Egy történet
ami reád vár
Események horizontja
ahol a nap kél és nyugszik
Kristályváros: A kancellár elleni merénylô után továbbra is folyik a keresés. Mindeközben az a hír járja, hogy egy két lábon járó, szőrős lény mászik elô a csatornákból, s garázdálkodik éjnek évadján Kristályváros utcáin.

Wyndham Tulsa: Az idegenek megérkezése gyökerestül megváltoztatta a Tulsaiak békés életét. Az új lakóterületek építése továbbra is folyik, mint ahogy a kiképzések is, ám továbbra is vannak, akik nem bíznak bennük. Winona Johnson is azon igyekezik, hogy kiderítse Nicholasék valódi szándékait.

Abee: Robb egyre gyakrabban hagyja el Abee falait, s viszi magával legbizalmasabb embereit. Senki nem tudja, hogy hova mennek, s mit csinálnak, ám olybá tűnik, hogy valami fontosat találtak. Enyhe feszültség uralkodik, mindenki érzi, hogy hamarosan valami történni fog. Mindeközben a legújabb rabjukat próbálják szóra bírni, ám a férfit még mindig nem tudták megtörni.

Atlantisz: Több kisebb összecsapásra is sor került már a Nameless Brotherhood és Tartarosz gyermekei között. Mindenki egyre inkább érzi egy nagyobb csata eljövetelét, amely el fogja dönteni, hogy az eddigi Semleges körzet melyik testvériség kezére jut, s ezáltal az Atlantiszi főhatalom is.

Aureus: A bázis körüli nyugalmat egy idegen érkezése zavarta meg, akit rögtön elfogtak, ám nem került azonnali kivégzésre. Garrick a férfi kivallatását rendelte el, aminek feladata Nayara hárult. Mindenkinek rossz előérzete támadt, s attól tartanak, ennyi év után végül valaki felfedezte a bázist. Az utóbbi hetekben ugyanis túl sokan ólálkodtak Aureus környékén.
Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kincset érô
világunk mosolyai
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Hétf. Márc. 16, 2020 2:53 pm-kor volt itt.

Legenda születik ott
ahol vérrel festették meg a poklot.

Jackson Rousseau
New Home Emptyírta: Jackson Rousseau
Yesterday at 11:46 am

Társalgó
New Home Emptyírta: Ashley O'Connor
Hétf. Ápr. 06, 2020 6:20 pm

Játszótér
New Home Emptyírta: Caroline O'Connor
Hétf. Ápr. 06, 2020 4:28 pm

Backstage
New Home Emptyírta: Christian Reed
Hétf. Ápr. 06, 2020 1:26 pm

The last day together ℘ Caia & Raziel
New Home Emptyírta: Caia Rockwell
Vas. Ápr. 05, 2020 12:11 am

Figyelmeztetések, törlések
New Home Emptyírta: Consulatus
Pént. Ápr. 03, 2020 4:54 pm

Hiányzásnapló
New Home Emptyírta: Victor O'Connor
Pént. Márc. 27, 2020 5:23 pm

Jayden Amyen Wick
New Home Emptyírta: Jayden Wick
Pént. Márc. 27, 2020 5:18 pm

Jonah Russell
New Home Emptyírta: Caroline O'Connor
Pént. Márc. 27, 2020 10:21 am


Share
 

 New Home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyKedd Feb. 25, 2020 11:38 am

A kör lezárult
Enigma-disease

A játék archíválva

Admin

Consulatus
New Home Giphy
Múltam darabkái :
Keresem :
New Home Giphy
Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
New Home Giphy
Reagok száma :
1619

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptySzer. Feb. 05, 2020 4:15 pm



Chris & Eris
Egy félmosollyal az arcán köszönte meg azt, hogy megmentettük. Láttam az arcán az őszinte hálát, az én számon pedig majdnem kiszaladt az, hogy ezért a mosolyért már megérte. De ehelyett csak vigyorogtam rá, mint egy idióta. Eszembe jutott, hogy pontosan mit is akartam csinálni akkor azon az apró réten, ahol megtaláltam őt. Most már átkoztam magamat az ostobaságomért, hiszen az élet, legyen az akármilyen, mégis csak kincs, és rajtad áll, hogy mit hozol ki belőle. Úgy éreztem, hogy a sors akarta, hogy Eris pont akkor és pont ott jelenjen meg. Egymást mentettük meg, bár ezt valószínűleg soha nem fogom elárulni neki.
- Szóra sem érdemes, Eris. Soha nem hagynék magára egy segítségre szoruló embert – válaszoltam neki halványan mosolyogva. Igaz, nem voltam semmilyen szuperhős, vagy a bajba jutottak védelmezője, de ha a szemeim láttára történt valami igazságtalanság, akkor nem féltem visszaállítani a rendet. Elvégre, ez is a feladatom volt katonaként. A kristályvárosiak védelme, a mutánsok irtása, és a túlélők megmentése.
Végül hátat fordítottam neki, és megengedve a meleg vizet beállítottam azt kellemes melegre, és elkezdtem elmosni a tányérokat. Hagytam, hogy Eris megeméssze a szavaimat, biztos voltam abban, hogy sok volt egyszerre az információ, de jobb volt, ha minél előbb megtudja és megjegyzi ezeket a dolgokat a saját érdekében. A következő kérdése meglepett, és halkan fel is nevettem rajta. Nem azért, mert butaságot kérdezett volna, egyszerűen csak szórakoztatott ez a feltételezése.
Mivel végeztem a két tányérral elzártam a csapot, azokat pedig a csöpögtetőbe raktam. Felvettem a pultról egy rongyot, és a kezemet törölgetve fordultam ismét felé.
- Persze, hogy nem – nyugtattam meg őt, majd a rongyot visszatettem oda, ahonnan elvettem, de nem szakítottam el a tekintetemet egy percig sem a lány arcáról. – Az embereknek van egy szokása, hogy amikor félnek valamitől, akkor azt kezdik el hibáztatni a problémáikért. A félvérek azonban nehezen okozhatták a vírust, amikor ők maguk is annak eredményeként jöttek létre. Ha nincs vírus, nincs félvér, szóval elég logikátlan lenne őket hibáztatni érte – magyaráztam Erisnek. Soha nem értettem, hogy miért voltak a félvérek ennyire kinézve, pontosabban, értettem az emberek hiedelmének eredetét, de ettől függetlenül nem tetszett, és sajnáltam, hogy Kristályvárosban nem tudtunk ennél jobb helyzetet biztosítani nekik.
Ezt követően Eris bevallotta, hogy mi is ő pontosan. Azt hittem, hogy több időre lesz szüksége ahhoz, hogy megbízzon engem, így bizonyos szinten megmelengette a szívemet ez, másrészről pedig meglepődtem. Bár ez enyhe kifejezés volt. Kicsit mintha a világ is forogni kezdett volna velem, ezért muszáj volt megfognom a pult szélét, és lehunyt szemekkel igyekeztem felfogni a lány szavait. Csakhogy ennek semmi értelme nem volt így.
- Várj… ez hogy lehetséges? – emeltem végül zavarodott tekintetemet rá. – Az Akadémián mindent megtanítottak nekünk a vírusról, a mutánsokról és félvérekről, de titánokról soha nem hallottam még. És egészen biztos vagyok abban, hogy Kristályvárosban senki más sem – jelentettem ki, miközben próbáltam feldolgozni ezt az apró információt. Egyre biztosabb lettem abban, hogy tényleg jól döntöttem, amikor Erist rejtegetni kezdtem. Ha ez kiderül… egészen biztosan soha nem kerülne ki a laborból.
Együttérzőn pillantottam rá, amikor azt mondta, hogy nem akar ártani senkinek, és hogy csak kereste azt a helyet, ahová tartozik. Valahogy én is pontosan így voltam. Mert Kristályváros már régóta nem érződött az otthonomnak, túl régóta.
- Eris, figyelj rám – léptem oda elé, és ragadtam meg a két vállát. – Tudom, hogy te nem akarsz ártani senkinek, azonban ezt nem fogja mindenki így gondolni, ha kitudódik, hogy te más vagy, mint a többi félvér. Hogy te erősebb vagy náluk. Nemcsak arról van szó, hogy folyton kísérleteznének rajtad, hanem az emberek reakciójától is félek. Kérlek, ígérd meg nekem, hogy nem teszed ki a lábad a házból egyedül, és hogy soha senkinek nem beszélsz arról, hogy mi vagy valójában, rendben? – Hangom inkább volt parancsoló, mintsem kérdő, és lehet, hogy hevességem kicsit megijesztette a lányt, de szerettem volna, ha felfogja, komoly dolgok forognak kockán. Elvégre jobb volt ijedtnek lenni, mint halottnak. Vagy még rosszabbnak.

Can you tell me how the story ends?

642 ◆  New Home 2063629553  ◆ Unravelcredit






Loving & fighting


I can't imagine a world with you gone
The joy and the chaos, the demons we're made of
I'd be so lost if you left me alone

Katona

Christian Reed
New Home Tumblr_inline_nvfu9sBMvF1qlt39u_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Play by :
Colton Haynes
New Home Tumblr_inline_nvfua9D9Yl1qlt39u_250
Reagok száma :
9

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyKedd Feb. 04, 2020 6:38 pm




Chris & Eris

That was the first time i saw You

404// the Joy and the Chaos // remélem megérte várni New Home 1936936019

Van az emberek között valami furcsa kapocs amitől megrézik hogy milyen a másik hangulata. Talán csak a feszültséget érezzük ami a másikból jön, talán a mimikáját olvassuk ennyire... Nem tudom.
De Chris... szomorú volt. Rettenetesen szomorú.
Szerettem volna odalépni hozzá és megölelni, ahogy Athena tette velem mindig ha úgy látta el vagyok keseredve a testvéreim vagy a kiképzés miatt.
Én is az arcát fürkésztem de mintha egy fal mögött állt volna. Nem akart igazán megnyílni nekem ami érthető. Hiszen nem is ismerjük egymást.
Lassan majszoltam a rántottám míg ő átgondolta a kérdéseimre a választ és magyarázni kezdett.
Az ablak felé fordulva kipillantottam megint. Láttam a távolban csillogó kristályfalakat. Ilyen kristály nincs Abeeban... vagy ha van is akkor csak nagyon kis számban.
Aprókat bólogatva hallgattam és újra ráemeltem a tekintetem ahogy magyarázott a katonaságról, meg a félvérekről meg a prefektusokról. Borzasztó bonyolultnak tűnt és nem értettem hogy miért szabályozzák ennyire a félvéreket... Annyira nem lehetnek rosszak. Nálunk is vannak félvérek de... nincs velük semmi baj.
Velünk annál több és nem voltam benne biztos hogy el merem neki mondani hogy ki vagyok. Hogy mi vagyok pontosan.
Ahogy összevonta a szemöldökét éreztem hogy valami még jön. Valami ami nem fog nekem tetszeni.
Odébb toltam a tányérom és felvont szemöldökkel könyököltem a pultra.
Nem tett fel ugyan kérdéseket, de éreztette hogy tudni szeretné hogy ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem. Más voltam mint a félvérek. Gyorsabb, erősebb.
- Köszönöm hogy befogadtatok... Valószínűleg megmentettétek az életemet. Ha nem találtok meg... szomjanhaltam volna a pusztában... - az ajkaimon apró félmosoly ült és újra rápillantotam. Haboztam. Szerettem volna ha tudja hogy ki vagyok. Ha tudja kit fogadott be.
Háttal állt nekem, a mosogatóba pakolt nem nézett éppen rám.
- Te sem szereted a félvéreket? Úgy értem... szerinted is... ők okozták a vírust? - kérdeztem a vállát fürkészve és ha felém fordult a szemeibe néztem rezzenéstelenül. Nem volt mitől félnem mostmár és ő... benne volt valami ami tetszett. Ami miatt meleltte akartam lenni.
- Én nem vagyok félvér... Én... tisztavérű vagyok... Felénk ezt... titánnak hívják. Erősebbek és gyorsabbak vagyunk. Gyorsabban is öregszünk... sokkal. Még csak tizenöt éves vagyok... - mosolyodtam el halványan. Nem mertem ránézni inkább az asztalt fixíroztam. A kezeim ökölbe szorultak, az ujjaim elfehéredtek. Így legalább nem látszott hogy remegek.
- De nem akarok bántani senkit... Azért jöttem el. Nem voltam oda való... És én csak... Meg akartam találni azt ahová tartozom - felnéztem rá kissé félve. Rettegtem hogy el fog küldeni. Rettegtem hogy mit fogok kiolvasni az arcából.


// //





I'm bigger than my body. I'm colder than this home.
I'm meaner than my demons. I'm  bigger than these bones

Bukott

Eris
New Home Tumblr_mc3s4kFRsw1qzg2sjo2_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros egy rejtett zugában
Play by :
Willa Holland
New Home Tumblr_inline_ngzikgg6AQ1t6da4c
Reagok száma :
8

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyCsüt. Jan. 23, 2020 12:05 pm



Chris & Eris
Csak egy aprót bólintottam a szavaira, nem akartam több szót fecsérelni az apámra vagy az állapotára, mielőtt olyan érzések törtek volna a felszínre, melyeket mindig igyekeztem minél mélyebbre eltemetni magamban. Eris el sem tudta képzelni, hogy mennyire szörnyű volt így élni egy fedél alatt vele. Mindebben a legrosszabb még csak nem is az volt, hogy az apám nem ismert fel, hanem az, ahogy a kristályvárosiaknak a hozzánk való állása hirtelen megváltozott, miután kiderült apám betegsége. Nyíltan soha nem vádaskodtak volna így, de láttam a szemeikben, hogy valójában mit gondoltak rólunk – hogy paraziták voltunk. Az nem érdekelte őket, hogy én is és Rora is fontos munkát láttunk el a városban, ők csak azt látták, hogy az apánk Alzheimer kóros, és olykor mintha már szinte azt várták volna, hogy mikor fogjuk mi is elkapni ezt a betegséget, hogy mikor fogunk mi is rájuk támadni.
Vettem egy mély lélegzetet, hogy elűzzem elmémből ezeket a gondolatokat, és még csak most vettem észre, hogy olyannyira erősen szorítottam össze a kezemet, hogy teljesen elfehéredtek az ujjaim. Szerencsére hamar sikerült megszabadulnom a hirtelen támadt negatív érzésektől, elég volt csak azt nézni, ahogy Eris evett. Amikor csodálkozva visszakérdezett, miszerint tényleg vehet-e még, ismét csak mosolyogva bólintottam egy aprót. Elgondolkodtatott azonban, hogy vajon a hely, ahonnan ő jött, ott mindig szigorúan ki lehettek osztva az adagok? Végül is, nem tartottam elképzelhetetlennek, tekintve, hogy a vadonban találtunk rá. Biztosan nem a legbarátságosabb körülmények között élt.
Lassan falatoztam, miközben feltette hát a kérdéseit, amik igazán foglalkoztatták, én pedig örültem, hogy összességében Eris megbízott bennem. Még mindig fogtam a fejemet, ha arra gondoltam, Eliott mennyire próbált meggyőzni arról, hogy a lány még veszélyes is lehet. Persze, ezt nem tartottam lehetetlennek, mégis teljesen más volt, mint ahogy a barátom elképzelte őt.
- Ha kinézel ablakon, innen is lehet látni a magas falakat, amelyek körbe veszik városunkat. KRC kristályból építették őket, ami távol tartja a mutánsokat. Igaz, olykor előfordul, hogy egy-egy a csatornákon betéved, de azokat szinte rögtön megöljük, így igen, ki lehet jelenteni, hogy Kristályváros biztonságos. A katonaság az, ami felelős ezért. Ennek három része van: vannak a polgárőrök, akik a falakon belüli rendet biztosítják, és vannak a katonák és prefektusok. Mindkét csoportnak az a feladata, hogy a mutánsokat kiirtsák. Én is egy katona vagyok, és épp a falon kívül végeztünk egy rutin küldetést, amikor egyszer csak kitörtél a bozótokból, és elájultál. A barátommal, Eliottal hoztunk be, viszont… egy kicsit bonyolult a helyzet – magyaráztam Erisnek, majd ennél a pontnál felpillantottam az arcára, hogy lássam, mindent megértett-e eddig abból, amit mondtam. – Az előbb említettem, hogy vannak prefektusaink, igaz? Ők a katonaság elit csoportja. Egy félvér és egy guardian alkot egy csapatot, ők azok, akik messzebbre is elmehetnek a várostól, hogy mutánsokra vadásszanak, és igazából nekik köszönhető az, hogy békében élhetünk. A félvéreket azonban nagyon nem szeretik a városban. Sokan még mindig őket hibáztatják a vírus kirobbanásáért, és egy időben ki is akarták írtani őket. Végül a kancellárunk jött elő az ötlettel, hogy a megölésük helyett inkább használjuk fel őket, és ezzel egy igen törékeny békét sikerült létrehoznia. Ez azonban nem tartja vissza az embereket attól, hogy bántsák a félvéreket. Többségük ki van közösítve, és egyáltalán nem nézik őket jó szemmel, menjenek bárhova. Folyamatos megfigyelés alatt állnak, és a guardian társuk egyik fő feladata, hogy felügyelje a félvér társát. Mint egy börtönőr, nagyjából – vakartam meg a tarkómat, azonban gondolkodva, hogy vajon sikerült-e érthetően elmagyaráznom Erisnek mindent. A legkényesebb része a dolognak azonban még csak most jött, amit egy sóhajjal is jeleztem.
- Na, már most, a te eseted azért különleges, mert úgy csempésztünk be a városba. Rorán, rajtam és Eliotton kívül senki nem tudja, hogy itt vagy, és ennek így is kell maradnia. Nem akarlak megbombázni a saját kérdéseimmel, szeretném, ha magadtól mesélnél majd magadról, arról, hogy honnan jössz, én nem szeretnék semmit sem rád erőltetni. Tudom, hogy félvér vagy, mégis valahogy a megszokottnál is gyorsabb volt a regenerációd. Nem akartam, hogy kísérleti nyúlként a laborba vessenek az orvosaink, ezért inkább úgy döntöttem, hogy elbújtatlak. Ide egyébként se jönnek gyakran – rántottam egy aprót a vállamon, majd bekaptam az utolsó falatot is a rántottámból. – Ma Rora szabadnapos, szóval ő itt lesz veled, de a te érdekedben szeretnélek megkérni arra, hogy ne tedd ki a lábad a házból. Beszélj Rorával arról, hogy milyen ruhákat szeretnél, hogy legyen a méretedben, meg minden másról, amire esetleg szükséged lehet, és majd ő beszerzi őket – feleltem, majd mivel láttam, hogy ő is befejezte a reggelijét, elvettem a tányérját, és betettem a mosogatóba azokat.

Can you tell me how the story ends?

742 ◆  New Home 2063629553  ◆ Unravelcredit






Loving & fighting


I can't imagine a world with you gone
The joy and the chaos, the demons we're made of
I'd be so lost if you left me alone

Katona

Christian Reed
New Home Tumblr_inline_nvfu9sBMvF1qlt39u_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Play by :
Colton Haynes
New Home Tumblr_inline_nvfua9D9Yl1qlt39u_250
Reagok száma :
9

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptySzer. Jan. 22, 2020 12:15 pm




Chris & Eris

That was the first time i saw You

404// the Joy and the Chaos // végrevégrevégre

Mielőtt kinyithattam volna a számat hogy visszakérdezzek hogy mégis mi az az Alzheimer kór, hisz az orvosi ismereteim meglehetősen hiányosak voltak ha nem elsősegélynyújtásról volt szó, de Chris megelőzött és háttal nekem magyarázni kezdett.
Hiába nem láttam az arcát láttam ahogy a vállai megfeszülnek, ahogy a hangja akármilyen színtelennek is akar látszani, kis híján megremeg. Nem tudtam eldönteni hogy szomorúság vagy düh rejtőzik-e a hangjában.
És ahogy hallgattam... megértettem az összes feszültséget ami benne volt. Amit mesélt... A saját édesapjáról... Csak elképzelni is szörnyű volt. Valaki aki a saját testébe, a saját szörnyű emlékeibe van zárva, nem tudva kik veszik körbe...
És neki... Chrisnek... Milyen lehet ha az aki felnevelte fel sem ismeri többé?
Nem is jutottam szóhoz egy pár másodpercig csak nagyra nyílt szemekkel meredtem az előtte álló fiú hátára.
Sosem álltam közel a családomhoz, talán ez alól egyedül Athena és Persephone voltak a kivételek, de belegondolni hogy mikor legközelebb találkozunk... meg sem ismernek... Mély rémülettel töltött el. Igaz, a puszta találkozás gondolata is.
- Én.. sajnálom Chris - mondtam végül és ha megfordult a tekintetét kerestem. Szép kék szemei voltak... tetszettek a szemei..
A reggeli isteni volt és nem kímélni összeszűkült gyomrom lapátoltam magamba az egészet. Tudtam hogy később iszonyatos fájdalmaim lesznek emiatt de a legkevésbé sem érdekelt.
Szinte a tányért is kinyaltam mikor Chris megjegyezte hogy ehetek még ha gondolom. Meglepve néztem a pult irányába ahol valóban ott figyelt még egy jókora adag étel.
- Tényleg...? Ehetek belőle? - kérdeztem meglepve. Abeeban kevés volt az étel így mindenkinek be volt osztva hogy mennyit ehettek. Mi titánok nyilván többet kaptunk, a jobb minősgű ételekből de nagyon kellett könyörgnünk hogy valamenynivel többet kapjunk.
Felkeltem bizonytalanul hogy szedjek még magamnak egy keveset. Nem akartam az összeset elvenni hiába tudtam hogy meg tudnám enni.
Visszabicegtem a székemhez és leültem az is megenni. Mostmár igyekeztem lassabban rágni, kisebbeket harapni.
A szavaira elgondolkodtam. Mit is akarok pontosan tudni róla...? Meg a helyről...?
- Hogy találtatok meg...? - kérdeztem végül egy kis gondolkodás után. Miután elsötétült a világ, már nem emlékeztem semmire egészen addig míg fel nem ébredtem itt.
Az utolsó falatot tologattam a tányéromon mielőtt azt is felszúrtam volna a villámra hogy megegyem.
- Ez a... kristályváros... biztonságos? Nincsenek mutánsok? És te mit dolgozol? És én... mit csináljak míg nem vagy itt? El kéne bújnom ugye? Vagy... vagy menjek el? - erre kicsit rémültebben néztem rá. Nem akartam elmenni innen. De ha elküld... vajon hová tudnék menni?


// //





I'm bigger than my body. I'm colder than this home.
I'm meaner than my demons. I'm  bigger than these bones

Bukott

Eris
New Home Tumblr_mc3s4kFRsw1qzg2sjo2_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros egy rejtett zugában
Play by :
Willa Holland
New Home Tumblr_inline_ngzikgg6AQ1t6da4c
Reagok száma :
8

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyHétf. Jan. 20, 2020 9:58 am



Chris & Eris
- Évekkel ezelőtt Alzheimer-kórt állapították meg nála – vetettem oda a lánynak közönyös hangon, tényleg igyekezve azon, hogy semmilyen érzelmet ne áruljak el. Ez egy igen kényes téma volt nálam, s habár szerettem az apámat, mégsem tudtam kedvesen és elnézően gondolni rá többet. Tisztában voltam azzal, hogy nem az ő hibája volt, hogy kijött rajta ez a betegség, mégis ez volt az oka annak, amiért az életünk 180 fokos fordulatot vett, és minden kezdett lassan rémálommá változni. Mindenesetre hálás voltam, amiért háttal álltam a lánynak, így ő biztosan nem láthatta, milyen érzelmek futott végig arcomon ez a pár másodperc alatt. – Ez azt jelenti, hogy mindent szépen lassan elfelejt. Nem emlékszik rám, Roráról azt hiszi, hogy a felesége, néha elfelejti, hogy Kristályváros felépült, és hogy már biztonságban vagyunk. Ilyenkor mutánsokat képzel maga köré, amikkel meg kell küzdenie, és ártatlanokra támad. A közjó érdekében háziőrizetbe zárták, hogy ne ártson másoknak. Nagyon ritka az, amikor tiszta az elméje, és az idő többségében csak ül a szobájában, bámul ki az ablakon üres tekintettel, s ki tudja, fejben hol jár valójában – magyaráztam a lánynak, mert nem voltam biztos abban, hogy tisztában van a betegség mibenlétével.  
Miután elkészültek a rántották, a tányérokat az asztalra helyeztem, és Erist is megkérdeztem, hogy ennyi elég-e neki, vagy kér-e esetleg mást is hozzá. Mivel nemet felelt erre a kérdésemre, csak egy apró mosollyal nyugtáztam a válaszát, én azonban vettem ki a kenyértartóból kenyeret a saját részemre. Nem is tudtam azonban hozzálátni a saját reggelimhez, mert egész végig mosolyogva azt figyeltem, hogy Eris pillanatokon belül eltüntetni a saját adagját. Biztosan nagyon éhes lehetett.
- Ha kérsz még, vegyél nyugodtan a tányérról – böktem a fejemmel a pulton lévőre, ahol a többi rántotta volt. – Csináltam eleget, hogy jusson mindenkinek bőven, nem kell visszafognod magad, ha éhes vagy – feleltem továbbra is mosolyogva, ez azonban nem lenéző vagy gúnyos mosoly volt. Tényleg jó érzés volt látni, hogy ennyire jó ízűen evett, szinte én is jól laktam csupán őt nézve. Végül elszakítottam a tekintetemet róla, és hozzáláttam a saját adagomhoz. Sok teendőnk volt még a mai napra, arról nem is beszélve, hogy munkába is mennem kellett. Eliott is biztosan aggódott azon, hogy vajon miféle a lány, akit együtt hoztunk be.
- Biztos vagyok benne, hogy sok kérdésed van velem és Kristályvárossal kapcsolatban, szóval, ha gondolod, ne kímélj. Reggeli után még van egy kevés időm, utána azonban muszáj munkába mennem, de szeretném, ha addigra kényelmesen éreznéd magad itt, még ha valószínűleg egyszerre minden kérdésedet nem is tudom megválaszolni – magyaráztam Erisnek, miközben lassan falatoztam a rántottámból, de szemeimet félig rajta tartottam, azt figyelve, hogy szedett-e még magának, vagy inkább úgy döntött, hagyja tovább korogni a gyomrát. Bárhogy is döntött, korábbi félmosolyom továbbra is ott virított a szám sarkában.

Can you tell me how the story ends?

449 ◆  New Home 2063629553  ◆ Unravelcredit






Loving & fighting


I can't imagine a world with you gone
The joy and the chaos, the demons we're made of
I'd be so lost if you left me alone

Katona

Christian Reed
New Home Tumblr_inline_nvfu9sBMvF1qlt39u_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Play by :
Colton Haynes
New Home Tumblr_inline_nvfua9D9Yl1qlt39u_250
Reagok száma :
9

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyPént. Jan. 17, 2020 5:39 pm




Chris & Eris

That was the first time i saw You

381// the Joy and the Chaos // végrevégrevégre

- Mi baja az apádnak? - néztem rá egy pillanatra. Már háttal állt nekem így megnézhettem magamnak. Izmos volt, szélesvállú. A csípője keskeny... Férfias alkat. Látszott a mozgásán hogy pontosan jól tudja hogy mennyire jóképű...
A pólója finoman feszült izmos vállain. A bicepsze megfeszült ahogy a feltört tojásokat kavargatta.
Ahogy a forró olajba öntött tojás felsistergett akaratlanul is összerezzentem. Napok óta bogyókon, dión és növényeken éltem. Vadászhattam volna mókusra ha van nálam valami fegyver de... Nem hoztam el semmi Abeeból. Nem akartam emlékezni semmire onnan.
A csípőm az ablkapárkánynak dőlt onnan figyeltem az odalent futkározó gyerekeket. Úgy kergetőztek odalent ahogy én és a testvéreim sosem tehettük. Mi már ennyi idősen is fegyvert forgattunk... Verekedni tanultunk...
Egy kicsit elvesztem az emlékeimben. Újra láttam amgam előtt Athena arcát, még gyerekként ahogy az elcsent almáját megfelezte velem. Hadest és Persephonét ahogy bírkóztak a porban mert megint elkezdte piszkálni az egyik a másikat.
Láttam Apollot és Aphroditét ahogy sugdolózva beszélték meg hogy kinek hogy keserítsék meg az életét. Ők voltak a családom.
Nem voltam jóban velük... legalábbis nem mindükkel.Athena és Persephone voltak az egyetlenek akiknek számítottam... Akik úgy szerettek hogy nem vagyok olyan mint ők.
Ők... hiányoztak.
Nem vettem észre hogy Chris mikor lépett mögém de ahogy meghallottam a mély hangját közel a fülemhez végigszaladt a kellemes bizsergés a gerincem mentén. Rápillantottam a vállam felett. Apró mosollyal nézte ő is a lent szaladgáló gyerekeket. Jól állt neki a mosoly. Ez a fajta mosoly, nem az a fajta amitől olyan lesz a kinézete akár egy ragadozónak.
Ez... kedves volt. Szimpatikus.
És közel volt.
Láttam hogy rengeteg érzelem szalad át a szemein. Mintha szomorúságot véltem volna felfedezni de nem voltam benne biztos. Nem értek annyira az emberekhez hogy át tudjam ezt látni.
Végül ellépett mögülem  és viszalépett a pulthoz.
- Nem... köszönm ez így jó lesz... Nem is tudom már mikor ettem utoljára főtt ételt... De hiányzott... - a gyomrom ezt alátámasztva meg is kordult halkan. A számban összefutott a nyál az étel illatától de jólnevelten leültem enni.
Kiképeztek a túlélésre tudtam hogyha sokáig nem ettem nem szabad habzsolnom. Mégis... ahogy Chris elém tette a tányért legszívesebben rávetettem volna magam és még a tányért is elrágom.
Az étel fájdalmasan gyorsan fogyott el előlem.
- Ez nagoyn finom volt... köszönöm... - néztem fel rá apró mosollyal az arcomon.


// //





I'm bigger than my body. I'm colder than this home.
I'm meaner than my demons. I'm  bigger than these bones

Bukott

Eris
New Home Tumblr_mc3s4kFRsw1qzg2sjo2_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros egy rejtett zugában
Play by :
Willa Holland
New Home Tumblr_inline_ngzikgg6AQ1t6da4c
Reagok száma :
8

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyHétf. Jan. 06, 2020 10:46 pm



Chris & Eris
Amikor túlságosan is közel mentem a lányhoz, először egészen biztos voltam abban, hogy csak zavartan fog pillegni rám, enyhe pírral az arcán, ami a zavarát jelezte, én pedig valamiért szerettem volna látni ezt a reakciót tőle. Eleinte valóban így reagált, pár másodperc múlva azonban felszegte a fejét és farkasszemet nézett velem. Lehet ő nem akart ezzel túl sokat elárulni nekem, számomra azonban világossá vált, hogy nem egy szende leányzóval volt dolgom. Most megvolt szeppenve az új környezet miatt, de láttam a tüzet a szemében. Egy harcos lakott a szívében. Ez pedig csak még több kérdést vetett fel bennem, de egyelőre nem akartam rázúdítani az összeset. Azt akartam, hogy először hozzászokjon egy kicsit az új helyzetéhez, nem sült volna ki semmi jó abból, ha rögtön letámadtam volna. Bár, egy bizonyos szinten most is ezt tettem, de ez részletkérdés volt.
Végül én szakítottam el a tekintetemet róla, s indultam meg a konyha felé. Hallottam a lépteit a hátam mögött, ez pedig apró mosolyt csalt az arcomra. Én egyből a hűtőhöz léptem, és kivettem belőle egy pár tojást, hogy rántottát csinálják. Vettem ki bőven, mert apámnak és Rorának is kellett reggelit készíteni, rólunk nem is beszélve.
- Persze, bárhova leülhetsz – válaszoltam neki félig hátranézve rá a vállam fölött, de utána rögtön vissza is fordítottam a tekintetemet a konyhapult felé. Elővettem egy serpenyőt, olajat öntöttem bele, és feltettem a tűzre, hogy elkezdjen megmelegedni, amíg én összeütöm a tojást. Közben hallottam a hátam mögül Eris mozgolódását, és a szék tologatásának hangjából ítélve nem maradt sokáig ülve.
- Igen. Az apámmal és a húgommal együtt lakok. Az apám beteg, miatta nem kell félned, hogy meg tudja, vagy kikotyogja az ittlétedet bárkinek is. Egyébként sem teheti ki a lábát a házból – rántottam egy aprót a vállamon, hiszen én már hozzászoktam ehhez. Nem mintha lett volna más választásom. – Rora ápolónő, ő látta el a sérüléseidet az este, bár nem sok ápolást igényelt. Kicsit megtisztított és át is öltöztetett. Ne lepődj meg, ha meglátod, rögtön azt fogja majd kérdezni, hogy jól érzed-e magad. Munkahelyi ártalom – magyaráztam Erisnek vidám, csevegős hangnemben, miközben egy edényben összekevertem a tojásokat, és beleöntöttem azt az olajba. Sercegve sülni kezdett a tojás, én pedig egy fakanállal kevertem meg azt, hogy jól átsüljön, és ne ragadjon le túlságosan. Pár percen belül el is készült a rántotta, amit kiöntöttem egy nagyobb tálra, és két másikat vettem elő, a saját adagainkat mérve ki rá. Megsóztam és megpaprikáztam azt, majd leraktam az asztalra. Fél szemmel persze szemmel tartottam azt is, hogy Eris mit csinált, de igazából hagytam, hadd gyönyörködje ki magát Kristályvárosban. Reakciójából ítélve teljesen más lehetett a hely, ahonnan ő jött.
Annyira bele volt merülve a kinti táj tanulmányozásába, hogy szerintem észre se vette, amikor mögé léptem.
- Üdv Kristályvárosban – feleltem. Ismét elég közel álltam hozzá, és nem mondom, hogy nem állt a szándékomban ismét kicsit zavarba hozni, de nem ez volt a fő célom. A válla felett én is kinéztem az ablakon, számra mosolyt csalt a kint futkározó gyerekek alakjai. Itt élni valakinek vagy valakiknek biztosan nagyon jó volt, de nem nekem. Nem nekünk. Végül elléptem tőle megint, elszakítva a tekintetemet a tájról, elűzve elmémből a borús gondolatokat is. Nem akartam, hogy bármi aggodalom tükröződjön az arcomon.
- Mit kérsz a rántottához? Kenyér és bacon? Esetleg valami más? – kérdeztem tőle fejemmel az asztalon lévő két tányér felé bökve, csípőmet a konyhapultnak támasztva.

Can you tell me how the story ends?

555◆  New Home 2063629553  ◆ Unravelcredit






Loving & fighting


I can't imagine a world with you gone
The joy and the chaos, the demons we're made of
I'd be so lost if you left me alone

Katona

Christian Reed
New Home Tumblr_inline_nvfu9sBMvF1qlt39u_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Play by :
Colton Haynes
New Home Tumblr_inline_nvfua9D9Yl1qlt39u_250
Reagok száma :
9

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptySzomb. Dec. 28, 2019 1:31 pm




Chris & Eris

That was the first time i saw You

484// the Joy and the Chaos // végrevégrevégre

Nem értettem ezt a fiút. Annyira máshogy állt hozzám mint a túlélők vagy a testvéreim Abeeban. A szemeiben valami furcsa fény ült és ahogy fürkészett... Mintha valaki egészen mást látott volna mint ők... vagy mint én ha tükörbe nézek.
Lassan elindult felém. Úgy ment akár egy ragadozó. Lassú, magabiztos léptekkel. Engem figyelt. Én pedig mozdulni sem tudtam. A testem valami régi emléktől feszült meg , ami talán nem is emlék volt csak egy ösztön. Egy ösztön hogy meneküljek. Hogy bántani akar. De nem tudtam hátrálni sem hisz mögöttem a lépcső.
Az arcán féloldalas, pimasz mosoly jelent meg amit a bátyám, Hades arcán is gyakran láttam. De rám sosem nézett így, csak Persephonéra...
A kék szemei még mindig az enyémbe mélyedtek, nem engedtek el. Milyen nagyok a pupillái... Milyen kellemes az illata... Nem is tűnt félelmetesnek egészen addig a pillanatig míg egészen közel nem lépett hozzám.
Szinte fölém magasodott, a tiszta, férfias illata megtöltötte az orromat. Nem volt annyival magasabb nálam, de szélesebb volt, izmosabb talán erősebb is... A szvem kihagyott egy ütemet és levegőt sem mertem venni.
A fülehez hajolt, a lélegzete a fülemet csiklandozta. Megmozgatta a hajam és olyan forró volt. A kis pihék felálltak a nyakamon. Egész testemben megfeszültem a kérdésére, az ujjaim elfehéredtek a fán.
- N-nem... - motyogtam szemlesütve. Féltem, és izgultam egyszerre. Ez most mégis más volt. A szívem nagyon gyorsan vert, a gyomromban mintha pillangók ezrei repkedtek volna.
De összeszedtem magam. Nem lehetek egy zavart gyenge kislány. Többé nem. Felemeltem a tekintetem a földről és keményen a szemébe néztem.
Pár másodpercig így álltunk aztán ellépett tőlem és megpaskolta a fejem mint egy kislánynak. Erre meg persze ideges lettem. Mi a franc ember?
Aztán végre hajlandó volt bemutatkozni. Christian Reed... Vajon ez a teljes neve? Vagy a kereszt neve? Nekem nincs vezetéknevem... Neki vajon van?
- Chris... - ízlelgettem a nevét egy kicsit. Tetszett a hangzása. Neki legalább nem volt olyan bonyolult neve mint a testvéreimnek.
Intett a fejével hogy kövessem én pedig óvatos, fájdalmas léptekkel követtem. A konyha nagyon nagy volt és nagyon tiszta. Egészen más mint amihez hozzászoktam. Itt olyan csend volt. Abeeban sosem volt csend...
- Van itt még valaki? - kérdeztem az egyik szkéhez botorkálva és belekapaszkodtam. Vajon... leülhetek ide? Vagy ez valakinek a helye?
- Leülhetek? - kérdeztem halkan és ha megkaptam az engedélyt leültem és onnan nézelődtem tovább. Egy nagy ablak volt az egyik falon. A kék eget láttam, és végtelen erdőket egy magas falon túl.
Hol vagyok...? Ez nem is hasonlít arra a helyre ahonnan én jöttem.
Hiába ültem le épp az előbb, felkelve totyogtam oda az ablakhoz és a tenyereim a hűvös üvegnek támasztva néztem ki. Elkerekdtek a szemeim ahogy körbenéztem. Égig érő épületek, csillogó falak, tömött utcák. Ez a város semmiben nem hasonlított Abeera. Itt nem volt minden tele fegyveresekkel. Itt.... gyerekek voltak. Parkok... Nevető emberek.
- Mi ez a hely...? - motyogtam. A lehellettem apró foltot hagyott az üvegen.


// //





I'm bigger than my body. I'm colder than this home.
I'm meaner than my demons. I'm  bigger than these bones

Bukott

Eris
New Home Tumblr_mc3s4kFRsw1qzg2sjo2_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros egy rejtett zugában
Play by :
Willa Holland
New Home Tumblr_inline_ngzikgg6AQ1t6da4c
Reagok száma :
8

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home EmptyPént. Dec. 20, 2019 11:25 pm



Chris & Eris
A lány ártatlansága, vagy inkább naivitása üdítő volt. Persze tudtam, hogy nem volt szép húzás tőlem kihasználni ezt, és egyből félreérthető dolgokkal bombázni őt, de egyszerűen valamiért nem bírtam ki. Talán pont ezért. Itt Kristályvárosban, a magas körök, ahol oly sokat megfordultam egy időben, folyton játszmáztak, ott folyton vigyázni kellett, hogy mit mond az ember és hogyan, hogy egyszerűen csak… jó érzés volt a változatosság. És Eliott akkor azt hitte, hogy majd ő fog veszélyt jelenteni rám? Persze, nem mondom, a látszat sokszor csalt, és még simán kiderülhetett a lányról, hogy egy-két szóból képes lenne végezni velem, ha úgy akarja.
Egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki bármi rosszat gondolt volna azután, hogy azt mondtam, az én ruháimban van, pedig igen piszkos dolgokat akartam ezzel elültetni abban a szép kis fejecskéjében, de úgy néz ki, ez egyáltalán nem jött össze, és csak a régi ruháit érintő kérdésre válaszolt. Én erre csak megvontam a vállam.
- Rendben, ahogy jónak látod – feleltem egyszerűen, de nem kerülte egy másodpercig sem a tekintetemet az, ahogy lesütötte a szemeit. Mintha valami rosszra emlékezett volna vissza. Mintha maguk a ruhák is arra emlékeztették volna, ami elől menekült. Igazán kíváncsi lettem volna, hogy ki volt ő igazából, és hogy mi történt vele, amiért olyan állapotban volt, amilyen, de nem tettem fel kérdéseket. Nem akartam erőszakos lenni, úgy voltam vele, hogy majd elmondja magától, ha úgy érzi, készen áll rá. Itt biztonságban volt, legalábbis egyelőre.
Ezt követően bemutatkozott, én pedig kilépve a kanapé mögül lassú, kényelmes léptekkel indultam meg felé, de közben egy pillanatra se engedtem el a tekintetét. A nevét ízlelgettem a számban, majd ismét az a pimasz mosoly villant fel, amikor megkérdezte, ismét valami furfangos válasszal állok-e elő. Én azonban nem szóltam semmit, csak egyre közeledtem felé, szándékosan hatolva be a privát szférájába, és addig meg sem álltam, amíg testünket már csak pár centi választotta el. Neki persze nem volt hova hátrálnia, hiszen mögötte csak a lépcső volt. Kíváncsi voltam, mi lesz a reakciója, s bármi is volt az, egészen biztosan élveztem látni. Végül odahajoltam a füléhez, hogy ajkaim majd a fülét súrolták.
- Szeretnéd, ha megint valami kacifántos választ adnék? – suttogtam fülébe, szándékosan csábító hangnemben, már csak azért is, mert biztos voltam benne, hogy megint nem fogja érteni a célzásokat. Még pár további kínzó másodpercig szándékosan ebben a pózban maradtam, hogy zavarát fokozzam, már ha zavart volt egyáltalán, majd hirtelen hajoltam el, és paskoltam meg a fejét. A haja sokkal puhább volt, mint számítottam volna rá, és meglepően kellemes érzés volt.
- Az én nevem Christian Reed, de szólíts csak Chrisnek – mutatkoztam be végül neki én is, majd ellépve tőle a konyha felé vettem az irányt, fejemmel intve neki, hogy kövessen. – Biztosan éhes vagy, úgyhogy gyere, összedobok neked valami egyszerűt, ha gondolod – feleltem, bár nem néztem hátra, hogy követ-e, csak feltételeztem, hogy így tett.  

Can you tell me how the story ends?

468 ◆  New Home 2063629553  ◆ Unravelcredit






Loving & fighting


I can't imagine a world with you gone
The joy and the chaos, the demons we're made of
I'd be so lost if you left me alone

Katona

Christian Reed
New Home Tumblr_inline_nvfu9sBMvF1qlt39u_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Kristályváros
Play by :
Colton Haynes
New Home Tumblr_inline_nvfua9D9Yl1qlt39u_250
Reagok száma :
9

New Home Empty
TémanyitásTárgy: Re: New Home   New Home Empty

Ajánlott tartalom



New Home Empty
 

New Home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Idôn túl :: Múlt :: Archivált, lezárt játékok-
^
ˇ