Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Am I better off dead? - 3 years ago...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Am I better off dead? - 3 years ago...   Csüt. Ápr. 05, 2018 8:54 pm



How can I put it


down into words?






Vajon meddig képes az ember tűrni? Tűrni a fájdalmat, a bántást, amit kap. Tűrni, hogy nap, mint nap semmibe veszik, vagy épp azt a valakit bántják, aki a számára olyan nagyon fontos. Meddig lehet elviselni az igazságtalanságot, s nézni, ahogy szenved, akit szeretsz? S szenvedni, ugyanis te magad is megkapod a neked szánt sorsot. Tetteket. Fájdalmat. Csapásokat. Mikor jön el az a pont, mikor egyszerűen megállsz és azt mondod, „elég”? Mikor van az, mikor úgy döntesz, feladod? Mennyit bír el az ember? Mennyi teher nyomhatja a vállát, mennyi fájdalom lakozhat a szívében… mikor telik meg az ember olyannyira fájdalommal, hogy azt ki akarja ölni magából? Úgy értem, végérvényesen. Ugyanis senki sem képes a végletekig elviselni azt, amit kap. Van egy pont, ahonnan nincs tovább. Egyszerűen nincs. Hiszen hogyan lenne képes tovább menni, abban a tudatban, hogy aki felnevelte, az voltaképpen gyűlöli őt? S nem csak őt. Ó, hogy érdekelne, kiről is szólnak e sorok? Rólam. Rólam és Trystanről. Sőt, rólam, Trystanről és az apámról. Az apám gyűlölte őt világéletében. S ezáltal engem is. Bántotta. S ezzel engem is bántott. Szavakkal, tettekkel. Legutóbb ájulásig vert, mikor kiálltam a barátom mellett, aki félvér. Nos, attól, hogy félvér, még nem rossz! Egyszerűen nem az. Ismernie kellene, ahelyett, hogy ítélkezne. Ahelyett, hogy teljes mértékben elutasítaná őt. Trystan jó. Ő nem tett soha semmi rosszat. Mindig megvédett, mindig mellettem állt, s nem ártott soha senkinek. Még az apámnak sem, aki megérdemelte volna. Hiszen… bántotta őt. Megütötte, a halálát akarta. S mégsem. Trystan túl jó. A szíve. Azt hiszem, ő mindig is ilyen lesz. Nem fog a sötétségbe betérni, nem lesz rossz, nem fog ártani sem nekem, sem másnak. S íme, a közhiedelemmel ellentétben a félvérek igenis jók.
Nekem pedig küzdenem kellene. Az életért. Na meg persze miatta. De nem megy. Annyira gyűlölök mindent, ami körülvesz. Gyűlölöm ezt az életet. Gyűlölöm apámat. Gyűlölöm magamat. Bárcsak soha nem jöttem volna világra… bárcsak otthon maradtam volna anyáékkal. Leigh, hiányzol. Rettenetesen. S te is, Larissa. A testvéreim egykor a mindenséget jelentették a számomra. Most viszont? Semmit nem tudok róluk. Szánalmas vagyok, ahogy az életem is az. Véget kellene vetnem neki. Önmagamnak. Tudjátok, azt mondják, aki öngyilkosságot követ el, az önmagában öli meg a többieket. A fájdalmat. A… mindent. Annyira egyszerű lenne! S mesés. Sőt, felszabadító. Csak kioltani a saját életem, ezáltal valami szebb környezetbe kerülve. A túlvilág. Vajon létezik? Békére lelnék, vagy tán a pokolba jutnék? Mondjuk, azt hiszem, inkább az utóbbi. De nem bánom. Nem érdekel már, hova kerülök, csak itt nem akar többé maradni.
Egy kést vettem magamhoz. Voltaképpen ezernyi fegyver volt a lakásban. Egykor még apám is tanítgatott… nos, azért, hogy a félvéreket meg tudjam ölni. De nem erre használom a megtanult dolgokat. Sosem bántanék félvért. Ártatlant legalábbis nem.
Elpillantottam apám felé, aki békésen aludt a hálószobában. A kés markolatára szorítottam, s átfutott az agyamon egy fél pillanatra, hogy megölöm. De végül hátrébb léptem, s bezártam az ajtót. Talán egyszerűbb volna őt megölnöm. De nem tehetem. Nem vagyok rossz. Nem vagyok olyan, mint ő. Nem lehetek olyan…
Ezekkel a gondolatokkal siettem ki a házból. Arra a helyre mentem, ahol Trystannel szoktunk találkozni. Viszont késő este volt. Tudtam, hogy nem lesz itt. Egymagam lehetek, s nem lesz szemtanúja annak, amit teszek. Hiszen előtte nem akartam gyenge lenni. Soha. Most sem. Egy romos kis épület volt a mi rejtekhelyünk, s ide léptem be. Körülnéztem. Megrohamozott néhány emlék, amit vele éltem át itt. Az átbeszélgetett éjszakák, ahogy a holdat kémleltük, vagy ahogy hozzábújtam. A nevetése, a hangja. A viccei. Tulajdonképpen egész vicces alak, s ezt nagyon bírom benne. Egy fél pillanat erejéig átfut az arcomon egy kósza mosoly. Emlék. Ezek már csak emlékek, melyek majd idővel a semmibe vesznek, mintha sosem lettek volna. De ennek így kell lennie. Trystan is elfelejt majd. Talál jobb társaságot nálam. Megtalálhatja a boldogságot, távol tőlem és az apámtól. Hisz ő is csak szenved, amíg itt van. A halálommal szabadon engedem őt. Ezt akarom hinni.
A romos fal mellé ülök le, hátamat nekitámasztva, szinte nekifeszülve. A kés a kezemben. A csuklómra szorítom a hideg pengét, miközben akaratlanul is, de végigfolynak a könnyek az arcomon. Muszáj megtennem. Ezzel vége lesz a szenvedésnek, ennek az életnek nevezett… akárminek.
- Sajnálom, Trystan… - Suttogom magam elé, ahogy először megvágom a csuklóm.

704 words ••• Hurts Like Hell ••• note: itt a kezdőm  ••• kredit






Megbékéltem a tudattal, hogy sose változok meg. És ez rendben van, vigaszt találtam a fájdalomban. Nem bánom a sötétséget, könnyű megszoknia a szemnek.
Praying to you

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Am I better off dead? - 3 years ago...   Szer. Ápr. 04, 2018 9:51 pm

✥✥✥

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Am I better off dead? - 3 years ago...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Idôn túl :: Múlt-
^
ˇ