és ebből kitalálhassam a következő mozdulatát. Közelharc esetén sem vagyok elveszve, ha esetleg épp nem lenne nálam fizikai fegyver, hát használom az erőmet és a gyorsaságomat.
The world of the Enigma diesease
Betta néni egyszer mesélt nekem egy történetről, filmekről és képregényekről, amelyek bizonyos X-Menekről szóltak. Akkoriban még nem értettem az új világrendet, ezért gyakran kérdezgettem, miért gyűlölnek engem a körülöttünk lévő emberek, de attól a mesétől már kezdtem kapizsgálni az íratlan törvényeket. Az emberi fajból egy új ág nyúlt ki, aminek képviselői néhány dologban különböztek az „egyszerű” emberektől – külső tulajdonságaik, vagy különleges képességeik mássá tette őket, és hiába maradtak ettől még ugyanúgy emberek, a legtöbben meg sem próbálták megérteni, megismerni őket. Rögtön ítélkeztek, rettegték őket, gyűlölték és a halálba kívánták a képviselőiket, de az sem volt ritka, hogy kísérleti patkánynak használták őket. Valahol mindig is ironikusnak tartottam, hogy néhány fantáziaszülte történet így vagy úgy, de megjósolta a jövőt...

Érzem a szagot. Azt a borzalmas szagot. Emberi ürülék és vér gyomorforgató elegye... a halál bűze. Karok ragadnak meg engem és még néhányunkat a rácsos szobából. A maszkos férfi ujjai könnyedén körbeérik a csontos felkaromat is. Tudom, hová visznek, mind tudjuk. Az épület előtti betonozott térre már rászáradt a sok vér.
Odakint értem nyúlnak először. Ujjak markolnak durván a hajamba, a lábam bőrét felhorzsolja a beton, ahogy a tér közepe felé húznak. Ellenállok, rúgkapálok és vakon csapkodok a kezemmel, és amikor egy másik kéz a csapkodó karom után nyúl, ösztönösen cselekszem. Olyan erősen harapok az alkarjába, hogy vér serken a fogaim alatt. Magashangú kiáltással ereszt el, vagy inkább lök távolabb magától.
- Megharapott! Megharapott a kis csitri! A francba, megharapott!
Káosz tör ki. Kiáltások harsannak, a férfi, akit megharaptam, kétségbeesve dajkálja a karját, az arcán azonban rettegés ül, míg a többiek értetlenül-viszolyogva néznek rá. Tétováznak, nem mernek felé lépni, de nem is rám figyelnek. Tudom, hogy soha nem lesz több lehetőségem. Ha elkapnak, kivégeznek, de ha itt maradok, akkor is megölnek.
Földöntúli erő bírja mozgásra a végtagjaimat, ahogy felpattanok a betonról, aztán olyan gyorsan iramodok a sűrű erdő irányába, ahogy csak bírok.
Nem nézek hátra.

- Miért gyűlölnek ennyire, Betta néni?
- Az emberek nagy része ösztönösen fél attól, amit nem ismer és nem ért, erre pedig a gyűlölet a legkényelmesebb megoldás.
- De hát én nem akarom őket bántani...
- Ők már csak ilyenek, kedvesem. Ha történik velük valami rossz, bűnbakot kell keresniük, hogy ne lássák meg magukban a hibát. És kik lehetnének ideálisabb bűnbakok számukra, mint azok, akik különböznek tőlük?


Egyszer jóformán az első sorból nézhettem végig egy fajtársam kivégzését. Emlékszem, hogyan hatolt a csontjaimig a tehetetlenség kínzó érzése, pedig tudtam, hogy saját maga ellen hívta ki a sorsot. A magunkfajták csendes lázongását sem tűrték jól a város falai közt, de egy nyílt támadás az egyik consulra? Még én is úgy hittem, hogy elment a józan esze, mégis ösztönös volt a mozdulat, ahogy a jelenet felé léptem, természetesen a meggondolatlan közbeavatkozás szándékával. Foghatnám arra, hogy fáradt voltam a terepmunka után, ezért azt sem tudtam, mit csinálok, de attól tartok, pontosan tudtam. Ha Seth nem lett volna még mindig mellettem, és nem ragadott volna határozottan karon, valószínűleg én is beállhattam volna a sorba – így viszont csak a helyi bámészkodók közül lettem egy.
Semmit nem kellett mondanunk, de egyszerre fordítottuk el a fejünket, amikor az első ütés tompa, puffanó hangja eljutott hozzánk. A kezem ökölbe szorult, de tudtam, nem tehetek semmit. Katonák intézkedtek. Visszafordultam, kényszerítettem magam, hogy végignézzem az egészet, miközben a fájdalmat a saját csontjaimban éreztem. Az egyik közelben ácsorgó nő először csak lopva pillantott az arcomra, aztán jóval hosszabban meredt rám – egészen pontosan a szemeimre –, mielőtt sietősen elhátrált volna a közelünkből. Nem érdekelt.
Azt nem tudtam volna megmondani, hogy Seth is visszafordult-e, csak sejteni tudtam, hogy épp a húgára gondol. Maia akkoriban még véres küzdelemben állt saját magával, csak néhány hete ismertem meg és kezdtem el beszélgetni vele. Nem Seth kérése volt, véletlenül voltam fültanúja egy meglehetősen feszült beszélgetésüknek; Seth soha nem is kért volna ilyesmit, hiszen a maga köré felhúzott páncélon nem volt helye a húgával kapcsolatos érzelmeknek sem. Én azonban túl jó emberismerő vagyok, legalább annyira, mint amennyire érzelemmentes ő maga – talán ezért is alkottunk olyan jó párost, és ezért is láttam őszinte hálát megcsillanni a szemeiben, amikor feltettem egy egyszerű kérdést. Beszéljek vele?
- Mr. Wilson várja önt.
Sűrűn pislogva meredek az előttem álló nőre: a haja szoros kontyban, az arckifejezése pedig rendkívül fontoskodó és kellemetlen. Így egész gyorsan visszatérek a gondolataimból a jelenbe, és rájövök, hogy hol vagyok, s miért.  Felpillantok az előttem lévő ajtóra, amely mögött már nem a társam ül, hanem a főnököm, a kezében valószínűleg egy döntéssel az új társamról.
Nehéz sóhajomat elrejtem, emelt fővel állok fel és indulok az elkerülhetetlen felé. Hiába vagyok rá mérhetetlenül büszke az új pozíciója miatt, hiába tudom, hogy soha nem ártana nekem egy nem megfelelő guardian kijelölésével, a lelkemen akkor is ólmos súly ül. Hosszú évekig egészítettük ki egymást, ez az új felállás pedig rendkívül idegen számomra, nem is beszélve a nem túl fényes jövőről. Elölről kezdeni az egészet, összecsiszolódni egy vadidegennel...
Azt hiszem, nem szeretem a változásokat.

- Betta néni, szerinted jobb lenne, ha elmennék innen? A falon kívül szívesebben látnának engem az emberek?
- Ó, nem, dehogy! Butaságokat beszélsz, kedvesem.
- Miért? Hiszen te is tudod, hogy nem szeretnek engem, vagy már elfelejtetted?
- Azért, mert a te helyed itt van, pontosan köztük. Meg kell mutatnod nekik.
- Mit, Betta néni?
- Azt, hogy te egy gyémánt vagy, drágám. A legkeményebb anyag ezen a földön. Nem törhetnek össze.

Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sienna Murdock   Kedd Márc. 13, 2018 1:22 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Betta néni volt a legokosabb, legbölcsebb nénike az életedben. Lehet most már az enyémben is annak számít majd. Mi más volna helytállóbb kijelentés, mint az állítani, méghozzá helyesen, hogy a gyönyörű Sienna, maga a gyémánt. Hiszen az összes sértő szó lepattan róla, s egyre fényesebben ragyog, mint azelőtt. A gyönyörű mosolya és a csillogó tekintete. A büszke léptek. Silah példaképe és követendő példája... Habár te sem vagy tökéletes. Azonban jobban állod a sarat a sértő szavak és kiközösítés közepette, mint az összes Silah együttvéve.
Azonban csak egy az, mi fényesebben ragyog szépségedtől. Az pedig az előtörténeted, amit gondosan megírtál. Gondosan, hogy minden egyes szava, mondata, szótagja magába szippantson. Hogy egy pillanatra megszűnjünk, s egy fiatal szőkeséget s gondoskodó nevelőjét figyelvén mi is egy pillanatra gyermeknek érezzük önmagunkat. A kételyekkel a gyermeteg lélekben. Szeretettel és gondoskodással a gyám személyében. Mert lehet, hogy a napok egyre gyorsabban múlnak majd. Lehet, hogy az évszakok csak úgy el fognak szaladni melletted. Lehet, hogy már nem fogsz sírni ha elesel... De a lelkedben még mindig ott marad a gyermek és a gondos anyakép. És ez a gyönyörű et....
Tehát nincs más hátra, mint megosztani ezt az élményt a játéktéren, mihez a foglalókon át vezet az út. Köszönöm, hogy elfogadhattalak...  

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



Let me take your hand, I'll make it right
I pace back and fourth as you lay still. Helplessly praying, the light isn't fadin'. Hiding the shock and the chill in my bones.... I can't escape from this nightmare.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sienna Murdock

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Félvér-
^
ˇ