Gyerek korunkban, még az iskola előtt ismerkedtünk meg. Szomszédok voltunk. Szüleid az elején nem örültek a barátságunknak, de végül elfogadtak engem. Olyan tipikusan elválaszthatatlan barátok voltunk. Nagy szerencsére az iskolába is egy osztályba kerültünk. Engem állandóan piszkáltak, de te mindig mellém álltál. Egyszer durván meg is vertem az egyiküket, de te továbbra is a barátom maradtál. Sokat köszönhetek neked. Te voltál az, aki képes volt lenyugtatni, ha valaki felidegesített.
Sajnos az iskola után elvesztettem édesapámat és el kellett költöznöm. És ha ez nem lett volna elég a továbbtanulás terén sem igen volt választásom. Te megpróbáltál Guardiannak jelentkezni azzal a reménnyel, hogy végül egymás mellett legyünk, de egy kivizsgálás után kiderült, hogy nem bírnád a kórt. Nem tudom végül mi lett belőled. Az elején próbáltuk tartani a kapcsolatot, de egyre elfoglaltabbak lettünk, így már meg sem tudom mondani, hogy mikor is beszéltünk utoljára., de az biztos, hogy több éve.
Jó lenne újra találkozni, megnézni, hogy ki lett belőled, kissé visszaemlékezni a gyerekkorunkra.

Karakter jellemileg nincs sok elvárásom. Jó nevelést kapott, jó a humora. Egészséges önbizalommal rendelkezik stb. A PB nem kőbe vésett, de örülnék neki, ha maradhatna. Elég sok mindenre nyitott vagyok, csak beszéljük meg ;)