Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Adelice O'Connor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Adelice O'Connor   Hétf. Márc. 12, 2018 2:05 pm

Adelice O'Connor
Lehetsz szomorú. Lehetsz dühös. Gyűlölhetsz, akit csak akarsz. Hibáztass, akit csak akarsz, de soha, egyetlen pillanatra se gondold, hogy kevesebb vagy, mint valójában.
Melissa Benoist
civil
civil
Becenév
Adel, Elice
Születési hely, idô
Oklahoma, 2012. szeptember 19.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
természetgyógyász
Család
Az anyám már nagyon régen meghalt, emlékeim sem igazán vannak róla, mindössze egy kép maradt belőle, amit néha még most is megpillantok lefevés előtt. Az apám nevelt fel engem és testvéreimet, és bár sosem beszéltem róla, de mindig  éreztem a külömbséget, amit a gyerekei között tett. Igyekeztem én lenni a legjobb, szerettem volna több figyelmet, ezért tanultam, mindez mégsem volt elég. Sosem voltam én a kedvence, ezt tudom, mégis szeretem. Négy testvérem van. Egy ikrem – akivel ég és föld vagyunk -, egy bátyám, egy mostoha nővérem és egy mostoha bátyám. Mindegyiküket másképp és másért szeretem, bár talán Vicet egy kicsit jobban, máshogyan. Ezt persze a világ minden kincséért sem vallanám be.  

Tulajdonságok
Erősségek:A gyógyszerek és gyógynövények között igazán otthonosan mozgok, nem hiába töltötte a fél életemet a könyvek társaságában. Azonkívül hajlamos vagyok a legrosszabb emberben is meglátni valami jót, és szent meggyőződésem, hogy a rossz valójában nem létezik, csak az ember téved el valahol. Ez pedig javítható. Erősségemnek mondanám a kedvességemet is, hiszen ha valamit megtanultam az élettől az az, hogy bármit elvehetnek tőled, de a jót, amit másokért teszel, azt soha. Feltétel nélkül szeretek mindenkit, akihez egy csepp közöm is van, talán még azokat is, akik nem érdemlik meg.

Gyengeségek:A tánc. Béna vagyok benne és kész. Meg talán a kedvességem tartozhat ide is, az apám egyszer azt mondta, hogy a túl jó szívem lesz majd a vesztem.

Elsődleges fegyvered: a harcot a férfiakra bízom.
The world of the Enigma diesease
A borosüveg tartalma fogyóban van, Vic az utolsó adagot tölti előbb az én poharamba, aztán a sajátjába. A kanapén ülve az ablak felé pillantok. Odakint esik az eső, és csak a jóég tudja, hogy  a családunk többi tagja hol van, bár azt hiszem, hogy ennyi pohár bor után mindez már nem is igazán számít. Kettőt számoltam, aztán elveszítettem a fonalat. Nem szoktam inni, a részeg embert is gyűlölöm, most viszont jól esik. Hacsak egy pillanatig is, de megfeledkezhetek mindarról ami igazán bánt, és amiről sosem beszélek. Arról, hogy bármennyire is próbálkozok, nem én leszek az apánk kedvence, és nem juthatok be azokra a partikra, ahol amúgy nekem is lenne helyem, én is az apám lánya vagyok. Mégis elégedett vagyok az életemmel, büszke vagyok mindarra, amit elértem, még akkor is, ha sokan nem látják a munkám szépségét. Az embereken segíteni fantasztikus érzés. Kortyolok egyet az italomból, aztán a mostoha bátyámra nézek, akivel találkozik a tekintetem, fogalmam sincs, hogy mióta bámul. Az arcom kipirul - bár ezt szeretném inkább a borra fogni -, majd zavartan kapom le róla a tekintetemet, és a poharamra összpontosítok. Zavarban lennék? Talán. Egy kicsit. Csak nemrég tudtam meg, hogy Caroline és Vic valójában nem a testvéreim – legalábbis vér szerint biztosan nem -, és azóta mintha valami megváltozott volna. Megköszörülöm a torkomat, miután kezd kínos lenni a közénk beálló csend, aztán ismét  Vicre nézek, aki még mindig engem bámul, ez pedig már idegesítő. Zavartan rakom le a poharamat az előttünk lévő kis asztalra, majd egy szemembe lógó, tincset a fülem mögé helyezek és próbálom elhessegetni magamtól ezt a sok ostoba gondolatot, ami a fejemben van. Ahogyan nézem őt, valami mást látok benne. Vonzó. Meg sármos. Megrázom a fejemet, hogy észhez térjek végre, hiszen minden bizonnyal csak a bor hatása. Kissé undorító ilyeneket gondolni valakiről, akiről nemrég még azt hitted, hogy a testvéred, és akivel együtt játszottál a kertben. Mondanom kéne valamit, például, hogy ne nézzen így, és már mondanám is, de megelőz és a száját az enyémre tapasztva fojtsa belém a szót. Én pedig engedek neki, nem törődve azzal, hogy ha kitudódik, mekkora bajba kerülünk. Max, a bátyám, valószínűleg megöl.

A laboromban ülök, és épp egy kis növényt tanulmányozok a mikroszkópommal, amikor az ajtó nyílik amin az ikertestvérem lép be. Egy csodaszép estélyi ruha van rajta, ami hihetetlenül jól áll neki, kicsit mindig rosszul érzem magam mellette. Jelenleg is csak egy itthoni tréning nadrág, meg a fehér köpenyemben ülök a dolgozó asztalom előtt, miközben Ő szinte ragyog.
- Milyen? – kérdi izgatottan, majd pördül benne egyet, én pedig barátságosan mosolyodok el. Néha igazán nem értem Őt. Ha tudja, hogy jól néz ki minden ruhában, amit csak magára vesz – talán még egy lepedőben is gyönyörű lenne -, akkor miért jó az, ah engem kérdez? Úgy tűnik, hogy szereti hallani azt, amit Ő maga is nagyon jól tud.
- Gyönyörű vagy. – válaszolok mosolyogva, és valóban így is gondolom. - Hová mész? – kérdem, hogy eltereljem a gondolatait, különben esküdöznöm kell arról, hogy valóban csinos, ahhoz pedig most igazán nincs kedvem. Az Ashley boldogsága az én boldogságom is, még akkor is, ha néha szeretnék egy kicsit én lenni Ő.
- Tudod van az a parti, amit... – kezd bele, én pedig bár hallom, hogy még mindig beszél, minden bizonnyal beszélni is fog még egy darabig, de nem igazán figyelek oda rá. Nem azért, mert nem érdekel, hanem azért, mert elképesztően zavar. Igen, azt hiszem, hogy ezt hívják féltékenységnek. És nem csak azért, mert az apánk többre tartja Ő, mint engem, hanem azért is, mert valahogy van egy olyan érzésem, hogy Vic és Ő is... Ettől pedig a hideg ráz. Bár azóta sem beszéltünk arról, ami történt, ráfogtuk az alkoholra az egészet, én legbelül mégis bánom és belefáradtam, hogy az ikremmel kelljen versengenem. - Hahó... Elice? – gondolataimból a testvérem hangja riaszt fel, én pedig csak most jövök rá, hogy valóban fogalmam sincs, hogy ezidáig miről beszélt. Felkapom a fejem, majd rá nézek, és lelkesen bólogatok, mint aki képben van. - Úgy el voltál gondolkodva, azt hittem, hogy nem is figyelsz. Na mindegy. Késésben vagyok. Reggel beszélünk még. Elmesélek mindent, ígérem. – igen, abban nem kételkedek. Gondolom magamban, kimondani azonban nem mondom, csak intek egyet búcsúzóul, amit egy sóhajjal megpecsételek. Kettőnk közül legalább valaki jól érzi magát.  
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Adelice O'Connor   Hétf. Márc. 12, 2018 6:10 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
El sem hiszed, hogy mi örömöt hoztál a "családunk" életébe. Végre, elég hamar, együtt van a család, és habár nem édes testvérek vagyunk... De a titok az attól még titok. Hiszen Cora nem tudhatja.... Véletlenül sem. És azt sem, hogy mi valaha is olyat tettünk, amit nem csinálhatunk vissza. Bár... Bánom, hogy testvérnek kell kiadnunk magunkat, hiszen kedvellek, talán... Jobban a kelleténél, azonban a saját érzéseim állnak a közös jövőnk útjába. Ezt pedig sosem fogom tudni legyűrni. Kegyetlen az élet, de talán épp azért, hogy ne csalódj akkorát, mint amekkorát lehetett volna. hidd el semmit sem veszítettél. De ettől függetlenül imádlak. Barátok vagyunk, bár gyakori civakodásunkról vagyunk inkább hirdetek a család körében... Olyanok vagyunk akár egy rossz házaspár. Max-el pedig hasonlóan működik. Azt hiszem kétszer házasodtam...

Rátérve az irományodra: Örülök neki, hogy Adelice olyan User kezébe kerül, aki valóban képes vissza adni a testvérünk értékeit. Az erkölcsösségét és a lelki jóságát. Hiszen Adelice-nál kedvesebb, jóindulatúbb lányt talán nem is ismerek. Okos, szép, kedves és talpraesett. A tökéletes nő! Egy tökéletes férfit érdemelsz! S hidd el, azon leszek, hogy kerítsek egyet számára! Egy olyan férfit, aki megérdemli azt a luxust, amit Ade nyújthat neki.
S így nincs más hátra, mint megtenni a szükséges foglalókat, majd belevetni magadat a játéktérre. Hozzáteszem nem ártana megbeszélnünk egy üveg bor társaságában, a naplemente fényében azt a múltkori estét.~

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



Let me take your hand, I'll make it right
I pace back and fourth as you lay still. Helplessly praying, the light isn't fadin'. Hiding the shock and the chill in my bones.... I can't escape from this nightmare.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Adelice O'Connor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Civilek-
^
ˇ