Forró csókokkal borítottam. Minden érintés, ahogy közel bújva simúlt meztelen mellkasomnak, egyszerűen megörjített. Fel akartam falni minden egyes porcikáját, egészen addig, míg semmi sem marad belőle. Semmi, amit más érinthez. Amit más csókolhat. Semmi amit másnak adhatna... Feltüzeltek szavai, úgy éreztem a lendületet, hogy derekamra kapva emeljem fel, hogy a puha ágyba gyűrjem vele össze a lepedőt. Teljesen birtokba akartam venni. Örökre és visszavonhatatlanúl... Mégis félbe szakított, és egy pillanatra megtörve vádló pillantást vetettem rá. Hunyorogtam figyeltem, ahogy kilibbenve ölemből, bele túr valami rejtett helyre, ahol sosem gondoltam volna, hogy előhúz bármit is. De megtette, és már szinte izzott a tenyerében a fehér kis pirula, hogy lecsúszva torkomon, bitrokba vegye képzeletemet. Normál tudatmódosító volt. Nem valami szar gyógyszer, vagy valami gyenge kápszi. Nem drogoztam, de épp eléggé ismertem őket ahoz, hogy meg tudjam állapítani. Nem tudtam a nevüket, de láttam már... Épp eleget. Mélyen a szemeibe néztem, ahogy ő az enyémbe. Láthatatlan szikra borított lángba ismét, ahogy engem úgy őt is. Bele túrva hajamba, hagytam, hogy enyhén hátra hajoljon fejem nyakamon. De egy pillanatra sem vettem le tekintetéről az enyémet. Harsány sóhajt szaladt ki ajkaim közül, ahogy alsó részével simúlt neki merevedező férfiasságomnak. Vadított. Fűtött. Szét akartam tépni, mégis önuralmat tanusítva figyeltem, ahogy nyelvére helyezve a fehér pirulát, csillant meg a lámpa fényében. De elértem addig a pontíg, ahol képtelen voltam hagyni, hogy irányítson. Ismét fenekébe markolva húztam közelebb alfelét, hogy ruhán keresztül neki dörzsöljem csiklóját férfiasságomnak. Arcomon önelégült vigyor jelent meg, ahogy s ha kéjtül fűtött sóhajjal illette érintésemet. - Legyen... -egyeztem bele félig lehajtott szemhélyam alól vizslatva arcát, majd bújtam ki hajamat túró keze alól, hogy közel hajolva hozzá ajkaiba suttogjak. - Nem merj ismét félbeszakítani. -morrantam rá, majd vadcsók kíséretében jutattam számba a fehérlő pirulát. Lenyelve, éreztem, ahogy szárazon végig csúszik torkomon. Ám a legkevésbé sem törődtem a máskor, amúgy kissé kellemetlen érzéssel... Sokkal jobban lekötött, hogy szétpattintva melltartójának hátulját, kihámozzam a védelméből. Fenekénél fogva felemeltem, és az ágyra tepertem. Ahogy háta bele simúlt az ágyneműbe, nyakára csúszva csókoltam vadúl, néhol enyhén bele csípve haladtam keblei felé. Körvanalán végig csókolva fogtam ajkaim közé bimbóját, hogy hol enyhén pöcköljem, ajkaimmal izgassam. Alattomosan átsunnyogva fehérnemüjén vettem közbe kezelésbe odalent is. Ujjaimmal csiklóját dörzsölve, néha szöktettem lejjebb- beljebb ujjaimat. Egészen addig, míg elég nedvesség nem érte ujjamat, megelégeltem a zavaró tényezőt. Ajkaimmal lejebb haladva, ujjaimmal beljebb hatolva támaszkodtam mellette. Ahogy pedig elértem szeméremdobjáig, ráharapva fehérnemüjére, simítottam végig comjának külső felét, miközben óvatosan emeltem feljebb lábait, hogy foggal lehúzva fehernemüjét szabadítsam meg az utolsó ruhadarabjáról. Istenverte anyaszülten feküdt elöttem. Tekintetemmel végig szántva testének minden porcikáján, gyönyörködtem benne egy pillanatra. Hihetetlennek festett, hogy itt vagyunk és azt tesszük amit, de mégsem gondoltam akkor bele, hogy máskor mennyire irreálisnak tűnt, hogy megtörténjen. Csak élveztem az együtt töltött időt. Lehúzva magamról lógadozó törölközőmet, simúltam puha bőréhez ismét, hogy forró csókot lopva ajkairól ujjaimmal folytassam, amit eddig is. Lassan kezdtem érezni valamit. Talán a cucc hatása volt, de úgy feszült bennem a vér, mint talán eddig soha sem. Olyan erő és energia vett uralma alá, amivel képtelen voltam szembe menni. A bőrömön egyszerre éreztem a bársonyos érintést, és valami fura bizsergést. A késztetést, hogy bele adjak mindent amim van. Mintha semmi sem tudna vissza tartani. Mintha nem lenne az az erő, amivel szembe ne mernék szállni. Az érzés egyszerre izgatta a fantáziámat és talán valahol megrémített. Ez utóbbit akkor egyáltalán nem éreztem.
Egyértelmű volt a célom: rávenni Killt, hogy ő is vegyen be ezekből a pirulákból, hogy ő is szokjon rá a hatásukra. Szerettem volna, ha ő is tudta volna, hogy mennyire felemelő ez az érzés. Bármit megadtam volna, hogy a férfival megosszam mindezt, és tudtam, mennyire tökéletes párost alkottunk volna úgy. Persze, egyébként sem panaszkodtam volna a teljesítménye miatt, ám már csak elképzelve, hogy mi mindenre lettünk volna képesek úgy, beleremegtem a gyönyörbe. Macska-egér játékot játszottunk éppen, s a férfi talán azt hitte, hogy nyerhet ellenem, ám én ismertem a gyengepontjait, és nem féltem azokat kihasználni, hogy a lelkéhez férkőzhessek. Amikor kiejtette azon az igen csinos kis ajkán azt a pár szót, miszerint beárul az apámnak, már tudtam, hogy ezt a csatát megnyertem. Magabiztos léptekkel, cinkos mosollyal az arcomon léptem oda hozzá, s foglaltam helyet az ölében. Átkulcsoltam a nyakát, miközben egyenesen az íriszeit bámultam. Olyan közül voltunk egymáshoz, éreztem a leheletét az arcomon, bőrének illatát, és elképzeltem, hogy milyen lehetne mindezt még közelebbről megtapasztalni. Végül aztán füléhez hajoltam, és elcsicseregtem neki ördögi tervemet arra az esetre, ha ő be akarna köpni, majd ismét arcvonásait kezdtem el fürkészni, miközben ujjaimmal újra és újra végigszántottam nedves fürtjein. Nem válaszolt semmit, mint ahogy arra számítottam is, csak megbabonázva nézett engem, ahogy én is őt. Kéjes nyögés hagyta el torkomat, amikor belemarkolt a fenekembe, én pedig öntudatlanul beljebb csúsztam ölében, hozzá dörgölve magamat. Apró csókot lopott ajkaimról, én pedig tudtam, hogy ha ő nem lépett volna, akkor én támadtam volna le őt. Lehámozta rólam a pólómat, aminek kifejezetten örültem, mert érezni akartam csupasz bőrömön testének forróságát. Vad csókjaink között épp csak pár lélegzetvételre volt idő, de egyáltalán nem bántam. Minden érintése nyomán lángra robbant a bőröm, amit a jelenlegi felfokozott érzelmeim csak még inkább felerősítettek. Átkaroltam Kill nyakát, hogy még közelebb bújhassak hozzá, majd amikor ajkaimról a nyakamra tért át, jóleső nyögések hagyták el ajkaimat. - Akarlak, Killian – sóhajtottam fel kéjesen, miközben ismét megmozdítottam csípőmet az ölében. A szenvedély teljesen eluralkodott rajtam, és az állatias vágyaim átvették az irányítást elmém fölött, ám még így is eszembe jutott, hogy ez lehet talán az utolsó, s legtökéletesebb alkalom arra, hogy Killt rácsábítsam a pirulára. Így hát nagy nehezen megfogtam a vállát, és gyengéden eltoltam magamtól, még ha borzalmasan nehezemre is esett. – Várj egy kicsit – suttogtam, majd felállva az öléből megkerestem egy pirulás rejtekhelyet, kivettem a dobozból egy szemet, a tenyerembe rejtettem azt, és így sétáltam vissza a fiúhoz. Szenvedélytől fűtötten néztem őt, miközben visszaültem az ölébe, az előbbi pozícióba. – Tudom, hogy te nem szeretnéd, de kérlek, csak most az egyszer, az én kedvemért – pillantottam rá könyörögve, s ennél a pontnál szándékosan megmozgattam a csípőmet rajta ismét, hogy továbbingereljem őt. A gyógyszert a nyelvemre helyeztem, és beletúrva Killian hajába odahajoltam hozzá, hogy csókommal adjam be neki a pirulát, melytől eddig olyannyira viszolygott. Mindeközben csípőmet végigmozgattam, és reméltem, hogy nem fogja elutasítani a kettő az egyben ajánlatomat.
Ültem ott és hallgattam, ahogy józan eszemet ostromolva, lelkiismeretemig hatolva szorongat meg, mint egy védtelen kis cinegét. Épp, hogy ki nem tőrte a nyakát annak a cinegének. Hunyorgó pillantást vetettem rá, ahogy jogosan rám hárította a felelősséget. De senki sem tartott kést a torkához, hogy folytassa. Hát kétségbeesett lépésként szaladt ki ajkaim közül egy kósza gondolat, amit már akkor megbántam amikor halovány szikrája fellobbant a fejemben. Egy pillanatra még én is elhittem, hogy valóban felháborodik és ez lesz az a pont, ahol dúrván összekapunk. De nem így történt. Csak elvigyorodott, mint aki kicseszett jól szórakozik és felállt az ágyról, hogy léges könnyedtséggel elém lobogjon és ölembe mászva átkarolja nyakamat. Gyönyörű szemeivel csak bámúltam az enyémbe, miközben zavartan pislogtam és próbáltam hova tenni. Éreztem a kényszert, hogy a derekára csúsztassam kezeimet, hogy az ágyra teperve végre elmerűljek csókjaiban, finom bőrének érintésében. Egy pillanat erejéig talán még derekához is értem, de hamar tudatosulnia kellett bennem a ténynek... Ez nem ő. Nem tehetek olyasmit vele, amit józanul megbánna. Talán még szűz? Mi jogosítana fel arra, hogy elvegyem azt, amit ő nem ad nekem önszántából. Nem vagyok tolvaj. Erősen megkapaszkodva az éjjeliszekrény peremében, szinte ropogott a fa ujjbegyeim alatt. Dühödten néztem a szemeibe szemöldököm elól, és próbáltam úrrá lenni kéjvágyamon és azon a csalódottságon, ami akkor ért, mikor a saját fegyveremet fordította ellenem. Joga volt hozzá, de többet néztem ki Caroline O'Connorból. Eljön mindenki életében az a fordulópont, ahol megismeri önmagát. Ahol rájön, hogy egész idáig csak egy maszk volt, s ami mögötte volt... Abban reménykedik bár tévedne, de a valódi énjét mindennél jobban gyűlöli. Gyűlöli, mert szembe megy mindennel, amit egészen odáig kialakított. De tudod mit, bármikor felrúgná és meg is teszi... Csak egy apró inger, csak egy lágy simogatás. Egy ajzó pillantás. Csak egy rés kell, hogy kijusson a szörnyeteg a fényre. - Megőrítessz... //16+Erotikus jelenet//Nem voltam ura önmagamnak, ahogy erősen megrakadva fenekét túrtam bele ujjaimat megemelve. Felé hajolva loptam tolvaj csókot ajkairól miközben szántottam fel ujjaimmal hátán, kezdetben lágyan, könnyeden, miközben vad csókokkal halmoztam el. Ujjaim elérve céljukat markoltak bele a puha textilbe, hogy szálait feltépve szaggassa le a selymes börről. Messze hajítva a szükségtelen ruhadarabot, simítottam végig meleg hátát, s szerelemre éhes kéjvággyal levegőt is alig hagytam magunknak. Nyakára tévedve szántottam végig ajakaimmal hamvas bőrét, hogy óvatos harapással hagyjak magam után maradandó nyomot, miközben úgy markoltam a fenekét, mint aki attól tart, bármikor kicsúszhat a kezei közül. De nem. Innen már nincs visszaút. Neki meg pláne.
Kuncogni kezdtem, amikor azt mondta, hogy nem ő van beállva, hanem én, ami, nos, nem állt messze az igazságtól, ugyanakkor ő is megtanulhatta volna, hogyan kell lazítani egy picit. Ezzel a viselkedéssel egészen biztosan nem lesz soha barátnője! Végül az ágyra vetettem magamat, élveztem, ahogy a matrac kicsit rugózik alattam, majd hangosan nevetni kezdtem, amikor hirtelen torkán akadt a következő ellenkezése, rájőve, hogy éppen neki ajánlottam egy adagot a piruláimból. Csak feküdtem az ágyon, és nevetgéltem azon, ahogy elképzeltem a reakcióját. Annyira aranyos volt az ártatlansága, pedig sejtettem, hogy annyira nem ártatlan, mint aminek most mutatta magát. Miután kiröhögcséltem magamat, felültem, hogy ismét a társam arcára tudjak nézni. Szomorúan lebigyesztettem az ajkaimat, amikor azt mondta, biztosan semmi pénzért nem fogja bevenni ezeket. - Pedig úgy lenne fair, ha te is megtudnád, hogy milyen érzés, amikor ez a gyógyszer a szervezetedben van. Elvégre, te erőltetted rám is. Nélküled meg sem fordult volna a fejemben bevenni – pillantottam durcásan Killre, mint aki tényleg meg van most sértődve. Tisztában voltam azzal, hogy éppen érzelmileg akartam zsarolni őt, miközben tekintetem is enyhe vádaskodást sugallt, azt üzenve, hogy ez a te hibád. Végül is, ez volt az igazság! Ugyanakkor így utólag már egyáltalán nem bántam, hogy akkor Killian az akaratom ellenére nyomta le torkomon ezt a pirulát. Ez az érzés mindent megért! Csendben figyeltem, ahogy leült az éjjeliszekrény szélére. Úgy tűnt, mint aki nagyon gondolkozik azon, hogy mihez kezdjen velem, amikor azonban kibökte, hogy mi jár a fejében, még a szám is tátva maradt a csodálkozásban. - Te… be mernél köpni az apámnak?! – pillantottam rá, ám tudtam, hogy Kill nem viccelt. Láttam rajta, hogy bármit hajlandó lett volna megtenni azért, hogy leszoktasson a pirulákról. Kár, hogy ennyire azért nem volt egyszerű! Komoly arckifejezését látva végül nem bírtam ki, nevetésben törtem ki, mintha most hallottam volna életem legjobb poénját. Amint kiszórakoztam magam, cinkos mosolyt villantottam a férfire, és felkelve az ágyról, odamentem hozzá, és anélkül, hogy átgondolnám, milyen reakciót váltok ki belőle, beleültem az ölébe, és átkaroltam a nyakát. Pár másodpercig így tanulmányoztam az arcát, majd végül a füléhez hajoltam. - Vajon apuci mit szólna ahhoz, ha odamennék hozzá, panaszkodva arról, hogy új guardian társat akarok, mert a mostani perverz, és folytan a fehérneműim között turkál, miközben kielégíti magát? – suttogtam a fülébe, majd elhajolva tőle szomorúan lebigyesztettem az ajkaimat. – Szerinted kinek hinne apa, neked, vagy az édes kislányának? – kérdeztem tőle immáron cinkosan mosolyogva rá, miközben elkezdtem nedves fürtjeit simogatni.
A simogató kezek, amika mellkasomról szántottak a nyakamig, majd az arcomig. Esküszöm, ha nem lettem volna olyan ideges a faszsága miatt, már rég sátorozni keztem volna. Talán egy volt az istenes szerencsém. Egy szál törölközővel a derekadon nem épp a leg etikusabb a társad szobájában állni, és a kezedben forgatni a szexi fekete csipkés tangáját. Egy pillanatra még az is megfordúlt a fejemben, hogy megnézném benne, de magasabb volt a vérnyomásom, mint a potenciálom. - Nem az izmaim vannak beállva, hanem te...- néztem rá unott tekintettel, miközben körbe lengett, akár egy kunyeráló macska. Ő inkább azért könyörgött, hogy hagyjam már békén a picsába, de azt ugyan várhatta. Fogaimat egymásnak feszítve rajzolódott ki álcsúcsom, miközben lazán arcon paskolt, majd hahótázva vetette el magát ismét a puha ágyon, melyen rugozóva lassan maradt mozdulatlan. Csak feszülten néztem rá, hunyorgó tekintettel és összeráncolt szemöldökkel. És végül ott lukadtunk ki, hogy ismét áradozik a cuccról. - Felfoghatnád már, hogy ...- majd amint felfogtam, hogy épp engem kínált a cuccossával, pillanatra a szó is belém fagyott. Meglepetten néztem rá, majd felvontam szemöldökömet és egy szenvedő nevetés szaladt ki a számon. - Mi van? - túrtam bele hajamba majd hátráltam el tőle, mielőtt kitalálja, hogy leránt vele ey szintre és belém nem beszéli a hülyeségeit. Mintha erre képes lett volna... - Hol élsz Cora? Ha azt hiszed, hogy be fogom szedni ezt a szemetet, kicseszett nagy tévedésben vagy! - vágtam hozzá, miközben kezembe kaptam a szart, amit szed és mutattam rá. Végül a szavak végeztével hajítottam a kukába, és ültem le az éjjeliszekrényének szélére. Csak néztem rá összefont karokkal és hunyorogva figyeltem minden mozdulatát. Nem tudtam mihez kezdjek, majd csak fáradtan ráztam meg fejemet és sóhajtottam fel. Nem voltam hajlandó tovább nézni amit művel magával. - Nem fogom tovább tépni a számat. Vagy leállsz...- elakadt a szó. Nem tudtam kimondani. Még a gondolatával is rossz volt játszani, hogy mással legyek párban. Nem akarok máshoz hozzászokni. Nem kell más. Képtelen lennék elviselni, ha mással látnám. - Vagy apád álít le. - fenyegettem az elárulásával, hátha meghatja, ha apucitól kikap. Sok esélyét nem láttam, de meg kellett próbálnom.
Miután bevettem az esti adagomat a pirulákból, kényelmesen hátrafeküdtem az ágyamban, mint aki jól végezte a dolgát, s ugyan, nem különösebben figyeltem, hogy Kill mit csinált a ház többi részében, még így is meghallottam vizes talpának a cuppogását, ahogy egyenesen a szobám felé tartott. Kétségbe kellett volna esnem, amiért apuci rajta kapott? Lehetséges, de hát, amióta adagoltam magam, a megfontoltság nem igen tartozott többé az erényeim közé. Így hát széles mosollyal az arcomon vártam a fiú felbukkanását, és köszöntöttem őt kedélyes hangon. De persze, neki nem tetszett egyáltalán az, ami fogadta, és egyből felkapta vizet. A mosolyom ezt látva csak még szélesebb lett, mint aki büszke is arra, hogy rajta kapták rosszalkodás közben. Miközben ő odatrappolt az ágyamhoz, és ellenőrizte az ott lévő doboz tartalmát, én kacéran végigmértem őt tetőtől talpig, hiszen egy szál törülközőben rontott be hozzám, és, valljuk be, hogy a látvány igen imponáló volt. Nem tudom, hogy a gyógyszer hatása nélkül hogyan reagáltam volna, most azonban valahogy más volt. Máshogy tekintettem Killianra, valószínűleg a felfokozott érzelmeim miatt. Nem tudtam kiverni azt a képet a fejemből, ahogy leteperem őt, és magunkévá tesszük az éjszakát. Ártatlanul megvontam a vállamat a rövid szentbeszédére, nem különösebben hatottak meg a szavai, őt pedig láthatóan egyáltalán nem is érdekelte a válaszom, mert szinte rögtön elkezdte feltúrni a szobámat, keresve a dugi piruláimat. Szó szerint felforgatott mindent, és tény, a nagyobbik részét meg is találta, de ez nem jelentette azt, hogy nem volt még máshol is. Csilingelő nevetésem erős kontrasztban állt Kill lelkiállapotával, de egyszerűen nem bírtam ki, olyan szórakoztató volt a viselkedése, meg ahogy kezében állt a fekete csipkés tangámmal. Azt hiszem, régen szórakoztam ilyen jól. Végül, amikor úgy tűnt, hogy befejezte a tombolást, felkeltem az ágyról, és odasétáltam elé. - Innen is, onnan is – adtam kitérő választ a kérdésére játékosan, miközben odasétáltam elé, kivettem a kezéből az eszközt, amit adagolásra használtam, és eldobtam valahova a hátam mögé. Normál esetben valószínűleg elborzasztott volna ez a kupi, de most ezt is szórakoztatónak találtam. – Ugyan, Killian, lazulj el már egy kicsit – simítottam kezeimet csupasz mellkasára, majd onnan fel a vállaira, amit elkezdtem kicsit megnyomkodni. – Nézd, hogy be vannak állva az izmaid, ugye tudod, hogy ez nem lesz kellemes holnap? – kérdeztem tőle aggódó hangon, lebiggyesztett ajkakkal. – A túl sok aggodalmaskodás nem tesz jót, csak felesleges ráncokat szül a helyes kis arcodon – magyaráztam tovább, ezúttal azonban egyik kezemmel már az arcát simogattam a válla masszírozása helyett. Végül gyengéden megpaskoltam az arcát, és nevetve pördültem egyet, majd ültem vissza az ágyamra. – Honnan tudod, hogy rossz az, amit csinálok, ha soha nem próbáltad? Egyszerűen – pillantottam fel a plafonra, keresve a szavakat – olyan szabadnak érzem magam, mint még soha. Nincsenek többé gátlások, és erősebb is vagyok, Kill, erősebb, mint valaha – áradoztam neki boldogan, még a karjaimat is széttártam a hatás kedvéért, majd, amikor eszembe jutott valami, hirtelen számhoz kaptam a kezemet. Először meglepetten néztem, majd rögtön utána cinkosan mosolyogtam a fiúra. – Neked sem ártana belőle egy kicsi, olyan karót nyelt vagy.
Amióta beadtam neki azt a tablettát, azóta minden egy csapásra baszódott el. Cora teljesen irányíthatatlanná vált, nekem pedig pont az volt a feladatom, hogy figyeljem is megállítsam, ha bármi olyasmire készülne ami másra vagy önmagára jelent veszélyt. Elbuktam mint Guardian. Elegem volt már a szentbeszédekből és a kioktatásból. Utáltam, hogy nem tudom jó belátásra bírni és végül teljesen magamra maradtam a szarban, amibe én kevertem bele. Mindíg elmondta, hogy érti, hogy nem kéne, de aztán szöges ellentéte volt, amit a gyakorlatba fektetett. Csak egy forró zuhanyra vágytam. Egy csepp nyugalomra. De ez se tartott soká, hiszen a meleg víz elfogyott, így kénytelen voltam kimászni a zuhany alól. Törölközőmet derekamra tekerve terítettem fejemre egy másikat, majd kullogtam kis vizes talpal. Egyenesen Cora szobája felé tartottam. Megállva ajtaja előtt vettem rá magamat, hogy óvatosan benyissak és leellenőrizzem, ahogy azt minden éjjel megteszem, mióta elkezdődött ez az egész. A résnyire nyitott ajtóból pillantottam meg a lányt, ahogy épp bekapja a tőlem lenyúlt tablettákat, majd veti magát hátra a párnáján, mellette a fehér műanyag dobozkával. A kúrva életbe már... Egy pillanatra ment fel a pumpa, majd nyitottam ki az ajtót haragos pillantást vetve rá, miközben vállamra fektettem fejemről a hófehér puha törölközőmet. - Cora bazd meg... - sziszegtem orrom alatt, majd mellé trappolva kaptam fel az ágyáról a műanyag dobozt. Bele pillantva vettem észre, hogy rohadtúl már csak pár darab van benne, és ez talán még az lehetett amit néhány napja lenyúlt tőlem. A hatása nem tart sokáig, így úgy használhatta mint étrendkiegészítőt. Ismét feldúlt pillantással fürkésztem az övét, majd egymásnak préselt ajkakkal kúrtam izomból a falhoz a műanyagot. - A picsába, hogy nem tudsz lelállni! Fogd már fel, hogy kikúrsz magaddal! - ordítottam le a lányt, majd tekintettem a mellettem lévő résnyire nyitott éjjeliszekrény fiókjára. A lányra néztem, majd vissza a szekrényre, Nem kellett többet mondania annak a tekintetnek, ami azonnal elárúlta, hogy van több is abból amiből nem kéne. Hát izomból rántottam ki a helyérőla fiókot, majd szórtam ágyára tartalmát. Még több tudatmódosító, de tudnom kellett, hogy milyen mélyre süljedt még. Hát körbe járva a szobát túrtam fel mindent ami a kezem ügyébe került. Borítottam, amit kellett és hajigáltam ki még a fehérnemüit is. Nem találtam mást, így felé fordúlva, kezemben valami csicsás fekete csipkés tangával néztem rá számonkérően. - Rejtegetsz még mi? Bökd ki! - léptem oda ismét az ágy mellé, miközben elhajítottam a tangáját. Az éjjelilámpa búráján landolt. - Gyerünk. Csak merd elhallgatni! Már úgy is benne vagy nyakig! - emeltem fel az ágyról valami olyan cuccot, ami több mint valószínű inkább drogozásra találtak ki, mint gyógyászatra. - Honnan a picsából szerzed ezeket?- féltem, hogy olyan társaságba keveredik a kancellár lányaként, amivel az egész familiát szarba keveri.
Már egy hét is eltelt azóta, hogy Killiannel az utolsó küldetésünkön voltunk a csatornában. Mondhatni, sikerrel jártunk, hiszen az csatornatisztítót sikerült kivinnünk életben, aki aztán vallomást is tett a történtekről, később pedig az orhidát is levadásztuk, így mondhatni, a béke ismét visszatért Kristályváros falai közé. Nos, ez nem volt mégsem teljesen igaz, legalábbis nem, ha rólam volt szó. Kill leerőltetett a torkomon egy gyógyszert, amely a vírus terjedésének megelőzéséért felelős – ezzel akarta az orhida mérgét kitakarítani a szervezetemből. Végül is, igaza volt, hiszen a pirula bevételét követően szinte egyből jobban lettem, valami azonban mégsem lett ugyanolyan, mint előtte. A gyógyszernek ugyanis, tudniillik, van egy olyan kellemetlen mellékhatása, ami függőséget okoz. Én pedig képtelen voltam leállni vele. Az agyam legelnyomottabb része próbált figyelmeztetni arra, hogy álljak le, mert ez már nem én vagyok, de nem hallgattam rá. Eszem ágában sem volt. Mindig gátlástalannak éreztem magamat, a legapróbb dolgok is mosolyra fakasztottak, és erős voltam – erősebb, mint valaha. Persze a hátránya is megvolt a felfokozott érzelmeknek – sokkal érzékenyebb voltam, és agresszívebb is lettem. Ha az utcán azt láttam, hogy valaki félvéreket bántalmazott, egyből odaléptem, és erőszakkal szedtem le az illetőt a fajtársamról. Korábban szóval vetettem véget a balhénak mindig, most azonban jól esett minden jött-mentet megverni, megmutatni nekik, hogy velünk nem szórakozhatnak. Ezen alkalmakkal többször majdnem halálra vertem az illetőket, ha nem jött volna meg az eszem az utolsó pillanatban, de még így sem éreztem cseppnyi megbánást sem. Élveztem az erőszakot, a vér látványát, és ez, egy részemet elborzasztotta, de a pirulák hatása alatt egyáltalán nem érdekelt. Killian persze nem tudta. Ismertem már, és biztosan megpróbált volna leszoktatni róla, vagy valamilyen szentbeszéddel a lelkemre hatni, azt magyarázva, mennyire nem jó az, amit csinálok. Pedig ha tudta volna, hogy milyen érzés! Akkor biztosan nem így beszélt volna. Mindenesetre, annak ellenére, hogy együtt laktunk, ez idő alatt sikerült titokban tartanom a függőségemet. Éppen a szobámban tartózkodtam, elővéve a titkos helyemről a pirulás tartalékomat. Már bevettem a mai adagot, a doboz azonban még mellettem volt az ágyon, amikor hallottam az ajtó nyitódását, és Killian feje bukkant fel. Lehet pánikolnom kellett volna azon, hogy Kill rajta kapott, de én teljesen nyugodt voltam, és meg sem próbáltam eltüntetni a függőségem bizonyítékát. - Szia, Kill, mit szeretnél? – kérdeztem tőle szélesen mosolyogva teljesen gondtalanul.
Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
Kezdőlap 
Forró csókokkal borítottam. Minden érintés, ahogy közel bújva simúlt meztelen mellkasomnak, egyszerűen megörjített. Fel akartam falni minden egyes porcikáját, egészen addig, míg semmi sem marad belőle. Semmi, amit más érinthez. Amit más csókolhat. Semmi amit másnak adhatna... Feltüzeltek szavai, úgy éreztem a lendületet, hogy derekamra kapva emeljem fel, hogy a puha ágyba gyűrjem vele össze a lepedőt. Teljesen birtokba akartam venni. Örökre és visszavonhatatlanúl... Mégis félbe szakított, és egy pillanatra megtörve vádló pillantást vetettem rá. Hunyorogtam figyeltem, ahogy kilibbenve ölemből, bele túr valami rejtett helyre, ahol sosem gondoltam volna, hogy előhúz bármit is. De megtette, és már szinte izzott a tenyerében a fehér kis pirula, hogy lecsúszva torkomon, bitrokba vegye képzeletemet. Normál tudatmódosító volt. Nem valami szar gyógyszer, vagy valami gyenge kápszi. Nem drogoztam, de épp eléggé ismertem őket ahoz, hogy meg tudjam állapítani. Nem tudtam a nevüket, de láttam már... Épp eleget.
┃
Egyértelmű volt a célom: rávenni Killt, hogy ő is vegyen be ezekből a pirulákból, hogy ő is szokjon rá a hatásukra. Szerettem volna, ha ő is tudta volna, hogy mennyire felemelő ez az érzés. Bármit megadtam volna, hogy a férfival megosszam mindezt, és tudtam, mennyire tökéletes párost alkottunk volna úgy. Persze, egyébként sem panaszkodtam volna a teljesítménye miatt, ám már csak elképzelve, hogy mi mindenre lettünk volna képesek úgy, beleremegtem a gyönyörbe. 
