Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


T I T Á N T E R Í T É K E N
Last activities
in the world
Előszoba
írta: Juliette Argent
Yesterday at 7:30 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Yesterday at 1:35 pm

Pult jobbszél
írta: Consulatus
Yesterday at 12:57 pm

Leighton Lockhart
írta: Victor O'Connor
Kedd Ápr. 24, 2018 3:28 pm

My second family
írta: Kaitlyn Ayers
Csüt. Ápr. 19, 2018 3:54 pm

my sweet Nora
írta: Sebastian Carter
Kedd Ápr. 17, 2018 1:47 pm

Dr. William J. Holland irodája
írta: Consulatus
Kedd Ápr. 17, 2018 9:55 am

Pult
írta: Quinn Belcher
Hétf. Ápr. 16, 2018 7:01 pm

Hálószoba
írta: Consulatus
Hétf. Ápr. 16, 2018 4:20 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Pult jobbszél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Yesterday at 12:57 pm

szabad játéktér

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Kedd Ápr. 24, 2018 10:01 am


I know the moment I looked into your eyes
I'd have to swallow all your lies





Don't tease me, baby
You drive me crazy



- Nem félek a kamatoktól - vigyorodom el én is. A szemében játékosság csillan az ajkai veszélyesen mosolyognak.
Látom ahogy elnyílnak, és szinte könyörögnek azért a csókért amit már olyan régóta tervezgetek de még nem tudtam odaadni neki. Mióta csak ismerem, meg akarom csókolni. Ezt ő is tudja... Mégis mindig elhajtott összetörve a szívem.
A szívem... igen. Mintha lenne olyanom. Bár erre már ő is rámutatott korábban.
Érzem ahogy a bbőre finoman megremeg, szinte szikrát szór ahogy végigsimítok rajta.
Apró libabőr ül a bársonyos bőrre, ahogy az ujjaim végigsimítják azt. Én a kezem mozgását figyelem végig a testén de látom hogy azok az igéző, forró barna szemek az én ajkaimat fürkészik. Akarja azt a csókot. Pontosan annyira akarja mint én.
Az ujjaim alatt elnyílnak az ajkai és érzem az apró, forrón sikamlós érintést a hüvelykujjamon.
Tetszhet neki a lime íze.
Ahogy a hajába túrok és a szemébe nézve hajolok fölé, a vörös villófzás, a zene dübörgése és minden más megáll körülöttünk. Ismét mi vagyunk ebben az aprócska világban, egy feszültséggel teli, erotikával fűtött, forró, füstös világban.
Elnyújtom a pillanatot mielőtt megcsókolnám. Ez sokszor édesebb is mint maga a csók. Puhatolózom hogy vajon felképel-e, vagy vissza fog e csókolni azokkal a gyönyörű, telt ajkakkal.
Aztán már nem várok tovább, elfogy a türelem és győz a vágy. Az ajkaink összeforrnak, a karjai a nyakamba fonódnak.
Megszűnik a külvilág, cska mi vagyunk és az ajkaink.
Aztán elhúzódik, én pedig hiába mennék utána. A tánc egy új szakasza jön, ismét kergetőzünk, de már közelebb engedett. Lassan elmosolyodom én is, ahogy végigsimít rajtam.
Hagyom hogy eltoljon de le sem veszem róla a szemem. Minden porcikáját meg akartam jegyezni, fel akartam térképezni és később... megérinteni... magamévá tenni.
Szinte beleremegett a bensőm a vágyba hogy az enyém legyen.
Elindult vissza a pulthoz én pedig követtem.
Tudta hogy merre van az emelet és el is indult arra.
Egy pillanatra haraptam az alsóajkamba ahogy utána néztem és a pultoslányra sem pillantva szóltam oda neki.
- Ha Nora visszajön, szólj neki hogy felmentem - mondtam és már el is indultam a nő után. Nem is törődtem a kiakadásával. Ő azért van itt hogy dolgozzon. Én a tulaj vagyok. Nem is szólva arról hogy sokkal jobb szórakozást találtam ki magamnak mint hogy itt álldogáljak a pultban.
Követtem a nőt fel a lépcsőn egyenesen a vastagon hangszigetelt fekete ajtóig. Egy kulcsot előhúzva a zsebemből nyúltam el Kait mellett és kinyitottam előtte az ajtót.
Ez volt az én világom. Teljesen különböző attól ami odalent volt. Egyszerű, letisztult berendezés, a mai világban luxusnak számító darabok. Bőrbevonású kanapé és fotelek, puha szőnyeg, fa dohányzóasztal, apró amerikai konyha mindenféle felszereléssel. Bézsszínű falak, nagy ablakok, kilátással a városra.  Két félig csukott ajtó.
Az egyik mögött a nagy kád sarka látszott, a másik mögött a szépen megvetett franciaágy vége.
Az lesz az úticélunk.
Előreengedtem a nőt majd becsuktam magunk után az ajtót és mellé léptem. A kezem a derekára simult és lemosolyogtam rá.
- Egy italt? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet. A lenti zenének csak a halk dübörgése szólt fel, amúgy mintha pár méterrel a lábunk alatt nem is a város legjobban menő szórakozóhelye helyezkedett volna el.
Nem említettem a csicsergést még, ha majd csicseregni akar akkor fog. Ő is akar valamit tőlem és ismertem annyira Kaitet hogy tudjam nem fog anélkül elmenni hogy megkapná amit akart.







✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗


560┃High Class┃ folytatás: Carter lakás  ┃



You know, I can take you straight
to heaven if you let me



You know I, I can make your body
levitate if you let me

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Csüt. Ápr. 19, 2018 12:30 pm


I'm back, Darlin'

629✩ Blazing ✩ note: xx



My silence isn't weakness but the beginning of my revenge





- És még annál is többet - suttogom vissza, a mosoly most mégis messziről elkerül. Ő legalább is, biztosan. Ott volt életem legboldogabb és a legrosszabb szakaszaiban. Arról már halvány emlékeim vannak, hogy az esküvői vendégeket színesített-e - ha másért nem, hát azért, hogy felszedjen pár buja nőt - de az a nap nem is róla szólt. Életem legboldogabb napja volt, még úgy is, ha a mai napig összeszorul a szívem a bánattól miatta.
Ott volt, akkor is, amikor elhagyott, természetesen az ő vigasztalása teljesen más eredetű volt, mint amire akkor vágytam. Persze akkor még taslik sorozatos kiadásaival tartottam féken vad, állatias ösztöneit. Kíváncsi lennék, hogy más nők is megtették-e ezt. Az pedig már egy újabb kérdés, hogy mennyire enyhültem meg az irányába az idő múlásával. Érzéseim mit sem változtak Jason iránt az elmúlt években, de megtanultam elnyomni azokat.
Igazán messze állok attól, hogy szent legyek, fiatal éveimet nem fogom elpazarolni, mert volt egy férfi kinek nem kell az egész csomag, amit nyújtani tudok, az összes kéjjel, paranoiámmal és megszállottságommal együtt.
A fölém hajoló férfi pedig elég kitartó volt, a derekamat pedig könnyedén adtam be neki egy idő után, természetes még más egy jó hosszú kéretés után. Végignézhette, hogy visz haza újabb és újabb férfiak, de nem ők. A düh a tekintetében, zabáltam érte.
Mindeme gondolatok a pillanat töredéke alatt játszódik le fejemben, annyi ideig, amíg hátra nem dönt, a szemeimet le nem hunyom. A derekam szinte már kettétört, az emlékek visszajátszása elmémben pedig most ér véget.
Az eredeti gondolatmenethez visszakanyarodva, nem tetszik, hogy ennyire jól ismer engem, mégis meg merem kockáztatni, hogy pontosan tudom milyen ördögi énjét rejteget a csábos álruhája alatt. Hogy az ő világa valójában mennyire messze áll az enyémtől. Mégis kell, most Ez kell nekem. Az elemi erő, melyet képvisel. A nyers és szinte már veszett ösztönei.
Visszaegyenesedve szorosan állok hozzá közel, a tarkójára simított kezemmel csökkentem a távunkat, szememben a régről ismert pajkos fény csillan meg, ajkamon ott vibrál az érzékiség mosolya.
- Vigyázz az ígéreteiddel, mert én azokat kamatostul behajtom rajtad - vigyorodok el pimaszul. Bármit… mindennek és mindenkinek megvan az ára. Ahogy nekem, úgy neki is. Szinte érzem, ahogy ajkaim kiszáradnak közelségétől. Megnyalnám őket, csakhogy tovább hergeljem, noha a közelség miatt már sejtem, hogy erre nincs szükség.
Nyugalmat erőltetek magamra, mindkettőnk teste mégis vibrál, feszültséget gerjeszt maga körül. Már rég nem táncolunk, a körülöttünk ropó népségre ügyet sem vetünk, de ők sem ránk. Kikerülnek minket, körbefognak. Fesztelen mulatozásukat nem zavarja meg elfojtott erotikánk. Testünk már nem ring a táncparketten, még sincs erre túl sok szükség már. Gondolatban amúgy is teljesen máshol járunk.
Keze lassan mozdul, izmaim megremegnek érintése alatt, vállam, nyakam libabőrössé válik ujjai alatta. Ekkor még ajkát vizslatom, ám amint ujjait érzem meg arcomon, az ajkamon egy pislogás kíséretében nézek fel rá. A vörösre mázolt száj lassan nyílik és nyalja meg, csak töredék másodperc erejéig az előbb még lime-ot vágó ujjat.
Megáll körülöttünk az idő, fel sem tűnt, hogy mikor vettünk utoljára levegőt, kóstolgatjuk egymást, feszegetjük a határainkat, hogy aztán…
Egy egyszerű mozdulattal söpörje azokat a szőnyeg alá.
Karommal ölelem át nyakát, ajkammal az övét ízlelgetem, ha felém is hajol, szorosan simulva hozzá hajlik meg a hátam. Érzéki másodpercekbe temetkezve feledkezünk el mindenről, mégsem engedem meg neki, hogy túlzásba vigye.
Macska egér játék a miénk.
Fejem enyhén hátrahúzva húzom ajkaim széles mosolyra.
- Mondtam, hogy nem itt - suttogom szinte ajkába, nyakát és kezét lassan engedem el. Mellkasára simítva azokat tolom el magamtól.
Ha engedi magától, akkor megfordulva indulok el a pult jobb oldala felé. Táskámat felkapva a pultról folytatom utamat, egyenesen az emelet irányába. Nem nézek hátra, ringó csípőmön így is érzem forró pillantását, szinte leégeti rólam a bőrt.
Ha pedig mégsem engedne el, akkor… még az is lehet, hogy az este nem épp úgy fog alakulni, ahogy terveztem azt.



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Csüt. Ápr. 19, 2018 11:11 am


I know the moment I looked into your eyes
I'd have to swallow all your lies



Don't tease me, baby
You drive me crazy


Széles vigyor terül el az arcomon a szavaira. Nos igen... ismét rátapintott a lényegre méghozzá nem is Néha elgondolkozom hogy milyen kapcsolat is van köztünk Kaittel. Üzlettársak vagyunk, egyenlő felek hiszen ha kér adok, ha kérek ad. Nem félünk attól hogy tartoznánk a másiknak.
Barátok lennénk? Nem tudom.
Hűségesek vagyunk a másikhoz, míg az érdekek más nem diktálnak. Vajon képes lenne elárulni engem? Én védelmezem ugyan őt... De... Ki tudja.
Nem véletlenül nem élek a barátok nyújtotta luxussal. Az én szakmámban... az én életvitelemmel... A barátok egy olyan dolog amik csak elgyengítik... amik csak aggódásra késztetik az embert.
Persze... Van pár különleges ember az életemben. Mint... Nora... Vagy Kait... vagy Aiden. A legközelebbi embereim. Az egyetlenek akik közel állnak hozzám.
Önző lennék? Lehet.
Most mégsem számít mindez. Csak a csontjainkban dübörgő zene, a villodzó fények. Az ajkaimon még érzem a whisky csipős keserűségét.
A bőre forró, szinte lángol a ruhája alatt ahogy a kezem a derekára simul. Érzem az izmokat megfeszülni és elernyedni a tenyerem alatt. ÉLvezzük egymás érintését, és annyi játék után, annyi hiába menő udvarlás után. Ma végre megkaphatom őt. Talán.
A keze a vállamra simul, vékony, kecses ujjai pedig a kezemet ölelik körbe.
A tánc folytatódik, forrón és szenvedélyesen de a lépteink még lassúak. Mit sem törődnek a bár közönségével. Most csak mi ketten vagyunk itt.
A hátamon végigszalad a hideg az érintésétől de a lehető legjobb értelemben. Érzem hogy a karjaim kilabőrösek lesznek az ing alatt ahogy a tarkóm rövidre nyírt tincseibe túr.
A mosolya megvadít, azok az ajkak veszélyesen vörösen villognak rám a fényben.
Akkor fut át először komolyabban a gondolat a fejemen hogy megcsókolom. Vajon az ő ajkain is érezném a whisky füstös ízét? Vagy inkább a mézet érezném az ajkai édességébe vegyülni:
- Ebben lehet valami - értek egyet halvány mosollyal - Mégis... Mindent tudunk a másikról, amit szükséges - húzódnak szélesebb mosolyra az ajkaim.
Érzem ahogy a nadrágomnak feszül a lába, ahogy kapaszkodik belém mikor hátradöntöm. Tetszik az érzés ahogya bőre az enyémnek feszül. Tetszik az érzés ahogy a parfümje az orromat csiklandozza.
Hallom azt a sóhajt. Alig bírom elfojtani a szám sarkában bújkáló mosolyt. Tetszik. Ha lehetséges ez egyáltalán csak még jobban feltüzel. Még többet akarok belőle.
Még több sóhajt és nyögést és szorítást.
Olyan vagyok, akár egy türelmetlen gyermek.
Ahogy a talpára állítom még szorosabban simul hozzám, érzem ahogy a mellkasomhoz feszül, érzem azt a heves szívdobogást ami duettet alkot az enyémmel.
Tőlem is csicsergést vár, és cserébe kapnék is... Tetszik ez az üzlet.
- Bármit megadok neked amire csak vágysz... ha viszonzod, kedvesem - mosolygok le rá, kék szemeimet az övébe mélyesztve. SZinte lángol az a barna szempár ahogy az enyémbe veszik. Forróságot hoz és még több vágyat.
Látom ahogy az ajkaimra pillant, és az én szemem is lecsúszik az övéire. SZépvágásuak és dúsak. Érezni akarom az ízüket.
- Fiatal még az este... Nagyon sok mindenre lehet még időnk... - egy lehelletnyit biccentem csak oldalra a fejem. Ha kinyújtom a nyakam könnyedén megcsókolhatom. A lélegzete végigsimítja az arcomat, csiklandozza az ajkaim és az orrom.
Egy pillanatra elgondolkozom hogy vajon felpofozna-e ha megcsókolnám. Vajon túl türelmetlen lennék? Biztosan.
A szemébe nézve, csak tovább erősödik a feszültség köztünk, szinte levegőt alig merünk venni. Tudja hogy mit akarok, de én csak sejthetem hogy ő mit akar.
Az egyik kezem a derekáról felsimít a nyakára és onnan az arcára. Gyengéden simítok végig az alsóajkán a hüvelykujjammal, aztán sűrű, puha hajkoronájába túrom az ujjaim.
Már rég nem táncolunk, csa állunk a parkett közepén, szorosan összesimulva. Csodálom hogy még nem hány szikrát a levegő körülöttünk.
Aztán nem bírom tovább a feszültséget. Nem érdekelnek a következmények, nem érdekel ha megüt, nem érdekel ha ellök. Mint mondani szokták: utánam az özönvíz.
A hajába túrva húzom magamhoz és forrasztom egybe az ajkainkat. Forró és édes, egy pillanatra mindent kiürít a fejemből.
És igazam lett... érzem rajta a whisky keserűségét... de mellette, ott a méz édes íze is.







✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗


630┃High Class  ┃



You know, I can take you straight
to heaven if you let me



You know I, I can make your body
levitate if you let me

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Csüt. Ápr. 19, 2018 8:20 am


I'm back, Darlin'

646✩ Blazing ✩ note: xx



My silence isn't weakness but the beginning of my revenge





Hátráltatna. Akaratlanul is fülembe ülteti a bogarat. Számos alkalommal elgondolkoztam már, hogy ez mennyire valós dolog. Én épp a szívem miatt tudom ezt a munkát nagyon is jól végezni. Azért mert van egy célom, mely hajt előre, melyről nem vagyok hajlandó lemondani, semmi áron sem. Az egyetlen gyengepontom.
Ami pont a szívemből gyökerezik.
- Vagy csak meg kell tanulni jól elrejteni - vonom fel ezúttal csak az egyik vállamat, arcomat rá simítva, pillantok fel a régi barátra. Barát. Ezt a szót is csínyán kell kezelni, ha róla van szó. Ha mindkettőnk érdeke úgy hozná, könnyedén fordítanánk a másiknak hátat. Hűséges vagyok, amíg van kihez. Amíg az én érdekeimet szolgálja, ez fordítva is igaz.
Kegyetlen a világunk és alkalmazkodnunk kell. Neki is, nekem is. Barát. Oly értelembe, hogy kölcsönösen tudunk a másikhoz fordulni. Tudjuk, ha egymástól kérünk szívességet, annak mindig ára van. Általában borsos, de tartozunk egymásnak. Különleges kötelék ez, mégsem vagyok oly naiv, hogy valójában tényleg azt higgyem, különleges vagyok is a számára.
Egy befektetés, ennyi vagyok csupán. Egy nagyon is jól jövedelmező befektetés. Tudom hogy az öcsém megtalálása után sem fogom abbahagyni ezt a munkát. Már rég bevallottam magamnak, hogy élvezem.
Egyszerű kérdésem hatására az eddigi feszültség közöttünk egy pillanat alatt foszlányokká vész el. Nem megy messzire, bőrünk alá issza magát, testünket villanyozza fel. Ahogy keze derekamra simul, mintha villám csapna a testembe, egyenesen a gerincem mentén, akaratlanul is minden porcikám belesajog, a lehető legjobb értelemben.
Az idő és a tér megszűnt közöttünk létezni. Nincs itt más csak ő meg én, fittyet hányunk a körülöttünk fellelhető tömegre, a minket pásztázó szemekre.
Szívemnek dobbanása egy pillanatra kihagy, ahogy közel húz magához, de végül felveszi a férfi ingjén át is érezhető enyhe dobbanások ütemét. Hol felnézek a szemeibe, hol a válla felett pillantok el, a semmibe, hol pedig nyakát, arcának élét, ajkait szemlélem meg barna lélektükreimmel.
Tarkójára simított mutatóujjam köré csavarom lágy haját, állom pillantását, ahogy letekint rám.
Szavai által kiáramló forró levegő cirógatja bőrömet, hajam arcom, vállam csiklandozza. Ajkamon újra ott bujkál a galád mosoly.
- A nyílt lapok nem a mi módszerünk - szólok halkan, ám mielőtt még folytathatnám, testem lágyan dől hátra, bal lábamat emelem vele együtt, fejemet pedig hátra, egészen. Térdem hajlítva, lába mögé simítva kapaszkodom meg, amíg kezem a tarkójának feszül.
Nagy levegőt veszek, szinte már kéjesen, ahogy ajkát finom bőrömhöz érinti. Szívem zakatolását immár fülembe hallom, félő, hogy oly hanggal teszi, hogy a körülöttem lévők is meghallják.
Igen, a két hónap, két hónap, még nálunk is.
Keze aztán egyre feljebb csúszik a szűk ruhán, hogy segítsen újra egyenesen állnom, lábam is visszakerül mellé, gondosan ügyelve arra, hogy magassarkú cipőmmel egy pillanatra sem lépjek lábára.
És eddig bírta magát visszafogni. Fejemet enyhén félrehajtva tekintek rá.
- Elég sok mindent - pillantásom szinte ugrándozik rajta, akár egy kolibri a kiszemelt virága előtt. Orrának hegyét, arcának élét, újra, vagy épp ajkát szemlélem. - De hasonló csicsergést tőled - simulok egyre jobban hozzá. Egy apró levegőnyi molekula sem fér már el közöttünk. Aztán újra csend telepszik ránk, szándékosan nem tekintek fel rá, nem szólalok meg. Ajkam szegletében ott vibráló vigyort mégsem lehet levakarni képemről. Hirtelen emelem fel rá barna íriszeimet, egyenes az övéibe.
- De nem itt, nem itt most - suttogom szinte ajkába, csalárd mosollyal szemeimben.  



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Szer. Ápr. 18, 2018 5:09 pm


I know the moment I looked into your eyes
I'd have to swallow all your lies



Don't tease me, baby
You drive me crazy


Széles vigyor terül el az arcomon a szavaira. Nos igen... ismét rátapintott a lényegre méghozzá nem is kicsikét. Nagyon könnyen megy ez neki.
- Ebben a szakmában csak hátráltatna egy szív - kacsintok rá féloldalas mosollyal. Sokan mondják hogy nincs szívem. Talán igazuk van... Talán lelkem sincs. Talán már rég eladtam az ördögnek. Vagy én magam lennék az ördög. Ebben a vörös fényben nem különbözünk soktól.
És ez a hely... Maga a bűnökkel teli pokol. És én vagyok az irányítója.
Figyelem az aprócska mozdulatot ahogy hátradobja a haját. Van benne valami fülledt, rejtett erotika ami teljesen megbabonáz. Szinte a szemem alig tudom levennir óla.
Jóízűen felkacagok a szavain mire a mellettem álló pultos lány ránk néz. Nem foglalkozom a pillantásával. Tudom hogy féltékeny, de pár nap és úgyis eltűnik innen. Mind eltűnnek.
Csak az igazi keménymag marad. Mint én... Kait... Vagy Nora.
Egyedül Kait az aki így beszélhet velem... Más nőtől ezt nem tűrném el. Nem vagyok egy erőszakos ember. Legalábbis nem itt.
Az hogy hány ember élete és vére szárad a lelkemen és tapad a kezemhez. Sok sok... csúnya dolgot csináltam már. Nem mondanám hogy büszke vagyok rájuk... de nem titkolom és nem szégyellem őket. A részeim. AZ életem pillanatai.
Volt egy oldalam amit kevesen láttak még. Vagyis... akik látták nem élték túl. Gonosz lennék? Meglehet.
Egyre cska nő köztünk a feszültség, egyre csk feszül a levegő a kérdéséig. A csendben mintha apró elektormos kisüések szikráznának.
Pusztitóak. Vadak. És szinte beléjük remeg a bensőm.
- A megfelelő pillanatra vártam - mosolyodom el, lovagiasan a hátam mögé téve szabad kezemet. Mintha nem egy bárban lennénk hanem a legelegánsabb kastély báltermében és épp most készülnénk megnyitni a táncunkkal a bált.
Lassú léptekkel kísértem a táncparkettre. A sok miniszoknyában vonagló, valószínűleg bőven kiskorú lányka a nyomába sem ért a velem szemben álló szépségnek.
Még így is magasabb vagyok nála, ahogy közel húzom úgy csiklandozza végig a haja a nyakam és az ingből kilógó mellkasomat.
A keze puhán és forrón simul a vállamra még a sötét anyagon keresztül is érzem a hőt amit sugároz magából. Tényleg olyan, mint a tűz.
Én vezetek, bár egyenlőre csak finoman, kissé összesimulva ringatózunk egy csak általunk hallott zenére. A saját kis világunkban voltunk, a bár többi része nem érdekelt minket.
Az ajkai kis híján a fülemhez értek ahogy beszélni kezdett hozzám én pedig félig leeresztett szemhéjakkal hallgattam. A tánc mint alkudozás hasonlata... A tánc... pedig... olyan mint a szex. Csak éppen vízszintesen és kissé több ruhában.
Ahogy a tarkómra simul a keze és felnéz rám úgy pillantok le rá. A pillantása még mindig érzéki és átható.
- Mióta csak ismerjük egymást táncolunk - felelem én is halkan, a lehelletem megtáncoltatja egy két tincsét - Ahogy alkudozunk is... Még egy párhuzam a kettő között...
Elmosolyodva lépek előre és a derekát fogva lassan bedöntöm. A haja kishíján a padlót súrolja az ajkaim pedig finoman érintik meg a torkát. A bőre tüzelt a szám alatt, éreztem ahogy pulzál a vér az ereiben. Maga volt az élet.
Lassan felállítottam és újra lenéztem rá. A szemeim forró tűzzel égtek ahogy közel hajoltam hozzá megint.
- Mit kérsz a csicsergésedért madárkám? - kérdeztem halk, rekedt hangon.





✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗

530┃High Class  ┃



You know, I can take you straight
to heaven if you let me



You know I, I can make your body
levitate if you let me

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Szer. Ápr. 18, 2018 3:10 pm


I'm back, Darlin'

646✩ Blazing ✩ note: xx



My silence isn't weakness but the beginning of my revenge





Csábos nézésemet, csak olykor szakítják meg félmosolyaim, miközben a férfi vonásait figyelem, minden apró redőit, mimikáját. Pontosan tudjuk, hogy mit akarunk a másiktól, mégis kerülgetjük egymást. Ez a legszebb a kapcsolatunkban.
Sosem hazudunk a másiknak, nem ámítjuk nagyratörő tervekkel a másikat, sem szépen hangzó ígéretekkel. Egyszerűen csak tudjuk, hogy nem akarjuk a másikat, néhány alkalmat leszámítva. Nem verjük nagy dobra, de nem is aprózzuk el.
A feszültség egyre inkább nő közöttünk, félő, hogy ez ki fog hatni a körülöttünk lévőkre is. Láncreakció alakulhatna ki, kár, hogy ezt kevés ember tudja igazán a helyén kezelni, ahogy mi tesszük.
- Édesem, ahhoz szívre is szükséged lenne - nézek rá, félig hátrafordulva, mindkét szemöldökömet a magasra emelve, csalfa mosollyal az arcomon. Előrebukó hajamat könnyed mozdulattal dobom a hátamra, most nincs dolguk itt elől.  Végül csak visszafordulok felé. Vannak dolgok, melyekre kíváncsi vagyok és tudom, hogy ezekhez a választ csak ő adhatja meg nekem. Még akkor is, ha a jelenlegire is megpróbál kitérni. Oh, ha tudnád, akkor nem hátráltatnál ennyire, de hát… nyilván nem tudod. Nem tudhattad.
Mennyire idegesít ez téged, Drágám?
Gondolataimra enyhén hunyorítva tekintek rá, hogy aztán egyszerűen vonjam meg vállaimat.
- Ha nincs ló, jó a szamár is, nem igaz? - kekeckedek vele, de csak mert megtehetem. Nem hinném, hogy sok nőtől elviselné ezt. Van egy sötét oldala is neki, mely nem mindig tűr ellenkezést. Oh, egy pillanatig sem hiszem, hogy ennyire különleges lennék a számára. Csupán tudom azt is, hogy szimbiózisban élünk egymás mellett. Ahogy nekem is szükségem van rá, úgy neki is rám. Ő megvéd - nem csak a hatóságtól - számomra értékes információkkal lát el. Én pedig őt értékesebbnél, értékesebb árukkal. Nem tartom magam nagyra, de tudom, hogy nálam jobb kincsvadász kevés van a városban. Magamtól küzdöttem fel magam ide.
Csendünket nem fogom fel kínosnak, inkább csak a feszültségünk növelésére használom. Lehetne ezt az egészet egyszerűbben is intéznünk, mégis ebben látjuk a szépséget mindketten. Enélkül oly személytelen és nyers lenne az egész. Ezáltal mutatjuk meg, hogy kik is vagyunk valójában és rejtjük el mégis valódi énünket.
Hasonló széles mosollyal, szikrázó apró, fehér fogakkal fogadom ő mosolyát. Nem kerüli el figyelmemet a ma esti pultos lány rosszálló pillantása, halk szidalmazásai, melyek legfőképpen engem illetnek. Nem veszem magamra, meddig fogom itt látni? Még jó pár napig esetleg?
Amíg Sebastian mellém lépdel a fiatal, ostoba lányra tekintek.
- Figyelj és tanulj - kacsintok rá, miközben lovagom felé fordulok. Egyik kezem a pultra simul, amíg a másik az ölembe pihen. Nyugodtan végiglegeltetem szemeimet a férfi testén, nem kapkodok el semmit. Mustrálom, akárha a vágóhídra hozott lovat venném szemügyre.
- Már azt hittem sose kérsz fel - vonom fel ívesen jobb szemöldökömet, az ölembe pihent kezemet pedig az övébe helyezem. Kecsesen leszállva a székről, odafigyelek, hogy ne helyezzek túl nagy súlyt egyszerre sérült bokámra.
Végig érzem a hátam közepén a pultos gyűlölködő pillantását. Hibáztatnám? Miattam kétszer annyi a munkája most.
Határozottan fordít szembe magával és húz magához én pedig egy percig sem ellenkezem. Egyik kezem az övében pihen, a másikkal a vállára simul. Hiába simul lábamra a magassarkú, még így jóval magasabb nálam. Fejem enyhén félrefordítva pillantok fel rá.
- Tudod, minden, amit az alkudozásról tudni kell, az benne van a milonga-tangóban, mondta egyszer egy igen bölcs ember - fittyet hányunk a zene valódi ritmusára, az ő fülében is más hangok uralkodhatnak, mégis hagyom vezetni magamat, ő a férfi, ez az ő dolga. - Eleinte ellenfelek a partnerek. Mindegyiknek van valami a birtokukba, mi a másiknak kell. Felmérik egymást, megbecsülik a kockázatot - búgom oly halkan, hogy csak ő hallhassa. Kivételesen még magasra sem kell pipiskednem, füle ott van az ajkam mellett. - kijelölik a határokat, provokálják egymást azok átlépésére. Érzéki csata. Késhegyen egyensúlyozó erőszak és szex. Nem adsz semmit, ami nem jár; nem veszel el semmit, amit nem adnak. Ez, az alku színtiszta lényege - vállán tartott kezemet lassan simítom Sebastian tarkójára, átható tekintettel nézve fel rá, miközben jövetelem lényegére térek rá..
[/quote]



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Szer. Ápr. 18, 2018 2:34 pm


I know the moment I looked into your eyes
I'd have to swallow all your lies



Don't tease me, baby
You drive me crazy


Ahogy a piros fények villódzva játszanak az arcán, titokzatos fénybe vonva az arccsontját és a szemeit. Egyetül az a huncut csillogás tükröződött vissza benne amit már olyan jól ismertem. Játszott velem. Játszott a mosolyával, a mimikájával. Jól ismertem a fegyvereit és ő is jól ismerte az enyémeket. Egyenlő félként játszottunk és ez tetszett.
Én is közelebb dőlök mikor odahajol hozzám hogy meghallgathassam azt a kis súgnivaló titkot. És igen... Újra bebizonyosodik ogy ismer.
Kiegyenesedek és a szemébe nézek az arcomon még mindig ott játszik az a túl jól ismert félmosoly. Az egyik szemöldököm felszalad és kissé oldalra biccentem a fejem. Nincs szükség válaszra, hiszen tudja. Nagyon jól tudja. Ismét megbizonyosodott hogy túl jól ismer.
Nagyon jól tudta hogy milyen életet éltem és én nem is szégyelltem ezt.
Dúskáltam a testi örömökben, nem válogattam persze... mindig az ésszerűség határain belül maradtam. Sosem hitettem el senkivel hogy többet akarnék tőle mint egyetlen éjszaka. Sosem hitegettem senkit a többel. Nálam őszintébb ember kevés van Kristályvárosban.
Na meg... nálam szerencsésebb is.
Miután lerakom mellé az italát sem fordul meg így tövább figyelhetem a hajzuhatagot és a kecses testet ami előttem hajladozik a vörös fényben.
Szinte ég a bőre és a ruhája. Csupasz vállán hívogatóan, csalogatóan táncolnak a fények.
Érzem az elektromosságot kettőnk között. Olyan akár a villám okozta tűz. Hirtelen jött, és nem könnyű eloltani. Lángba boríthatja a világot.
A hangjára ismét elmosolyodom és ismét egyetértően biccentem oldalra a fejem.
- Attól még a látszatot fenn kell tartani... A másik felét még nem tudtam megvenni... - nevettem halkan és ahogy félig hátranéz ismét világító kék szemeimmel találkozik. Tudja hogy akarom őt. Látja rajtam és még játszik. Most ő hátrál a táncunkban. Én pedig megállíthatlanul megyek utána és mielőtt még megállíthatna... úgyis elkapom.
- Mmm... összetöröd a szívem Kait - érintettem meg a mellkasomat teátrálisan de az arcomon még mindig az a félmosoly játszott amit jól ismer. Tudta hogy mit akarok.
- Később beszélgethetsz vele. De most itt vagyok én. Szerintem érdekesebb dolgokat tudok... mondani neked - biccentettem oldalra a fejem a szemébe nézve. Egyre kíváncsibb voltam hogy miért jött. Hogy vajon mit akar, hogy két hónap után így felbukkan. Egyáltalán... hol volt ebben a két hónapban?
A halk koccintás újra csak a saját kis világunkba von minket és én is a szemébe nézve kortyolok az égető, füstös italba. Egy kortyot iszok csak, hiszen én egész este itt leszek.
Jó pár perc feszült csend költözik közénk. Én figyelem őt, ő engem. A levegő vibrál, a zene dübörgése lassan a csontjainkba issza magát. De várok... Tudom hogy türelmesnek kell lennem. AKi türelmes... az szép jutalmat kap. És ennek a jutalomnak nagyon szépnek kell lennie.
Figyelem a kezét ahogy elnyomja a cigarettát és kissé kiszélesedő mosollyal nézek a szemébe. A pillantása határozott. Átható.
Már nem csak mentális szinten táncolunk. Ám legyen.
Kiegyenesedek és egy pillanatra oldara nézek.
- Tris tied a pult - mondom a mellettem dolgozgató lánynak nem is törődve az ellenkezésével kerültem meg a pultot és léptem a bárszéken ülő nő mellé.
[i]- Táncolnál velem? - nyújtottam ki neki a kezem és ha elfogadta lesegítettem a székről és elindultam vele a tánctér felé.
Ritkán táncoltam itt. Nem mintha nem tudtam volna, hiszen... a csipőmozgásom párját ritkítja, egyszerűen nem sok lehetőségem és alkalmam volt.
Szembe fordítottam magammal Kaitlynt és a derekára simítva mindkét kezem húztam közelebb magamhoz. A haja az arcomat csiklandozta ahogy közel hajoltam hozzá, az illata beborított. A vörös fény csak még erősebben érződött.




✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗

570┃High Class  ┃



You know, I can take you straight
to heaven if you let me



You know I, I can make your body
levitate if you let me

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Szer. Ápr. 18, 2018 8:53 am


I'm back, Darlin'

665✩ Blazing ✩ note: xx



My silence isn't weakness but the beginning of my revenge





Mondhatnám, hogy bókja jól esik számomra, ezzel azonban hazudnék, de még mekkorát. Persze a nők igénylik a figyelmet és a törődést - ahogy én magam is, azonban a hamis bók nem hat meg, egy töredék pillanatig sem. Mégis tehetek úgy, mintha tenné. Félrehajtott fejjel, mosolyogva vonom fel csak egy pillanatra a szemöldökömet, amolyan „na, ne mondd” felkiáltással. Ez az egész is csak egyszerű pszichológia.
Hasonlót művel ő is a nőkkel, s hihetetlen, hogy ezt vele is el lehet játszani. Kíváncsi lennék, hogy mennyire lehetne húzni az agyát, még akkor is ha évekig megtettem vele.
Nem vagyok egy erkölcscsősz, a férjemhez mégis a végletekig hűséges voltam, testemet akkor nem használtam fel arra, hogy megszerezzem amit akarja. A nehezebb út volt, ezt bevallom, de épp ezért volt annyira érdekes. Nem csak egy ostoba libaként léptem be az újvilág alvilágába.
- Az a baj ezzel - hajolok közelebb hozzá, mintha a világ legnagyobb titkát akarnám elsuttogni számára. - Hogyha könnyen megkaptál volna az elején, már rég eldobtál volna - kacsintok rá csalfán, miközben visszadőlök a szék háttámlájához. Nevezzetek kígyónak, csak nyugodtan, én ezt vállalom, mert valahol tényleg az vagyok.
De minél jobban megkaphatatlan vagy, annál jobban érdeklődnek irántad. De persze egy idő után meg kell, hogy kapjanak, ahhoz, hogy az érdeklődést fenntartsd. Épp csak utána is húzni kell az illető agyát. Ő is ezt csinálja sokszor a nőkkel.
Mit mondhatnék… remek tanárom volt, ezzel kapcsolatban. Emlékszem a „régi” szép időkre, amikor Noraval fogadásokat kötve figyeltük, hogy aznap melyik nőt szedi fel magának. Persze számos alkalommal nem tisztán játszottam, magam fizettem le a lányokat, nem a nyeremény miatt… hanem a győzelem íze miatt.
Na igen, ezen dolgok azért hiányoztak az elmúlt időszakban, figyelmemet mégis másra kell irányítanom. Most nem csak szórakozni jöttem.
A zene kellemes ütemével jár ujjam a pult tetején. Nem annyira hangos, hogy zavarja a beszélgetést, csak épp annyira, hogy ne halld másokét. A diszkréció, erre épül eme iparág.
Érzem, hogy könyököm mellé helyezi le italomat, egyelőre mégsem fordulok vissza. Időm, mint a tenger. Két hónapja vagyok végtelenül türelmes, ez a pár óra már nem oszt nem szoroz. Egyébként sem fejjel előre mennék a falnak, ha megtudnám a nevüket.
- Mégis megoldod, hogy mindenki bordélynak használja a helyet - mosolygok féloldalasan. - Arról nem is beszélve, hogy a rendfenntartó erők nagy része így is a zsebedben van - fordítom félig hátra a fejemet, hogy csak szemem sarkából figyelhessem a férfit. Könyökölésére mégis visszafordulok felé. Tehetek én róla? Vonz most a pasas, az istenadta, a kettőnk tánca perzselő. Szükségem volt már erre. Kell a változatosság, Zed már teljesen az agyamra ment. Mégis ő az egyetlen, kiben megbízok annyira, hogy tudom, senkinek sem árulta el, hogy tudja eltűnésem okát. Még Sebastiannak sem. Ez tetszik, ezért jár neki a pirospont, talán egy halk bocsánatkérés is.
- Mit is mondhatnék. Jobban lázba hoz, mint te - húzom aljas mosolyra számat. - És szívesen elbeszélgetnék vele, később - vele is. Lenne hozzá is pár kérdésem. Nem okolom a történtek miatt, nem erről szól az egész. Egyszerűen csak érdekel pár dolog, drága partnerem körül. Érdekes, hogy azóta nem volt semmilyen félvérrel szemben atrocitás, azon a környéken. A fülemet azért - Zed által - nyitva tartottam.
Újabb slukkot szívok cigarettámból, poharam peremén ujjammal játszok, mielőtt még belennék. Türelmesen várom, ahogy magának is tölt egy italt, számítottam rá. Szabad kezembe könnyedén fogom a poharat és koccintom a másikhoz. Hangja betölti köztünk a teret. Nem felelek semmit, sejtelmes hallgatásba burkolózom a bár vörös fénye és füstje között.
Tudom, hogy mit szeretnél tőlem, mégsem kapod meg. Nem itt és nem most. Nem mások előtt. Mindig, mindennek megvan a maga ideje. Fejem félrehajtva szopogatom a kesernyésen édes nedűt, dohányom utolsó szippantásai után, elegánsan nyomom el a hamutartóba a csikket.
- Kérj fel táncolni - figyelmem egészen eddig a hamutálat tüntette ki, ám ekkor átható tekintettel nézek fel a férfira. Egyáltalán nem zavar, hogy épp csúcsforgalom van, hogy a lányok pedig kevesen vannak. Számomra csak mi ketten vagyunk jelen a helységbe.
S a tánc lényege még csak most kezdődik.



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Kedd Ápr. 17, 2018 6:08 pm


I know the moment I looked into your eyes
I'd have to swallow all your lies



Don't tease me, baby
You drive me crazy


Figyelem az ajkai közül előkígyózó füstöt. Annyi éve ismertük már egymást de sosem tudom megunni a látványt ahogy cigarettázik. Van benne valami fojtott erotika, ahogy a táncukban is. Ahogy az ismerettségünkben is.
Milyen kár hogy férjnél volt olyan sokáig. Addig csak csorgathattam a nyálamat utána.
A szavaira apró féloldalas mosoly terül el az ajkaimon.
Tetszett az a huncut fény a szemeiben. Tetszett ahogy játszik velem.
Alig vártam hogy kiderüljön az este még milyen meglepetéseket tartogat nekünk.
- Ezzel vitatkozom... Még annyi év után is érdekelsz - feleltem félmosollyal, mélyet szívva a cigimbe.
Én is lassan eresztettem ki az ajkaim elől a füstöt. Mintha a nyüzsgő bár nem is lenne körülöttünk és csak mi ketten vesznénk el egymás szemében egy csendes, füstös szobában, egy egy pohár ital mellett.
Igazából... ezt is megtehettük volna ha felmegyünk a lakásomba.
De akkor, könnyedén másfelé fordult volna a beszélgetés menete.De előbb meg akartam tudni mindent, amit mondani akart. Mert azt láttam a szemében hogy beszélni akar... és hogy meg akar tudni dolgokat. És ahhoz bizony a legjobb helyre jött.
Még csak a táncrésznél tartottunk.
Én léptem, aztán ő lépett. Közeledett, közeledtem, aztán távolodtunk mindketten. Egy fülledt forró tánc volt az egész kapcsolatunk.
Elnyomom a cigarettám ami finoman füstölög még a hamututálban és gyakorlott mozdulatokkal veszem elő a whiskyt a lenti tartóból.
A csőrös üvegből halkan bugyogva folyik a borostyánszín ital. Nem használok mércét. Lassan 15 éve csinálom ezt, a kisujjamban vannak a mértékegységek.
Könnyed mozdulatokkal töltöm meg a poharat, egy lehelletnyi mézet csöppentek bele, egy darab gömbölyű jeget teszek bele és egy limekarikát a szélére.
A vékony fekete szívószálak hivogatóan merednek ki a pohárból. Szép metafora... Alig várják hogy a szájukba vegye őket az ember... lánya.
Felpillantok rá ahogy megszólal és ezzel egyidejűleg finom mozdulattal teszem egy alátétre az italát.
Apró mosollyal szedem össze a lime maradékát hogy kidobjam és pakolok össze a pulton. Szeretem a rendet magam körül. Szeretem ha minden úgy történik ahogy akarom. És ehhez bizony rend kell.
Halkan elnevetem magam a megjegyzésére.
- Buja? Igen, ez valóban elég jó szó rá - bólintok elgondolkozva egy ronggyal eltörölve a mixerállást - Mégiscsak én vagyok a tulaj... És még sokmindenben így sem hasonlít rám ez a hely... De csak mert bordélyt nem lehet nyitni Kristályvárosban - figyelem a nő vállának ívét. Kecsesen, szinte huncutul hívogat. És alig egy karnyújtásnyira van.
A testénél csak a csicseregnivalója érdekel jobban.
- Nora? Hátul van. Jött ma egy nagyobb szállítmány, ebből-abból, azokat intézi - feleltem könnyedén - Csak nem jobban hiányzott neked mint én? A végén még megbántódom - könyökölök a pultra fél karral. Az ajkaimon szüntelen mosoly játszódik
A másik kezemmel egy darab jeget dobok egy pohárba és feltöltöm egy dupla whiskyvel.
Csak nem hagyhatom hogy a kedvenc madárkám egyedül igyon.
- Koccintasz velem? - kérdezem felemelve a poharat és félig lehunyt szemhéjam mögül még mindig őt fürkészem. Gyerünk madárkám... Csicseregj nekem.
Ha megfordult könnyed mozdulattal koccintottam össze a poharainkat. A halk csilingelés még a zene csontig hatoló dübörgésén át is hallatszódott.
A szívem lassan már egy ütemet vert a zenével. Tényleg ez a hely volt az életem.



✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗

550┃High Class  ┃



You know, I can take you straight
to heaven if you let me



You know I, I can make your body
levitate if you let me

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Pult jobbszél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Látóhatár :: Kristályváros :: D - Piackörzet :: Bittersweet pub-
^
ˇ