Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Előszoba
írta: Juliette Argent
Csüt. Ápr. 26, 2018 7:30 pm

Pult jobbszél
írta: Consulatus
Csüt. Ápr. 26, 2018 12:57 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Victor O'Connor

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Szer. Ápr. 04, 2018 8:39 am


Irgumm & Burgumm





Nevetésére csak bólintok egyet, igen ezt végül is veheti bóknak. Még ha nem is annak szántam. Esetleg ma már az őszinteséget is sokszor annak veszik, de szó se róla, nem kelletlen a másik társasága számomra. Sőt mi több, ami azt illeti, ritka alkalmak egyike, amikor egy vadidegennel már az első perctől kezdve ennyire egymásra találunk. Mellőzzük a feszültséget, a kínos csendeket, a feszengéseket. Mintha már ezer éve ismernénk egymást. Holott ez az első alkalom.
A lángos hívó szava, más nem lehet. Eme olajos étel teljes mértékben összehozza az emberekt. Nem, a sörnek ehhez nincs köze, mégis mi köze lenne, pf… Naná, hogy nincs. Csak és kizárólag a lángosnak. A kaják hozzák össze az embereket, ezt mindenki tudja.
Ahogy régen is tanították nekünk, minden férfihoz a legrövidebb út a gyomrán át vezet. Naná, csak ha közlik velük, gyermeknyi lányokkal, hogy ha tíz centivel lejjebb nyúlunk, megspórolunk több órányi robotolást a konyhába…
Igaz a magam részéről szeretek főzni.
- Meg a hajad is. Uh, csak nem pár ősz hajszálat látok? - hajolok közelebb tovább csipkelődve a férfin. Áh, ha ezt elkezdem sose tudom abbahagyni. - Mondták már neked, hogy úgy nézel ki, mint egy bárány, ezzel a hajjal? - vonom fel a szemöldökömet érdeklődőn, azonban ajkam szegletében ott bujkál az ezernyi mosoly. Korára mos direkt nem térek ki, azt máskor is fel tudom majd ellene használni.
Nem mintha annyira gonosz lennék, nem. Csak némi élc jól esik az embernek egy-egy nap után, és hát… még ha csak félig is, de én is az lennék, vagy mi.
És ennyi. Túl gyorsan szóltam el magam. Söröscimkém kaparása közben áll be közöttünk az első csend, de ezt inkább betudom annak, hogy mindkettőnk agya tompul. Tényleg túl meleg van, szinte már fullasztó. Ismeritek azt az érzést, amikor nincs semmi bajod, azt hiszed, hogy pörögsz, majd egy meleg helyre betérve leülsz és a szemed folyamatosan csukódik le és úgy érzed ez ellen semmit sem tehetsz.
Ezért is kapok kapva az alkalmon és fordulok a férfi felé, amint újra hülyéskedésbe kezd bele. A nevetés jó ébrentartó. Vagyis annak elrejtése inkább. Fogammal számba harapva rejtem el, próbálok teljesen komoly lenni.
- Elfúj, nem csodálom. Teljesen úgy nézel ki, mint egy kákabél - ez mind szép és jó, de valójában valaki tudja, hogy mi az a kákabél? Mert nekem halvány gunsztom sincs róla.
- Te szegény, mélabús lélek - kántálom neki a jól ismert meséből, megpaskolva bongyori haját, hangomat kissé elmélyítve. Torkomat rögtön meg is köszörülöm utána, hiszen nincs itt az éneklés ideje, aztán az is lehet, hogy nem is tudja, hogy miről beszélek. Egy lánynak szinte kötelező az összes mese ismerete, főleg amelyikben hercegnők szerepelnek, de egy férfinak? Azt hiszem ezzel lehet őket kiakasztani a legjobban.
- Nem ez az első alkalom, hogy éjszaka mászkálok kint - mosolygok lelkesen. Valahogy mindig az éjszakai műszakokat kapjuk meg, de ezzel bajom nincs is. Csak épp amikor ez nincs így, álmatlanságban szenvedek otthon. - Miért, mi baj van ezzel a hellyel? - vonom fel a szemöldököm körbetekintve. Szerintem nincs ezzel semmi baj. Jártam már rosszabb és veszélyesebb környéken is, noha nem hinném, hogy erről a másik fél tudna.
- Áldjuk - emelem meg én is a sörömet és akaratlanul is visszaemlékszem a vele töltött időkre. Ajkamra hálás mosoly kunkorodik és gondolataimba elmélázva nosztalgiázom. Amíg ő élt, ilyenkor hazamentem és együtt töltöttük el a csajos estéinket… Nem tagadom, hogy hiányzik, de tudom, hogy jobb helyen van már.
- Isthenem - lehelem elhalóan, mintha a világ legszörnyűbb dolgát hallanám a szájából. Mintha a világ végét közölné velem, letargikám és drámám ennél mélyebb már nem lehet. S ez most nem színjátszás. Még az arcomból is kifut a vér. - Nem csoda, hogy így nézel ki, ahogy. Rendes ételek nélkül, még rendes testfelépítése sem lehet egy embernek - s ez most nem vicc. - Ha nem eszel rendesen nem csak a bőröd, meg a hajad lesz, olyan… nos, hát amilyen, de ez sose fog jót tenni a… - nagy levegőt veszek. Nem, Ellie, nem kezdesz bele még egyszer. Nem lehet, sokan nem kíváncsiak erre. - Meg kell tanulnod főzni - jelentem ki határozottan, tiltakozást nem tűrően.
Ez így… manapság… ez így nem mehet, az étel… az maga a szent grál itt! És mennyi finomságot lehet belőlük készíteni. Lehet, hogy ez zavar meg teljesen, amikor az ételekről, hiiiirtelen térünk át az italokra.
- Csak arra akartam utalni, hogy teljesen felesleges feleseznem - legyintek könnyedén - A sör tökéletes lesz, köszönöm. Megint - nézek rá nagyokat, hiszen ez már a második köre lesz. Most már elgondolkoznék, hogy adok a lángosomból… ha abból nem egy nagyobb zsírtócsa maradt volna.
Fejem félrehajtva figyelem a férfi hátát, ahogy a pulthoz sétál, ám mikor visszajön, nagyokat pislogok rá kérdésére. Hangosan nevetek fel mellette, fejemet a boksz támlájának vetem.
- Nem, én Silah vagyok - nevetem, egyáltalán nem szégyellem, hogy ki vagyok és lélekben már rég felkészültem arra, hogy ő is feláll és itt hagy. Mint a legtöbben, amikor rájönnek, hogy ki vagyok. Nem tudok haragudni rájuk. - De ez tényleg furcsa, hogy nem találkoztunk még bent, de hogy őszinte legyek, még a neved sem ismerős - húzom el számat könnyedén, majd ha nem lépett le, akkor összekoccintjuk az üvegeinket újra.
- Nem akaródzol hazamenni? - teszem fel a kérdést, látván, hogy bár ő is hullafáradt, mégsem igazán akar hazaindulni.



877|| Mélabús lélek|| A szent lángos hívó szava || kredit






Each generation should be made to bear the burden of its own wars, instead of carrying them on, at the expense of other generations

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Kedd Ápr. 03, 2018 5:08 pm



Ellie & Max


Lángos és sör

- Oh ezt azt hiszem most bóknak veszem -  nevettem fel megdörgölve az arcomat, a kezem alatt halkan sercegett a borostánál kicsit hosszabb de szakállnak még nem nevezhető szőrzetem. Nem vagyok egy zaklató alkat valóban, de ismerkedni szeretek.
És ahogy láttam ez Elienek sincsen ellenére aminek csak még jobban örültem.
Tetszik ez a hozzáállás kislány!
Jókat mulatott a vicceimen én pedig a mosolytól hunyorogva, a szemem köré gyűlt nevetőráncokkal figyeltem őt. Tetszett ez a hangulat kettőnk között, könnyed és nyugodt. Olyan ahogy egy hosszú, fárasztó nap után az ember el akarja tölteni az idejét.
Egy kicsit eszembe sem jutott az hogy mi történt Ashleyvel vagy hogy mennyire nem akarok hazamenni. Csak élveztem a sört, a lángos illatát, a zenét és a kellemes társaságot.
Csipkelődésére persze azonnal felszaladt a szemöldököm az ajkaim pedig féloldalas mosolyra húzódnak. Szóval ilyen idősen? Na megállj csak...
- Mi az hogy ilyen idősen? Talán olyan öregnek nézek ki? -  vigyorogtam - Csak a szakáll teszi ám. Meg kéne borotválkoznom -  dörzsölgettem meg az arcomat újra. A vigyor nem hervadt az arcomról ahogy a lányt fürkésztem. Úgy láttam szórakoztattam az idiótaságommal és ez csak jó pont volt nála.
Figyeltem ahogy a sör cimkéjét piszkálta. Az így teljesen átázva a hűtő hidegétől, szinte egyszerűen, egy darabban hagyta maga mögött a hűvös üveget.
- Igaz igaz... -  bólogattam a saját söröscimkémet piszkálva. Én nem voltam olyan finom lélek, szinte szinte azonnal szétmállott az ujjaim között és az ujjaimra tapadt a szétázott cetli, amit megpróbáltam lerázogatni, egyenőre kevés sikerrel.
Látom hogy nagyon erőlködik hogy a színjátékomon ne kezdjen el nevetni így csak mégjobban rájátszottam a dologra egy egy mély hüppögést vegyítve a dologba. Még a hasamat is behúzom mikor végigmér és kiegyenesedve meg is paskolom azt.
- Hát igen.... már a legkisebb szél is elfúj -  bólogattam mintha nem 85 kiló tömör izomból állnék. Még Victor se tud felemelni anélkül hogy majd becsináljon a súlyomtól, pedig ő a fajtájának hála azért elég erős. Mégis legyőzöm szkanderban. Mindig.
- Hát nincs -  törlöltem le egy nemlétező könnycseppet a szemem alól aztán a lánnyal együtt nevettem el magam.
- És eddig hogy tetszik Kristályváros éjszakai élete? Mondjuk nem épp a legpatinánsabb helyre tévedtél... -  Sebastian le is nyakazna ha ezt meghallaná, de szerencsére elég messze sürög forog a pultban. Tény hogy a Bittersweet volt a legjobban menő pub a városban de ehhez nem csak a leglegálisabb eszközök jutatták hozzá Sebastiant.
- Áldjuk érte a nagyi kezeit -  emeltem fel a söröm tiszteletadás végett és le is húztam a maradékot. A lányhoz hasonlóan én is hagytam egy kortyot az alján.
A kérdésére újra felnevettem. Megakadályozott abban hogy megint elkezdjek baromkodni. Fene egye meg...
- Igazából.... nagyrészt szendvicsen. Meg tojáson... Tojást főzni még én is tudok... Meg néha eljárunk a tesóimmal kajálni erre arra... Szóval azért szoktam enni... Néha -  vgyorogtam - De amúgy én is fene bélpoklos vagyok. Valamiben hasonlítunk, kislány -  nevettem.
Kissé meglepetten nézhettem le rá mert magyarázkodni kezdett hogy ő nem tud berúgni meg hogy a Guardianja mr próbálkozott de esélytelenül.
- Nem akarlak leitatni - nevettem - Azt kérdeztem mit innál, nem azt hogy mivel akarsz berúgni -  csóváltam a fejem.
Amint kitalálta hogy mit kér a pulthoz viszem a két üveget és kérek még egy kör piát.
Seb készségesen oda is adta így aztán visszaegyensúlyoztam az asztalhoz.
- Amúgy... te is prefektus vagy? Én is! Az öcsém Victor a Silahm.... meglep hogy még nem találkoztunk a központban - jegyeztem meg koccintásra nyújtva a sörösüvegemet felé. Amint az üvegek halkan összekoccannak beleittam a sörbe és jólesően felsóhajtottam megint.



587┃SHOTSSHOTSSHOTS  ┃





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Pént. Márc. 30, 2018 10:26 am


Irgumm & Burgumm





- Oh, köszönöm szépen - mosolygok hálásan a férfira. Ritkán kapok hasonló kitüntetett figyelmet másoktól. De nem tagadhatom, hogy mennyire jól is esik valójában. - Nem tűnsz valami gyakorlott zaklatónak, vagy ha a zaklatás azt jelenti, amit te csinálsz, akkor nem értem, mi bajuk van az embereknek ezzel - nevetem el magamat kedvesen, fejemet enyhén lehajtva. Zsíros ujjammal tűrők egy tincset fülem mögé, miközben lassan emelem fel tekintetem rá. Sosincs ellenemre, hogy új emberekkel ismerkedjek. Sőt mi több.
A magam részéről kedvelek ismerkedni, igaz a legtöbbször nem rajtam múlik, hogy félresiklanak ezen ismeretségek. Vagyis, ha jobban belegondolok, akkor mégis csak rajtam, no meg a másik fél gondolkozásmódján. Mégsem rágom magam ilyen apróságokon, főként nem most.
Szemöldököm enyhén összevonva figyelem, miként biggyeszti le ajkát, már épp mondanék valami kedveset, mielőtt végképp félreértené szavaimat, amikor is elneveti magát. Vele együtt húzom mosolyra ajkamat, halk nevetés hagyja azt el. Könnyed hangulat lengi körbe a levegőt körülöttünk és olyannyira jól esik ez most a hosszú nap után.
- Mondanám, hogy szoktassa hozzá a gyomrát, de nem hinném, hogy ilyen idősen már lehet - vonom össze szememet, élcelődve a férfin. Viszont minden szavam igaz. Aki nem gyerekkorától edzi a gyomrát, az ezt a lángost vajmi kevés sikerrel fogja tudni megemészteni. Meglehet, én sem tudnám, ha nem lenne ilyen hiperszuper az anyagcserém. Mert ha nem lenne, azt hiszem nagy bajba lennék most. Éhesen tengődnék a városba, szédülgetve faltól-falig támolyognék. Vagy csak egyszerűen gyomorgörcsöt kapnék két falat lángostól, és már vihetnének is be a kórházba ételmérgezés gyanújával, hogy kimossák a gyomrom. S ezzel együtt minden aznapi falatomat eltávolítsák belőlem.
Köszönöm égiek, hogy ezzel kompenzáltok!
- Igazából inkább a félhomály és a benti meleg. No meg a füst - simítom mindkét kezemet az asztal lapjára, miután már minden falatot eltüntettem. Az üveg sört két kezem között fogva hajolok vissza, fejemmel fordulva csak oldalra. Körmöm hegyével kaparom az üvegre ragasztott matricát. A hűtő hidegségétől megfosztott sör zöldesen ragyogó üvegjén könnyen felhámlik az az egyszerű papírdarab. Ha túl sokáig feszegetem még a végén le is fogom tudni kaparni. - A sör semmiért sem lehet - rázom meg a fejemet, vitába szállva a férfival.
Hiszen miként lehet egy sört hibáztatni bármiért? Miért tehetne ő bármiről is? Na ugyehogy!
- Igazából tonnányi kaja lapul a hűtőmbe mely arra vár, hogy befaljam őket, miután hazamentem - húzom a másik agyát, ha már volt olyan kedves, hogy különös humorával szórakoztat engem. Persze ajkamon továbbra is ott lapul a kedves mosoly, szememben a vidámság fénye. Természetesen nem vagyok én ennyire kegyetlen, habár…
Újabb viccén próbálok nem nevetni, habár eléggé a nyelvemen van. Ajkaimat összepréselve próbálom magam visszafogni és a lehető legkomolyabban hallgatni, amiket mondd.
- Szörnyűséges. Az utóbbi napok borongós, esős idői biztosan nem tettek jót a fogyasztásodnak. Most hogy nézem olyan vékony vagy, mint egy csontváz - dőlök kissé hátra, jobban szemügyre véve a férfi alakját. Természetesen ettől azért messze áll. A fejemet rázom az összhatást látva, még számat is elhúzom, noha tényleg ott vibrál a sarkába vigyorom. Amit természetesen egy torokköszörüléssel tüntetek el. - Szegény pára, hát nincs ki etessen téged - rázom meg újra a fejemet, lemondóan. - Az élet kegyetlen - rázom tovább a fejemet, azonban pókerarcban nagyon nem vagyok jó. Így esik, hogy pár pillanat múlva már fejemet lehajtva nevetek, újra csak fejemet fordítva tekintve rá.
Lassan emelem a sört a számhoz, hogy nagyot kortyoljak a hűs folyékony kenyérből.
- Azért mert idegen is számomra az egész hely - vallom be őszintén. Nincs ebben semmi szégyellni való, ha engem kérdeztek. Eddig senki sem volt, kivel eljárhattam volna hasonló helyre, most is csak a véletlen sodort ide.
Noha tudom, hogy véletlenek nem léteznek.
- Igazából én sem. Viszont fene bélpoklos vagyok, vagyis ha nem akarok éhen halni két órán belül muszáj voltam megtanulni főzni. No meg persze a nagyi is nagy segítség volt eleinte - arról nem is beszélve, hogy életem második felében inkább nekem kellett őt eltartanom. Soha nem okozott ez nekem problémát szívesen csináltam. Hiszen ő volt az egyetlen, ki őszintén szeretett eme világon. - Oké, nem értem - rázom meg újra a fejemet, immár mosolytalanul. Esküszöm, hogy nem étem! - Min élsz!? Persze a napfényen kívül - nevetek, mielőtt még újra belekezdene humorába.
Az üveget újra ajkamhoz emelve iszom ki a maradék sört, csak a zaccot hagyva az alján. Azt nem kedvelem, büntessetek meg érte, de a sör vége… annyira rossz. Azon túl hogy meleg, annyira zavaros és keserű. Nem is értem, hogy miért kell ilyennek megcsinálni.
- Sajnálom képtelen vagyok berúgni - húzom el ajakamat, a másikra hunyorítva, sajnálkozóan. - Uhm, ez fizikailag lehetetlen számomra. Próbáltam már, vagyis… a Guardianom néhányszor megpróbálkozott leitatni, aminek a vége az lett, hogy nekem kellett hazacipelnem őt. Ő teljesen részegségében semmit sem tudott magáról, én meg semmit sem éreztem meg, mindabból, amit megittunk - húzom le számat, kínosan, vállaimat könnyedén megvonva, hogy aztán összepréselve őket, tekintsek Maxre. - Tudom, most az jön, hogy kipróbálod, igazat mondok-e, igaz? - nevetem el magamat jókedvűen. No persze ez esetben nem én fogok pórul járni megint.
- Túl gyors az anyagcserém ahhoz, hogy elhúzzak, vagy berúgjak - magyarázom, mielőtt még teljesen értetlenné válna minden, mit mondtam.



851|| A szent lángos hívó szava || kredit






Each generation should be made to bear the burden of its own wars, instead of carrying them on, at the expense of other generations

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Csüt. Márc. 29, 2018 10:40 pm



Ellie & Max


Lángos és sör
- Jaj ugyan... Ne viccelj nem tartozol semmivel. Meghívtalak - legyintettem Elliere mosolyogva - Ez a legkevesebb ha már ideültem hogy zaklassalak. Ha nem zavarsz el addig, legfeljebb a következő kört te állod ha ragaszkodsz hozzá - nevettem rá jókedvűen.
Ellie is jókedvűnek tűnik. Szimpatikus lány. A maga kis maszatos arcával és a sörök terén való jó ízlésével biztos vagyok benne hogy nem leszünk rosszban. Sőt... nagyon is jóban kéne lennünk.
Kicsit túljátsszva biggyesztem le az alsóajkam és bólogatok. Szegény kicsi én itt maradtam egyedül és magányosan. Hát ki fog így vigyázni rám?
Azért jóízűen nevettem el magam megint és megcsóváltam a fejem. Kék szemeim jókedvűen csillogtak a szőke lányra ahogy rámosolyogtam.
- Ne aggódj, a gyomorrontás elégg elvette a kedvemet attól hogy bele akarjak enni a lángosodba. Biztonságban van tőlem - vigyorogtam.
Amúgy se lennék olyan pofátlan hogy beleegyek más kajájába. Kivéve persze ha az öcsémről van szó de az más...
Testvérek vagyunk, mégha nem is édestestvérek ami titok az egész városban, szóval ami az övé az az enyém is. Még ha meg is csapdos néha érte. Megéri. AZ ő kajája valahogy mindig sokkal finomabb.
Igaz én már böktem bele a villát a kézfejébe mert a tányéromba nyulkált... Hm Elkalandoztam.
Mosolyogva figyelem a lányt ahogy kishiján elalszik az asztalnál. Egyetértünk... A napok lassan rágószerűen nyúlnak egyre és egyre hosszabbra.
Mint valami monoton gép. Felkelés, edzés, ebéd, edzés, alvás, felkelés edzés, ebéd.... És így tovább és így tovább, míg az ember bele nem őrül teljesen.
- Hmmm ezt átérzem...  - bólogattam én is belekortyolva a sörömbe és jólesőt csettintve az ajkaimmal - És a sör még csak álmosít is... - vizsálgatom meg a párás üveget a kezemben. De semmi kedvem hazamenni... Csak hallgathatnám Victorékat.
- Jaj csak vicceltem ne értsd félre - nevettem fel megérintve a kezét - Ne haragudj... fárasztó és könnyen félreérthető a humorom van főleg ennyire fáradtan - mosolyogtam rá békítően.
Aztán az ijedtsége. Hát mentem padlót fogok. Ez a lány egyszerűen túl aranyos. Ahogy a karomba kapaszkodik és ijedt tekintettel pislog rám.
Azt hiszem eljött az idétlenkedés ideje.
- Fénnyel táplálkozom már csak - kaptam a homlokomhoz a kezem teátrálisan, és az abban tartott sörösüveg még sokat dobott a hatáson - Idejét sem tudom mikor érte utoljára rendes étel ezeket... az ajkakat... - nagyot sóhajtok és újabb drámai pózt veszek fel. Pár másodpercig kitartom csak utána pislogok a lányra remélve hogy legalább egy kicsit megnevettettem. Édes a mosolya. Jó lenne minnél többet látni.
Őt fürkésztem míg ő a kocsmát fürkészte és elmosolyodtam a szavaira.
- Csak... úgy fest mintha idegenkednél az egész helyzettől... Persze javíts ki ha nem így van - nevettem halkan és a mosolyom kiszélesedett ahogy megint a kaját említette.
- Sajnos nem olyan családból jövök ahol ez a nagy sütés főzés jellemző lett volna - sóhajtok egyet szomorkásan - De ezek szerint te igen? Hmmm irigyellek - támaszkodtam le az asztalra elkortyolva a maradék sörömet.
Ha úgy láttam a lánynak is már kevés van az üvegére bökök.
- Még egy kört? Állom én szívesen... meg ha hagyod - vigyorogtam - Vagy valami töményebbet szeretnél...? Ha már beletévedtél a kristályvárosi éjszakába, ideje hogy felavassalak - csipkelődtem félrebiccentett fejjel, széles mosollyal. Persze nem akartam semmi komolyba belevinni a lányt amit nem akart. Csak… szórakozunk… lazítunk a hosszú nap után.
Mert megérdemeljük.



587┃SHOTSSHOTSSHOTS  ┃





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Szomb. Márc. 24, 2018 9:18 pm


Irgumm & Burgumm





- Mh, az sok mindent megmagyaráz - egyezek bele. A rossz nap… Na az ismerős. Mondanám, hogy nekem is az van, de ha így nézem… Nekem minden nap rossz. Már ha épp pesszimista lennék az egész világra. Még szerencse, hogy ettől messze állok. Nem engedem, hogy vérem szennyezettsége beárnyékolja mindennapjaimat. Elég, ha az emberek el akarják ezt néha érni. Szerencsémre kevés sikerrel. Bele sem tudok gondolni, hogy milyen lenne, ha én is úgy viselkednék, mint a legtöbb velem egyivású. Ellenségesen.
Brrr… A hideg is kiráz tőle. Ó, de most épp másfelé kell figyelnem.
Tekintetem lassan emelem fel a boksz oldalán támaszkodó férfira. Alsó ajkamba enyhén beleharapva, szemöldököm akaratlanul is ráncolódva nézek hol rá, hol pedig a lángosomra, szinte már kétségbeesetten.
- De túl sós - vonom fel enyhén a vállamat, orrom felhúzva, hagyom, hogy a bőr mellette ráncolódjon. Ami tény, az tény. Sós ez a lángos a búzasörhöz.  
Végül azonban csak megkapom a kívánt italomat, még ha a férfi számlájára is írható ez. Ezt mégsem engedhetem meg sem neki, sem magamnak. Nem vagyok ráutalva másokra - igaz hozzá sem vagyok szokva ehhez.
- Mivel tartozom? - tekintek rá kedvesen Maxre, miután kezet ráztunk. A szalvéta még mindig a kezemen van, de azt nadrágomba törölve hamar mellettem terem a box bőrén. Táskámba kotorászva halászom elő a régi pénztárcámat. Mégsem maradhatok tartozás nélkül.
Kérdő tekintettel nézek a férfira, arcomon jókedvű mosolyom nem lankad.
- Sajnálattal hallom, hogy pórul járt - érzek vele együtt, még akkor is, ha hasonló velem még sose fordult elő. Elsősorban azért, mert ahhoz… kellene egy testvér. Ezt bárhonnan is nézem már nem fog megtörténni. - Ez kedves, de a lángosból így sem kapsz - tudom én, hogy mire megy ki a játék, ezért is húzom magamhoz közelebb drága ételemet. Sajnálom! Nem tehetek róla! A kajára iszonyat érzékeny vagyok és néha… önző is. Ami az enyém, az az enyém és pont. Nem, nem akarom kompenzálni a gyermekkori éhínséges időszakokat, ne magyarázzátok ezt bele. Ez csak egyszerű farkastörvény, mely egyetlen dologban alkalmazok csak.
- Pontosan. Igazából, ha az előbbit nem találom meg, vélhetőleg haza mentem volna. Túúúl, hosszú volt ez a nap - hajtom hátra a fejemet a box támlájának. - Ha most behunynám a szemem, tuti, hogy itt aludnék el - és amint ezt kiejtem, ólomsúlyúvá vállnak szemfedőim. Mégsem engedek nekik. Fejem megrázva nyúlok inkább a sör után. A hideg üveget előbb halántékomnak tapasztom, hűteni magamat. Csak ezután kortyolok bele.
- Nálam? - pislogok értetlenül, felegyenesedve a férfira nézve. - Ó, az előbb hangosan ejtettem ki a szavakat? - kapom ajkamhoz ijedten. A sok egyedüllét kihozza az emberből, hogy… Néha magába beszél. Még mások előtt is.
- Akkor mit eszel? - ijedek meg még jobban, mint eddig, zsíros mancsommal a férfi karjába kapaszkodva. Rémálom ilyet hallani mások szájából. - Hogy hogy nincs ki főzzön? Hiszen az étel! Az az… Az… Az elmondhatatlan fontossága az emberiségnek, anélkül… Annyi finom étel van a világban! Annyi ízletes… - na jó nem folytatom, mert akkor ha hazamegyek biztos, hogy mindent megfőzök otthon, amit csak találok. Még a rothadó gumicsizmámat is. Biza, próbáltam már, igaz egyszer. De nem lett jó vége és olyan bűz volt az egész lépcsőházba, hogy azt hittem, azon mód fel fognak ott koncolni a lakók.
Mellette eltekintve idegenül szemlélem a krimó világát. Szavai ugrasztanak ki ebből, miközben az utolsó falatokat csempészem be a számba.
Fejemet hevesen rázom meg - teli szájjal mégsem illik beszélni.
- Valóban, sose jártam még hasonló helyen sem - nyelem le a falatot. - Ezek szerint te meg elég sokat, ha így kiszűröd, hogy ki az új, itt igaz? Hogy lehet, hogy nincs ki süssön? - hitetlenkedek továbbra is. Ha a nagyi nem lett volna, tán én sem tudnék, de enni akkor is kellene. Mindjárt megszánom szegény párát.



621|| A szent lángos hívó szava || kredit






Each generation should be made to bear the burden of its own wars, instead of carrying them on, at the expense of other generations

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Szomb. Márc. 24, 2018 1:43 pm



Ellie & Max


Lángos és sör
- Tudja a fene... - vontam meg a vállam - Biztos rossz napja van...
Persze nem akartam a lány orrára kötni a kalandjaimat és hogy hogy tolom el a hírnevemet ebben a városban. Azt ráér később is megtudni.
Felkeltem a boxból és még visszanéztem a lányra aki hangosan gondolkodva kezdte elemezgetni hogy a lángoshoz milyen sör illik. Kissé elképedve hallgattam.
Komolyan lérezik ennyire tökéletes nő? Ismeri a sörfajtákat, lángosozik, és még azt is tudja mihez mi illik...
Menten lehidalok.
- A búzasörök is jók hozzá... Nem nehezítik el úgy a gyomrot - jegyeztem meg a box oldalának főlve és akármit is választott végül én elmentem hogy megszerezzem magunknak a drága hűsítő italt.
Mire visszaértem már igencsak nagy tejföltócsa éktelenkedett az asztalon. ALig tudtam elfojtani a mosolygást.
Miután leültem én is a kezembe fogtam pár szalvétát hogy feltörölgessem a koszt az asztalról mielőtt Sebastian, a tulaj kitalálna minket dobni amiért összepiszkoljuk a bárját.
Mintha nem tudná hogy mi történik szinte állandóan a mosdókban...
Ismét elfojtok egy mosolyt ahogy a lány megkűzd a szalvétadarabbal és végre kezet fog velem.
Ez a csajszi írtó aranyos... Kedvelem. Kíváncsi vagyok hogy fog alakulni az este további része...
- Ellie... Nagyon örülök - mosolyogtam rá szélesen miközben a szemébe néztem. Micsoda határozott kézfogás. Igen... határozottan tetszik nekem.
- Az öcsémmel jöttem, de itthagyott, talált magának valami nőt és lelépett... - vontam meg a vállam - Bár szó se róla... lecseréltem volna a társaságát a tiédre akkor is ha itt van - mosolyodtam el féloldalasan. Ez a lány sokkalta csinosabb volt mint Victor. Arról nem is beszélve hogy azt a seggfejet minden nap látom. Meg vagyok vele áldva.
- És te, csak lángosozni és sörözni tévedtél be? - érdeklődtem miközben én is az ajkamhoz emeltem a zöld üveget hogy egy párat kortyoljak belőle. Jóleső sóhajjal tettem vissza a sört az asztalra. Egyet kellett értenem vele. Ez volt a legjobb dolog ami a mai napon, eddig legalábbis, történt velem.
Ráfüggesztve a szemem hallgattam a gondolatmenetét.
- Hmmm reggeliznék nálad - jegyeztem meg elvigyorodva. Mondjuk ha nála ébrednék... vagy csak amúgy is. Jaj Max olyan vagy nem kell mindig arra gondolni. Olyan vagy már egészen mint Victor.
- Nálunk nincs senki aki lángost sütne - szomorkodtam félrehajtva a fejem. Én nem tudtam főzni, Victor pedig minden egyes próbálkozásával majd felgyújtotta a házat. És mivel már nem a kúriában laktunk... Esély sem volt arra hogy most ittasan odakeveredve kapjak egy jóóó nagy agyonfokhagymázott lángost. Pedig már a gondolattól is összefutott a nyál a számban.
Újat kortyoltam a sörömből élvezve ahogy az enyhén kesernyés ít szétárad a számban és újra a szőke lányra néztem.
- Úgy érzem először jársz erre, beletrafáltam? - jegyeztem meg felvonva a szemöldököm. Félig meddig kérdés is volt, de csak puhatolóztam. Érdekes lánynak tűnt és ha nem is lesz... tizennyolcaskarikás az este vége... Azért meg akartam ismerni. Tudni hogy ki ő.


406┃SHOTSSHOTSSHOTS  ┃





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Kedd Márc. 20, 2018 1:03 pm


Irgumm & Burgumm





Sokan gondolhatjátok most, kik tudják a nyílt titkomat, hogy a vérségem miatt bírom ilyen jól az ilyen ételeket. Talán van hozzá köze, habár láttam már olyan félvért, ki napokig fetrengett egy-egy gyomorrontás miatt. Ezért is lehet, hogy nem szívesen ajánlom a sikátori ételeket másoknak. Gyerekkorom óta eszek - szemetet is. Sosem vetett fel minket a pénz, azt kellett ennünk amink volt, vagy épp nem volt. Az utcai szemetek… Na igen, ma már attól sem kapnék gyomorgörcsöt.
Sokak szerencséjére ennek a korszaknak már vége van, ilyenektől nem kell tartanom. Mégis a gyerekkor ízeit bármikor szívesen újraélem. Még ha ilyen különös módon is.
- Ignorál? Miért? - pislogok párat hitetlenkedve. Erre aztán tényleg semmi szüksége nem lenne. Hacsak… Nem, még nem találkoztam az utcán azzal a lánnyal, és munka közben sem. S nincs a homlokomra írva semmi sem. - Bármilyen, ami zöld üveges! - sietek a válasszal. - De ha már lehet választani, akkor a lagert. A barna nem illik a lángoshoz, még ha megtévesztő is hogy jobban felszívja a zsírt… - magyarázom, fejemet enyhén félrehajtva, vállaimat enyhén megrogyasztva. Hálás mosollyal pillogok rá, s figyelem távolodó alakját.
Egy újabb adag nyalánkságot csippentek le a gyomorrontásos ételemről, mely… Tudjuk, hogy milyen a lángos, abból nem lehet úgy szakítani, ahogy te akarod. És épp egy jókora sajtos adag akar kicsúszni a kezemből, egyenesen az asztalra.
Kezemet gyorsan emelem, fejem pedig alábukik, félig megfordulva kapom el, akár a hal a kukacot. Az asztal így sem úszta meg. Tejföl tócsa terjeng alattam. Nem egy éttermi étel, ezt nem lehet kulturáltan enni, úgy vélem.
De nagyon sós a tésztája, az öreg most túltolta, de nagyon. Muszáj innom hozzá valamit, vagy menten kiszáradok.
- Oh, köszönöm! - csusszanok arrébb a boxba, hogy kényelmesen leülhessen mellém. Hozom magammal a lángosomat is. Kinyújtott kezét látva, oldalra fordulva, előbb szalvétáért nyúlok, hogy letörölhessek kezemről és arcomról is minden maszatot.
De persze az előbbiről nem akar leválni az az átkozott papíranyag, bárhogy is rázom. Végül csak sóhajtva belenyugszom, hogy ma egy szalvéta lesz jobb kezem legjobb barátja, és amúgy is… Nem kellene összemancsoznom az idegent is.
- Elenor, szólíts csak Ellienek, vagy Lennek, ahogy tetszik - szorítom meg erősen kezét. - S mi a te kifogásod az egyedüllétre? - emelem meg az egyik üveget, mely az enyém. Szemem elé emelve kémlelek át a zöldséget, s ha semmi rendellenességet nem találok, akkor belekortyolok. - Á, ez már nagyon kellett - sóhajtok könnyedén, vállaimat újra leeresztve.
- Egyébként, ha egy jó lángost akarsz enni, akkor a B-körzetben található az Öregedő híd.  Igaz az az ócskaság nem egy életbiztosítás, de van ott egy bódé. Egy cigányasszony árul, iszonyat finomat. Habár nagyiét nem übereli, de hát azt - fújom ki újra a levegőt, berregtetve ajkaimat. - Jut eszembe, lehet, hogy csinálok is reggelre párat - könyöklök az asztalra, magamba morfondírozva. Államat tenyerembe ejtve révedek el a messziségbe. Fejbe elképzeltem, hogyha még ma hazajutok, és ha elkészítem a tésztát, akkor reggelre az épp annyira meg kell, amennyire csak kell.
Azonban most társaságban vagyok, abban meg nem illik így viselkedni. Így hát visszafordulva minden figyelmem Max-é.



494|| A szent lángos hívó szava || kredit






Each generation should be made to bear the burden of its own wars, instead of carrying them on, at the expense of other generations

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Kedd Márc. 20, 2018 8:20 am



Ellie & Max


Lángos és sör
Az ismeretlen lány először kissé ijedten pillogott rám ahogy hirtelen letámadom aztán jóízű nevetés hagyta el a szép ajkakat mire én is elmosolyodtam. Oké ez a lány aranyos...
Talán már nem csak a lángosa érdekel annyira..
Az ajtó felé nézek ahogy mutogatni kezd összeráncolt szemöldökkel tájolva be magam. Ha a Snt. Elmen jöttem akkor az azokat övező utcákon biztosan nem lesz lángos.. Azt megéreztem volna... Hiba nélkül.
Pláne hogy a kajára az én érzékeim is ki vannak annyira élezve mint egy félvérnek.
Kissé zavartan kaptam megint a fejem a lányra mikor azt mondta nekem nem ajánlaná a lángost.
Aztán ahogy magyarázni kezdte hogy ez bizony valószínűleg egy jó kis ételmérgezést is hordoz magában, és az esdeklő kiskutya tekintetem meggyőzhette... Megnyugtatott hogy nem is olyan finom ám a lángos. Nekem mégis a nyálam csöpögött már ahogy egy jó forró, ropogós, agyonfokhagymázott, tejföltől és sajttól csöpögő lángosra gondoltam. Hát honnan szerezzek most magamnak ilyen nyalánkságokat?
Victor nem tud főzni, ő az a típus aki még a teavizet is odaéget... én meg... egy zacskós levest úgy ahogy el tudok készíteni de azzal inkább nem villognék.
A kúriában meg ilyenkor már rég alszanak a szakácsok és valószínűleg elküldenének a búsba ha beállítanék hogy én márpedig most lángost akarok.
Vele együtt sóhajtottam egy nagyot és már éppen köszöntem volna el a lánytól és ültem volna vissza a helyemre mikor megszólalt.
Mikor azt hittem hogy már nem lehet jobb nő, nyakig olajosan a lángosát rágcsálva... Még egy sört kért.
Oké... Tényleg kedvelem a lányt.
- Hogyne... rengetegfajta sört kapni. És bár általábana pincérnő szolgál ki most valahogy mindkettőnket ignorál... - emeltem fel a kiürül sörösüvegemet és megbillegtettem - De... ha már itt tartunk... meghívhatlak? Milyet kérsz? Hozok - mondtam mosolyogva.
Ha a lány benne volt a közös sörözésben felálltam a boxomból és átvágva a tömegen sétáltam a pulthoz. Seb a pultra támaszkodva vette fel a rendelésem és egyből kaptunk is két üveg párás zöldüvegest. Meg egy ígéretet hogy elbeszélget a pincérnővel.
Miután kifizettem a söröket sétáltam vissza a lányhoz egy nagy adag szalvétával a kezemben és leültem mellé.
Leraktam a söröket és a szalvétákat az asztalra hogy elérje.
- Ha már itt tartunk... Max vagyok - mutatkoztam be mosolyogva, a kezemet nyújtva felé.

406┃YOUTUBE  ┃





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Vas. Márc. 18, 2018 11:21 pm


Irgumm & Burgumm





Boldogan majszolgatom a zsíros, tacsakos, fokhagymától illatozó különlegességet. Valójában fel sem tűnik, hogy milyen élet van is itt. Figyelmem elkalandozik a táncoló pároktól, habár a pulton ülőket mégis szemügyre vettem. De csak azért mert elfoglalták ama helyet ahonnan a leggyorsabban megkapnám az éltető sörömet.
Na sebaj, a hölgyemény talán kihozza nekem. Talán nem, de akkor tényleg mindent össze fogok maszatolni mancsommal. Jó, tudom, másnap én jönnék vissza egy vödörnyi tisztítószerrel és pucolnám fényesre az egész helyet, lelkiismeretfurdalásom közepette.
Halkan nyöszörögve élvezek minden falatot. Mentségemre szóljon, tényleg azt hiszem, hogy eme hangokat csak magamba adom ki. Eszembe sem jut, hogy esetleg hangosan is kiadom őket. Egészen addig, amíg valaki meg nem kocogtatja a vállamat.
Fejem hirtelen kapom fel, még a rágással is felhagyok. Ijedten fordítom hátra a fejemet, kínzó lassúsággal. Amint barna lélektükreim megállapodnak a félmosollyal keretezett férfi arcán, nagyot nyelve mosolyodok rá barátságosan.
- Helló - köszöntöm viszont, hogy aztán enyhén felvont szemöldökkel hallgassam szavait. Szemeim talán enyhén ki is düllednek. Zsíros kezemmel simítok egy tincset fülem mögé. Úgyis ha hazamegyek hajat kell mosnom. Egy kis pakolás meg neki sem árt. Kérdésére mégis hangosan nevetem el magamat.
- Pár utcával arrébb, a D körzetben, egy sikátor mélyén árulják, egy elég kétes küllemű izéből. Jaj mi annak a neve - csettinetnék ujjammal, hátha eszembe jut, de hát… maszatos kézzel valljuk be, ez nehéz. - furgonnal! De nem ajánlanám neked - vonom össze enyhén szemöldökömet, mikor is rájövök, mennyire is faragatlan vagyok.
Gyors magyarázkodásba kedve, kiejtem ujjaim közül a becses falatokat, félig hátrafordulva. Egyik kezem az asztal lapjára simul, a másikkal a box hátuljára teszem, nem messze a férfi fejétől.
- Úgy értem, elég erős gyomornak kell lenni ahhoz, hogy ezeket bárki megeméssze. Ki tudja, hogy miket tesznek bele. Hallottam már, hogy akik náluk evett, egész éjszakás hányás-hasmenésen estek át. Csak és kizárólag az edzett gyomrok bírják ki. Amúgy annyira nem is finom - biztosítom a férfit erről, mielőtt még nyála elcsöppenne. - A tésztája sós, a tejföl híg, a fokhagymát alig lehet érezni. Ezerszer jobbat csinálok otthon, de ma nem lett volna kedvem ezzel vesződni - legyintek könnyedén a box háttámlájára tett kezemmel, miközben fújtatok is egyet.
S ha már itt tartunk.
- Mond, árulnak itt sört? - pillantok ki a kis helyemről a pult irányába, ahol is az előbb említett nő… a körmét reszeli. - Ami azt illeti, tényleg rendkívül sós, és jól esne valamivel leöblíteni. Vagy itt a pulthoz kellene menni, pár egyszerű italért? - érdeklődöm… hiszen sosem jártam még itt.



412 || A szent lángos hívó szava || kredit






Each generation should be made to bear the burden of its own wars, instead of carrying them on, at the expense of other generations

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   Vas. Márc. 18, 2018 9:09 pm



Ellie & Max


Lángos

A Bittersweet bárt, sokan Kristályváros legmélyebb pontjának titulálják. Valamilyen szinten igazuk van. Ez a kristályvárosi bűnözők és az itteni szenny legkedvesebb gyűlekezőhelye. A Bittersweetnek lenne gondja hogyha hirtelen ellenőrizni jönnének. Már ha csak azt is vesszük milyen alakok fordulnak meg itt.
Mint például... Legdrágábbik öcsém aki jól itt is hagyott miután összeszedett egy csajt, aki bőven túl jó hozzá képest.
Ennyit a tesóságról meg az összetartsáról. Most megint nem mehetek haza jó darabig hacsak nem akarom hallgatni az együttlétük örömeit és hogy őszinte legyek... ahhoz éppen semmi kedvem nem volt.
Nem csak most... úgy soha.
Helyette itt maradtam, egyedül... és magányosan... és meglehetősen éhesen a Bittersweetben.
A söröm vészesen fogyóban volt és nem mintha nem tudnék venni magamnak még egy üveget de a pincérnő mintha notorikusan ignorált volna.
Szemtelen...
Oké tény hogy nem hívtam vissza mióta pár hónapja egyszer összekerültünk de... Na... Ez a munkája vagy mi.
Szóval itt ültem, a kis fekete ingemben, kócosan göndör hajjal és a magam rendezetlen sármjával és figyeltem a tömeget.
Rengeteg karcsú test simult össze a tánctéren, a zene ritmusára vonaglottak. A villodzó fények egy furcsa játékot játszottak rajtuk ami szinte megbabonázta az embert ahogy nézte.
Én is rajtuk felejtettem a tekintetemet ahogy vonaglottak és kecseskedtek előttem. Hmm... Beállhatnék közéjük, bár még bőven nem ittam eleget ahhoz hogy én is táncra perdüljek. Ahhoz még jó pár sörre szükségem volt.
De utána... Utána majd én leszek a táncparkett ördöge. Nem is gondolná senki hogy egy katona ilyen mozdulatokkal képes rázni.
Aztán egy pillanat alatt terelődött el a figyelmem.
Egy lány lépett be az ajtón. Szőke, karcsú, szép arccal. Azt hittem sosem ismerek meg már olyan boldogságot és vágyat mint mikor megpillantottam őt.
Na... nem a lány miatt, ő is szép volt de ahogy megpillantottam a kezében a sajtos tejfölös lángost tudtam hogy ez... szerelem első látásra. És hogy nekem is feltétlenül szereznem kell egy lángost.
Figyeltem ahogy a mogorva pincérnővel beszél aki engem nem volt hajlandó kiszolgálni. Talán... Jennifernek hívják? Már nem emlékszem.
Aztán elindult a boxok felé én pedig nagyra nyílt szemekkel követtem a mozgását.
Pont a mögöttem levő boxban ült le.
Oké Max... szedd össze magad és kérdezd meg.
Gyerünk!
Megigazgattam az ingemet és hátrasimítottam a hajam és
föltérdeltem az ülésemen hogy finoman megkocogtassam a vállát. Ahogy a szép barna szempár felém fordult egyből egy macsós féloldalas mosoly terült el az arcomon.
- Szia... Ne haragudj, de lenne egy személyes kérdésem. Nem akarok tolakodó lenni vagy ilyesmi de... AZT hol szerezted?! - mutattam a lángosára nagy szemekkel.
Így közelről már az illatát is éreztem és a nyálelválasztásom azonnal beindult.

436┃YOUTUBE  ┃





It's not over. We are going to fight.
Take me through the darkness to the
break of the day

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Boxok   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Látóhatár :: Kristályváros :: D - Piackörzet :: Bittersweet pub-
^
ˇ