Tárgy: Re: Elôudvar és az utca Szer. Dec. 18, 2019 11:31 pm
uuu Chinese
Victor & Ellie
Már jó előre megbeszéltünk Ellievel azt a bizonyos főzicskézést. Általában Max főz, én pedig néha megragadom a fakanalat, hogy leégessem a tűzhelyt és hogy Maxinak legyen mit takarítania. Csak mert szeretem ha nem unatkozik. Meg ha néha megunom az egészséges főztjeit és valamivel mérgezni akarom magamat. Példáúl egy jó kis pepperónis pizzával sok-sok sajttal. Szóval kicsit takarítottam, ami kimerült annyiban, hogy leborítottam Max kézműves vázáját, amit Corától kapott még 15 évesen. Miszlikbe tőrt, szóval.... A vázáról mától nem beszélünk. Ha kérdezi, akkor fura alakok ólálkodtak erre és a vázáját akarták. Megpróbáltam megvédeni, de elbántak velem. Még az ujjamat is megvágtam. Már olyan hangosan korgott a gyomorom, hogy szinte visszhangzott a lakás. Falról falra pattant a morgó hang, ami enyhén szólva tudtomra adta a nem túl meglepő tényt. KÍNAI KAJÁT AKAROK! Pirított tésztát és bambuszrügyesgombásszószósgenyót. Szinte mint egy gyerek masíroztam a bejárati ajtó előtt. Úgy vártam a csengést, mintha csak a mikulás lenne. Aztán mint pici pelenkás angyalkák reppentek volna elém, kellemesen cirógatta dobhártyámat a szent ária: A csengő. Neki rontva az ajtónak rántottam fel, majd széles vigyorral arcomon pillantottam meg a szőke mosolygós energia bombát. Gyönyörű Ellie főzni jött! - Ellie! - örömtelien tőrt ki torkomból a neve. - Gyere be!- invitáltam, majd amint betette a küszöbön a lábát, elvettem kezeiből a szatyrait, majd a konyha felé indúltam, ügyelve arra, hogy mögöttem legyen a kis szépség. - Éhen halok! Mit főzől? -buzgóskodtam, majd tettem le a pultra a szatyrokat, majd valami édeség után kutattam. Bár azt mesélte O'Connor pápi, hogy oda lettem volna a gumicukorért... de az régen volt. A sok szar előtt ami most van. Mondjuk úgy rémlik szerettem kicsinek. - Nasi? Van nasi? -pillantottam rá, majd vártam a választ. Ha volt, hát úgy vettem rá magam, mintha az életem múlna rajta. Közben persze eligazítottam. - Érezd magad otthon Ellie. - esetlegesen nyammogva valamit álltam be a hűtő elé, majd húztam ki egy finom bort. Vörös száraz, de a jobbik minőségből. - Esetleg megkínálhatlak valamivel? - Pillantottam rá az ajtó mögül kihajolva. - Bor? Sör? Vagy valami gyümölcslé? Esetleg valami ütősebb pia? - vontam fel szemöldökömet. Nincs olyan hogy ne rúgunk be mint a szemét. Nem csak főzni hívtam. Elkél mindkettőnknek a szórakozás! Mindenesetre magamnak előhúztam egy üveg bort, majd a pult elé lépve készítettem ki a boros poharakat, hogy teli töltve jóízüen kortyolgathassam.
Tárgy: Re: Elôudvar és az utca Kedd Dec. 17, 2019 9:12 pm
Victor & Ellie
Christ megkértem, hogy jöjjön el velem bevásárolni, legalább is kísérjen el, aztán pedig hozzon el Victorékhoz. Legutóbb ígértem neki kínai vacsorát és félvér legyek a talpamon, ha nem tartom be az ígéretemet! Az egyetlen ok, amiért belement a drága guardianom, hogy utálja a kínait, még a szagától is rosszul van. Nem volt nehéz megkérnem, hogy egy-két hozzávalót különleges boltokba ő szerezzen be, cserébe nem otthon főzöm meg. Na meg holnap ő kapja meg a kedvenc streakjét. Ez az egy dolog, amiért nem lehet oka panaszra rám. Elég jól tartom el, sőt mi több. Nem hagyom, hogy elfogyjon, de azt sem engedem, hogy elhízzon. Erre már a napi edzéseink tesznek. Vele ellentétben nekem hiperszupergyors az anyagcserém. Ehetek amennyit csak akarok, meg sem látszik rajtam. Vele nem így lenne. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a kocsiból kipakolok az O'Connor villa bejárata elé. Legalább négyszer kell fordulnom és mind a négyszer két megtömött barna zacskóval térek vissza. Szép sorjába helyezem le őket, mielőtt bekopognék a házba. Remélem, hogy itthon vannak. A nap még magasan jár, ám bukfencet kezdett vetni a nyugati égbolton. Ám a kínai ételt nem könnyű elkészíteni és sok idő kell hozzá. El sem hiszem, hogy ennyi követ képes voltam megmozgatni azért, hogy egy napra essen a szabadnapunk. Nem lett volna nehéz dolgom, ha Chris nem szívat meg, akarva, csak azért, hogy kikunyerálja tőlem a lángosom recepjét! Hihetetlen! De nem tudok haragudni érte, hiszen az a tocsogó, zsíros étel, valami mennyei és… Na jó, nem folytatom, mert menten éhes leszek. Vagyis… Már éhes is vagyok. - Jaj, hol vagy… - kezdek el keresni előbb az egyik zacskóba, felforgatva azt, majd a másikba, majd a harmadikba és így tovább. - Tudom, hogy betettelek füge, legyél meg - magyarázom a zacskónak, amíg az ajtó nyitására várok. S amikor megvan! Leguggolok a zacskó elé és nyammogva, halkan hümmögve - inkább nyögdécselve - eszem a mézédes gyümölcsöt még a szemeim is lehunyom az élvezetek közepette. Nem ettem már egy órája.
Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
Kezdőlap 
