Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
Reagok száma :
1652
Tárgy: Re: Emily szobája Hétf. Márc. 19, 2018 12:14 am
Where's the person that i know?
To: Emily Gardner
Az óra kereken éjfélt ütött, ahogy felkeltem az ágyból. A körülöttem lévő csend szinte zavaró volt, sőt már-már gyötrő, miként feloltottam az ágyam mellett lévő kislámpát. Egy éjjeli szekrénynek nevezhető akármin állt, mellette megannyi más dologgal. Egy váza, néhány növénnyel, egy fotókeret, amelyen belül egy lángoló épület képe állt, és egy toll, ami alatt egy jegyzetfüzet helyezkedett el. Tekintettem megakadt az ütött-kopott borítóján, amelynek már csak haloványan látszott az egykori színe, s voltaképpen a barnát képviselte, míg maga a szélei sértetlenek voltak. Ujjaimmal könnyedén érintettem, ezáltal a kezem ügyébe véve, ahogy a toll társaságában elfeküdtem vele az ágyon. Megtámaszkodtam az alkarjaimon, miközben böngészni kezdtem a sorokat. Itt-ott a tinta némileg megfakult, de mégsem annyira, miszerint ne legyen kiolvasható. Egy ideig még lapozgattam unalmam hevébe zártan, amikor is egyszer csak meguntam. Kinyitottam egy teljesen üres oldalon, és megragadtam az íróeszközt, majd a következőt véstem a laptetejére: „Logikai érvek, miszerint hogyan is készítsünk ki egy Guardian-t..” Miközben a betűket véstem a papírra, egész végig Emily Gardner-re gondoltam. Sosem volt nehéz az őrületbe kergetnem a hozzám közel lévőket, de ő egészen más esetnek tűnik, ami csak fokozza az adrenalinszintemet, sőt mi több; kihívásra késztet, amely igazán ritka értékű szó. S igazából ehhez mérten kezdek el gondolkozni, ugyanis egy adott kereten belül mozoghatok, mivel jócskán megkötötték a kezem a múltkori tettem után: az őrületbe kergetni a doktor úrt... Hú, de kis szemtelen vagyok! Mindenesetre, ez nem az én problémám, hiszen nekem ezzel a kis nőcskével kell foglalkozni, miszerint minél előbb, de az elmegyógyintézetbe kergessem. Mondtam már, hogy élvezni fogom? Ha nem, akkor most mondom! „Első pont: gyújtsuk fel a házat, miközben alszik..” Nem is olyan rossz ötlet, ami azt illeti, sőt kifejezetten tetszik. „Második pont: rendezzünk grill estet a ruháiból..” Vajon mennyire díjazná? Hmm.. nem hiszem, hogy rajongana azért, miszerint egy ruhát sem tud magára ölteni.. Bár a látvány egészen helytálló volna annak, akit érdekel. „Harmadik pont: tartsunk egy szertartást, amelynek a keretei között telefirkáljuk az arcát mindenféle jelképpel.. Negyedik pont: szürcsöljünk valamilyen italt a füle mellett egész nap.. Ötödik pont: be ne álljon a szánk, avagy.. Hatodik pont: amit mond, azt ne vegyük figyelembe, azaz; az egyik fülünkön be, a másikon meg ki.." Egy pillanatra elemeltem a tollat a lapról, ahogy gondolkodó fejet vágtam. Mégis mi kerülhetne még fel a listára? Oh, igen, apropó... „Hatodik pont: szórjuk tele az ágyát poloskákkal.. Hetedik pont: lopjuk el a fegyvereit, és ássuk el a kertben, majd rajzoljunk egy kincses térképet, hogy meglelhesse.. Nyolcadik pont: csempéssz a táskájába egy alsónadrágot, majd vond felelősségre, hogy mik voltak azok a hangok a falon túl.. Kilencedik pont: készíts neki egy reggeli kávét, hashajtóval avagy altatóval keverve.." Bár kérdéses, hogy elfogadna-e tőlem - pont tőlem - egy kávét. Nem hiszem, de mindenesetre elfér itt, a többi pont között. „Tizedik pont: tegyél a hajszárítóba lisztet, vagy.. Tizenegyedik pont: a gyakran használatos tárgyait rögzítsd pillanatragasztóval.." Jót mulatva írogattam még néhány vázlatszerű ötletet, majd olyan hajnali három óra magasságában bezártam a füzetet. Ott hagytam a cuccaimat az ágyon, és elindultam a konyhába. Öntöttem magamnak egy pohár vizet, de koránt sem ittam meg, hanem inkább elindultam vele Emily szobájába. Nagyon halkan nyitottam ki az ajtót, miként belépve az ágy mellé mentem. Nesztelenül, szinte hangot sem adva ki, a látásomnak köszönhetően pedig, amúgy is minden tiszta volt: tökéletesen kirajzolódott a terep. Leraktam az éjjeli szekrényre az italt, hoztam magamnak egy széket, és lazán leültem rá. Meggyújtottam egy szál cigarettát, és kényelmesen hátradőlve figyeltem egy ideig a lányt, miközben szívtam magamba a káros nikotint, aztán hirtelen felindulásból, megemelt hanggal szólaltam fel: - Ég a ház! - Szinte visszhangzott tőlem az egész szoba, és amint ő felült, nos nyakon is öntöttem a vízzel. - Jó reggelt, angyalom.. - Vigyorogtam rá bájosan pimaszul, ahogy jóízűen szívtam a cigarettám, s akármit is csinált, nos a legkevesebb volt: az egyik fülemen be, a másikon meg ki.
Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
Kezdőlap 
❖ 
