➤ William Sundwall
Tizennégy éves koromban láttam utoljára apámat, a menekülő, pánikoló tömegben állva, amikor kiszakították a karomat az ujjai közül. Még emlékszem a tágra nyíló szemeire, a kiáltást formáló szájára, ahogy megpróbált utánam nyúlni, de már késő volt. Soha többé nem láttam, és bár ezt én nem tudhatom, már régen meghalt. Szerettem őt, mint embert és apát; igazi régi vágású texasihoz képest elfogadó volt velem szemben még akkor is, ha sokat bénáztam és inkább fejben voltam ott a szeren, mintsem egyéb képességekben (gondolok itt főleg a testi erőre és annak vonzataira).

➤ Heather Sundwall
Az utolsó emlékem az anyámról az a pillanat, amikor a kórház felhajtójáról lelépve apa felé taszított. Rémület ült az arcán, de még így is összeszedetten viselkedett, engem apa gondjaira bízott, míg ő Eugene karjába kapaszkodott; a legidősebb bátyám, Tony apa előtt törte nekünk az utat a tömegben. Anyát már akkor sem láttam, amikor a tömeg elsodort magával, és soha többé nem is fogom látni. Ő volt a példaképem,  pszichiáterként dolgozott a helyi kórházban, és viszonylag korán eltökéltem, hogy az ő nyomdokaiba lépek majd - akkor még nem tudtam, hogy erre nem lesz lehetőségem. Jó anya volt, három fiúval kellett elbánnia a kórházi munka mellett, és mégis mindig megoldotta. Azt hiszem, ő tartotta össze a családot.

➤ Anthony Sundwall (39)
Tizennyolc éves volt, amikor utoljára láttam. Még emlékszem, milyen ádáz elhatározással törte nekünk az utat a tömegben, hogy az egész család eljusson az autóig. Nem vette észre, amikor elsodort a tömeg; ezt biztosan tudom, mert különben utánam jött volna. Tony egy az egyben az apánk fiatalabb kiadása volt, minden értelemben, és azt hiszem ezzel nagyban hozzájárult apánk irányomba mutatott elfogadásához is - már volt valaki, aki méltó utódja lehet, így én nem voltam szégyenteljes örökös. Azt hiszem, Tonyt valahol zavarta, hogy gyenge vagyok, szívesebben látott volna a focicsapatban, mintsem a könyvtárban kuksolva, de ettől még lelkiismeretesen látta el az engem szekálók baját, ha tudta (és épp kedve volt), mondván: ő az egyetlen, aki cseszegethet engem. Bár én nem tudok róla, még mindig életben van.

➤ Eugene Sundwall
A fiatalabbik bátyám tizenhat évet élt. Morbid lenne kijelenteni, hogy ő volt az, akit utoljára láttam viszont a családomból, pedig így igaz; ha becsukom a szemem, még mindig fel tudom idézni fénytelen, fennakadt szemeit, jéghideg bőrét, a testét csúfító sérüléseket. A családi házunk lépcsőjén találtam rá, de nem tudom, mi történt vele: együtt visszatértek oda, de történt valami, mikor újra el akartak indulni? Őt is elsodorta a tömeg, de rosszkor talált vissza a házhoz? Nem tudom, talán soha nem is fogom megtudni. A házunk már fel volt dúlva, ezért nagyon egyszerű magyarázata is lehetett az egésznek. Eugene jó testvér volt, bár középső gyermekként kisebbségi komplexussal és erős megfelelési kényszerrel küzdött, anyánk minden igyekezete ellenére is. Ő az egyetlen, akiről biztosan tudom, hogy meghalt.

Erősségek: Olvasok az emberekben, a gondolataikban, a motivációjukban, a szándékaikban, az érzéseikben. Páratlan az intuícióm és mindig megbízhatok benne. Megbízható vagyok, és az emberek általában érzik is, hogy megbízhatnak bennem. Senkit nem hagyok hátra és senkit nem hagyok (el)veszni. Ezen kívül egy kétlábonjáró lelkiismeret vagyok, ami ugyanannyira erősség, mint gyengeség, de Ethannel viszonylag jól kiegyensúlyozzuk egymást.

Gyengeségek: Hajlamos vagyok nem észrevenni magam és néha túl messzire megyek az emberek fejében vájkálással, nem mindenki szereti, ha elemezgetik. Nem vagyok egy nagy harcos, a túlélés már megedzett valamennyire, de ha nem muszáj, inkább Ethanre és Karenre hagyom a dolgok fizikai részét; komoly útmutatással persze, nehogy túl messzire menjenek. Említettem már a lelkiismeretet?

Elsődleges fegyvered: Az eszemmel és a megérzéseimmel. Ha nagyon muszáj fegyverhez nyúlni, egyedül a pisztoly jöhet szóba.