Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Metróalagútak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Metróalagútak   Vas. Ápr. 08, 2018 11:14 am


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Metróalagútak   Vas. Ápr. 08, 2018 12:03 pm


It was a long time ago

984 ✩ Vengeance ✩ note: I hope you like it



Never forget who was with you from the start





Csepp.
Éktelen kiáltozás, bútorok tompa puffanására nyitom ki a bejárati ajtót. Az egykor tölgyből készült fa mára megkopott, a rézkilincs érdes szaga ott ragad izzadt tenyeremen. Hátamat húzza a könyvek nehezítette táska.
A pultról egy váza száguldozik a föld irányába.
Csepp.
Ajtó csapódik be mögöttem, táskám a sarokba dobom. Apám vöröslő arccal fordul előbb felém, majd öcsém felé. Barna íriszeimbe elszántság költözik, anyáméba riadalom. Csöppnyi testemhez képest hatalmas lendülettel indulok meg egyszem testvérem felé.
Csepp.
Hóna alá fogok gyenge testén, könnyedén emelem fel, kezemet feneke alá csúsztatom, míg a másik karommal óvón ölelem át. Szobánk irányába tartok, mögöttem nehéz lépések döngetnek, anyám kiáltása messziről hallatszódik. A vér a fülembe dübörög.
Csepp.
Újabb ajtó csapódik be. Szobánkat kulcsra zárom, én pedig a szekrénybe bújok, remegő testtel, kezembe tartott gyerekkel. Alig vagy nyolc éves, hát ő? Mit kell ily fiatalon megélnie?
A ruhák között megbújva a sarokba ülök le, lábaimat kinyújtva ültetem ölembe. Kintről tompa zajok hallatszódnak, szüleink veszekedése, ajtó kilincsének zaja.
Csepp.
Öcsém fejét mellkasom bal oldalára húzom, másik oldaláról kezemmel tapasztom be fülét. Próbálok magam is megnyugodni, hogy ütemes szívritmusomat hallhassa. Fölé hajolva, közel füléhez halk gyermekdalt énekelek neki.
- Te leszel az én Teddym - húzok közelebb magamhoz egy elrongyolódott plüssmackót - Olyan gyépés vagy, mint ez a maci -nevetve dörgölve azt az arcához. Nem hallhatja, ami odakint folyik. Nem rombolhatják le egy gyermek lelkét.
Csepp.
- Mindig is vigyázni fogok rád Teddy - simítok végig gyengéden a haján, arcán, csókot hintve homlokára. - Örökké vigyázni fogok rád, én mindig itt leszek neked.
Csepp.
A csatorna szigetelése már nem a régi, repedésein vízcseppek türemkednek át, megtámadván az arra sétáló kósza lelkeket. Egy újabb vízcsepp zökkent ki a régi emlék gondolataiból, fejemet könnyedén rázom meg. Kezemet zsebembe téve simítok végig a régi, meggyötört fényképet. Hány éve is hordozom magamnál?
Igaza lehet Jasonnek, talán nem is Teddyt ábrázolja. Mégis… annyira hasonlít rá.
Csepp.
Apró szikrákat hány az alant elterülő elektromos vezetékek. Már rég nem működik idelent, nincs mit fényt adna az erre járóknak. Kabátom belső zsebébe nyúlok. Bőr feszül a bőrön, halk csikorduló hangot adva. Hogy mehettem bele egy olyan fogadásba, melynek vesztése azt vonta maga után, hogy egy álló hétig bőrhöz feszülő fekete bőrhacukát hordjak? Tetőtől talpig? A kérdés inkább az, hogy miként veszthettem ezt el?
Csepp.
Sötétség telepszik a szűk folyosóra, vízcseppek ütemes hangja töri csak meg a csendet. A belső zsebből előhúzom életet mentő zseblámpámat. Térdeimet enyhén behajlítva, óvatosan lépkedek, elkerülve minden víztócsát. Hol előre, hol magam mögé figyelek. Nem sűrűn járnak le ide, de aki megteszi… attól nem árt tartani. A csatorna olyan, akár a mocsár. Lakóik a törvényen kívüliek, nincs istenük, nincs parancsolójuk. A farkas törvények uralkodnak idelent. Még ha ezerszer is jártam már be a helyet, a magamfajta nem lehet elég óvatos.
Csepp.
Elszakadt vezeték szikrázik fel a távolban, megvilágítva a szűk kör alakú folyosót. Újra kabátom zsebébe nyúlok, a fénykép tapintásától várok megnyugvást zaklatott lelkemre. Legalább ez nem bőrből készült, a vászon könnyebben csúszik ruhámon. Balsejtelem kerít hatalmába, tán ezért is válok még inkább óvatosabbá. Újabb szikra, szememet kápráztatja. Az elemlámpa csekély fényt ad a sötétben, mégis minden… Csendes. Túl csendes.
Bakancsommal patkánytetemre taposok, roppanása töri meg a néma csendet, visszhangja felsejlik a többi folyosón is.
- Basszus - sziszegem, tovább lépve rajta, egyenesen a lábam elé világítva. Kezemet lassan emelem fel magam elé, ám előttem nincs senki.
Csepp.
Újabb vízcsepp hull hajamra, pontosan a választóvonalra, s lassan indul útnak homlokom közepén. Léptek zaja csap fel a távolból. Katt. Az elemlámpa fénye elhal, én pedig teljes testemmel a bűzös csatorna falának simulok, tekintetem a zaj irányába fordulok. Nem lennék egyedül? Szólhatnék, ám felfedném ezzel a helyemet is. Csendben kell figyelnem, amíg meg nem bizonyosodom arról, hogy barát, vagy épp ellenséggel van-e dolgom.
Kezem újra zsebembe tartott fényképre simul. Szemeim lecsukva koncentrálok Teddy gyerekkori arcára.
Biztos, hogy ő az a képen. S már tudom, hogy nincs odakint. A városban van.
A lámpát visszateszem kabátom belső zsebébe, majd ezzel a kezemmel csatolom ki a fegyvertartó övtáskám tetejét. Mezei golyók lapulnak a kilencmilliméteresembe. Szörny ellen hasztalan, ember ellen kiváló. Senkit sem vezethetek az ajtóhoz.
Csepp.
Egy vezeték újra felszikrázik, fejemet jobb oldalra fordítva, a folyosó végén látom meg. Hatalmas emberi lény, eltorzult vonásokkal, hörgő hangokat ad ki. Egy teljesen kifejlett mutáns.
- Te hogy a fenébe jutottál le? - tekintek rá nyugodtan, kezem kiveszem a zsebemből. A képet a bőrruha kivágásába helyezem, a szívem felé. Jobb esetben a bőrszerkó, velem együtt épségben marad. A kabátban nem vagyok biztos.
Csepp.
Lélegzetvisszafojtva hallgatom a vízcseppek halk koppanását a padlón, az alájuk temetkezett víztócsába. Újra fellobban a fény. Ekkor fordulok el a bal oldalra, és mintha az életemért futnék kezdek el rohanni a csatornába. Lényegében az életemért is futok. A léptek mögöttem hamar felcsapnak, az események hirtelen pörögnek fel. Bárhogy is erőlködőm a lény utol ér, kabátom garabáncát megragadva hajít a háta mögé. Hatalmasat repülve pörgök meg párszor a levegőbe, mielőtt teljes súlyommal a földre érkeznék és gurulnék párat. Két kör között elvesztem a kabátomat, fegyveremért nyúlva gondolkozás nélkül lövöm pofán a fenevadat. Tudom, hogy semmit sem ér ellene, de lelassítja. A fegyver hangja pedig vészjelzőértékű lehet a bentieknek. Ha van eszük nem jönnek ki. Ha nincs, akkor a segítségemre sietnek. Már csak 11 töltényem maradt.
A lény közelít felém, és két fényvillanás után, már a nyakamnál fogva dob a falhoz, fogaival felém közelítve.
- Rohadj meg - fejelem meg előtte, szorítása enged. Lábam felemelve rúgom érzékeny ponton. Talán meg sem érzi, talán annyi időm lesz, hogy kiszabadulva, újra futásnak eredjek.
Utóbbi érvényesül. Nincs időm a levegőért kapkodni, újra futásnak eredek. Jobban ismerem a csatornarendszert, mint bárki más a városba. El kell innen csalnom. Vagy legalább is a felszínre, ahol elkaphatják.
Jobbra fordulok. Majd balra. A lény követ, de velem ellentétben nem tud oly élesen kanyarodni, tovább rohan egy-egy járatnál. Így tudom csak lerázni. Amikor nagyon a közelembe járna, megfordulok és hol a térdébe, hol a lábfejére lövök. Már csak egy golyóm maradt.
Csepp.



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Metróalagútak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Látóhatár :: Atlantisz :: Kazamata-
^
ˇ