Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
Reagok száma :
1652
Tárgy: Re: Cora szobája Pént. Júl. 10, 2020 10:18 am
Cora & Kill
You're taking me down, taking me down
Killian, ha ez egyáltalán lehetséges volt, még mélyebbre hatolt bennem, ahogy őt is elérte az orgazmus. Körmeimmel mélyen a hátába vájtam, hogy meg tudjam magam tartani, és még mindig bőrén simítottam ujjaimmal, hogy amikor azt mondja, mennyire gyönyörű vagyok, egy széles mosoly kíséretében végig tudjak simítani az arcán. Legurulva rólam kidőlt mellettem az ágyon, hozzá hasonlóan pedig én is kiterültem, igyekezve rendezni a még mindig szapora lélegzetemet. Ez egy olyan élmény volt, amiben eddig még soha nem volt részem, és az, hogy a pirulák hatása alatt álltam, csak még jobban megsokszorozta a gyönyört. Másodperceken keresztül csak a plafont bámultam, viszont amikor Kill ismét megszólalt, felé fordultam, és… hangosan felnevettem. - Zöldségeket beszélsz, Kill, az arcom nem csillog, csak te látod így – mulattam a fiún, miközben közelebb csúszva hozzá megpróbáltam hozzábújni, ha engedte. – Később, ha már többször használtad a pirulákat, akkor már nem fogsz így hallucinálni, akkor már csak az élvezet fog maradni, amit nyújt – magyaráztam neki nyugodt hangon, egyre inkább elálmosodva. Furcsa volt ez a helyzet, furcsa, de annál is kellemesebb. Biztonságban éreztem magamat Kill karjaiban, mellette, ehhez foghatót pedig soha eddig nem éreztem még. Eddig mindig úgy hittem, hogy csak magamra számíthatok, és habár nem voltam rossz csapatjátékos, ez a világ hamar megtanítja az embert arra, hogy a nap végén csakis önmaga az, akire számíthat. Ezúttal azonban nem bántam ezt a gyengeséget, ami úrrá lett rajtam, úgy éreztem, Killianben teljes mértékben megbízhatok. Hogy ő soha nem árulna el engem. - Köszönöm, hogy itt vagy nekem, Kill – suttogtam bele hálás szavaimat az éjszakába.
Sosem éreztem még így. Sosem éreztem még ilyen közelinek. Ilyen forrónak és ilyen áthatónak. Az érzés úgy rántott magába, mintha csak bele álltam volna egy futóhomokba, ami a legédesebb vágyaidat súgta volna a füledbe. Mámorító volt. Megszűnt minden, mintha sosem létezett volna. Faltam a pillanatot, és egy pillanatra sem akartam elengedni. De kicsúszott az irányítás az ujjaim közül, ahogy úgy éreztem viszonzásra leltem érzéseimmel. Eleresztve mindent ami kezeim ügyében volt. Elváltam a közelségtől, majd erősen rá fogva derekára, szinte bele vájtam ujjaimmal, húztam magamra, mintha nem volnék már így is elég mélyen a szerelmében. Forró érzés öntött el. Szinte meg tudott volna gyulladni az arcom attól ami akkor hatalmába kerített. Mindenem ami volt, átadtam a lánynak, majd zihálva pillanatottam le a fedetlen szépségre ahogy alattam tekereg. Elégedetten zihálva húztam félmosolyra ajkamat, majd a szemeibe néztem. - Gyönyörű vagy. - jegyeztem meg, majd eldőlve mellette kémleltem a hullámzó plafont. Egy ideig csak csendben figyeltem, majd az ágyon heverő kiszóródott tablettás dobozra pillantottam, majd Corára mellettem. - Mióta csillog így az arcod? - köröztem egyet tenyeremmel a saját arcom felett, majd vigyorom nevetésbe fulladt. Indokolatlan nevetésbe. - Kék meg sárga, meg lila. Olyan vagy mint egy diszkólámpa...- halucináltam és valami hihetetlenmód, annyi marhaságot láttam, amennyit csak lehetett.
Tárgy: Re: Cora szobája Szomb. Május 16, 2020 9:42 pm
Cora & Kill
You're taking me down, taking me down
+18
A legutolsó küldetésünkig azt hittem, tökéletes az életem. Nem, ez hazugság lenne. Nem hittem, hogy bármikor is tökéletes lett volna, ám nem éreztem úgy, hogy bármiben is hiányt szenvedtem volna. Félvérként persze nehéz volt a gyerekkorom, de voltak testvéreim, egy szerető apám, néhány barátom, és Killian. Soha nem vágytam volna ennél többre, és a szerelemhez hasonló érzések sem hiányoztak különösebben – talán mert soha nem haraptam még bele a tiltott gyümölcsbe. Azonban azzal, hogy bevettem azt a gyógyszert, mintha egy gát tört volna át bennem, mintha egy hályog hullott volna le szemeimről, és a világ egyszeriben teljesen más színekben tündökölt előttem. Rájöttem, hogy korábban milyen sok mindent elmulasztottam, hogy a pillanatokat soha nem éltem meg igazán. A pirulák mutatták meg, hogy mennyivel élvezetesebb is tud lenni az élet, ha egyszer hagyom magam ellazulni, és csak élvezem az életet. Az, hogy most Killiannel szeretkeztem, is csak annak volt köszönhető, hogy a gyógyszerek hatása alatt álltam. Kedveltem a férfit, talán mélyen többet is éreztem iránta, mint puszta barátság, ám magamtól soha nem lett volna elég bátorságom ahhoz, hogy megtegyem ezt a lépést. Csókjai tengerjében, vágyaim felhőjében el sem tudtam képzelni ennél nagyobb ostobaságot. S ő csak mozgott bennem, ki-be, újra és újra, egyre közelebb juttatva a csúcshoz. Kéjemet halk nyögdécselésekkel adtam tudtára, majd abban a pillanatban, hogy elértem a csúcsra, hátam ívbe hajlott, az ő ajkain pedig kicsúszott az az egyetlen szó, amit soha életemben nem gondoltam volna, hogy bárkitől hallani fogok. - Én is, Killian, én is – válaszoltam neki halvány mosollyal az ajkaimon, ujjaimmal sötét fürtjeibe túrva, miközben pillantásommal fogva tartottam tekintetét. Hogy valójában mit is jelentett szeretni, arról fogalmam sem volt, mint ahogy azt is képtelen lettem volna megmondani, amit én éreztem, az valóban szerelem volt-e, hogy valóban komolyan gondoltam-e azt, vagy csak a pillanat heve hozta ki belőlem ezt a vallomást. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy akkor és ott, a gyógyszer hatása alatt, Killian védelmező karjai közt, orgazmusom pillanatában komolyan gondoltam szavaimat.
Having courage and showing courage means we face our fears.
We are able to say, I have fallen, but I will get up.
Reagok száma :
41
Tárgy: Re: Cora szobája Vas. Május 10, 2020 12:00 pm
To Cora
Don't worry about the things 18+
A világ minden eggyes hangja, kisebb nesze és fényeinek villanása, csak egy tompán érzékelhető csepp foltnak tűnt, mely rászáradt az ablak egy észrevehetetlen pontjára. Csak ő volt és én. Csak ő és én, és az érzés, amit az a forró ölelés nyújtott, mit még soha idáig nem éreztem. Volt már más. Volt már szebb és volt már formásabb. De ez más. Mert nem is kellene más. Így mát megtettem minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy ő is így gondolja. Ne akarjon mást. Ne akarjon jobbat! Na akarjon tőlem többet... Hát szerelmes csókokkal leptem el nyakát, miközben némileg lassítottam a tempón, hogy elhúzzam a dolgokat. Nem hagyhattam hogy olyan gyorsan véget érjen az egész. Márpedig nem voltam messze tőle. Hogy milyen hamar mész el, ez mindíg is sok dologtól függött. De a két leginkább ezt gyorsító tényező már többszörösen jelenvolt. Szerelem és vágy. Mi kellett volna ennél több? Talán a drogok, amik kizárták a külső zajokat és nem hagytak gondolkodni. Elnyomták az elmémet. Egy ösztönökből cselekvő, vágytól fűtött váz voltam. De most nem is akartam több lenni. Ajkaira tapasztva ajkamat csókoltam, majd néhány kisebb csókot között bele leheltem puha ajkaiba szavaimat. - Szeretlek. - Megállíthatatlan volt és otromba. Ennek az érzésnek oly mindegy volt, hogy felháborít vagy örömmel telít. Jelen volt és mint kést a lányba döftem. Mi állított volna meg benne. A csalódás, hogy sosem viszonozzák? Bárhogy ellenkezik, már az enyém... Kósza zavart gondolat. Egy pillanatra nem voltam önmagam. Mélyen belül valami erőszakos akart felszínre tőrni. Ismeretlen volt, de mégis oly ismerős, mintha egy régi barát jönne velem szemben az utca másik oldalán. De az érzés hamar elillant, és szinte zavartalanul folytattam az ütemes mozgást, egyre közelítve a csúcshoz, lágy sóhajok hagyták el ajkaimat.
Halkan nyögdécseltem, miközben Killian az ujját mozgatta bennem, ám amikor hirtelen megszűnt ez az érzés, szinte már rosszallóan pillantottam fel a férfira, mint egy kislány, akitől most vették el a játékszerét. Nem kellett azonban sokat várnom arra, hogy a férfi ujjai helyett a férfiasságát csúsztassa belém. Ahogy megéreztem magamban őt, teljes egészében, ahogy kitöltött, egy mélyről jövő nyögés csúszott ki ajkaimon, és lehunyt szemekkel vettem mély levegőt. Nem azért, mert fájt volna, vagy ne álltam volna készen rá, egyszerűen csak éreztem, hogy már ennyivel közelebb lökött a csúcshoz, én pedig nem akartam, hogy ennyivel legyen vége. Nem volt elég, többet és többet akartam belőle. Amint megszoktam a méreteit, elkezdett először lassan mozogni bennem, majd fokozatosan gyorsított, amit én egyre gyakoribb nyögdécseléseimmel díjaztam. Igyekeztem úgy tenni a lábaimat, hogy a férfi minél jobban hozzám férjen, hogy minél mélyebbre tudjon hatolni bennem, amikor pedig megemelte a csípőmet, újra és újra elérte a G pontomat, ami csak még jobban fokozta érzéseimet. Ujjaim a lepedőbe markoltak, ám ahogy egyre gyorsabb és gyorsabb lett a tempó, úgy tettem, ahogy Kill mondta, és mindkét kezemet a hátára csúsztattam, és abban kapaszkodva meg igyekeztem megtartani magamat. Ez a pillanat… ez az egész olyan jó volt, soha nem éreztem még magamat így. Igen, a pirulák is nagyban hozzájárultak ehhez, de valahogy soha nem tudatosult bennem, hogy barátnál jobban kedvelném Killiant, pedig végig ott volt bennem, mélyen eltemetve, s most minden előjött. A pillanat hevében ugyan semmi nem számított rajta kívül, de az agyam egy hátsó zúgában ott motoszkált a félelem, hogy ez mindennek a csúcsa, kiteljesedése, s hogy ezt követően jön a mélyrepülés, s a teljes összeomlás.
Kéjes sóhajok tengerében úsztunk mindketten. Hol elég volt a közelség, hol néhány jól irányzott mozdulat egy érzékenyebb ponton közel vitte a lányt a csúcshoz. De ez nem volt elég. Nekem nem. Habár jól türtem, de olybá tűnt nem húzom sokáig. Hát közel simúlva alfeléhez loptam be intimebb részemet a lányba. Felette támaszkodva néztem végig szemeibe, ahogy körülvett a forróság. Arcomra nyilvánvaló grimaszok ültek ki, hisz erre vártam már a kezdetek óta, így felülmúlhatatlan érzés volt a kellemes ölelése. Lassan, ha megszokta, elkezdtem benne mozogni, s fokozatosan gyorsítottam a tempón. A fejemben egyszere játszott a hormon és az a tudatmódosító, amit őszintén nem bántam egy pillanatra sem, hogy bevettem. Talán késöbb másképp fogom gondolni. Ha majd hónapokkal a kezdetek után remegek majd a napi adagért. Felelős embernek éreztem magamat, s ha arrol volt szó, mindíg megáljt tudtam parancsolni vágynak és indulatnak egyaránt. De most ez más volt. Cora olyan volt mint egy méreg, ami csak akkor nem öl meg, ha folyamatosan adagolod magadba. Ha megpróbálsz ellenszegülni neki, a szívedet töri darabokra. Talán nem is ő volt a méreg... Én voltam a függő. Ezt nevezik szerelemnek? Közel hajolva füléhez, duruzsoltam bele halkan. - Kapaszkodj meg bennem ha fájna. - csókoltam meg füle tövét, majd egyre gyorsítottam a tempón, miközben megragadva derekát emeltem meg magam előtt.
Meglepett, nagyon is meglepett az a vadság, amit Killianon láttam. Mindig is a szerény, szabályt nem szegő oldalát mutatta, ezért teljesen váratlanul ért az, amilyenné vált. Lehet, csak az ágyban volt ilyen, lehet, a pirula hozta ki belőle, és valószínűleg, ha nem lettek volna gondolataim nehezek jelenleg, elkezdtem volna aggódni érte. De mindezt elmosta kényeztető érintése, csókja, és ha sikolyaimat akarta hallani, ahogy könyörgök neki, akkor egy másodperc késlekedés nélkül megadtam neki azt. Egy hangos nyögés szaladt ki számon, amikor ujjával mélyebbre hatolt bennem, még csípőmet is próbáltam úgy fordítani, hogy minél jobban hozzám tudjon férni. - Ah, Kill… - nyöszörögtem, immáron azt is elfelejtve, hogy eddig miért akartam olyannyira, hogy ne kínozzon tovább. Hiszen tökéletes munkát végzett, úsztam az általa adott élvezetekben, és egyáltalán nem akartam, hogy abbahagyja. Édes kínzás volt ez, s egyáltalán nem bántam, ha még tovább, sokkal tovább lesz részem benne. - Ne hagyd abba, kérlek – nyöszörögtem tovább, minden egyes másodpercet jól kiélvezve. Ahogy beszélt hozzám, a szavaiból sugárzó dominancia csak még jobban feltüzelt, én pedig éreztem, hogy pusztán ennyi elég lenne ahhoz, hogy elérjek a csúcsra. Hiszen nemcsak ő fokozta az élvezeteimet, vágyaimat, hanem ott volt még a pirula is, aminek hatására minden érzelmet sokkal jobban megéltem.
Mámortól ittas arckifejezéssel távolodtam el szóra nyíló ajkaitól. Könyörgő szavaitól arcomra önelégült vigyor húzódott. Azt akartam, érezze kínjának minden pillanatát. Ahogy testének minden egyes pocikáját szétveti az a buja érzés, amit nem elégít ki semmi és senki. Minden másodperc véget nem érő pillanattá húzódjon el. Hallanki akartam az ajzott könyörgését. Hát közel hajolva füléhez suttogtam. - Addig kínozlak, amíg jól esik, hogy aztán sírva könyörögj minden érintésért. - a suttogó érces hangon szóló szavak komótosan folytak bele fülébe, mint egy forró gőzfürdő, két felajzott test mámoros sóhajai. Hallgatva a kéjtől fűtött nyöszörgését, ajkaimat fülcimpájára tapasztva sóhajtottam bele nyakába, majd haladtam nyakán ajkaimmal, hogy aztán végig szántva kulcscsonját ujjaim egyre beljebb csúsztak a lábai között. Enyhén bele haraptam kulcscsontján feszülő bőrébe, hírtelen hatoltam mélyebbre ujjaimmal. - Nem hallom a könyörgésedet Caroline...- sziszegtem fogaim között, majd ha könyörögni kezdett, úgy hajoltam felé és magabiztos vigyorra húztam ajkaimat. Szemeibe néztem, majd tekintetem egyre lejjebb vándolt rajta, miközben ujjaimmal játszottam odabent az élvezet fokozásának kedvéért. - Még mindíg nem hallom. - emeltem feljebb államat, hogy fölényemet kihangsúlyozva érzékeltessem vele, ez nem az a terület, ahol valaha is dominálni fogom hagyni. Addig fogom kínozni míg be nem reked a sikolyaitól. Sosem tartottam magamat kegyetlen vagy agresszív embernek. Valahol persze bennem bújkált az érzés, hogy elnyomjam magam körül az embereket. Elnyomni? Ha kell bántani. Valahogy ebben mindíg megállított a civilizált közösség és a szabályok. Tudtam, hogy ha átlépek egy határt, többet ártok magamnak mint amennyit el akarnék viselni. De amikor bevettem azt a valamit, ledölt valami fal. Egy fal, ami visszatartott abban ami boldoggá tesz. Szóval átlépve, úgy érzetem ki kell teljesednem. Kínozni akartam... Szerelemmel kínozni.
Borzalmasan nehezemre esett ezt a szenvedélytől fűtött pillanatot megszakítani, miközben minden egyes idegszálam a fiú érintésére, csókjaira vágyott, ám – mivel nőből voltam – még ilyen állapotban is képes voltam gondolkodni, így tudtam, hogy talán ennél tökéletesebb lehetőség nem is adódhatott volna ahhoz, hogy célomat véghezvigyem. Éreztem Kill vádló pillantását a hátamon, miközben én egy újabb dugi rekeszhez mentem, s habár szívesen visszafordultam volna, hogy heves csókjaimmal űzzem el szemeiből ezt a tekintetet, legyűrtem a késztetést, és a tenyerembe rejtettem az apró kapszulát. Így mentem vissza hozzá, és foglaltam helyet ismételten az ölében. Kényes nyögés hagyta el ajkaimat, ahogy megéreztem kemény férfiasságát az alfelemhez nyomódni, egy pillanatra még majdnem azt is elfelejtettem, hogy a gyógyszert már a számba helyeztem. Tűz lobbant ölemben, és nem akartam, hogy valaha is elengedjen. Szinte már könyörgő tekintettel néztem rá, nyelvemen a pirulával, s mikor kiejtette ajkain azt a bűvös szót, szélesen elmosolyodtam, ám pillanatnyi habozás nélkül szájára tapasztottam sajátomat, hogy egy vad csók kíséretében átadhassam neki a kapszulát. - Csak a tiéd vagyok, Killian, teljes egészében – súgtam szenvedélyesen, miközben ő serényen ügyködött azon, hogy megszabadítson melltartómtól, majd a fenekemnél fogva felemeljen, s az ágyra rakjon. Jóleső sóhajok és nyögések hagyták el ajkaimat, miközben ő kezelésbe vette testem kényeztetését. A vágy csak egyre jobban és jobban gyűlt bennem, míg végül minden más gondolatot elűzött elmémből. Miközben lent, a csiklómat ingerelte a fehérneműn keresztül, már nem volt fontos többé, hogy vajon kifejtette-e már hatását a pirula, vagy hogy egyáltalán miért akartam, hogy ő is vegyen be belőle. Csak azt tudtam, hogy akartam őt. Soha ennél jobban. - Kérlek, Kill… - nyöszörögtem, mert úgy éreztem, hogy ha nem érezhetem magamban most rögtön, akkor azt nem fogom kibírni. Szerencsére ekkor döntött ő is úgy, hogy megszabadít bugyimtól. Ahogy végignézett rajtam, éhes tekintettel, csak még tovább szította a vágyat bennem. Én is látni akartam őt. Teljes egészében, a törülköző nélkül. Végigsimítani izmai vonalán, feszes fenekébe markolni, és persze, érezni akartam magamban, hogy mennyire vágyik rám ő is. Már épp azon voltam, hogy ha ő nem veszi el az anyagot a dereka körül, akkor én fogom. Türelmetlen voltam. Most rögtön akartam őt. Ahogy visszahajolt hozzám, mohón tapadtam ajkaira, miközben kezeimmel végigsimítottam a hátán, és megragadtam a fenekét. Ujjai ingerlése jóleső sóhajokat váltott ki belőlem, én pedig igyekeztem még jobban hozzásimulni minden porcikámmal. - Ne kínozz tovább – nyögtem ki, vágytól fűtött tekintettel nézve a férfi csillogó íriszeibe.
Kezdőlap 
Killian, ha ez egyáltalán lehetséges volt, még mélyebbre hatolt bennem, ahogy őt is elérte az orgazmus. Körmeimmel mélyen a hátába vájtam, hogy meg tudjam magam tartani, és még mindig bőrén simítottam ujjaimmal, hogy amikor azt mondja, mennyire gyönyörű vagyok, egy széles mosoly kíséretében végig tudjak simítani az arcán. 
Sosem éreztem még így. Sosem éreztem még ilyen közelinek. Ilyen forrónak és ilyen áthatónak. Az érzés úgy rántott magába, mintha csak bele álltam volna egy futóhomokba, ami a legédesebb vágyaidat súgta volna a füledbe. Mámorító volt. Megszűnt minden, mintha sosem létezett volna. Faltam a pillanatot, és egy pillanatra sem akartam elengedni. De kicsúszott az irányítás az ujjaim közül, ahogy úgy éreztem viszonzásra leltem érzéseimmel. Eleresztve mindent ami kezeim ügyében volt. Elváltam a közelségtől, majd erősen rá fogva derekára, szinte bele vájtam ujjaimmal, húztam magamra, mintha nem volnék már így is elég mélyen a szerelmében. Forró érzés öntött el. Szinte meg tudott volna gyulladni az arcom attól ami akkor hatalmába kerített. 
┃
