Az Orvosi akadémián ismertük meg egymást. Igaz, te akkoriban már ötödik éve koptattad az akadémia padjait, én pedig még csak abban az évben kezdtem. De egész hamar egy hullámhosszra kerültünk. Mert hát két rossz gyerek hamar összebarátkozik a büntetésük ideje alatt. Azóta pedig mondatni elválaszthatatlanok voltunk. Még az sem szabott gátat a barátságunknak, hogy az apám nem különösebben kedvel. Sőt, szerinte te vagy az oka a rebellis viselkedésemnek, mintha nem tudná, hogy amúgy mindig is ilyen voltam. Az évek alatt pedig még meg is szerettelek. Persze ezt te nem tudod, vagyis... Én soha nem mondtam el neked, hogy többet érzek irántad a barátságnál, hisz szinte minden egyes nap csak azt hajtogatod, hogy milyen jó "barát" vagyok
De ha tényleg olyan jó barátok vagyunk, akkor miért is titkolózol előttem? Mi z a hely, ahova esténként eljárkálsz, és amiről nekem egy szót sem szólsz? Tudom, hogy valami nagyon rosszbn sántikálsz, de eküszöm, hogy kiderítem miben, abban biztos lehetsz. De azért remélem nem buktattam le magam előtted azon az éjszakán, mikor követtelek téged oda, ahova nekem tilos betenni a lábam...