Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Csüt. Feb. 01, 2024 8:48 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Mary Alsey Hanser

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Mary Alsey Hanser   Mary Alsey Hanser EmptySzomb. Márc. 10, 2018 11:42 am

Mary Alsey Hanser
I'm sleeping all these demons away but the ghost of you it keeps me awake
Amanda Seyfried
Civil
Civil
Becenév
Mary, Als
Születési hely, idô
Georgia, 2010.01.11.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
KRC fejlesztő és gyógymód kutató
Család
Egykor volt, ma már nincs.
Amióta csak az eszemet tudom, ketten voltunk Apával, de ahányszor Anya után érdeklődtem, ő mindig csak végeláthatatlan meséket szőtt róla, így tulajdonképpen sohasem tudtam meg, Anya miért nincs velünk. Még ma sem tudom, s habár szeretném megtudni az igazságot, most sokkal fontosabb dolgaim vannak. Most az emberiség prioritást igényel, Anya pedig várhat, akárhol is legyen, akármi is történt vele a múltban.
Apa sincs már velem egész régóta, de az ő jelenléte máig piszkosul hiányzik. Rengeteget töprengek azon, mit szólna ahhoz az emberhez, akivé váltam az évek alatt.
Hatalmas egy koponya volt, s Kristályvárost mindennél jobban imádta és csodálta. Engem pedig mindig tanított, sohasem zárt ki az életéből, pláne akkor nem mikor dolgozott. Szerette, ha ott voltam mellette és én is fontosnak érezhettem magam. Ő volt a nagy és okos tudós, én pedig a kis laboránsa.
Ha meginog a magamba vetett hitem és bizalmam, akkor mindig Ő rá gondolok. Tudom, hogy büszke lenne rám és az elért sikereimre, de azért jó volna, ha itt lehetne velem és meg tudnám beszélni vele a kételyeimet.
Cody volt az én hősöm. Nyolc évesen a túlzott kíváncsiságomnak köszönhetően majdnem meghaltam, Ő viszont megmentett, pedig alig volt idősebb nálam, mégis addig küzdött a Featherek ellen, amíg csak tudott. Apám, hálája jeléül magához fogadta, így egy ideig velünk maradt. Kisgyerekek voltunk, mikor ismertük egymást, de biztosan állíthatom, hogy szerelmes voltam belé, már azzal a tipikus gyerekszerelemmel. Amilyen könnyen az életünk részévé vált, olyan könnyen el is szakítottak engem tőle, miután pedig árva lettem, már egy kis esély se volt arra, hogy valaha is viszont láthassam. Pedig még ma is számtalanszor eszembe jut, talán többször is, mint kellene, s a gondolataimat mindig túlságosan ellentétes érzelmek övezik olyankor.

Tulajdonságok
Erősségek: értek az emberekhez és könnyedén megtalálom velük a közös hangot. Gyorsan tanulok, jó érzékem van a tudományokhoz, nem hiába jeleskedem a laboratóriumban sem.
Egyébként szépen rajzolok, bár ennek a hobbimnak évek óta nem hódoltam már.

Gyengeségek: a legnagyobb gyengeségem az, hogy képtelen vagyok elszakadni a múlttól és elengedi a régi életemet. És ráadásul még eléggé kíváncsi, csökönyös és makacs is vagyok, amelyek egytől-egyig csak hátráltatnak, gyengítenek engem. De hát, ez van. A nők amúgy is szeszélyesek, nem? Ennyi gyengeség akkor még nekem is belefér.

Elsődleges fegyvered: nem harcolok, magát az erőszakot is elítélem, így fegyvereim sincsenek. Egyetlen védekező eszközömnek a KRC elixírt mondanám, de mint másnak, úgy nekem sem engedélyezett, hogy magamnál tartsak belőle, még a legkevesebb, ártatlan mennyiséget sem.
The world of the Enigma diesease
Megannyi gomba mixet összeállítottunk ma a csapattal, hogy még véletlenül se maradjanak e nélkül a szer nélkül a Guardian-ok. Én a magam részéről nem utálom a Silah-kat, de úgy hiszem az emberiségnek igen is joga van a biztonságos élethez. A Guardian-ok pedig ezt hivatottak fenntartani, így az ő munkájukért kiváltképp hálásak lehetünk mindannyian. Mondjuk jól tudom, hogy ők se nagyon örülnek annak, hogy ennyire ellenőrizve vannak a részünkről. De meg kell érteniük, hogy figyelemmel kell kísérnünk nem csak az elixírek fogyását, de a gomba mix-ét is. Látnunk kell a számokat, tudnunk kell, mekkora a Silah fenyegetettség, már ha egyáltalán van. Nem hiszem, hogy rettegnünk kellene tőlük, ám mégis büszkén adom a nevem az elixír megalkotásához, de csak akkor, ha a kellő mennyiségben alkalmazzák és nem akkor, mikor kivégzés gyanánt fecskendezik a Silah-k szervezetébe. Azt akarom, hogy legalább e között a két faj között béke honoljon és ezért hajlandó vagyok bármit meg is tenni. Emiatt közvetlen kapcsolatban állok a pszichológusokkal is, s most éppen az egyik miatt mászom át az épület másik felébe, hogy amint ő befejezte az aktuális páciensével való beszélgetést, fogadhasson engem és eldiskuráljunk egy kicsit az e havi helyzetről.
Lassú léptekkel közelítem meg a vizsgáló szobát, s habár a kíváncsiságom az egekbe szökken, erőt veszek magamon és a folyosón lévő egyik székre leülök, hogy kivárjam a soromat. A megfigyelő szobából azonban pont akkor lép ki Aiden, az egyik Silah-kra specializálódott kutatótársam. Int nekem, beinvitál a szobába, de amint átlépem a küszöböt, kellemetlen érzés kerít hatalmába. Többször jártam már itt vagy éppen ehhez hasonló szobákban, most azonban a zsigereimben érzem, hogy ez a helyzet egyik korábbihoz sem fogható.
Alig tartózkodom pár másodperce a helyiségben, amikor a vizsgálószobában lévő Silah felém mereszti a szemeit. Én pedig válaszul ledermedek. Hallom Aiden nyugtató hangját, miszerint az "alany" nem lát át az üvegen és csupán a véletlen őrjítő játéka, hogy pontosan a szemeimbe néz. A tekintete ismerős, ahogyan a vonásai is, de nem tudnám beazonosítani, hogy honnan. Izmai megfeszülnek, látszik rajta, hogy nehezen fogja vissza magát. Gyűlölet árad a szemeiből, olyan gyűlölet, amellyel képes lenne felugrani abból a székből és széttörni a kettőnk között húzódó üvegfalat csak azért, hogy megöljön.
- Látni akarom az aktáját! - suttogom, szemeimet le nem véve a férfiról, akibe éppen a Guardian-je most szúrja a tűt és adja be neki azt az elixírt, amit én fejlesztettem ki, pontosan ezekre a helyzetekre.
- Titkosított az aktája. - utálom, mikor kötekedik velem, holott nem kellene végigfutni mindig ezeket a köröket. Mérgesen nézek rá Aiden-re és legszívesebben letörölném azt az önelégül vigyort a képéről.
- Még szerencse, hogy van hozzá jogosultságom. Kérem az aktáját! - parancsolóbban szólok, de amint az akta a kezeimbe kerül és elolvasom a Silah nevét, azzal a lendülettel a földre is zuhannak a papírlapok. Cody Carver.
Remegő kezekkel tépem fel az ajtót és rohanok el a vizsgáló szobától olyan messzire, amennyire csak abban a pillanatban képes vagyok. Bevetődöm a lépcsőházba, futok felfelé és kilököm magam előtt az utolsó nagy fémajtót is, hogy a tetőre érve némi friss levegőt lélegezhessek be. Egész testemben remegek az idegességtől, a könnyeim végighullanak az arcomon és egyenesen a földre potyognak. Újra lepereg minden a szemeim előtt. Az, amikor Cody megmentett, ahogy Apa befogadta, ahogy együtt jöttünk el Krisályvárosba. Minden pillanat újra és újra lejátszódik a fejemben, én pedig egyre rosszabbul leszek.
Ő tőle kaptam az első csókom... Ő volt a legjobb barátom, akit egyik napról a másikra elszakítottak tőlem. Hónapokig, évekig sírtam utána, mert igazságtalanságnak tartottam, hogy ezt tették velünk. Ő volt az én Hősöm és nem érdemelte meg, hogy rosszul bánjanak vele, amikor neki köszönhetem azt, hogy még ma is élek.
Aztán eszembe jut Apa is, aki ugyanígy védelmezte Cody-t, mint én. Aki tudta, hogy Cody egy Silah, mégse vetette meg őt érte.
Amint Apám halála is eszembe ötlik, már szinte levegőt is alig kapott. Apa miattam halt meg, bárki, bármi mást állítson ez akkor is így van. Ezért nem szabad feladnom. Ezért nem szabad soha abbahagynom a gyógymód utáni kutatásomat. Ha már mindkettejüket elveszítettem, akkor igen is tartozom annyival nekik, hogy megtaláljam azt az átkozott gyógymódot, ami egyszer s mindenkorra felszabadít minket. Az emberiséget. S talán engem is.
Our story was written by blood
Vendég

Vendég

avatar

Mary Alsey Hanser Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mary Alsey Hanser   Mary Alsey Hanser EmptySzomb. Márc. 10, 2018 9:14 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Mary... Gondolom sokaktól hallhattad már. Sokak hangja visszhangozhat most füledben: "Az élet nehéz..." Akkor azt hiszem nem mondtam újat. Mindenki más jövőt képzel el magának. Gyermeteg álmodozunk a hatalmas fodros ruhákról. A gyerekekről. A férfiról akit szeretünk... Aztán minden egyszerűen összeomlik akár egy kártyavár. És ott maradsz a fájó emlékek halmán, hogy ahányszor a hátad mögé pillantasz, megszakadjon a szíved érte. Minden egyen pillanatban emlékeztessen a bűnödre. Az egyetlen bűnödre: A szívedre. A világ pedig helyetted hoz döntéseket, ha te nem léped meg időben a szükségest... Tehát hozz döntést. Használd a szívedet, vagy az eszed. De ne feledd: a kettő nem fér meg egymás mellett.

"And all I gave you is gone
Tumbled like it was stone
Thought we built a dynasty that heaven couldn't shake
Thought we built a dynasty like nothing ever made
Thought we built a dynasty forever couldn't break up"  
~ MIIA - Dynasty

Mary Alsey Hanser 1936936019 Így üdvözöllek szerény kis világunkban. A játékig nincs más dolgod, mint foglalj, majd igyál meg velem egy hatalmas pohár bort.  Mary Alsey Hanser 237156938  Kellemes játékot csajszi!  Mary Alsey Hanser 2608626419

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás
Vendég

Vendég

avatar

Mary Alsey Hanser Empty
 

Mary Alsey Hanser

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Archivált előtörténetek-
^
ˇ