Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Előszoba
írta: Juliette Argent
Csüt. Ápr. 26, 2018 7:30 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Maia Wilson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Maia Wilson   Kedd Márc. 13, 2018 10:35 pm

Maia Wilson
Az igazi élet elsõ szabálya... tedd meg azt, amitõl a legjobban félsz.
Claire Holt
Félvér
Silah
Becenév
Szerintem ne próbálkozz vele
Születési hely, idô
USA, New York, 2010. szeptember 19.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Ki tudja...
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
Már nincs sok emlékem erről. Család. Olyan egyszerűen nincs. Számomra csak Seth van, a két évvel idősebb bátyám. Bár kapcsolatunk közel sem olyan szoros, mint egykor, én még mindig, sőt, továbbra is felnézek rá mindazért, amit tett és tesz az emberekért. Nagyon mélyről küzdötte fel magát, s nem hagyta egy pillanatra sem, hogy elbizonytalanítsa őt bárki, vagy épp az útjába álljon valaki. Felnézek rá, mondhatom azt is, hogy ő az én hősöm. Sőt, mindenki hőse. Hisz csakis ő lehet rá képes, hogy megváltoztassa a jelen helyzetet, s olyan irányba terelje a dolgokat, amelyek mindenki számára kedvezőek. S hogy én? Én mellette leszek, hogy segítsem őt, bármilyen döntéseket is szándékozik hozni a jövőben.
Annak idején a család fogalmi körébe beletartozott még a nagyapánk. Az ő halála borzalmas nagy veszteség volt, s olyan, amit nehéz feldolgozni. Talán sosem fogom. Fontos volt számomra és soha sem fogom őt elfelejteni, bármeddig is élek.

Tulajdonságok
Erősségek:  Mint minden félvér, nekem is megvannak a magam erősségei. A magasabb fizikai erő, a kiváló éjszakai látás, vagy éppenséggel a kifinomult reflexek és még sorolhatnám. De az általános dolgokon túl, nos, erősségnek számít a szépségem? Remélem, bólintottál. Ezenkívül, azt hiszem, erősségem az optimizmus. Bár ezt nem egyedül sajátítottam el, hanem Sienna segítségével. Hiába vagyunk egyidősek, ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy bőven van mit tanulnom tőle. De azt, hogy törődök másokkal, azt sosem kellett tanulnom, ez mindig is bennem volt... mármint, ez az ösztön.

Gyengeségek: Hah, a kristályból kinyert elixír eléggé gyengepont, meg is halhatok tőle, ha azt vesszük. De a humort félretéve, nem ilyesfajta gyengeségek érdekelnek, nem igaz? Miben vagyok rossz? Őszintén szólva, nem tudom. Biztos van ezernyi dolog, amihez nem értek, vagy amiben rossz és ügyetlen vagyok. Lássuk csak. Túlságosan kritikus vagyok másokkal szemben. Ezen felül, van bennem némi... hm, hogyan is fogalmazzak? Régen megpróbáltam néhány alkalommal öngyilkos lenni. Manapság már nem élnek bennem olyan erősen ezek a hajlamok, hisz igyekszem pozitív lenni, de mindenki képes elgyengülni, nem? Na és arról még nem is beszéltem, hogy az előítéletekkel, melyek a fajom miatt vetülnek rám, nos, nehéz elviselni. Nehéz, még úgyis, vagy főleg amiatt, mert a consul húga vagyok. Voltaképpen mindegy, honnan jön az, aki félvér, az előítéletek céltáblájává válik és ez a súly roppant nehéz. Néha nehéz azt a pozitív gondolkodásmódot követnem, melyet Sienna ültetett el bennem az évek során.

Elsődleges fegyvered: Fogalmazhatunk úgy, hogy én magam vagyok egyfajta fegyver, hiszen félvér vagyok. Jóval másabb, mint az átlagos emberek, s ezáltal képes vagyok segíteni, avagy felvenni a harcot a veszélyekkel szemben. Persze nem feltétlenül egyedül, hanem egy társsal. (Bár, jelenleg nincs Guardianom.) Konkrét fegyverként tőrt, vagy kardot használok, de újabban elkezdtem megbarátkozni az íjjal is. Elvégre, minden fegyverre szükség van, ha le akarjuk győzni az igazi szörnyeket - mert az még mindig nem ÉN vagyok, s fajtársaim!
The world of the Enigma disease
„A filmek vége, érdekes módon sosem mutatja, hogy mi van a bizonyos „happy end” után. Tudjátok, a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”féle végszó után az élet pereg tovább. Igazából nincs befejezés. Az élet megy tovább. S két fejezettel odébb megint történik veled valami.Egy újabb akadály, amit le kell győznöd, vagy így, vagy úgy. Dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal. Hisz ez a dolgod, ezt kell tenned. Mindig tovább menni. Az élet mindig lapoz egyet életed könyvében. Egy új oldal, új fejezet, ami lehetséges, hogy újabb tragédiát is von maga után. Nem ereszt el addig, egészen addig, amíg el nem éred az egyetlen: valódi befejezést. S az tudod, hogy micsoda? A halálod. Az élet egészen addig pereg tovább, míg teljesen vége nem szakad. De igazán csak akkor lesz vége, ha mindazok, akik ismertek, örökre elfelejtenek.”

Ahogy ezeket a sorokat olvasom, egyre több ránc jelenik meg a homlokomon. Őszintén szólva, cseppet sem derít jobb kedvre ez az aprócska szösszenet, amit az egyik könyv hátulján találtam néhány perce. Egyáltalán minek is kezdtem el olvasni? Kikapcsolódásra vágytam, valami vidámra, de ez közel sem azt az eredményt nyújtotta, amit akartam. Az élet kegyetlen, s fáj. Minden pillanat, amit eltöltünk az életünkben, egyre közelebb visz a halálhoz. Mindenkit. Nem számít, hogy hány éves valaki, a pillanatok pörögnek életünk homokóráján. Egyszer pedig a homok, nos, egyszerűen elfogy. S vége. Nincs tovább. Néha várom, hogy az én bizonyos időm elfogyjon. Annyival könnyebb volna! A szidások örökös célpontjának lenni nem egyszerű. Csak azért, mert félvér vagyok, még nem hinném, hogy ezt érdemlem. Mintha én is egy lennék azok közül a szörnyetegek közül, akik valóban az emberek életére törnek! De nem, hisz nem én vagyok itt az ellenség, hanem ők! S ezt ki fogja vajon elhinni? Vagy mikor értik meg az emberek ezt a tényt? Mi kell ahhoz, hogy elfogadják, a félvérek nem rosszak? Az emberek bosszantóak. Néha úgy érzem, meg sem érdemlik, hogy a bátyám bármit is tegyen az érdekükben. Máskor viszont, mikor nem nézem ennyire borúsan a világot, azt mondom, ő csinálja jól. Azt kell tenni, azt az elvet kell megfogadni, amit ő közvetít mások felé. Tudom, hogy vele együtt egy jobb világ jöhet el. Egy tisztább, békésebb világ. Ha valakinek, neki sikerülhet ezt elérnie. De mi az én feladatom? Én miért vagyok itt? Ezen annyit, de annyit gondolkodtam már, s a választ nem igazán találtam meg.
Egy kisebb sóhajjal rakom vissza a polcra a könyvet, sőt, jóformán odalököm mérgemben, majd szőke tincseimbe túrok. Ezután kecses léptekkel indulok tovább, egyenesen a szekrényhez, amit kinyitok. Egy üveg whiskyt veszek elő. A gondolkodáshoz, elmélkedéshez néha jól jön az ital. Kitöltöm egy pohárba, miközben elmerülök egy múltbéli emlékben.

Hetek óta éheztünk a bátyámmal és a nagyapámmal. Seth a karjaiban cipelt, nem voltam magamnál, de mintha megéreztem volna, mi folyik körülöttem, felébredtem. Csupán néhány szót vettem ki abból, amit beszéltek, de tudtam, hogy ennek mi lesz a vége. Elválasztanak Sethtől és a nagyapámtól. Nem akartam, gyűlöltem érte a helyzetet, azokat, akik elszakítottak tőlük. Azonban erőm nem volt tiltakozni, sőt, rövidesen újra elájultam az éhségtől és a rosszulléttől. Mikor pedig magamhoz tértem, nos, csupa idegennel voltam körülvéve. Először ijedten néztem körbe, aztán dühösen, s kétségbeesetten.
- Hol van a bátyám?! Hol van a nagyapám?! – Lehet, nem volt túl sok erőm, de az adrenalin, valamint az, hogy túlzottan felidegesítettem magam, adott annyi energiát, hogy felkeljen. Az idegenekkel ordibáltam, mire ők megpróbáltak lefogni. Megnyugtatni.
- Nem lesz semmi baj, kicsi lány… - A felfokozott érzelmeimnek hála megmutatkozott az, hogy ki is vagyok valójában. A szemeim vörösen izzottak fel, s talán ettől valamennyire megijedhettek, ugyanis az idegen férfi kéz elengedett. Szavakkal tovább nyugtatott, de én még napokig nem fogadtam el sem ételt, sem semmi mást. Inkább éheztem, s szökni próbáltam, de végül beláttam, hogy nem akarnak nekem ártani. Elfogadtam hát a felém nyújtott ételt, minek kapcsán újra erőre kaphattam.
De a legnagyobb erőt az adta, mikor Seth, a bátyám visszatért az életembe. Hálás voltam a Sorsnak, hogy visszakaptam őt, ugyanakkor gyűlöltem a világot, amiért a nagyapámat elvette tőlünk.

Meglötyögtetem a poharamba kitöltött whiskyt, s ezzel lépek az ablakhoz. Elhúzom résnyire a függönyt, hogy kilássak a sötét éjszakába. Belegondolni, hogy honnan jutottunk ide, avagy sokkal inkább a bátyám honnan tornázta fel magát ide, és tett annyi mindent… elképesztő. De én eközben szinte semmit nem változtam. Még mindig képes vagyok egy törékeny kislány lenni, mikor bántanak a fajom miatt. Mégis emelt fővel kell elviselnem. S ezt is teszem. Mások előtt. Azonban ha magam vagyok, igenis összetörhetek. Minden nappal egyre nehezebb, de nem okozhatok aggodalmat sem Sethnek, sem Siennának. Van elég bajuk, így a magam problémáját nekem kell megoldanom.
Kortyolok az italból, majd a csuklómra pillantok. Hány és hány heg van rajta, melyek azt jelzik, feladtam volna. A kérdés már csak az, hogy meddig maradok itt tulajdonképpen. Megiszom a pohár tartalmát, majd a poharat végül a földre ejtem, ami szilánkokra törik. Leguggolok, megragadva egy nagyobbacska szilánkot, s az ujjaim közt megforgatva húzom a csuklómhoz. Ám hamar elmosolyodok, s megrázom a fejem. Ekkor lép be valaki kopogás nélkül az ajtón, s szólít meg.
- Maia? Mit csinálsz? – A bátyám az. Egyből elnézek felé, méghozzá a lehető legártatlanabb mosolyommal együtt, s közlöm vele:
- Csak összetörtem a poharat véletlenül. De összetakarítom.
Our story was written by blood





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maia Wilson   Szer. Márc. 14, 2018 12:56 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
A drága, gyönyörű Maia. Sienna hű tanítványa és címének örököse. Bár kívülről gyémántok borítanak, s csillogásodat félvérek között csak Sienna múlja felül, de csak a saját tested rabja vagy. A sötétben kuporodsz és könnyekkel küzdesz minden téged érő pillantás után. Nem vagy klausztrofóbiás. Helyette durvábban éled meg a minket érő előítéletet, mint mi, többiek. De mégis emelt fővel viseled azokat. Egy jól megfestett maszkban sétálsz az utcákon. Talán még a bátyád sem tud a gyengeségedről. De valahol jobban jártál mint sokunk. Ugyanis sokunk mindenkit elvesztett a menekülés során. Egyedül maradtunk egy nagy, szörnyekkel teli világban, egy előítéletekkel teli városban. Kihasználva érezzük magunkat és reményvesztettnek. Talán ideje volna valakinek szót emelnie az érdekünkben, hogy mind felnyithassuk a szemünket. Lássunk. Lássuk az utat, ami felé csak félve tekintgetünk. Hisz senki sem akar első lenni ott, ahol halál a tét.

De nem is húzom tovább az értékes időt. Szed össze azokat a szilánkokat és irány a foglaló. Üdv köztünk, Maia.  
Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



Let me take your hand, I'll make it right
I pace back and fourth as you lay still. Helplessly praying, the light isn't fadin'. Hiding the shock and the chill in my bones.... I can't escape from this nightmare.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Maia Wilson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Félvér-
^
ˇ