Fiatal voltam, amikor, úgymond rám találtál. A helyi egészségügyi iskolába jártam, eltökélten tanulmányoztam a félvérek felépítését, testét, mentalitását... minden, mi hozzájuk köthet. Elszánt voltam, és még annál is több.
Lehetőséget láttál bennem, vagy ez ennél többről szólna? Néha magam sem tudom, de a szárnyad alá vettél. Igen hamar kihúztad belőlem, hogy az öcsémet keresem és ezért bármit megtennék úgymond... Több sem kellett neked, hogy kihasználd a helyzetet. Mindig is előrelátó voltál, igazi sakkjátékos, aki nem csak a következő lépéseket látja, hanem a végjátékot is. Aki képes bármit feláldozni, ha azzal neki nyeresége lehet.
Sokat tanultam tőled, még akkor is ha sejtem, önzetlenséged nem teljesen valódi. Tudom, hogy akarsz tőlem valamit, de nem jöttem még rá. Titkolod előlem. Sokszor ellöklek magamtól, de végül mindig sikerül visszaédesgetned magam hozzád. Meglehet az elegáns külsőd teszi, az intelligenciád, a finom ízlésed az élet minden területe iránt... Nem tudom...
A mai napig sokat tanulok tőled, hisz egy jó diák holtáig tanul nem igaz?
S az utóbbi időben nagyobb szükségem van rád, mint eddig bármikor, hiszen végre kezdek célba érni? Viszont ez hasznodra válik?

//Röviden csak ennyi lenne... Nagyon nem szabnék meg semmit sem, a pb is csak lehetőség, ötlet. Gondoltam ide még jól jöhetne akár Anthony Hopkins arca is. A lényeg, hogy egy idősebb férfi legyen az, elegáns külsővel. Az hogy mivel foglalkozol, honnan van a valódi pénzed, hogy milyen célok motiválnak is rád bíznám - már ha lenne bármilyen hátsó szándékod... szerintem vicces lenne ha lenne ;)
Várlak, nagyon szóval gyere minél hamarabb *-*//

Te voltál a nagy Ő, a másodszámú mindenem. Te voltál az egyetlen, ki igazán ismert engem, ki minden apró rezdülésemből tudta, hogy mire is gondolok valójában. De kezdjük az elején.
Több mint 17 éve találkoztunk először. Egyazon iskolába jártál, te már akkor is tudtad, hogy orvos akarsz lenni, én csak azt tudtam, hogy minél többet meg akarok tudni a félvérekről, s hol tudhatnám ezt meg jobban? Egy nővérképzőben. Hamar megtudtad, hogy egyedl boldogulok, miután anyámat idegösszeroppanás törte össze. Apáddal magadhoz vettetek, lényegében együtt nőttünk fel. Apád egy igazi küzdősport mester volt, ő tanított meg minket harcolni, noha téged ez nem érdekelt, engem annál inkább.
Egy évvel később megtudtad a nem is annyira nagy titkomat, az öcsémet keresem, aki egy félvér. Az egész életemet erre tettem fel... Nem ítéltél el, sőt mi több... Te voltál az egyetlen, aki minden keresztül támogatott ebben. Tudtad, hogy sose leszek nővér, hogy sose leszek ott mindig melletted, hogy ezért akár a városunk alvilágához is csatlakoznék... Mégis elfogadtad... Szerettük egymást, igazi románc volt közöttünk annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt...
22 éves voltál, amikor megkérdted a kezemet, én pedig akár egy megveszett tini lány, visítva mondtam neked igent. Az esküvőnk napja volt életem legboldogabb napja.
Azonban bármilyen felhőtlen is volt a viszonyunk, ott lebegett a fejünk fölött egy terhes felhő... Bármit megtennék az öcsém megtalálásért. A mentorom soha nem volt szimpatikus neked, ahogy a főnökom sem. Nem féltékeny voltál, tudtad, hogy sose csalnálak meg. Egyszerűen csak nem tetszett, ami felé sodródom.
És az sem, hogy örök második voltál. Emiatt sokat veszekedtünk, sőt mi több...
Emiatt hagytál el négy évvel ezelőtt. Szerettelek és te szerettél, nem ez nem igaz, szívem legmélyén én még mindig szeretlek. De a kapcsolatunk mérgezte a másikat...
S azt hittem, hogy ezzel vége. Négy év elég, hogy begyógyuljon elhagyásod sebe, hogy eltemessek magamba mindent, hogy megtanuljak Ne érezni, és azt hiszem sikerült...
Pár hónapja mégis bekerültem a sürgősségire, szerencsémre nem te voltál az orvosom, de megakad a kezedben a kartonom, rá egy héttel... két hónapra eltűntem a világ szeme elől...
S ekkor újra találkoztunk...

//Mondanám, hogy nagyon sokat nem szabnék meg, de nem is szeretnék, ez csak egy keret, ezen belül úgy alakítod a karaktert, ahogy szeretnéd. Hogy a válásunk után mit csináltál is rád hagynám...
Érdemes azonban elolvasnod az ET-met, ott elég sokat meséltem rólad - ezeken kívül is.
A névhez ragaszkodnék, ha már ezt adtam meg az ET-mbe is, de hoyg milyen pb-vel hoznád, azt rád bízom... hogy őszinte legyek, nem nagyont aláltam én senkit, aki úgy illene Kate-hez, ezért a te kreativitásodban bízom :D
Várlak ám nagyon *-*//