Sok családot láttál, hogy miképp bántak a félvér gyermekekkel: megvetették őket vagy éppen féltek tőlük, de egy mindenkinél ugyanaz volt: nem tartottták a család teljesértékű tagjának. Nálatok azonban nem ez volt a helyzet. A húgod félvér volt ugyan, ám nemcsak neked, de szüleiteknek is a szemük fénye volt. Mindannyian szerettétek őt, ám békés éveitek nem tartottak sokáig, hiszen megjelentek a mutánsok, és kezdetét vette a menekülés. A szüleitek nem élték túl, te és a húgod azonban épségben eljutottatok Kristályvárosba, és ott éltétek egyszerű, ám békés életeteket. Ami egészen a Jornet-féle lázadásig tartott. Te épp a munkahelyeden voltál, amikor hallottad hírét, hogy a félvérkörzetben robbantás volt. A húgod is ott volt. Egyből rohantál, hiszen aggódtál a biztonságáért, azonban ő nem élte túl. Már addig sem tetszett, ahogy az emberek a félvérekkel bántak itt, ám húgod képes volt mindig megnyugtatni, és nem hagyni, hogy bármit is cselekedj ez ügyben. Miután azonban meghalt, már nem volt semmi, mi visszatartson. Hangoztatni kezdted a véleményedet mindenhol és mindenkinek, miszerint mennyire nem helyes, ahogy a félvérekkel bánnak az emberek, és hogy a konzulátus tehetne valamit a helyzetük javítása érdekében. Egy-két ember volt, akik ténylegesen meghallgatták mondanivalód, ám a legtöbbeknél süket fülekre találtál, mint ahogy a kormány sem törődött szavaiddal. Nem tudtad, mit tehettél volna még, annyiban azonban biztos voltál, hogy képtelen vagy többé elviselni ezt az életmódot. Nem tudtad, mi fog várni rád, ha elhagyod Kristályváros biztonságot nyújtó falait, ám megtetted. Önként, büszkén feltartott fejjel léptél ki kapuján, s egyszer sem néztél vissza.
Rátaláltál egy tulsai túlélő csoportra, akik befogadtak magukhoz, és elvittek a főtáborukba. Ma is ott élsz, és sokkal jobban érzed magad itt, még ha nagyobb veszély is leselkedik rátok, mint Kristályvárosban.

Afeltétlen szeretet nem kiváltság, hanem adottság.

Nem voltál több talán 8 évesnél, mikor ráleltél a veled egy idős Alex-re. Beleakadt a Wyndhami csapádba. Azt hitted bolond a srác. Hiszen ki szaladna bele direkt egy csapdába. Aztán ahogy jobban megnézted a véres kis alakot, rájöttél, hogy nem a feje üres, hanem a gyomra... Segítettél a fiún. Nathan Cotter, az apád, előszeretettel látta el a fiú sebeit, majd adott neki élelmet. Habár a félvér fiúcska túl sok ápolást nem igényelt. Ételt azonban annál inkább. Úgy falt akár egy malac. Eleinte senki sem barátkozott vele, de te kiálltál érte. Mindig kiálltál érte. Bár tudtad, erősebb, mint te magad, mégis úgy érezted, a védelmedre szorul. Talán így is volt.

Teltek az évek, s elérted a 20. életévedet. Az apádat megölte legjobb barátod bátya. Bár nem tett jót a kapcsolatotoknak, de hamar megbékéltél a gondolattal, s igyekeztél az a barát maradni, aki egykoron voltál. S hogy ez a mosoly őszinte-e, vagy sem, azt már csak te magad tudhatod. Hiszen már 21 vagy. Bár tudjuk, sokszor évek nem elegendőek arra, hogy békét köss démonaiddal.

Négy éves voltál, amikor Aranyváros felépült, így az azelőtti időkről emlékeid nagyon nem is maradtak. Hallottál ugyan történeteket, de igazán átérezni azokat a borzalmakat nem tudtad Aurum biztonságából. Az apád a NASA-nál dolgozott űrhajósként, így a családod az elsők között volt, akik Aurumba költöztek, majd átképesítette magát katonává, hiszen a lebegő városban már nem volt szükség űrhajósokra. Vadászpilótának tanult, viszont ennek eredményeként nagyon keveset volt otthon, s lassan meg is kezdődött az elidegenedés a szüleid között. Apád nagyon ritkán volt otthon, olyankor is többnyire csak aludni jött, kora reggel pedig már el is ment. Három éven át próbálták menteni a kapcsolatukat, de bárhogy is igyekeztek, már nem tudtak tenni semmit. Az igazi problémák azonban akkor kezdődtek, amikor anyádnak szeretője lett. Soha nem lett kimondva ugyan, de az apád minden bizonnyal tisztában volt vele, feleségével ellentétben azonban ő nem tudta elfelejteni őt. Nem tudta, mi tévő legyen, így az alkoholhoz nyúlt, amikor ideje volt rá. Ahogy teltek az évek, úgy romlott az ő állapota is, s vált egyre inkább függővé, ami kezdett a munkája rovására is menni. A töréspontot azonban az hozta el, amikor 12 éves korodban az anyád ismét terhes lett - egyértelmű volt azonban, hogy nem az apádtól volt a gyerek. Apád ekkor erőszakos részeggé vált már, és ugyan nem ütötte meg anyád, de a veszekedések igen gyakorivá váltak. Te ekkoriban ismerkedtél meg Ezreal-lal az iskolában, és egyből jóbarátokká váltatok. Beszéltél neki az otthoni problémákról, és hogy mennyire félsz a saját apádtól. Ezreal erre azt javasolta, hogy építsetek egy bunkert a ház udvarában, ahová el tudsz bújni olyankor, amikor a szüleid veszeekdnek. Ez a kis bunker és a legjobb barátod vált a menedékeddé, más különben nem tudod, hogyan bírtad volna ki otthon.
A húgod megszületése után pedig minden csak még rosszabb lett, apád ugyanis fokozatosan elkezdte bántani az anyádat is, viselkedésének pedig lassan híre jutott a vezetőség fülébe is. Munkáját már rég elveszítette, és pusztán kegyelemből tűrtek meg titeket itt, de ettől a ponttól kezdve már nem igazán látták hasznotokat. Te is katonának tanultál, ahogy idősebb lettél, bár inkább a diplomácia volt az, ami jól ment neked. Így történt az, hogy 25 éves korodban kiemelkedő teljesítményednek hála a vezetőség választás elé állított: vagy elhagyod Aurumot egy kisebb csapat vezetésével, hogy Tulsába utazz, vagy az egész családodat kidobják a tündöklő városból. Húgodra gondolva egyáltalán nem volt nehéz meghozni a döntést. Te választottad ki a csapatot, akikkel Tulsába mentél, Ezreal pedig egyértelműen közöttük volt. Tulsába érve nem fogadtak túlságosan barátságosan titeket, de könnyen sikerült lekenyerezned őket az élelemmel, fegyverekkel és az új szálláshelyek építésének felajánlásával. Winonát azonban sokkal nehezebb volt meggyőznöd. Végül aztán sok beszélgetés és tárgyalás árán megkaptad a vezetői pozíciót, persze egy szót sem ejtve az érkezésetek valódi okáról.
Pár hónapja már megérkeztetek, ám te még mindig nem láttál igazán hozzá a főfeladatodhoz. Sok időt töltesz Winonával, és a nő kezdi elcsavarni a fejedet, habár ezt soha nem vallanád be. Nem tetszik, hogy be kell csapnod őt, de tudod, hogy mi minden múlik küldetésed sikerességén. Vajon mindebbe belefér még egy románc is?

//A szerelmi kapcsolat Winonával a kiigénylő usereken múlik.//

A családod pár évvel Aurum megépülése után érkezett meg. Egy felderítő csapat talált rátok a környéken a vadonban. Ők mentettek meg titeket a mutánsoktól, s vittek fel magukhoz.  Szerencsétekre mindkét szülőd katona volt, s mivel az a város számára is hasznos foglalkozásnak számított, maradhattok. Nagyon fiatal voltál ekkor még, így nem is jöttél rá, csak évekkel később, hogy mi is volt a valódi oka annak, hogy rátok találtak, s befogadtak titeket. Egy mutáns ugyanis megharapott téged. Már olyan fázisban voltál, hogy jeleit kellett volna mutatnia a fertőzés terjedésének, azonban semmi nem történt. Senki nem értette, ez hogyan lehetséges. A fellegekben lévő városba érve az orvosok nagyon sok vizsgálatot elvégeztek rajtad, te pedig nem értetted, hogy miért. Hogy milyen eredményekre leltek, azt neked soha nem árulták el. Végül teltek-múltak az évek, megismerkedtél Nicholas Warddal, és nagyon jó barátok lettetek. Együtt jelentkeztetek katonának is, s míg te tökéletesen helytálltál, addig barátod inkább bizonyult a diplomata típusnak. Persze teljesítménye így is tökéletes volt, mint ahogy neked is, de mondhatni, ő volt az ész, a vezető, míg te inkább az erő. Olyan 18 éves lehettél, amikor rájöttél arra, hogy az orvosoknak miért voltál kiskorodban olyan fontos. Persze, biztos továbbra sem vagy ebben, így még Nicholasnak sem meséltél erről soha. Jobbnak láttad, ha ezt titokban tartod, félve attól, hogy mit tennének veled, ha kiderülne az igazság.
Amikor legjobb barátod megkért, hogy tarts vele Tulsába, egyből igent mondtál. Részben azért, mert róla volt szó, részben pedig azért, mert vágytál a kalandra, valami újra, és valljuk be, el is vágytál a bizotnságos Aurumból. Segítettél Nicknek kiválasztani a csapatotokat, majd így érkeztetek meg a kis börtön területére. Segíted az ottaniakat az új házak építésében, tanítgatod őket arra, hogyan védhetik meg magukat a mutánsokkal szemben. Közben szemmel tartod a barátodat is, s nem kerülte el figyelmedet az sem, hogy milyen érzéseket kezd el táplálni Winona iránt. Ismered Nicket, mindenkinél jobban, ám most félsz, hogy a férfit el fogja vakítani a szerelem, s megfeledkezik küldetésetek valódi céljáról. Ebben az esetben pedig, kész vagy minden módszert bevetni annak érdekében, hogy megjöjjön a jobbik esze - még akár Winonát is megölnéd, ha az útatokba állna. Mert ha választani kellene közte, és a barátod huga között, egyértelmű, hogy kit választanál. Reméled, Nicholas is tisztában van ezzel.

Szüleid a NASA-nál dolgoztak kutatóként, még maga Aurum fejlesztésén is dolgoztak, így amint felépült a város, az elsők között voltatok, akik megkezdhették békés életüket. Gyerekkorod teljesen átlagos volt, nem tapasztaltad meg a vírus kirobbanását követő borzalmakat, a szüleid is szerettek, s még munkájuk mellett is képesek voltak időt szakítani rád, és foglalkozni veled. Te pedig felnéztél rájuk, és olyanná szerettél volna válni mint ők. 15 éves voltál azonban, amikor bekövetkezett az első tragédia az életedben. Egy szerencsétlen baleset folytán a labor, ahol a szüleid is dolgoztak, felrobbant, ők pedig meghaltak. Hirtelen semmi nélkül maradtál, és azt sem tudtad, hogy mi tévő legyél, vagy hova menj. Házatokat nem tarthattad meg, s mivel kiskorú is voltál, egyéb rokon nélkül, kérdéses volt, hogy hova tudnak elhelyezni téged. A szüleid jóban voltak a Middleton katonai családdal, akik végül befogadtak téged, te azonban teljesen magadba zárkóztál. Azt hitted, veled soha semmi rossz nem történhet, mesébe illő életedet azonban összezúzta a kegyetlen valóság, te pedig nem tudtad, hogyan kellett volna mindezt elfogadnod, s feldolgoznod. Az újdonsult nevelőszüleidnek is volt egy nagyjából veled egykorú fia, Clay, aki próbálkozott barátkozni veled, de te elutasító voltál. Ő azonban nem adta fel, s végül megnyíltál neki. Olyannyira jóban lettetek, hogy lassan szerelem is kialakult köztetek. Mindketten jelentkeztetek katonának, te azonban katonai orvos akartál lenni, míg szerelmed inkább a terepre akart kijárni.
18 évesen összeházasodtatok, és saját házba költöztetek. Mindketten sikeresen elvégeztétek az akadémiát, és munkába is álltatok. Elfoglaltak voltatok ugyan, de szerelmetek kárára ez soha nem ment. 25 éves voltál, amikor egy újabb tragédia következett be. Clay terepen volt lent a földön, amikor életét veszítette. Két év telt el azóta, ám te még mindig nem voltál képes feldolgozni az eseményeket. Szíved megkeményedett ismét, és biztos voltál abban, hogy ezúttal senki nem lesz képes felolvasztani azt. A munkába temetkeztél, hisz legalább az idő alatt nem gondoltál Clayre annyit. Ekkor történt az, hogy hallottál a Tulsai küldetésről. Önként jelentkeztél a csapathoz, s egyből be is választottak, hiszen orvosra mindig szükség van, te pedig katonai orvos voltál, az egyik legjobb. A valódi okát azonban senki nem tudja, hogy miért jelentkeztél. Bosszúra szomjazol. Amikor meghalt Clay, csupán annyit mondtak neked, hogy szolgálat során esett el, de hogy pontosan hogyan, mi által, arról nem szóltak semmit, hiába kérdezted őket folyton. Ez gyanút ébresztetted benned, és elhatároztad, hogy kerül, amibe kerül, kideríted az igazságot.

Noah tíz éves kora óta pszichiáternek készült, s bár fiatal fejjel alig értett néhány szót abból, amit olvasott, abban biztos volt, anyja nyomdokaiba akar lépni. Tehetsége hiszen volt hozzá, s képes volt úgy bánni az emberrekkel, ami korát is képes volt meghaladni jócskán. Szüleit, bátyjait a vírus kezdetekor veszítette el, mikor is a szegény fiút elsodorta a menekülő tömeg. Órákkal a kitörést követően mindössze fiatalabbik bátyja holteste fogadta. Hetekig várta családja hazatértét, ám senki sem érkezett. Igazán ügyetlen túlélőként sokszor magára vonta a figyelmet, s többször is a halál torkába nézett. Osztálytársa és egykori szekálója mentette meg, Ethan Bowen, aki végül társává és legjobb barátjává nőtte ki magát.
Míg Noah számított az észnek és a kétlábonjáró lelkiismeretnek, addig Ethan volt az erő és a túlélés mestere. Tökéletes kiegészítésként lassacskán maguk köré gyűjtötték az embereket. Így találtak rá Echora is. Bűzlött a bőrére égett ruhától, azonban mégis makulátlan volt teste minden pontja. A fiatal lánykát úgy nevelték és tanították, mintha gyermekük lett volna. Echo eképp is tekintett rájuk. Azonban a lány valami számukra ismeretlen volt, így Noah próbálta az önuralmát edzeni, Ethan pedig igyekezte harc terén okítani őt. De egy sötét éjszakát követően nyomtalanul eltűnt. A csapat azóta az ő nyomában jár, s alapos gyanúval állapították meg, hogy Aureusban tartják fogva. Hisz a lány már bár szűken, de mesélt arról, hogy honnan jött és mit tettek vele. Noah erről azonban többet tud, hiszen elsősorban neki nyílt meg Echo.  

Társaik: Maven Watters egy farmercsaládból származva biztosította testvérével, Zane Wattersel az élelmet. Bár Zane érdeklődőbb volt a vadászat iránt, így sok időt töltött Ethannel, akire különösképp felnézett. Karen Wallace a csoport forrófejű, hidegvérű halálosztó démona volt, aki mesterien bánik a lőfegyverekkel. Igazi mesterlövész. Azonban sok bosszúságot okozott Noahnak és Ethannak a forrófejűsége miatt. Erre Ethan is hajlamos, így Noah nem szereti őket kettesben küldeni sehova. Korábban volt több társuk is, akik közül sokakat a vírus vitt el, vagy gyilkosság áldozataivá váltak.
Noah igyekszik visszafogni Ethan forrófejűségét, azonban sokszor még ő is egy átlátszó függönynek bizonyul Ethan és a célja között. Noah hős komplexusban szenved, addig Ethant bosszantja Noah atyáskodása.

Opcionális, ajánlott szál: Korábban már egymás karjaiban kötöttek ki, azonban erről nem beszélnek. Úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ethan elutasító Noahval, aki ennek ellenére igyekszik a lehető legtermészetesebben viselkedni. Ethan azonban képtelen leplezni érzéseit, és feldúltságát. Hiszen Noah elutasította őt, Echora hivatkozva. Hisz Echo megmentése mellett nem akar a szerelemmel foglalkozni. Talán utána sem. Holott egyszerűen képtelen bele gondolni, hogy ebben a labilis világban elveszítse Ethant. Ethan számára azonban nehéz volt bevallania önmagának is érzelmeit.

// Ethan és Noah között kialakítható szerelmi szál mindössze opció. Értékelnénk a megtartását, azonban ha a játékos számára ellenszenves tényező, természetesen elhagyható. //

Fiatalként nevelőszülőről nevelőszülőre járt. Kibirhatatlan, makacs és rendetlen kölyök volt. Lopott és vandálkodott az iskolában és azon kívül. Midenkit bántott, akibe csak bele lehetett valahogy rúgni. Noah, egykori osztálytársa, a patinás tanuló, igazi könyvfaló kölyök egy egyértelmű célponttá vált a szemében. Talán csak olyanná akart válni mint ő. Lehet csak élvezte, hogy megsirathatja Noaht. Éveken át fenyegette, és verte ki belőle az ebédpénzét, azonban csak egyszer tett kárt a könyvében. Ethan akkor életében először ment haza lila foltal a szeme alatt. De utoljára is... A nevelői a mostohatestvéreivel együtt eltüntek. Üres volt a lakás, mintha egyszerre vesztette volna el önmagát és mindent maga körül. Mély repülés volt, azonban nem tartott sokáig a felemelkedés. Bár rettegve bújt meg a város roncstelepén, s a fülét szorongatta a sikolyok és a puska dörrenések sorozatai alatt, idővel elcsendesült minden. Kopogó szemekkel, néhány hét alatt több kilót fogyva az első dolgva volt, hogy a poshadt víz után valami üditőt és a kedvenc mogyorós édeségét vegye magához. M&M's. Egyszerűen élt halt érte... Azóta is gyűlöli magát, amikor egy ültő helyében felfalt két csomaggal 5 éve, s az eltelt idő alatt egyet sem talált.
Csokis finomságot majszolva ért vissza a telepre, ahol egy ismerős arc fogadta. Noah ragadt fent egy abroncs torony tetején, egy zakkant fickóval alatta, akinek vagy aminek közelt sem volt ép az arca és messziről bűzlöttek rajta a kelések. Ethan ekkor ölt először mutánst. Pontosan tíz évesen. A fém csővel átszúrva a koponya és a gerinc között, szaladt ki a mutáns száján a rozsdás fém elem. Noah és Ethan ettől a naptól kezdve együtt próbálták túlélni. Noah végül társává és legjobb barátjává nőtte ki magát a szemében.
Míg Noah számított az észnek és a kétlábonjáró lelkiismeretnek, addig Ethan volt az erő és a túlélés mestere. Tökéletes kiegészítésként lassacskán maguk köré gyűjtötték az embereket. Így találtak rá Echora is. Bűzlött a bőrére égett ruhától, azonban mégis makulátlan volt a teste minden pontja. A fiatal lánykát úgy nevelték és tanították, mintha gyermekük lett volna. Echo eképp is tekintett rájuk. Azonban a lány valami számukra ismeretlen volt, így Noah próbálta az önuralmát edzeni, Ethan pedig igyekezte harc terén okítani őt. De egy sötét éjszakát követően nyomtalanúl eltűnt. A csapat azóta az ő nyomában jár, s alapos gyanúval állapították meg, hogy Aureusban tartják fogva. Hisz a lány már, bár szűken, de mesélt arról, hogy honnan jött és mit tettek vele. Noah erről azonban többet tud, hiszen elsősorban neki nyílt meg Echo.  

Tárasik: Maven Watters egy farmercsaládból származva biztosította testvérével, Zane Wattersel az élelmet. Bár Zane érdeklődőbb volt a vadászat iránt, így sok időt töltött Ethannel, akire különösképp felnézett. Karen Wallace a csoport forrófejű, hidegvérű halálosztó démona volt, aki mesterien bánik a lőfegyverekkel. Igazi mesterlövész. Azonban sok bosszúságot okozott Noahnak és Ethannak a forrófejűsége miatt. Erre Ethan is hajlamos, így Noah nem szereti őket kettesben küldeni sehova. Korábban volt több társuk is, akik közül sokakat a vírus vitt el, vagy gyilkosság áldozataivá váltak.
Noah igyekszik visszafogni Ethan forrófejűségét, azonban sokszor még ő is egy átlátszó függönynek bizonyul Ethan és a célja között. Noah hős komplexusban szenved, addig Ethant bosszantja Noah atyáskodása.

Opcionális, ajánlott szál: Korábban már egymás karjaiban kötöttek ki, azonban erről nem beszélnek. Úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ethan elutasító Noahval, aki ennek ellenére igyekszik a lehető legtermészetesebben viselkedni. Ethan azonban képtelen leplezni érzéseit, és feldúltságát. Hiszen Noah elutasította őt, Echora hivatkozva. Hisz Echo megmentése mellett nem akar a szerelemmel foglalkozni. Talán utána sem. Holott egyszerűen képtelen belegondolni, hogy ebben a labilis világban elveszítse Ethant. Erről azonban Ethan mit sem tud. Ethan számára sokkal nehezebb, szinte lehetetlen mások érzéseiben olvasni. Így nehéz volt számára bevallania érzelmeit is. Talán ezért is haragszik az elutasítás miatt. Úgy érezheti, bolondot csinált magából.

// Ethan és Noah között kialakítható szerelmi szál mindössze opció. Értékelnénk a megtartását, azonban ha a játékos számára ellenszenves tényező, természetesen elhagyható. //

A  McDonell család egy igazi túlélő család volt egészen addig, amíg az ikrek, Maven és Zane nagyobb bajt nem kavartak. Fájdalmasnak tűnik, mégis csak két tizen éves rossz döntéseinek eredményeként halt meg az eddig gondtalanul túlélő család. 14 évesek voltak. Maven rühellte a gilisztákat, Zane pedig imádta, ha Maven visítva szalad minden elől, ami nyálkás. Egy vödör csigával és gilisztával nyakön öntve a gyanútlan lánykát, Mave megcsúszva a disznóól mellett, esett rá a fakerítés kapujára. A megviselt kapu zsanérjai már így is az utolsókat rúgták, de ezúttal Mave tett is róla, hogy feladják a harcot. Az újszülött kis malacka ijedtében kirohant az ólból. Tudták, nagy bajban vannak, hiszen a kocájuk 6 kis malackát ellett, mégis egy élte csak túl a kritikus heteket. Ha elveszítik a kis malackájukat, bizony éhesek lesznek sokáig. Hát lepkehálót ragadva, kergették az erdőben a hangosan visító malackát. Végül már nem helyre akarták hozni a bihájukat, annál inkább felejthetetlen szórakozásként élték meg a kergetőzést. A gyanútlan gyermeki játékot egy csapat útonálló figyelte. Kezdetben megcsodálták az ártatlanságot, ami úgy festett mintha minden rendben volna. Mintha az apokalipszis egy pillanatra meg nem történté vált volna... Egynek azonban ennél logikusabb gondolat ütött fel a fejében. Két fiatal gyermek szülők nélkül. Aligha megviseltek... Tehát biztonság és élelem. Nekik csak erre volt szükségük. Persze nem utasították vissza az asszony által nyújtott örömöket sem. A nap már álmosan sóhajtotta utolsó sugarait, mikor haza fele indultak a kis malackával. A fákkal körülvett malomból hangos sikolyok, puska dörrenés és dulakodás zaja verte fel az erdő fáradt nyugalmát. Hát kézből mindent elhajítva rohantak az egykor otthonukat nyújtó malom felé. Zane elkapta Mavent, aki küzdött, hogy eljuthasson a malomig. A földre teperve nyomta a rideg falevelek közé. Abban a pillanatban esett ki a malom legmagasabb pontjáról apjuk, anyjukat pedig hajánál fogva rángatták ki a disznóólba, miközben ocsmány hangokat kiadva mocskolták be az asszony becsületét. A fiatal ikerpár egymást ölelve bújtak össsze. Már csak az anyjuk fejét keresztül hasító lövedék hangos dörrenésére rezzentek össze.
A történtek után Zane és Maven egymaguk bukdácsoltak a kegyetlen világban, egészen 16 éves korukig, mikor is Noah Sundwall és Ethan Bowen fel nem karolta őket.
Zane kedvele a vadászatot, azonban nagy becsben tartotta az életet, így bár megtett mindent a túlélésért, a természetet a lehető legnagyobb tiszteletben tartotta. Az emberekkel azonban már annál bizonytalanabb, viszont így is jóval galamblelkűbb, mint hogy ártson is bárkinek ok nélkül. Természetesen őt sem kellett sosem félteni. Mindent megtett a túlélésért és képes volt szarból várat építeni bárhol és bármikor. Tálentumai közé tartozik a fegyverkészítés, lőszergyártás és bárhol pillanatok alatt szétszed egy pisztolyt. Meglepően fogékony a múlt technnikai eszközeire, ahogy szerelésükre is.

A  McDonell család egy igazi túlélő család volt egészen addig, amíg az ikrek, Maven és Zane nagyobb bajt nem kavartak. Fájdalmasnak tűnik, mégis csak két tizen éves rossz döntéseinek eredményeként halt meg az eddig gondtalanul túlélő család. 14 évesek voltak. Maven rühellte a gilisztákat, Zane pedig imádta, ha Maven visítva szalad minden elől, ami nyálkás. Egy vödör csigával és gilisztával nyakön öntve a gyanútlan lánykát, Mave megcsúszva a disznóól mellett, esett rá a fakerítés kapujára. A megviselt kapu zsanérjai már így is az utolsókat rúgták, de ezúttal Mave tett is róla, hogy feladják a harcot. Az újszülött kis malacka ijedtében kirohant az ólból. Tudták, nagy bajban vannak, hiszen a kocájuk 6 kis malackát ellett, mégis egy élte csak túl a kritikus heteket. Ha elveszítik a kis malackájukat, bizony éhesek lesznek sokáig. Hát lepkehálót ragadva, kergették az erdőben a hangosan visító malackát. Végül már nem helyre akarták hozni a bihájukat, annál inkább felejthetetlen szórakozásként élték meg a kergetőzést. A gyanútlan gyermeki játékot egy csapat útonálló figyelte. Kezdetben megcsodálták az ártatlanságot, ami úgy festett, mintha minden rendben volna. Mintha az apokalipszis egy pillanatra meg nem történté vált volna... Egynek azonban ennél logikusabb gondolat ütött fel a fejében. Két fiatal gyermek szülők nélkül. Aligha megviseltek... Tehát biztonság és élelem. Nekik csak erre volt szükségük. Persze nem utasították vissza az asszony által nyújtott örömöket sem. A nap már álmosan sóhajtotta utolsó sugarait, mikor haza fele indultak a kis malackával. A fákkal körülvett malomból hangos sikolyok, puska dörrenés és dulakodás zaja verte fel az erdő fáradt nyugalmát. Hát kézből mindent elhajítva rohantak az egykor otthonukat nyújtó malom felé. Zane elkapta Mavent, aki küzdött, hogy eljuthasson a malomig. A földre teperve nyomta a rideg falevelek közé. Abban a pillanatban esett ki a malom legmagasabb pontjáról apjuk, anyjukat pedig hajánál fogva rángatták ki a disznóólba, miközben ocsmány hangokat kiadva mocskolták be az asszony becsületét. A fiatal ikerpár egymást ölelve bújtak össze. Már csak az anyjuk fejét keresztül hasító lövedék hangos dörrenésére rezzentek össze.
A történtek után Zane és Mave egymaguk bukdácsoltak a kegyetlen világban, egészen 16 éves korukig, mikor is Noah Sundwall és Ethan Bowen fel nem karolta őket.
Mavent nagy traumaként érte a családjával történtek, így Zanehez hasonlóan, azonban nála sokkal bizonytalanabb az emberekkel szemben. Elutasító az új emberekkel, de ha a szívébe zár valakit, azért bármit képes megtenni. De egyszer vész el bizalma bárkiben, attól a ponttól kezdve nehéz visszaszerezni. Soha finomabban nem főzött senki nála, ahogy igencsak ért az állatokhoz is. Továbbá a természetgyógyászatban is jeleskedik, így ő a csapat kis sarlatána.

Együtt cseperedtél Ethan Boweyvel és Noah Sunwallal. Sokáig egy iskolába jártatok és a barátaidnak is hívtad őket. Aztán a szüleid új munkát kaptak és elköltöztetek. Idővel minden rosszra fordult. Az apád csalta anyukádat, anyád meg minden este részegen pöfékelt a hálószobában, lassan hamutartóként minősülő ágyában. Az apád elhagyott, ahogy anyád az utcára hajított 8 évesen. Legjobb tudomásod szerint, másnap elaludt a gógyszerektől és a piától, majd a kezében égő cigarettával magára gyújtotta a lakást. Egy cseppig sem sajnáltad.
Gyermekként hatalmas veszélyt jelentett rád a rideg, sötét sikátor. Egy neves étterem kukája volt számodra a terülj terülj asztalkám. Gyűlölted az életedet, és ahogy egyre többet rúgtak bele az elveszett kislányba a hatalmas nagyváros magasra nyúló tornyai között... A bizalmad egy életre elveszett az emberekben. Először a vírus hivatalos kitörését megelőzően gyilkoltál. Egy perverz hajléktalan nyúlt el feletted, ahogy ruháiból bontakozó mellkasába szúrtad a kenőkést. Erő kellett hozzá, hogy egy ilyen tompa tárgyal gyilkolj. De végülis a gravitáció elvégezte a munkát helyetted. A bokájába rúgva csúszott ki alóla a talaj, miközben a vajazókésbe feküdt. Ordítva verted szét kalapáccsal a fejét. A hangzavar sokak figyelmét felkeltette. Két hétig bujkáltál a rendőrség elől, mire elkaptak egy zavaros éjszaka. Mindenki rohant, mindenki menekült. A levegőben valamiféle őrület volt, ami uralma alá hajtotta a várost. Épp a rendőrautóba próbáltak betuszkolni, amikor a mögötted álló rendőrt el nem sodorta egy őrülten szágulodó autó. A vére a hátadnak csapódott, mintha csak a zebra elején állva verné rád az esővizet egy kerék. A levegő beléd szorult. Magad elé meredve még csak mozdulni sem mertél. Néhány másodperc kellett hozzá, hogy komótosan oldalra fordítva fejedet, szemügyre vedd az eseményeket és egyáltalán felfogd, mi történt. Aznap éjszaka menekültél ember és mutáns elől egyaránt. 4 évet töltöttél el az áltlad  ismert városban, miközben öltél és loptál az életbenmaradásért. A négy év alatt ismerted meg azt a férfit, aki valaha is kiérdemelte a szerelmedet. Owen Thomson... A fiatal fiú téged védelmezett, amikor a szemed láttára tépte szét egy Shidina. Elmenekültél, tudtad, semmi esélyed sincs a hatalmas Shidina ellen. Ekkorra végleg elvesztetted az életben való reményedet. Meg akartad ölni magadat. Mikor a kötél feszült, és a láb alatt már csak a halál gomolygott, megjelent Ethan és Noah, akik megmentettek. Késöbb megismerted Maven-t és Zane-t. Egy csapat tagjává váltál, és bár még mindíg gyűlölöd az embereket, és a saját társaiddal is rideg vagy, nem vagy lelketlen. Számíthatnak rád, ahogy te is rájuk. Szereted őket és küzdenél értük bárhol, bármikor és bárkivel. Makacs vagy és talán Ethan után a te hangod a leghangosabb a csapatban. Leginkább Ethan eszméit vallod, aki vallja: A cél szentesíti az eszközt.

//Owennel találkozhatsz újra, s bár azt hiszed meghalt, idővel ő is a Horda tagjává válik. Rajtad és rajta múlik, hogyan és hol találkoztok. Utoljára 14 évesen találkoztál vele. Azóta eltelt 18 év. Elsőre nem biztos, hogy megismeritek majd egymást.//

Oklahomában születtél, a vírus kezdetét megelőzően. Az apád katona volt, az anyád üzletasszony. Vér szerinti testvéreid száma mindössze 1 volt, akit sajnálatos baleset ért. Ám sejted, hogy a baleset mostoha testvéred műve, Killian-é. Bár azt sem tudod biztosra, hogy Killian a mostoha, s nem édestestvéred. Azt akarod hinni, hogy így van, hiszen Killian ikertestvérébe, Chery-be vagy szerelmes. Szerelmed vad és ragaszkodó. Szinte már fanatikusan rajongó. Chery mindig is rajongott érted. Imádott. Ám mit sem sejtesz arról, hogy az ő szeretete is a szerelmet rejti, mit irántad táplál. Mindenki azt hiszi, hogy ti vagytok az elválaszthatatlan testvérpár. Mindössze apád, Kaneth Jornet és az anyád, Katie Luthor tudja az igazságot, hogy véretek nem egy. Te már pedig nem is vagy igazi Jornet. Mindössze Luthor.... Egy félrelépés eredményezett. De te abban a tudatban éled életedet, hogy Jornet vér csörgedezik ereidben.

Apád mellett álltál a harc során. Persze semmit sem önszántadból tettél. Őrült elme vagy, de nem gyűlölsz te semmit eléggé, ahhoz, hogy ölj. A gyűlölet helyett a szereteted az, mi irányít. A szíved ugyanis Chery védelmében ragadott kardot, s állt az apa mellé. Te voltál Kaneth jobb keze. Miután Chery életének elvételével fenyegetőzött... Szüksége volt a képességeidre. Meg is szerezte könnyedén.  Minden apró szavára ugrottál. Azonban eljött a nap, mikor magát a Kancellár legkisebb lányát akarta megölni. Caroline O'Connor. A lányka sose tudta, hogy veszélyben volt, ahogy azt sem, hogy ki mentette meg. Te voltál. Hiszen a barátod volt. Egykoron azok voltatok. Míg a helyedet el nem foglalta öcséd, Killian. Te magad végeztél tehát apáddal. A nép pedig mit sem sejt. Hiszen nem csinálhatsz hőst abból a kézből, amihez ártatlanok vére tapad. Ha tudattad volna tettedet, akkor arra is fény derült volna, ami elítélté tesz téged mások szemében. Az álca a fegyvered.

Mikor kiderült, hogy meg kell lépned... Mikor fülest kaptál, hogy bizonyítékot találtak ellened... Ahogy érezted, hogy a bírósági tárgyalás kezd a hátrányodra válni, távoztál. De mielőtt még kitetted volna a lábadat Kristályvárosból, magaddal akartad vinni Cheryt. A vörös lányka tiltakozott, hiszen sosem harcolt. Veled ellentétben, aki felkészítette magát az eshetőségekre, s Guardian képesítést szerzett. Habár a vizsgán nem vettél részt.... Hát nem tehettél mást, mint leütötted, majd altattad el, mellyel paralízist idéztél elő. Mikor el akartad vinni Cheryt magaddal, megérkezett Julian. A fiú azonnal testvére segítségére sietett, mikor is halottnak vélte a paralízis miatt, mely alig észrevehetővé tette az életjeleit. Chery-t halottnak nyilvánították, majd egy nappal később nyoma veszett a boncteremből. Senki se tudja hol lehet. Te sem. Miatta is távoztál a városból. A nyomok ki vezettek.

Oklahomában születtél, a vírus kezdetét megelőzően. Az apád katona volt, az anyád üzletasszony.... De hisz ezekre te már nem emlékszel.
Az egyetlen amit tudsz, az az, hogy egy furcsa helyen ébredtél fel. Halottak voltak körülötted. Vér és belsőségek. Rémült voltál. Nem akartál te is meghalni. Tán egy hétig bujkáltál a városban, ami után elmenekültél a falakon túlra. Egy terepre induló Jeep csomagtartójában bújtál meg, ahonnan KRC kardokat és felszerelést loptál. Nem tudtad milyen világ vár rád, de a fegyvereket mindenképp hasznosnak találtad. Azóta túlélsz a természetben. Egy fa teteji bunkerben élsz a pók erdő szélén.
Te magad építetted. Továbbá sok hasznos dolgot tanultál a néhány év elteltével. Nálad profibb túlélő aligha létezik.

A mostoha bátyád leütött mikor ki akart akaratod ellenére menekíteni a városból. Elvesztetted minden emlékedet, melyek azóta sem tértek vissza. Mindössze álmaidban látsz számodra idegen embereket és helyzeteket, melyek valójában a múltbéli emlékeid.

Életed pont olyan volt, mint mindenki másé - szürke, megszokott, unalmas. Nem éltél át tragédiákat soha, nem értek veszteségek, nem kellett a kór fertőzte világban túlélned, hiszen a kezdetektől fogva Aurum biztonságában éltetek. Szüleid jóban voltak a Goodwin kutatókkal régóta,  s te is találkoztál párszor már a lányukkal, Sybillel. Már akkor megfogott benne valami, habár ő valószínűleg észre sem vett téged, úgy csüngött szülei minden szaván. Ez mindig megmosolyogtatott téged. 16 éves voltál, amikor szüleiddel úgy döntöttetek, hogy magatokhoz veszitek a lányt, hiszen pont akkoriban volt egy labori baleset, Goodwillék pedig az épületben tartózkodtak. Sybilt nagyon megviselte a történtek, és azt hitted, soha többé nem fog mosolyogni, hogy soha többé nem fog visszatérni a fény a szemeibe. Képtelen voltál annyiban hagyni a dolgokat, s végül kitartásodnak meg is lett az eredménye. Sybil újra kinyílt, ti pedig jó barátokká lettetek, s fokozatosan kölcsönössé vált a szerelmed is iránta.
Fiatalon összeházasodtatok, s elköltöztetek szüleidtől, miközben a katonai akadémiára jártatok mindketten, majd azt elvégezve munkába álltatok. Sybil katonai orvos lett, így ő többnyire Aurumban volt, míg te inkább a terepre vágytál, s így gyakran elhagytad Aurumot egy-egy küldetés teljesítése érdekében. Két évvel ezelőtt is így mentél a földre, ezúttal azonban valami félresiklott. Mutánsok ütöttek rajta a táborotokon, ezek azonban nem mindennapi mutánsok voltak: emberek irányították őket, pomtosabban Titánok, ahogy később ezt megtudtad. Te voltál a csapat vezetője, így téged akartak. Nem akartad, ám alárendeltjeid rávettek, hogy elmenekülj. Harcolni akartál, ám olyan információk birtokában voltál, ami semmiképp nem kerülhetett ki a kezeid közül.  A szemeid láttára gyilkolták le ismerőseidet, barátaidat, de valahogyan sikerült elmenekülnöd onnan. Napokon át üldöztek, nem is pihentél, minden erőddel azon voltál, hogy valahogyan Aurumba visszajuss, de persze egyenesen nem mehettél oda. Okosan kellett játszanod, csak hogy az üldözőid is okosak voltak. Végül egy hét macska-egér játék után elfogtak, s azóta Abee-ban raboskodsz. Minden módszert bevettettek, hogy szóra bírjanak, de te Sybil biztonságára gondolva minden fájdalmat elviseltél. Eddig egy szót sem szóltál, a kérdés azonban az, vajon meddig bírod még elviselni a megpróbáltatásokat?