Az első elbeszélgetés:

Még egyszer utoljára végig simítok hófehér, tökéletesen élére vasalt ruhámon mielőtt beléptetnek a szobába.
- Moira Wallas!- jelent be a fiatal férfi, majd becsukva maga után az ajtót kettesben maradok leendő feljebbvalómmal.
- Foglaljon helyet.- int a kényelmesnek tűnő bőr ülőalkalmatosság felé, mi vele szemben helyezkedik el, majd a nagydarab mahagóni asztal mögött végig túr praktikusan rövidre nyírt tincsei között.
- Wallas? Azt hittem Abernathy kis lelence maradt utoljára. - nyitotta ki az előtte heverő aktát. - Nocsak, hát maga az, ezek szerint nem vette a nevére? Mégis miféle név ez a Wallas?
- Úgy érezte ez jobban illene hozzám.
- Hm, és ezt maga soha nem nehezményezte?
- Nem, asszonyom. - feleltem érzelmektől mentes hangon.
Elnevette magát és félrehajította a jelentkezési lapomat tartalmazó aktát.
- Itt van Ő is?
- Mr. Abernathy nagyon elfoglalt. Mint azt bizonyára Ön is tudja.- szúrtam közbe élesen.
- De azt képzeli az én időmet kedvére pazarolhatja ilyen basz*akodással? - förmedt rám, és én őszintén nem értettem, hogy miért.
- Ne haragudjon, de én nem...- kerestem a szavakat.
- Persze, hogy nem.- csöpögött gúnytól a hangja. - Azt hiszed én rá érek veled itt játszadozni angyalkám. Mit akartok Tőlem?
- Én a Guardian programba szeretnék továbblépni. Az eredményeim kiválóak, nézze csak meg a...
-  Azt akarod beadni nekem, hogy az a vén fajankó azt akarja, hogy bevegyünk a programba? A saját lányát?
Némán bólintottam.
- Ide nem nyomja be senki sem a saját kölykét, legalábbis nem önként. Felhívom.- pattant fel, és máris kérte a kapcsolást.
- Kérem ne..-nyögtem némán, nem örültem neki, hogy Mr. Abernathy tudomására jut, hogy máris elrontottam valamit.
A telefonbeszélgetés rövid ideig tartott, a nő szarvát tört bika módjára vonult vissza a végén.
- Nem akarom elhinni, de nem az én dolgom, szíve rajta. - mormogta még maga elé, majd elkezdett kitölteni valamilyen nyomtatványokat.
- Ez ugye az ő vágya volt, nem a Tiéd?- kérdezte végül.
- Mr. Abernathy mindig a legjobbat akarja nekem.
- Na, persze, akkor gondolom a képzés elvégzése után bekövetkező halálozási rátáról is beszéltetek már? Nem? Na most már mindegy. Add a kezed.- ragadta meg a csuklómat és ujjaimat sötét tintába mártotta, majd erősen a nyomtatvány végén lévő üres mezőre nyomta.  
- Ezzel meglennénk, majd valaki megmutatja merre lesz a szobája. Menjen.
- Köszönöm.- álltam fel, és kifogástalan tartásomból akkor sem engedtem, mikor becsuktam magam mögött az ajtót, és hallottam, hogy a nő azt mormogja. "Beteg vén barom."