Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Igazgatói iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Csüt. Márc. 29, 2018 9:47 am


Seth &  Ashley
How surprising, Mr Wilson
Azóta, hogy először felébredtem a műtét óta, továbbra is sokat pihentem. A percek és órák teljesen egybefolytak, ahogy az ébrenlét és álomlét közötti mezsgye teljesen összemosódott. Emlékeztem arcokra, akik eljöttek meglátogatni – apám, Adelice, Max, és még voltak rengetegen, de hogy mit beszéltek hozzám, őszintén szólva, még csak meg sem próbáltam figyelni rájuk. Ólomsúlyúnak éreztem minden tagomat, a szemeimet is alig bírtam nyitva tartani, de mindez ellenére, amikor Will itt volt velem, azok a pillanatok örökre beleégtek az emlékezetembe. Az oly jól ismert parfümének az illata mélyen beleivódott a porcikáimba, azt sem tartottam elképzelhetetlennek, hogy a kórházi szoba berendezései is magukba szívták azt az illatot, ugyanis még álmomban is éreztem. Ez pedig mindennél jobban megnyugtatott. Biztonságérzetet adott, mintha Will végig velem lenne, amikor alszok, és így én is képes voltam rémálom nélküli pihenésbe merülni.
Ma már valamennyivel jobban éreztem magam a tegnaphoz képest, habár még mindig fájt a mellkasom a lövés helyénél, de egy fokkal elviselhetőbb volt, én pedig végre képes voltam magamtól felülni az ágyban. A kedvem is jobb lett valamelyest, ahogy már nemcsak a fáradtság nehezedett a tagjaimra. Például, ma már elkezdtem olvasni egy könyvet is, amit valaki idehozott nekem – hogy kicsoda, arról elképzelésem sem volt, és őszintén szólva, nem is foglalkozott -, amikor hirtelen egy nővér jelent meg a szobámban.
Óvatosan kopogott az ajtón, mintha attól félne, még mindig alszom, így csodálkozó arccal lépett be, amikor meglepően élénk hangon invitáltam be őt. Kipihentnek és nyugodtnak éreztem magam mind attól függetlenül, hogy mi is történt nem olyan rég, ám a nővér aggodalmasan ráncolt homlokát látva lehervadt a mosoly az arcomról egy pillanatra.
- Történt valami? – kérdeztem tőle aggódva, ahogy a szívem kihagyott egy ütemet. Ugyanis az első gondolat, ami az elmémbe tolult, az az volt, hogy történt valami Willel, ez pedig félelemmel töltött el. A következő pillanatban azonban visszatért a nyugodt mosoly az arcomra, ahogy a nővér közölte, aggodalomra semmi ok, csupán Seth Wilson kéri, hogy fáradjak az igazgatói irodába kihallgatásra. Jól látszott a nővéren, hogy mennyire nem örül annak, hogy ennyire nem sokkal a műtét után már ki is kell kelnem az ágyból, de biztosítottam őt afelől, hogy rendben leszek.
Természetesen ismertem a katonai consult, így egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy kicsit sem volt tekintettel arra, hogy majdnem meghaltam, és még erősen a lábadozó fázisban vagyok. Szerencsére ma már sokkal jobban éreztem magam – habár nekem is voltak kétségeim afelől, hogy járni képes vagyok-e már -, így eszembe se jutott elutasítani Seth kérését, bár azt nem tagadom, hogy annyira nem örültem neki én sem. Egy úriemberhez sokkal inkább az illet, hogy ő maga fáradjon a beteg szobájába, nemhogy még a betegtől, aki ráadásul nő is, kérje, hogy menjen oda, ahol ő van. Egy másodpercre elszórakoztam annak a gondolatával, hogy megtagadom Seth kérését, és én ugyan nem mozdulok sehova, amíg ő nem fárad ide, de végül elvetettem ezt, bármennyire is élveztem volna nézni a bosszúságot az arcán. Tudtam, hogy valószínűleg jó okkal hívott engem oda. Másrészt pedig nem volt nehéz kitalálni, hogy mi kapcsán akartam velem beszélni – egyértelműen a kancellár elleni merénylet kapcsán nyomozott, és mivel én is egyike lettem az áldozatoknak, nem volt meglepő, hogy velem is beszélni akart.
Ettől függetlenül nem fűlött a fogam túlságosan ahhoz, hogy egy hosszas, eredménytelen beszélgetésben vegyek részt vele, de ez egy olyan dolog volt, amit jobb volt nem halogatni túlzottan, úgyhogy óvatosan kikeltem az ágyból. Felhúztam a köntösömet, hogy azért még se a kórházi ruhában lássanak az emberek, majd az infúziós állványt magam mellett tolva megindultam lassú léptekkel az iroda felé.
Nem mondom, hogy nem húzódtak a varratok a mellkasomon minden egyes megtett lépéssel, de nem hagytam, hogy a fájdalom megjelenjen az arcomon, csak rezzenéstelen, halvány mosollyal az arcomon lépkedtem a folyosón, míg el nem értem az irodába. Az ajtó kissé nyitva volt, így teljesen biztos voltam abban, hogy Seth már bent volt. Nem zavartattam magam azzal, hogy kopogjak, csak egyszerűen belöktem az ajtót, és beléptem a helyiségbe.
Az asztal közvetlenül az ajtó előtt helyezkedett el, így amint betettem a lábam az irodába, egyből tökéletes rálátásom nyílt Seth-re, aki jól láthatóan kissé a gondolataiba volt feledkezve, így egy torokköszörülés kíséretében léptem beljebb.
- Mr. Wilson! Jól érzi magát? – kérdeztem tőle aggódva, ahogy tekintetemet az arcára függesztettem. Eléggé nyúzottnak tűnt, amiből arra következtettem, hogy nem aludt túl sokat a merénylet óta. Ami annyira nem is volt meglepő, hiszen bizonyára ezer dolga volt. – Ha gondolja, tudok ajánlani krémet a sötét karikák ellen a szeme alatt, nagyon nyúzottnak tűnik. Nem tud rendesen aludni? – feleltem halvány, segítőkész mosoly kíséretében, majd az asztal előtti szék előtt megálltam, és várakozóan pillantottam a férfi arcára, arra utalva erre, hogy elvárom tőle, hogy felálljon és kihúzza nekem a széket. Elvégre, egyrészt én voltam a kancellár lánya, Ashley O’Connor, másrészt sérült voltam, úgyhogy ennyi udvariasságot elvártam a katonai consultól.
Amennyiben nem igazán kívánt megmozdulni, nos, akkor felvont szemöldökkel pillantottam rá, de nem mozdultam egy tapodtat sem addig, amíg úgy nem tett, ahogy én kívántam.
- Köszönöm, Mr Wilson, milyen udvarias – feleltem neki egy lehengerlő mosoly kíséretében, amennyiben végre fáradt teljesíteni a kérésemet, de a szarkazmus enyhén érezhető volt a hangomban, amit már csak azért is oda kellett neki vetnem, csak hogy ő is lássa, mennyire nem örülök annak, hogy iderángatott.
Ahogy leültem a székre, szépen elsimítottam a köntösöm ráncait az ölemben, majd összefűzve az ujjaimat pillantottam Seth arcára továbbra is udvarias mosollyal az arcomon.
- Nos, akkor bele is kezdhetnénk, Mr. Wilson?  Ha már volt oly kedves, hogy kirángasson a betegágyamból – kérdeztem tőle enyhe éllel a hangomban, de a modoros, udvarias maszk egy másodpercre sem rezdült meg az arcomon. – Miről is kívánt beszélni velem?

923┃Elnézést a késésért  




I'm only human and
I crash and I break down...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Vas. Márc. 11, 2018 11:35 pm





To: Ashley O'Connor

Vajon létezik-e olyan szó...

„Tik-tak, tik-tak, tik-tak..” - Egész estés sztereóban hallgattam az óramutató kattogásának hangját, ahogy másodpercenként egyre csak előrébb haladt. S míg telt maga az idő, addig én csak az íróasztalom mögött roskadva bámultam az üres sorokat, nem írván egyetlen betűt sem a lapra. Elmémben ezernyi gondolat villant fel, s szállt egyúttal tova, viszont nem tudtam megfejteni a történteket. Békésen indult az ünnepség, a kancellár felvezette a szokásos beszédét, s míg mindenki boldogan hallgatta, a már megszokott nyugodalmas keretben, egyszer csak... Felkérte a lányát az emelvényre. Minden egyes ünnepség alappillérének számított, miszerint apa és lánya egyaránt beszédet tart, de egyikünk sem gondolta volna, hogy ennyi látszólagos harmónia után, bekövetkezhet a legrosszabb, avagy éppen a legizgalmasabb esemény. Valaki, avagy valakik merényletet követtek el. Egy fegyverlövés egyértelmű hangja hallatszott ki a tömeg közül, aztán egymás hegyén-hátán mindenki fejvesztve rohant a kijárat felé. A kancellár lányát találta el a lövés, és ájultan omolt az egyik Consul társam karjai közé, aki azonnal lefogta a sérülést. Nem féltettem őt, hisz' mindig is értett a dolgához, így kizártam azt a helyzetkört, hogy a lány meghaljon. De a lövés... az a bizonyos puskacső, amelyből eldördült a golyó. Az a valaki, aki megmerte ezt lépni: esküszöm mindenre, miként meg fog ezért fizetni. Feszülten túrok bele a sötét hajfürtjeim sokaságába, ahogy a kései órák szakaszában, még csak most először mozdulok meg szinte komolyabban. Fáradt, vörösen izzó íriszeim hetykén meredtek az üres papírlapra, ahogy a kezembe vettem végül a tollat. Elkezdtem jegyzetelni, újra és újra ugyanazon tényre gondolva, miközben számításba vettem az érveket. Ki akarhatná egy lány halálát? Senki... Sokkal inkább a kancellár volt a célszemély, de nyilván elvétették az irányt, s ezért a lányát találta el a lövedék. Ugyanis visszaidézve az egészet: felkérte a pódiumra őt, s ahogy fellépett, már el is hangzott a dörrenés. A lány az apjával szemben állt meg, s amelyik irányból lőttek, onnan egyértelműen kitakarta a kancellárt. Tehát számításba véve a terepet, a helyszínt, s annak adottságait.. pontosan egyetlen helyről lőhettek. Kellesz nekem egy ülésrend, ez már holtbiztos pont. Tovább jegyzeteltem, vázoltam a témát, a helyzetkört, s annak számításait, ahogy elrepült a fejem felett az idő zálogsorra. Órákkal később pedig arra riadtam fel, hogy az ébresztőóra harsányan csipog. Nem aludtam, egyszerűen csak annyira elmerültem az elmémben, miszerint meg is feledkeztem az időről. Erre tessék... ébresztő, álomszuszék!
- Kösz, óra, fent vagyok... - Mormogom az orrom alatt ingerültebben a kelleténél, ahogy egyetlen határozott mozdulattal kinyomom. - Öröm volt felkelni... - S ezzel el is tűnök a fürdőszobai szegletben. Megmosom hideg vízzel az arcomat, majd megigazítom a frizurámat a tükörben, ami annyit tesz, hogy húzok benne két mozdulatot a fésűvel. Ezt követően pedig határozott mozdulatokkal indulok meg kifelé; menet közben szorosabbra kötve a nyakkendőm, és begombolva a zakóm. Illetlenség, vagy sem, de a tegnapi öltözékem egyértelműsége tisztán látszik, ahogy a szemeimből könnyedén kiolvashatóvá válik a fáradékonyság.
Nem sokkal később átlépem a kórház bejáratát, és az információs pulthoz indultam. Egy kedves dolgozó fogadott, aki elinvitált volna a szobába, de én határozott módon elutasítottam:
- Ha kérhettem, akkor az igazgató irodájában szeretnék beszélni a hölggyel. Tudom, kellő mértékig kellemetlen lehet sebbel az oldalán átfáradni a kórterméből, de jelenleg ez az egyetlen esélye annak, hogy illetéktelen személyek ne hallhassák a beszélgetést, ugye megérti? - Néztem igencsak mélyen a szemébe, nyomatékosan közölve a kérésemet.
- Azt hiszem... pihennie kellene a hölgynek.
- Ön szerint... a tegnapi esemény volt minden vágyam? Hiszen ez eddig oly' annyira unatkoztam, miként kellett egy kis izgalom, sőt, kérem, megrendeztem egy show előadást, amelyben remek színésznőm a Kancellár lánya segédkezett. - Hangom gúnyos iróniába torkollott, ahogy a tekintettemmel szinte ölni tudtam volna. - Maga sem hiszi ezt, nem igaz? - Vontam fel a szemöldökömet, majd elindultam az igazgatói iroda irányába, ezzel felettébb bunkó módon meg sem várva a válaszát. De nem érdekelt, egyszerűen nem bírt foglalkoztatni a tény. Nem gondolkoztam tisztán, az elmémben megannyi üres sor maradt. Megválaszolatlan dolgok, és kérdések egyértelmű hadai. Vajon mi történhetett a háttérben? Miért tette ezt az a valaki? S látta-e az elkövetőjét a lány? Választ akartam, s mindezt első kézből. Talán túlságosan is elöntött a düh egyféle vonulata, s ami azt illeti, ez alkalommal nem bíztam senkire az ügyet. Én magam rendeztem ezt, szemtől szemben.
Ahogy beléptem, rögtön helyet is foglaltam, mindenféle udvarias magatartás kerete nélkül: pimaszul, nem törődőn, de mégis hivatalosan. Ki kellett hallgatnom, hiszen ő volt az első, és talán az egyetlen is egyben, aki információval szolgálhatott a kérdéseimre.

...mely megváltoztathatja a felvetést?

722 ◆ Lesz ez jobb is.. ◆ Highcredit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Igazgatói iroda   Vas. Márc. 11, 2018 9:12 pm


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Igazgatói iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Látóhatár :: Kristályváros :: C - Központi körzet :: Kórház-
^
ˇ