Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Előszoba
írta: Juliette Argent
Csüt. Ápr. 26, 2018 7:30 pm

Pult jobbszél
írta: Consulatus
Csüt. Ápr. 26, 2018 12:57 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Fleur Deford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Fleur Deford   Vas. Márc. 25, 2018 11:49 am

Fleur Deford
no way she'll ever stay unless you give it up
madelaine petsch
Civil
civil
Becenév
Fleur
Születési hely, idô
New York, 2012. 03. 22.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Heteroszexuálisnak vallom magam
Családi állapot
menyasszony
Foglalkozás
pincérnő
Család
Nincs nagy családom, soha nem is volt, csak mi négyen a szüleimmel és az öcsémmel. Amikor a baj felütötte a fejét kettejüket elveszítettem, apámért nem sírtam, megérdemelte a halált, de a testvérem a mai napig fáj.  A családomban vele értettem a legkönnyebben szót, az apámmal szinte soha nem is beszéltem, csak a vacsora asztalnál, ha muszáj volt. Ráfoghatjuk, hogy jómódú családom volt, de minden megváltozott a két családtag halála után, főleg, hogy anyám a munkához se tud szagolni. Én dolgozom a házért és a megélhetésünkért, de már unom. Nem véletlen fogok hamarosan férjhez menni, két keresettből könnyebb vezetni mindent egyszerre. Kényelemből házasodom, nem hatalmas nagy szerelemből, mint a régi szép időkben, a tisztelet megvan, de semmi más. Ezt mégsem tudja senki, ha emberek előtt vagyunk mi vagyunk az álompár, akik ebben a szörnyű időben is egymásra találtak.

Tulajdonságok
Erősségek: maga a személyiségem szerintem elég erős, de testileg ezt ne mondanám el magamról. Törékeny vagyok, de belül forrongok, mint a kemence lángja, és ha valamit a fejembe veszek addig meg sem állok, míg el nem érem. Magam sem tudom pontosan mi számít a mai világban "erősségnek", hiszen régen ezt sokkal könnyebb volt megmondani, azok tűntek erősnek akik mások hátán feljutottak a csúcsra, vagy elértek maguktól valamit. Két ellentét. De ma már erős az, aki nem hal meg, aki kitart, és küzd az élete árán a végletekig. Áldom az eget, hogy a szüleim sportoltatni akartak engem, és becsben tartották a vadászatot, így az íjjal, és a puskával is könnyedén elbánok, de a lőporos eszközt, inkább kerülöm, nem igazán illik hozzám.

Gyengeségek: a testem, és a családom. Nem azért, mert féltem őket, vagy az életem adnám anyámért, és a vőlegényemért. Mindig azt tettem, amit akartak tőlem, most is azt teszem, amit az anyám elvár tőlem, férj, család, gyerek, pénz, őt eltartani, és persze megtagadni azt aki vagyok. Magam sem tudom ki vagyok igazán, mert soha nem volt otthon saját véleményem. Mások előtt könnyű kifejezni a nemtetszésem, de otthon ez más. Az én szavam semmit sem ér.
Testileg a gyengeségem csak abban mutatkozik, hogy elég vékony csontozatom van, azt nem mondom, hogy a szél is összetör, de nehezebb súlyokat nem tudom emelni, és a túl sok sétától úgy meg tud fájdulni az egész lábam,hogy feldagad, és napokig nehéz ráállnom. Az izmaim csak ott igazán edzettek, ahol kell, az íjamat fel tudom húzni, és nekem csak ez a fontos, nem akarok halálos közelharcot vívni én senkivel sem.

Elsődleges fegyvered: az íjam, a testi erőben nem hiszek és sajnos csínján is vagyok abból.
The world of the Enigma diesease
Kezemet megemelve nézem a napfényben, ahogy csillog a gyémánt, teljesen elrévedek gondolataimban, és magam sem tudom mi legyen. Nagy sóhajjal gondolok vissza arra a pillanatra, amikor csak erről álmodoztam. Kis koromban mindig arra vágytam, hogy aki elvesz, majd térdére fog ereszkedni, csillogó szemekkel fog az enyémbe nézni, és én ragyogni fogok a boldogságtól. Mindent elterveztem, a könnyeket, hogy a nyakába ugrok, és boldogan fogok a szüleim nyakába is ugrani, hogy én bizony feleség leszek hamarosan. Ebben reménykedtem, erre vágytam, de semmi sem így történt, nem éreztem az elsöprő örömöt, nem akartam azonnal beleugrani az esküvői előkészületekbe, ami meg a legfontosabb... Nem sírtam örömömben. Úgy éreztem, hogy nem kellene ezt tennem, nem akarom, de ott van mögöttem az anyám, aki szerint pedig az esküvő és a házasság igenis fontos. Ebben a családban valahogy mindig is háttérbe volt szorítva az, hogy én mit szeretnék, és mire vágyom, így már én magam sem tudom, hogy mi az amit igazán akarok. Már csak azt lesem, amit elvárnak tőlem otthon, és a kép amit a világ elé tárok magamról.
Sosem voltam egyszerű eset, nagyon jól tudom magamról, ezért is ringattam magam hamis reményekben, és vágyakban, de ez sosem fog teljesülni. Más vagyok, mindig is az voltam, de szerettem volna nem az lenni, olyan lenni, mint minden más lány. A szüleim sosem mutattak jó példát, csak a pénz, és a név miatt voltak egymás mellett, mind tudták, hogy nem szerelmesek, még én is, pedig csak gyerek voltam. Az ő hibájukat nem akartam elkövetni, mégis itt van az ujjamon ez a gyűrű, ami szép és jó lenne, ha éreznék valamit úgy igazán a vőlegényem iránt. Tisztelem, és nagyon jó ember, de a szerelem… Az nincs meg, csak reméltem, hogy egyszer majd megérzem, nem alakul ki első látásra, majd szép lassan, de nem. Egyszerű tisztelet, és egy kis szeretet, az iránt, hogy engem elvisel, amikor nem is vagyok könnyű eset.
- Fleur, kedvesem, figyelsz te rám egyáltalán? – a hang visszaránt, és csak sok pislogás árán tudok ráfigyelni, és visszatérni a rideg valóságba. Nem figyeltem rá, és ingatom is a fejemet, hogy ennek hangot is adjak, amire csak egy hangos elégedetlenség a válasza elsőre. -Arról beszéltem, hogy az anyád ma sem hagyott békén, amíg bele nem mentem abba, hogy ő is eljöjjön velünk a tortakészítőhöz- anyám nagyon szeret belemászni a dolgokba, ahogy most is tette, de az én válaszom erre egy hatalmas sóhaj elsőre.
- Akkor menj el vele, én nem érek rá, dolgozom – vonok vállat, és fel is kapom a táskámat, korbábi helyemről felpattanva, kiakarok menekülni a lakásból, nem akarok itt maradni már.
- Még nem is mondtam mikor mennénk – hátra fordulok és értetlen tekintetével találom magam szembe, így odalépek hozzá, és mosolyogva megveregetem a mellkasát.
- Hidd el, mindig dolgozni fogok – vigyorogva elfordulok és ki is megyek az ajtón, mélyeket lélegezve a kissé hűvös levegőt szívom magamba, de annyira jól esik. Sírhatnékom van, kezdem úgy érezni, hogy nekem erre nincs szükségem, de ismerem magam, nem fogok tenni ellene. Úgy látszik az a végzetem ami a szüleimé is volt, csak lehet nem a vőlegényem hal ki előbb a családból, hanem én.
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fleur Deford   Szomb. Márc. 31, 2018 9:56 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Nehéz mikor azt a szerepet kell betöltened az életben amiről érzed hogy nem te vagy. A szülői nyomás sajnos mindig nagy hatást gyakorol a gyerekre...
És ezt sajnos te is megkaptad.
A családod nagyrészét elveszítetted, és kénytelen vagy egyedül helytállni a nagyvilágban és bár a vőlegényed azért van hogy támaszod legyen... Sajnos nem az.
Hiszen ez nem szerelem... Nem vagytok igazi társak.
Tudom milyen mikor akaratod ellenére bele vagy kényszerítve egy szerepbe. Ilyenkor jó képet kell vágnod hozzá és kihúznod magad, mintha élveznéd azt amihez semmi kedved...
Mindenesetre lehet hogy még változni fognak a dolgok. Lehet hogy még rátalálsz arra aki igazán boldoggá tesz téged...
Igen, határozottan úgy érzem hogy ez így lesz
Mostmár csak el kell foglalnod az avatarod és a rangod és szabadon vandálkodhatsz a játéktéren!
Perse csak okosan de...
Üdvözlünk itt téged és jó szórakozást!  

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Fleur Deford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Civilek-
^
ˇ