Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Wells Creek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Wells Creek   Csüt. Márc. 15, 2018 9:56 pm

Wells Creek
A lázadás a tudatos ember tette, aki jogai tudatában van.
Kit Harington
Lázadó
Bandita
Becenév
Megvagyok nélküle
Születési hely, idô
USA, Coffeyville – 2008. április. 01
Lakhely
Abee
Beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Bonyolult
Foglalkozás
-
Család
Eleinte négyen voltunk. Apánk, anyánk, Dawn és én. Minden jó volt. Szerető család voltunk, élhető körülmények között. Azonban minden megváltozott, mikor földre szállt a pokol… Hell… Ha addigra még nem fordult volna fel fenekestül az életünk a kór miatt, hát ő gondoskodott róla. Utána változott meg minden, a család éltető ereje, a szerkezete. Egy fővel kevesebben lettünk, mi hárman, testvérek szegényebbek egy anyával. De nem hibáztattam Hell-t, nem bántottam se szóval, se tettel. Az idő múlt, és tovább csappant a létszám… eltűnt a másik felem, Dawn, akit addig mindenkinél jobban szerettem és védelmeztem egy kósza légfuvallattól is. Bár Hell lett volna… Újabb változás kecsegtetett negatív felhangjával: apánk halála talán a legkínzóbb volt mind közül. Ketten maradtunk… csak James és én. Elhagytam, magára hagytam… nem család az ilyen.

Tulajdonságok
Erősségek: Mint kiderült, magaménak tudhatom a lázadás, a forradalmi hangulat szításának mesterségét, és a vezetői érdekeltségem töretlen fenntartását. Ezen túlmutatóan nagy jártasságom van a kétkezi harcok és a szúró-vágó eszközök használatának terén is, de ha lövő fegyver kerül hozzám, azzal is elboldogulok.

Gyengeségek: Bárhonnan is nézzük, az öcsém határozottan ezen csoport képviseletében áll, hasonlóan azzal a titánnal, elfajzott félvérrel, aki édesgető szavaival magához láncolt. Próbálok ellent tartani neki, de sokszor felülkerekedik rajtam…

Elsődleges fegyvered: tőr, kard, szablya, és bármely más pengés gyilokeszköz
The world of the Enigma diesease
2035-öt írunk…
Volt az az idő, amikor azt hittük, hogy ez az évszám, a jövő kecsegtető tudatával hagyatékként hagyja ránk a modern haszoneszközök sokaságát. Hogy ekkorra már repülő autókkal fogunk járni, hogy minden egyszerű munka, mint a postai feladatkör, a takarítás, és a háztartás körüli munkák túlnyomó része, a robotok kezében fog összpontosulni. Hogy az olyan pusztító betegségek, mint a rák, könnyen gyógyíthatóak lesznek, és olyan tünetmentessé tudják majd tenni az elszenvedőjét, mintha az egy egyszerű náthával dőlt volna az ágynak. Hogy a világ egy jobb hely lesz, ahol a fegyverkezés távol áll majd az emberi ideológiától. Ahol békére térhettünk volna minden ellenlábasunkkal, kiegyezhettünk volna, és az emberi közös érdekeket szem előtt tartva kerültük volna a háborús helyzeteket. Mindenki a jövőtől várta a megváltást, mivel akkor, a 2010-es években mi mást tehetett volna az ember? Lényegében ez igaz minden korszakra, de a jövő soha nem hoz semmi jót… tanulhattunk volna a hibáinkból, melynek fejében nem szabadott volna naiv álmokat dédelgetni afelől, hogy majd a jövő teszi a dolgát. Mert tette, úgy bizony, csak nem olyan szinten, ahogy azt mi vártuk volna.
A kór akkor érte el az emberiséget, amikor öt éves voltam. Akkoriban még az volt a legnagyobb problémám, hogy melyik színű fénykarddal essek neki apám lábának, mely az ellenséget jelképezte: a pirossal, vagy a kékkel. Egyszeriben változott meg körülöttünk minden… Roberth Vinham munkássága, aki egy egyszerű patikárius volt, ledöntötte lábáról a társadalmat, megszégyenítve a táplálkozási lánc tetején álló fajt egy betegséggel. Nagyobb pusztítást eredményezett, mint a fekete halál. A pestis… volt idő, amikor sokáig attól rettegtünk, hogy ez lesz az a betegség, ami újból felüti a fejét az emberiség körében. Most nevetve tekintünk vissza rá. Pestis? Mi lett volna az nekünk?!
Nagyobb károkat okozott, mint a majd’ száz éve beköszöntött Második Világháború, ami köztudottan nem csak a társadalomban, de az országok helyzetének ledöntésében is nagy sikert aratott, a nácik és a szovjetek háttérben zajló munkásságáról, a koncentrációs táborokról és a gulágról nem is beszélve. Talán azzal is jobban járt volna az emberiség, hogyha a hideg háború alatt a kubai rakétaválság során majdnem bekövetkezett atomháború nyert volna színteret magának az élet színházában. Már csak olyan szempontból is, hogy hogyha el is pusztult volna a Föld, legalább nem kellett volna megérnünk azt, hogy 52 évvel a ruszkik és amcsik viszálya után mutánsok lepjék el a Földet, mindezt egy nagyravágyó ember jóvoltából.
És mégis itt vagyunk. Hol a modern társadalom, amit annyira vágytunk húsz évvel ez előtt? Amiben a reményt láttuk, amibe kapaszkodhattunk, mondván, akkorra már minden jó lesz? Persze, Kristályvárosban! A múlt városa, ahol a legnagyobb probléma az, hogy éjszaka, mielőtt nyugovóra hajtanák a fejüket, be kell venni egy megátalkodott vitamint, és másnap reggel már munkába is állhatnak… És mi van velünk? Kérdem én… Mi, akik kint ragadtunk, nem számítunk. A félvérek, azok a nyomorult bíborszeműek többet érnek annál, mint hogy mi nyerjünk elszállásolást? A védhetetlen emberek? Én ki merem mondani: ők se többek nálunk, mégis elveszik a helyünket azok, akik semmivel nem jobbak, mint a mutánsok! Ugyan olyan kizsákmányoló, kiszámíthatatlan az összes, mint azok a szörnyek, amik megmásították a világunkat.
Élni, vagy élni hagyni. Ölni, vagy megölve lenni… Élni, mindaddig, míg meg nem ölnek mindnyájunkat. Ezen a szinten áll most a túlélő emberek Kristályvárosból kitaszított része, akiknek kötelességükben áll a nap, mint nap ide hozott félvérek jelenléte felett szemet hunyni, eltűrni magasztos mivoltukat, ami sok ártatlanban félelmet kelt. Nem volt elég számomra az, hogy a rég megboldogult családom egyik tagja is ezen szörnyek képviseletében áll? Hell… az ember a mennyet vágyja, de a poklot kapja, ugyebár.  Felbukkanása olaj volt a tűzre, só a nyílt sebre. Évek teltek el úgy, hogy biztosra vettem, az öcsém már halott. Úgy gondoltam, hogy én vagyok az egyetlen Creek, aki életben maradt a posztapokaliptikus hangulat kellős közepén. Elhagyatott voltam, magamra maradott, és mégis jobban meg tudtam küzdeni ezzel a gondolattal a múltam során, mintsem azzal, hogy az öcsém újból belibegett az életembe azokkal a megátalkodott, vörösen parázsló szemeivel. Éreztem, ahogy izzik a tenyerem, hogy ökölbe szorul a kezem… nem az ütés vágya összpontosult megroppanó ujjaim között. Ilyen formán kívántam eloszlatni mindazt az érzést, amit úgy neveztünk hajdanán: bűntudat. Fellángoló megbánást éreztem, ahogy a bágyadt arcát néztem. Mint a bátyja, vele kellett volna lennem, hiszen osztoztunk a veszteségben, amit végül magamévá tettem, elvégre mindazért őt és a félvérek faját okolhattam. Hamar elernyedtek kezem izmai, amik megfeszítésben tartották egész testemet. A bűntudat nem kínzott tovább pár percnél… hiszen az öcsém egy félvér, aki nem érdemel családot. Aki nem érdemel életet.
Ő is egy mérvadó oka volt annak, hogy miért gyűlt mellkasomban a szorító, fojtogató undor a város iránt. A kristályvárosiak által deportált félvérektől nyüzsgött egész Wyndham. Mint a csőcselék, a zabolázatlan migránsok, akik felélik az éléskamráinkat. Szinte többen lettek, mint ahányan valaha is voltunk ott emberek. Tűrhetetlenné vált a helyzet, mégis össze kellett préselni a fogunkat, és csak tűrni… hiszen Nathan csendre intett minket. Wyndham biztonságos, azt mondta. A biztonságot a félvérek tartják fent, azt mondta… és mégis hol volt a biztonság, mikor a lázadóim életét oltották ezért a kijelentéséért? Egy remekbeszabott puccs volt az, amivel megdöntöttük az idealista diktátor hatalmát, aki szavaiban a demokráciát hirdette, de tetteiben elnyomta az emberi értékekkel rendelkező egyszerű fajt.
Teteme felett tort ültünk. Miért is ne tettük volna, mikor a kilátás elé helyezett vágyaink a tervek szerint nyertek kielégülést? Koccintásoktól, részeg rikkantásoktól volt hangos egész Tulsa, mikor Roberth betette a lábát annak területére. Nem éltünk még addig akkora jeges csendet, mint amit az ő megjelenése okozott… hiszen én magam a félvérek ellen tüntettem, mégis kezet fogtam azok ősatyjával, a legerősebbel és legdominánsabbal. Az ügyem, az embereim, a sajátjaim érdeke volt, ami miatt szembe mentem elveimmel. Utáltam azért, amit megalkotott, de magasztaltam, amiért utat engedett nekünk a célunk eléréséért. A veszettje vezetett el hozzá. Abee-t ajánlotta… magát, és Roberth segítő jobbját kínálta, melynek reménye édesebben hangzott az ő szájából, mint bármely szó. Neki mindent elhittem… pedig ő is egy volt közülük. Egy elfajzott, romlott világ szülöttje, aki mégis enyhülést hozott lelkemre, holott a tulajdon fivérem képtelen volt minderre. Hell szított a félvérek ellen, a titán viszont buzdított az elfogadásra. Viszont Ő tette bizonyossággá mindazt, amit addig csak remélni mertem. Ő támogatott, mikor erőim Nathan ellen fordultak. Ő hozta tudomásomra, hogy amit én akarok, az Kristályváros megszerzése. És az Ő, valamint apja segítségével el is fogom érni…
Egy jobb élet reményében. Egy jobb jövő reményében!
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Wells Creek   Pént. Márc. 16, 2018 5:57 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Tudom, hogy gyűlölsz. Tudom, hogy sok kellemetlenséget okozunk egymásnak. Engem okolsz, mindenért, amit nem én tettem... De valahogy mégis hibás vagyok. Nem vallom be magamnak sem, végképp neked nem fogom. De mégis így van. Ha én nem lettem volna... Ugyan ne álltasd magad. Ha nem én, majd a szörnyek falják fel a családot. Apát, anyát... Dawn. Dawn eltűnt. Tudom, hogy halott. Biztos vagyok benne, hogy te is így vagy vele. Már nem hiszek abban, hogy él. Túl nagy csoda volna, hogy megtörténhessen velünk. Velünk pedig nem történnek csodák. Csak egyre mélyebbre süllyedünk egymás utálatában. Egészen addig, amíg el nem temet a saját haragunk. Addig amíg csak magunk maradunk és kiírtjuk a saját környezetünket is. Az lesz majd a végső harcunk. Romba döntünk mindent. Világokat pusztítunk majd el. De tudd, egymást sosem fogjuk legyőzni. Örök táncot fogunk járni a saját kordunk legélesebb pontján... A haragunkon.

Az irományodra térve. Szuper volt.    Egy élmény. Tökéletesen visszaadtad, azt amit Wells képvisel. A jó embert, aki rossz döntéseket hozott. A megkeseredett fickót, aki képtelen nem okolni. Aki képtelen a beletörődésre. Hibára így nem leltem. Tovább engedlek, hogy behajthasd rajtam a kerítésedet. Azonban mielőtt még megtennéd, vár rád néhány foglaló...  Találkozunk a játéktéren.

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás


I am a question to the world. Not and answer to be Heard or a moment that's held in your arms. And what do you think you'd ever say. I won't listen anyway. You don't know me and I'll never be what you want me to be






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Wells Creek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Lázadó-
^
ˇ