Egy történet
ami reád vár
Események horizontja
ahol a nap kél és nyugszik
Kristályváros: A kancellár elleni merénylô után továbbra is folyik a keresés. Mindeközben az a hír járja, hogy egy két lábon járó, szőrős lény mászik elô a csatornákból, s garázdálkodik éjnek évadján Kristályváros utcáin.

Wyndham Tulsa: Az idegenek megérkezése gyökerestül megváltoztatta a Tulsaiak békés életét. Az új lakóterületek építése továbbra is folyik, mint ahogy a kiképzések is, ám továbbra is vannak, akik nem bíznak bennük. Winona Johnson is azon igyekezik, hogy kiderítse Nicholasék valódi szándékait.

Abee: Robb egyre gyakrabban hagyja el Abee falait, s viszi magával legbizalmasabb embereit. Senki nem tudja, hogy hova mennek, s mit csinálnak, ám olybá tűnik, hogy valami fontosat találtak. Enyhe feszültség uralkodik, mindenki érzi, hogy hamarosan valami történni fog. Mindeközben a legújabb rabjukat próbálják szóra bírni, ám a férfit még mindig nem tudták megtörni.

Atlantisz: Több kisebb összecsapásra is sor került már a Nameless Brotherhood és Tartarosz gyermekei között. Mindenki egyre inkább érzi egy nagyobb csata eljövetelét, amely el fogja dönteni, hogy az eddigi Semleges körzet melyik testvériség kezére jut, s ezáltal az Atlantiszi főhatalom is.

Aureus: A bázis körüli nyugalmat egy idegen érkezése zavarta meg, akit rögtön elfogtak, ám nem került azonnali kivégzésre. Garrick a férfi kivallatását rendelte el, aminek feladata Nayara hárult. Mindenkinek rossz előérzete támadt, s attól tartanak, ennyi év után végül valaki felfedezte a bázist. Az utóbbi hetekben ugyanis túl sokan ólálkodtak Aureus környékén.
Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kincset érô
világunk mosolyai
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Hétf. Márc. 16, 2020 2:53 pm-kor volt itt.

Legenda születik ott
ahol vérrel festették meg a poklot.

Hiányzásnapló
Daphne Dalton Emptyírta: Victor O'Connor
Pént. Márc. 27, 2020 5:23 pm

Jayden Amyen Wick
Daphne Dalton Emptyírta: Jayden Wick
Pént. Márc. 27, 2020 5:18 pm

Avatar nyilvántartás
Daphne Dalton Emptyírta: Jonah Russell
Pént. Márc. 27, 2020 12:28 pm

Jonah Russell
Daphne Dalton Emptyírta: Caroline O'Connor
Pént. Márc. 27, 2020 10:21 am

Demetria & Wyatt - Underground
Daphne Dalton Emptyírta: Demetria Dalton
Pént. Márc. 27, 2020 12:27 am

Készen az új világra
Daphne Dalton Emptyírta: Jonah Russell
Csüt. Márc. 26, 2020 9:26 pm

Frances Joyce Anderson
Daphne Dalton Emptyírta: Caroline O'Connor
Csüt. Márc. 26, 2020 4:25 pm

Hell or Heaven
Daphne Dalton Emptyírta: Vendég
Csüt. Márc. 26, 2020 9:18 am

Siilhouette in the Darkness
Daphne Dalton Emptyírta: Consulatus
Kedd Márc. 24, 2020 9:18 pm


Share
 

 Daphne Dalton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Daphne Dalton   Daphne Dalton EmptyKedd Márc. 17, 2020 8:23 pm

Daphne Dalton
Flowers grow back, even after they are stepped on. So will I.
Lily Collins
Túlélő
Tulsai
Becenév
Daph, Daphne
Születési hely, idô
Oklahoma, 2009. május 13. (26 éves)
Lakhely
Wyndham Tulsa
Beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
Orvos
Család
A család mindennél fontosabb, ám nemcsak amiatt, mert a vér hozzájuk köt, hanem azért is, mert ők azok, akik biztosan mindig melletted fognak állni. Akik soha nem hagynak el, akikre mindig számíthasz - legalábbis, sokáig naivan ezt hittem. A szüleink állandó egyet nem értése volt az, ami miatt teljesen szétszakadt a Dalton família, amikor is apánk megelégelte mindezt,  húgunkat, Demetriát magával vitte, s többet nem láttuk őket. Én anyánkkal maradtam és Douglassal, egy darabig meg is voltunk így, hármasban, ám apánk halál hírére Douglas itt hagyott minket. Ezekben a nehéz időkben nem hagyhattam magam szétcsúszni, hiszen nemcsak anyánknak volt szüksége rám, hanem Tulsában is a túlélőknek, így, habár megviselt ez a hír, kitartottam. Muszáj volt. De a bátyám túlságosan is szerette apánkat, szinte már elvakultan, s így észre sem vettem az igazságot, vagy azt, hogy mekkora sötétség is lakozik valójában apánk lelkében. Így hát elment, hogy nyomozzon a gyilkos után, s lassan már két éve, hogy semmit nem hallottam róla. De nem vagyok hajlandó feladni, nem vagyok hajlandó még egy testvéremet elveszíteni, így kerül, amibe kerül, de meg fogom találni.

Tulajdonságok
Erősségek:Értek a gyógynövényekhez, szabad időmben szeretem is gondozni őket Tulsa kicsiny kertecskéjében, ezen kívül értek az orvosláshoz, habár van még hova fejlődnöm, s sokszor, még ha a tudás meg is lenne, az eszközök hiányoznak. Szeretek olvasni, és azok által még többet és többet megtudni a gyógynövényekről, vagy éppen az orvostudományról. Ezen kívül, habár kevesen tudják, de szeretek rajzolni, festeni is. Ezeken kívül erősségemnek mondanám azt, hogy kitartó vagyok, és soha nem adom fel. Legyen szó egy betegemről, vagy azokról, akikkel törődöm, az utolsó leheletemig küzdök értük.

Gyengeségek:Érzelmes vagyok, azokat sok esetben túlságosan is megélem, s emiatt nehezen viselem el mások érzetlenségét, empátiájának hiányát. Szerencsémre azonban, amint arra kerül a sor, hogy valakit meg kell gyógyítanom, akkor érzelmeim nem homályosítják el gondolkodásomat, egyedül olyankor vagyok képes kizárni mindent a fejemből, és egyedül a célomra koncentrálok. Gyengeségnek lehetne mondani a túlzott kedvességemet is, és hogy mindenkiben a jót látom, még ha nincs is mindig igazam, makacsul ragaszkodom ehhez.

Elsődleges fegyvered: Az életek megóvására esküdtem fel, nem azok elvételére
The world of the Enigma disease
- Daphne! Daphne!
Tom kiáltását hallva egyből futottam a hangforrás irányába. Hangja sürgető volt, és ismertem már a férfit elég jól ahhoz, hogy tudjam, valami baj történt. Pár órával ezelőtt egy kisebb csapat kiment az erdőbe, hogy megnézzék a szokásos csapdáinkat, s már jóval korábban vissza kellett volna érniük. Ebből sejtettem, hogy történt valami.
Siettem, ahogy tudtam, és ha valaki nem állt félre az utamból, akkor azt kénytelen voltam kicsit félrelökni nagy bocsánatkérések közepette, de nem lassítottam le egy pillanatra sem. Nem volt vesztegetni való időm.
Végül megpillantottam Tom kétségbeesett arcát, amit látva egy pillanatra kihagyott egy ütemet a szívem. Kaiden is velük volt, nekem pedig egyből ő jutott eszembe, és magamban fohászkodni kezdtem, hogy épségben legyen a férfi. Rögtön azonban, ahogy Tom félrelépett, megpillantottam az ismerős arcot, és egy nagy kő esett le a szívemről. Nem időztem túl sokat rajta, hanem tekintetemet egyből a földre fektetett társunk felé fordítottam. Leguggolva mellé szemügyre vettem a sérüléseit, miközben Tom hevesen magyarázta a történteket. Noah sok vért veszített, és azonnali ellátásra szorult. Keményen kapaszkodhatott az életbe, ha eddig kibírta. Reméltem, hogy ezután sem adja fel, és még nem lesz késő.
- Azonnal vigyétek az orvosiba! Óvatosan emeljétek, nem szabad több vért veszítenie! Kim, szorítsd a sebét, hogy minimalizáljuk a veszteséget – adtam ki a parancsokat, majd félreléptem, hogy utat adjak a többieknek. Csuklómról levettem egy hajgumit, majd lófarokba kötve azzal hajamat már indultam is volna a többiek után, amikor hirtelen valaki megragadta a karomat. Nem kellett megszólalnia, még ránéznem sem kellett ahhoz, hogy tudjam, Kaiden állított meg. Éreztem, ahogy bőröm bizseregni kezdett érintésére, és a gyomrom is összeszűkült, bár ez lehet a Noah iránti aggodalom miatt is volt. Kérdőn pillantottam rá.
- Nem tudod megmenteni, ugye tudod? – kérdezte, bár hanglejtése inkább kijelentésre utalt. Igyekezett ugyan gyengéden beszélni, de vonásai kemények voltak, együttérzést egyáltalán nem véltem felfedezni. Hirtelen öntött el a harag, és téptem ki karomat a kezei közül.
- Ez még nem jelenti azt, hogy nem fogok minden erőmmel az életéért küzdeni – jelentettem ki, majd sarkon fordultam, hogy a többiek után menjek. Nem volt jelenleg sem időm, sem energiám arra, hogy Kaidennel vitatkozzak. Noah félvér volt, erősebb volt az immunrendszere, mint egy rendes emberé, a regenerációs képessége is jó volt. Talán nem volt sok remény a fiú számára, de én nem voltam hajlandó feladni. Sem most, sem soha.
- Ez a félvér nem érdemli meg, hogy az idődet pazarold rá, Daphne – kiáltott utánam még Kaiden, hangjából ezúttal jól kihallható volt az összes ellenszenv, amit a félvérek iránt táplált. Elejtett pár morzsát a vele történtekről, így nagyjából sejtettem, hogy miért utálta ennyire őket, de elfogadni ezt a nézetét soha nem lennék képes. Számomra minden élet különleges volt, és nem ítéltem el senkit pusztán azokért a dolgokért, amiket a többi fajtársai tettek. Ennyi erővel az embereket is megvethettem volna. Éppen ezért nem is válaszoltam semmit a férfinak, csak elviharoztam, ő pedig nem jött utánam.

It was just a dream

Az idő már későre járt, a hold magasan járt az égen, a kis gyógynövényes kertet is csak annak fénye világította meg, és a lámpás, amit magammal hoztam. Kaiden ott állt, magányosan a sötétben, tekintetét a hold telt alakjára szegezve, én pedig egy pillanatra megálltam, és csak gyönyörködtem a csillagok által megvilágított arcában. Most olyan nyugodt volt, vonásait nem torzította el semmilyen érzelem, főként az utálat, én pedig mit meg nem adtam volna azért, hogy többször ilyennek lássam őt. Amióta ismertem, igyekeztem megváltoztatni a véleményét a félvérekről, segíteni feldolgozni az őt ért traumákat, ám minden erőfeszítésem kevésnek bizonyult. Makacsul ragaszkodott a múltjához, amellyel nap, mint nap elmélyítette sebeit, ahelyett, hogy hagyta volna őket gyógyulni.
Kaiden mintha megérezte volna jelenlétemet, lassan felém fordította tekintetét, majd intett, hogy menjek közelebb hozzá. Hirtelen rossz előérzetem támadt. A szemei szomorúak voltak, ám határozottak, ez pedig elárulta a számomra, hogy meghozta a döntését. Búcsúzni jött. Hirtelen összeszorult a torkom, és a sírás kezdett el fojtogatni. Lábaim ólomsúlyúak lettek, nekem pedig nagy erőfeszítésembe került, hogy közelebb menjek hozzá. Szívem szerint zokogva futottam volna el innen, hátha azzal elkerülhetem ezt a pillanatot. Számítottam már rá egy ideje, próbáltam is magamat felkészíteni erre a találkozásra, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy a valóságban ilyen nehéz lesz.
- Meghoztam a döntésemet, Daphne – szólalt meg Kaiden, tekintetét ismét a holdra szegezve. Én sem bírtam ránézni. Helyette lefelé bámultam, a cipőm orrát mustrálva, miközben bólintottam egy aprót. – Elmegyek Wells-szel és a többiekkel.
- Tudom – préseltem ki magamból ezt az egyetlen szót, de mást képtelen voltam mondani. Nem akartam összetörni előtte, igyekeztem erősnek mutatni magamat, de félő volt, ha még mást is mondok, akkor képtelen leszek visszatartani az egyre feltörni akaró könnyeimet. – Nem tudok mondani semmit, hogy meggondold magad, igaz? – pillantottam fel rá kétségbeesetten, és ekkor ő is rám nézett. Gyengéd mosolyra húzta ajkát, miközben letörölte könnyeimet a szememből. Nyeltem egy nagyot, hogy leküzdjem a torkomban lévő gombócot.
- Én sem tudlak sehogy sem meggyőzni, hogy tarts velem, igaz?
- Nekem semmi helyem a lázadók között, te is tudod. – Ezúttal én voltam az, aki halvány mosolyt próbált erőltetni az arcára, de istenem, olyan nehéz volt. Bármit megadtam volna, hogy megállítsam az időt ennél a pillanatnál, hogy Kaiden soha ne menjen el, soha ne hagyjon el, de ez hiú ábránd volt pusztán. – Akkor hát ez a vége. – Fájt kimondani ezeket a szavakat, és láttam, ahogy egy pillanatra végigfutott a fájdalom az ő íriszeiben is. Ám tekintete szinte azonnal ismét kisimult, miközben kezét arcomra simította.
- Ígérem, hogy vissza fogok térni. Ez nem végleges búcsú – pillantott komolyan rám, hogy lássam, tényleg ez a véleménye, majd egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra. Lehunytam a szemeimet, megpróbálva hinni a szavaiban, abban, hogy valóban viszont látjuk még egymást, de a szívem legmélyén tudtam, hogy ez nem lesz így.
Our story was written by blood

Tulsai

Daphne Dalton
Daphne Dalton Tumblr_p52pqnFCIS1qifynyo8_250
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Wyndham Tulsa
Play by :
Lily Collins
Daphne Dalton Tumblr_p52pqnFCIS1qifynyo2_250
Reagok száma :
0

Daphne Dalton Empty
TémanyitásTárgy: Re: Daphne Dalton   Daphne Dalton EmptyPént. Márc. 20, 2020 9:37 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Drága Daphne! Daphne Dalton 3954517582

Keserédes volt olvasni a történeted - tudod, miért? Mert hiányzol. Te és Douglas is hiányoztok az életemből, de úgy érzem, sosem látlak titeket viszont, így annyira elnyomom magamban, hogy szinte már nem is gondolok rátok. Csak apánkra... igen. Akit pontosan én öltem meg. Douglas ki fog akadni. Tudom. Talán ezért nem kerestem sem őt, sem pedig téged. Hiszen utálni fogtok azért, amit tettem, igaz? De nem baj. Jogos lesz. Daphne Dalton 1730632542
Daphne! Azt kell mondanom, hogy büszkévé teszel. Az, hogy orvos vagy és értesz mindenféle gyógynövényes hókusz-pókuszhoz... nos, nekem semmi érzékem hozzá, rábízom ezt másokra.
S végül rátérnék arra a srácra is a lapodban... nem tetszik. Úgy értem, a félvérek iránti gyűlölete egyáltalán nincs rendben. Apánk mondjuk ezerszer rosszabb volt...
Sajnálom, hogy így alakult a történetetek. De remélem, hogy egy nap megjön az esze és visszatér Hozzád! Tényleg. Daphne Dalton 3510126437
Meg azt is, hogy egyszer újra találkozunk.  Daphne Dalton 1936936019 Várom azt a napot... de olyan távolinak tűnik!


Foglalózz és... és játssz! Hisz ezért jöttél, nem igaz?! Daphne Dalton 126308399



The way you love, it changes who I am.



Guardian

Demetria Dalton
Daphne Dalton Tumblr_inline_pwad6iXvdu1tu4a1b_500
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
✧ Kristályváros
Kapcsolatban :
Daphne Dalton Tumblr_inline_pnxh889mGT1w9d0co_400
✧ Complicated with my silah
Play by :
✧ Katherine McNamara
Daphne Dalton Tumblr_inline_pjggfreV3G1tu4a1b_500
Reagok száma :
11

Daphne Dalton Empty
 

Daphne Dalton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Túlélô-
^
ˇ