Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Chloe Belcher

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Chloe Belcher   Kedd Márc. 20, 2018 2:34 pm

Chloe Belcher
A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.
Phoebe Tonkin
civil
Civil
Becenév
Csak Chloe
Születési hely, idô
2011. november 04. New York.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Menyasszony (elméletileg)
Foglalkozás
pszichiáter
Család
Nos, a család kérdés nálam mindig is elég egyértelmű dolog volt. Meghalnék értük. Mindegyikükért, egymás után, mert a család a legfontosabb dolog egy ember életében. Nincs más, aki olyan sokáig mellettünk lenne, mint a testvéreink.
Ott van például az ikerhúgom, Claire. Ő a legbosszantóbb teremtmény a világon, és mégis a mindenem. Az öcsém, Jude,  akivel egyszerűen imádok együtt lenni, akkor is, hogyha a végére nagy eséllyel lesérülök. A másik húgom, Leah, aki nekem bár kissé túl hebrencs, imádni való. És végül az idősebbik húgom, Quinn. Tudom, hogy rá bármikor számíthatok.
A nagynénénkkel, akivel azóta élünk, hogy a szüleink meghaltak a vírustól, nem jövök ki olyan jól, fivéremmel és nővéreimmel. Sokszor feszülünk egymásnak, ami nincsen túl jó hatással a családunkra.

Tulajdonságok
Erősségek:nagyon jól tudok főzni, jól bánok az emberekkel, mivel pszichológia szakon végeztem az egyetemen. Mászás.

Gyengeségek:Sok fóbiám van, például félek a lepkéktől, a zárt helyektől, a sötétben való egyedül léttől, de a legnagyobb gyengeségem a családom. Ha róluk van szó, bármit megteszek.

Elsődleges fegyvered: bár eredendően elítélem az erőszakot, ha nagyon muszáj, mindig kéznél van a kedvenc csontvágó bárdom.
The world of the Enigma diesease
- A nap fénye simogatja az arcomat, miközben a házunk teraszán ülök, anyám a hintaszékében kötöget valami pulcsit. A kedvenc barbibabáimmal játszok, és hallgatom ahogyan a szél dallamokat játszik le a szél csengőnkön. A húgom, Claire bent van, és duzzog, mert megette a csokit, amit apa adott, én pedig nem voltam hajlandó odaadni neki az enyémet. Ez az utolsó emlékem arról a korról, amikor még az emberek uralták a bolygót, ami nekik teremtetett. Én már az új világban nevelkedtem, a testvéreimmel együtt. A szüleink meghaltak a vírustól, de mi a nagynénénk segítségével túléltük, és most ugyan úgy élünk, mintha mi sem történt volna, Kristályvárosban - mondom teljes nyugalommal a hangomban a mellettem ülő férfinak. A kocsmában alig van ember rajtunk kívül, de teljesen kizárom őket is. Csak  barna szem párra koncentrálok, és arra, hogy hogyan reagál a szavaimra. Előtte egy üveg sör van a pulton, előttem egy boroskóla. Talán kicsit többet ittam a kelleténél, de ez kell néha, hogy el tudjam viselni a szüleink emlékét, ami folyamatosan ott kopácsol az elmémben.
- Furcsa ezt hallani egy pszichiátertől - mondja a férfi, aki Adrian-ként mutatkozott be. Hanga mély, és kellemes a fülemnek.
- Mindenkinek vannak démonjai, amikkel meg kell küzdenie - mondom keserű mosollyal az arcomon, és beleiszok az italomba - és mi a maga története?
- Tíz voltam, amikor elkezdődött ez az egész. Az apám hadnagy volt a katonaságnál, így szinte rögtön ide kerültem. Itt is nőttem fel, ahogyan te is. Orvos vagyok, csak nem olyan, mint kegyed - mondja szórakozottan, s mintha hazugságot vélnék megcsillanni a szemében - az én szakterületem a kórtermekben való élet mentés.

Az este úgy borul ránk, mint lepedő a megvetett ágyra. Sötéten és rejtelmesen öleli körbe a kocsmát, az utcát és az egész várost. Hideg fut végig a karomon, amitől liba bőr keletkezik rajta. Végignézek az embereken, és a lelkem mélyén tudom, hogy Celeste nagyon meg fog szidni, ha így megyek haza. Kócosan, elkenődött rúzzsal és bortól illatozva. Ráadásul az erős férfi kölni és szex szagot sem tudom levakarni magamról. A kocsma WC-je is arról árulkodik, hogy valakik nagyot buliztak odabent. És azok a valakik, én voltam és Adrian. Még érzem az ajkait a nyakamon, és a kezét a melleimen, amik úgy hullámzottak heves mozgásától, mint a tenger habjai. Érzem nyelvének édes, mentolos ízét a számban, és hirtelen visszavágyok a karjaiba. Nem tudom hol jár már, hiszen a kocsmából kilépve elváltak útjaink. Ilyenek ezek az egy éjszakás kalandok, amúgy sem illettünk volna össze, csak a kémia volt, ami néhány órára egymásnak döntött minket.
Kifújom a hajamat a szememből, és rágyújtok egy cigarettára. Nehéz ilyet beszerezni, még jó hogy vannak barátaim, akik a feketepiacon kereskednek olyan holmikkal, amiket odakint, a régi világban találtak. Lejjebb húzom a szoknyát a combomon, és az orromon keresztül kifújom a füstöt. Marja a nyálka hártyám. Remélem, hogy Claire még nem alszik, és beenged az ablakon.
Egy apró kavicsot emelek fel a lábam elől és pontosan célozva eltalálom vele a szobánk ablakát. Igen, huszonnégy évesen még az iker nővéremmel lakom. Pár perc telik el csupán, és az ablakban megjelenik a testvérem feje, ami megszólalásig hasonlít az enyémhez.
- Jaaaj, Chloe… - mondja miközben elkezdi dörzsölni  szemét - miért kell mindig felkeltened?
- Jaj, hazudj másnak, nem is aludtál. Hagyd nyitva az ablakot, hogy bemászhassak. Nem akarok összefutni a drága nénikénkkel - mondom flegmán, és már fent is vagyok a falon. Két mozdulattal tornázom fel magamat az ablakba,  hogy kissé instabilan ugyan, de bejussak a szobámba. Ahogy a lábam a földhöz ér, bedőlök az ágyamba, és ahogy vagyok, elalszok.
***

A másnap úgy veti magát rám, és rántja le rólam a takarót, mint egy kíméletlen szörnyeteg. A fejem hasogat, a gyomrom forog a saját tengelye körül, és minden másodperc közelebb sodor engem a hányáshoz. A húgom halkan löki be a szobánk ajtaját, kezében egy nagy pohár, zöld valamit tart.
- Aki éjjel legény, az nappal is legyen az - mondja mosolyogva, és boldogan odaadja nekem a löttyöt. Befogom az orromat egyik kezemmel, és gyorsan lehajtom a borzasztó ízű italt, ami szinte percek alatt helyre teszi kavargó gyomrom. Azzal, hogy lendületet kapok, kikászálódok az ágyból, veszek egy irtózatosan gyors zuhanyt, és elkezdek készülődni. Ez a napi rutinom része. Be kell érnem a munkába, ugyanis mára bejelentkezett egy új kliens, és kimondottan engem kért orvosának.
Hajamat fésülve rápillantok mögöttem álldogáló testvéremre, aki megszólalásig hasonlít énrám, és elmosolyodom.
- Cel már nincs itthon, úgyhogy teljes nyugalommal mehetsz el. Nem is kérdezett semmit veled kapcsolatban, szóval szerintem nem tudja, hogy kimaradtál - mondja s arcán felfedezem a jó testvéreknek járó jogos büszkeség érzetet önmaga iránt.
- Köszi C! - mondom miközben futólag megölelem és puszit nyomok az arcára - Szeretlek! - nem várom meg, hogy válaszoljon, már ott sem vagyok. Munkába menet veszek egy jó erős kávét a sarki pékségben, és már semmi nem állíthat meg.
Az irodában leülve leveszem a blézerem, és belekortyolok a feketébe. Diane, a recepciós szól, hogy megérkezett a betegem, én pedig intek, hogy engedje be.
- Jó reggelt, Kedves! - köszön, s a hangjától végigfut a hideg a hátamon. A nyakamon ott forrong a csókja emléke. Felnézek a papírokból, és enyhén elnyílik a szám. Ő az, aki Adiren-ként mutatkozott be, az aktájában mégis más név van. Hogy lehetséges ez?


Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Chloe Belcher   Kedd Márc. 27, 2018 10:50 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Hohó micsoda kalandokba keveredtél drága Chloe. Be kell valljam, nagyon tetszett az előtörténeted. Szépen fel volt építve, izgalmas volt és ez a nemegészenAdrian fiú fog még kapni a fejére azt hiszem.
A te életedben is nagyon fontos szerepet játszik a család, akárcsak az enyémben. Ölnél értük, ők a mindened. Ezt teljességgel átérzem... Még ha az őrületbe is kergetnek néha... Nem igaz Victor?
Ti is jó sokan vagytok testvérek és azt hiszem... már a nagynénédnek is felajánlottam hogy egyszer gyertek el a kúriába és tartsunk egy nagy családi társasjáték estet!  
Viccet félretéve, örülünk hogy itt vagy, menj, csatlakozz a családodhoz miután elintéztél pár adminisztrációs dolgot!
Köszöntelek Kristályvárosban!
És máskor... vigyázz Sebastian kocsmájában... fura alakok járnak oda...

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Chloe Belcher

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Civilek-
^
ˇ