Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Miriam Gösonner

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Miriam Gösonner   Pént. Márc. 30, 2018 10:09 pm

Miriam Gösonner
I was born with the wrong sign in the wrong house with the wrong ascendancy...
Crystal Reed
Lázadók
Bandita
Becenév
Mir (CSAK Wellsnek!)
Születési hely, idô
Texas-Austin, 2012.05.10.
Lakhely
Abee
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
Nincs
Család
Vérbeli texasi lány vagyok, eltekintve a Francia felmenőimtől, ami az apámhoz köthető. A családom mindig is lovak tenyésztéséve foglalkozott. Egyedül anya lógott ki kicsit a sorból, ő soha nem élvezte annyira ezt a farmer életmódot, mint apám, akinek az egész a vérében volt. Anya szerette használni az elméjét, egész életében tanult és folyamatosan továbbképezte magát, hogy jobb és jobb lehessen abban, amit csinált. Műtősnőként dolgozott a megyei kórházban, szeretett segíteni az embereken, valahogy erre teremtették. A nővérem, Lucy csupán négy évvel volt idősebb tőlem. Okos volt, szeretett tanulni, de sokkal otthonosabban mozgott a lovak között, mint az iskola udvaron, ahol mindenki csúfolta a szemüvege és fogszabályozója miatt. Elismerem, nem túl jó kombináció a kettő együtt. Mindenki azt hitte, hogy én leszek a következő lángelme a családban anya után, de amikor kitört a világjárvány és az emberek menekülésre kényszerültek, a szüleink minden addigi terve a jövőnkkel kapcsolatban háttérbe szorult és immáron egyetlen dolog lebegett a szemük előtt: TÚLÉLNI. Apa nem sokkal a járvány kitörése után megfertőződött és ágynak esett. Anya a pincében rejtegette, ápolta éjt nappallá téve. Csillapította a lázát -ameddig az állapota engedte-, kötözte a testét szépen lassan elárasztó fekélyeit, és amikor már semmi nem segített, imádkozott érte, értünk, a világért mielőtt elködösült elméjéhez szorította volna a revolvert, hogy az örökre megszabadítsa addigi szenvedéseitől. Hárman maradtunk. A túlélési esélyeink védelmező férfi hiányában majdnem a nullára csökkentek. Évekig küzdöttünk hárman a túlélésért, míg rá nem találtunk Wyndham Tulsára, ami azokban az időkben olyan volt, akárcsak a Kánaán, aztán egy hideg, hó és jég borította éjjelen minden megváltozott...
Tulajdonságok
Erősségek:Szemem akár a sasé, ebből kifolyólag jó célba lövő vagyok, de otthonosan mozgom a közelharcokban is. Szeretek újoncokat oktatni, érzékem is van hozzá. Empatikus vagyok, de nem hagyom magam átverni, alaposan megválogatom, hogy kiket engedek a bizalmamba férkőzni.

Gyengeségek:Egyszerűen képtelen vagyok az érzéseimet leplezni Wells előtt, ami általában bonyodalmakat szül, pláne akkor ha Aphrodite is jelen van. Néha hamarabb jár a szám, mint az eszem és olykor nem tudom, hogy hol vannak azok a bizonyos határok, amiket jó lenne nem átlépni.

Elsődleges fegyvered: Nyílpuska/tőr/íj
The world of the Enigma disease
Dawn volt a legjobb barátnőm, minden titkomat megosztottam vele, többek között azt is, hogy olyan szerelmes vagyok a bátyába, hogy akár a nevét is képes lennék felvenni.
Wyndham Tulsa a kezdetektől fogva védelmező menedékként szolgált minden arra tévedő földönfutó részére. Nem számított a bőrszíned, hogy milyen nemzetiségű vagy és a faj sem, amibe tartozol. Így vegyültek el közöttünk a Félvérek és viszonylag békésen éltünk. Kisebb-nagyobb lázadások, nézeteltérések persze akadtak, de pont ezek azok a tényezők, amik összekovácsolják az embereket és ebben a világban aligha létezik fontosabb, meghatározóbb dolog az összetartásnál. A hozzánk hasonló emberekben mindig volt valamiféle ellentmondás, mélyben megbúvó feszültség, amikor újabb Félvér csatlakozott a kolóniánkhoz. Soha senki nem mondta, vagy mutatta ki, hogy nem bízik bennük, az érzés, a gondolat mégis ott lógott a levegőben, megbújt a sötétben és eluralkodni látszott a hozzánk hasonlókon, a Lázadókon.
Forró leheletem zihálva szakadt fel a mellkasomból és sűrű páraként tört utat magának a fagyos szélben, ami az arcomra dermesztette előbuggyanó könnyeimet. Bakancsom minden bukdácsoló lépésemnél nyomot hagyott a szűz hóban, a gerincemen pedig áramütés szerűen szánkázott végig a hideg, akárhányszor újabb és újabb elesett társam hullájába botlottam. A felismerés, miszerint lelepleződtünk, vihart keltett a gyomromban, amitől az egész kavarogni kezdett.
-Gyere Dawn, ne engedj el! - Sipákoltam rekedten, de nem voltam benne biztos, hogy meg is hallotta a szavaimat. A jeges szél és a kétségbeesés gátat képezett a hangszálaimon. A vér a fülemben lüktetett, az adrenalin valósággal szét akarta szakítani az ereimet.
-Hova megyünk? Nem menekülhetünk el, nem hagyhatom itt a bátyámat! - Megtorpant, a lábai földbe gyökereztek és megrántotta a kezem. Istenem, annyira féltem, hogy képes lettem volna az anyámat, a testvéremet, a szerelmemet, a CSALÁDOMAT hátra hagyni a túlélésem érdekében, de Dawn nem hátrált meg, ő küzdeni akart az utolsó csepp véréig és én borzasztó büszke voltam rá. Az elszántságtól, amit ott és akkor a szemében láttam, kis híján elbőgtem magam.
-Iigazad van. Ez a mi otthonunk és meg kell védenünk. - Ezzel leakasztottam a hátamra erősített tartóból a nyílpuskámat, majd céloztam és... A fegyver métereket -vagy inkább mérföldeket?-, röpült a kezemből és hamarosan én is követhettem. A fejemre mért ütéstől megszédültem, a látásom elhomályosult, majd kiélesedett, elhomályosult és a térdemre rogytam. Csupasz kezeimmel belemarkoltam az alattam elterülő hórengetegbe és zihálva meredtem az előttem szépen lassan növekvő tócsára, mely vér volt. Az én vérem. Körülöttem a világ lelassult, az emberek kiabálása, a fegyverek hangja helyett émelyítő sípolás töltötte ki a hallójárataimat és képtelen voltam megmozdulni. Tudtam, hogy meg fogok halni, és engedtem a kísértésnek, hogy magával rántson a sötét, feneketlen mélységbe.
Halálhörgés rántott vissza az eszméletlen állapotból. Kézfejemmel letöröltem az orromat, számat beterítő alvadt vért és a fegyverem után kutattam a hóban, mikor látóterembe került Dawn, ahogy utolsó légvételeivel, néhány méterre tőlem felém nyúl. Felnyögtem, a testemet nyughatatlanul rázta a kétségbeesett, hang nélküli zokogásom, átfagyott, vöröslő ujjaimmal pedig Dawn felé nyúltam, de már nem érhettem el... Néma sikoly szakadt fel a gégémből és Dawn néhány csepp vére vörösre festette az arcomat, aztán eltűnt. Soha nem láttam többet.

***4 évvel a rajtaütés után***

Abee megalakulásával új távlatok nyíltak meg a Lázadók előtt, második esélyt kaptunk az életre, az újrakezdés, mint lehetőség mindenki számára adott volt és akinek volt egy kis esze, élt is vele.
Szeretem Wellst, de olykor megijeszt az a vérre menő elszántság, ami belőle árad. Jó vezetőnek tartom, és nyilvánvaló volt, hogy Wyndham Tulsa bukása után sokkal elővigyázatosabbnak kell lennünk -hiszen ott és akkor rengeteg embert elveszítettünk, köztük Dawnt, az anyámat és Lucyt-, de néha úgy érzem, hogy túlságosan magasra helyezi a lécet és teljesíthetetlenek az elvárásai az embereivel szemben.
-Szerinted sokan vannak még a falakon kívül olyanok, akik menedékre szorulnak? - Szakadt ki belőlem a kérdés, miközben tőrömmel a térdem fölé magasló füvet kaszáltam.
-Jósnak, vagy médiumnak nézek ki, Mir? - Ő az egyetlen, akinek megengedem, hogy becézzen. Válaszára, és a kaján vigyorra, ami kiült szemtelen arcára, rosszallóan összevontam mindkét szemöldökömet -amitől szerinte mindig úgy festek, mint egy napközis, aki elől elvették a nyalókát-, majd nemes egyszerűséggel oldalba könyököltem.
-Ne legyél f*szfej Wells! - Fenyegetően meglengettem előtte a tőrömet, majd visszabújtattam a combomra erősített tokba.
-Nem tudom, Mir. Fogalmam sincs, de ha vannak is még odakint túlélők, remélem, hogy Isten irgalmas lesz hozzájuk. - Búskomoran összevonta a szemöldökét, kezeit nadrágja zsebeibe fúrta és megtorpant. Meredten bámulta a naplementét, a zsákot pedig- amibe megannyi ellátmányt sikerült összegyűjtenünk-, leakasztotta a válláról és a lába mellé ejtette. Fekete, göndör, félhosszú tincseibe belekapott a szél és én úgy figyeltem őt, arcának vonásait, melyekre a világ minden fájdalma kiült, mintha maga az Isten állna mellettem. Számomra Ő a tiltott gyümölcs.
-Csodás ez a napnyugta. Rég nem volt már ennyire békés. - Behunytam a szemeimet és élveztem, ahogy a langyos, kora nyári szellő a hajamba kap. Kezemmel a karja után nyúltam és hosszú ujja után kutattam. Éreztem, ahogy érintésemtől a szőr feláll a karján és ettől én is tetőtől talpig libabőrös lettem. Tekintetét felém fordította, mire reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel és közelebb férkőztem hozzá. Lehelete az arcomat karistolta és én úgy éreztem, hogy menten kisiklik a talaj a lábam alól. Azelőtt még soha nem kerültem ilyen közel hozzá.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy mit érzek? - Rebegtem suttogva, barnás íriszeim sötét szemei és ajkai közt cikáztak.
-Mir... - Felelte lemondóan, és tudtam, ÉREZTEM hogy ő is meg akarja tenni. Lábujjhegyre álltam, Wells homlokát az enyémnek döntötte és egy hajszálat simított a fülem mögé, tekintete mindent elárult.
-Csak egy csók... - Szánalmas voltam, ahogy könyörögtem, holott nyilvánvaló volt, hogy nem kölcsönösek az érzései.
-Azt hiszem társaságunk akadt... - Szűrte halkan fogai közt, hogy csak én halljam, eltávolodott és fejével észrevétlenül Matt felé biccentett.
-A francba... - Matt felé kaptam a fejem és eltávolodtam Wellstől.
-Menjünk vissza, hamarosan besötétedik. - Felkaptam lába mellől a vászon zsákot és sietősen a tábor irányába indultam. Egyszerre éreztem magam megalázva és sértetten.
-Mir... Miriam... Ne már! - Még hallottam, ahogy utánam szól, de már nem voltam hajlandó visszafordulni, akkor sem, ha a felettesemről volt szó. Szabad kezemet felemeltem, hogy jól láthassa az ég irányába meredező középső ujjamat, Mattet súrolta a vállam, ahogy nagy hévvel elhaladtam mellette és közben azon gondolkodtam, hogy miért vagyok még mindig itt...

Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Miriam Gösonner   Pént. Márc. 30, 2018 11:17 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Oldalunk szerelmi sokszögének egy darabja, ám sajnálatos módon nem utolsó láncszeme. Olvasva ET-det még érhetnek meglepetések. Legyen ez akár pozitív, akár negatív. Az adott pillanatban elakad majd lélegzeted és a sírás és a kacagás peremén fogsz majd táncolni. Legalábbis szerintem valamelyik a kettő közül. Ám addig is meg kell küzdened a viszonzatlan szerelemmel és a kételyekkel, ami Wells vezetését illeti. A megalázottságoddal. A kétségbeesett helyzetekkel. A szörnyekkel. A világgal. A saját gondolataiddal... Önmagaddal. Egészen addig küzdesz majd, míg nem marad más, mint a meztelen lelked, mély sebekkel. A vér csordogál majd sebeid közül. Forró könnyek mossák arcodat. Kisírt tekintettel bámulsz majd magad elé. Hisz ami szíved óhaja, talán sosem ölel majd karjaiban. De addig is ott marad a remény, ami táplál a felé vezető úton. Az úton melyen megannyi viszontagsággal kell majd szembenézned. Sok szerencsét ház hozzá...

Így nincs más dolgod, mint megírni Leader foglalódat és Frakció foglalódat. Találkozunk idővel a játéktéren~    

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



Let me take your hand, I'll make it right
I pace back and fourth as you lay still. Helplessly praying, the light isn't fadin'. Hiding the shock and the chill in my bones.... I can't escape from this nightmare.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Miriam Gösonner

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Lázadó-
^
ˇ