És hogy mit szól? Hát hogy is mondhatna egy ilye ajánlatnak nemet? Szinte azonnal pötyögi is vissza a választ Orionnak, hogy ott tali. Neki, na meg persze egy ilyen remek szórakozási lehetőségnek sosem tudott nemet mondani. Na meg... Tulajdonképpen ez lenne az első alkalom, hogy azót az este óta újra látja őt. Igaz, egy jópár nap eltelt már azóta, de Cathie mindig kitalált valami indokot, hogy éppen miért nem ér rá. Igaz, legtöbbször a családját hozta fel indoknak. De tudja jól, hogy ez így nem állapot. És előbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznie Orionnal. Csak épp az a baj, hogy nem tudja mire számítson. Mert egyáltalán nem biztos benne, hogy akkor este nem vette őt észre a srác. És ha ez így van, akkor talán nagy bajban van. És bármennyire is nem akarja az egyik fele, hogy a másik számon kérje rajta, hogy miért kémkedik utána, a másik része épp hogy ezt akarja. Mert akkor talán tszta vize tudnának önteni a pohárba. És ezért is dönt úgy, hogy igen mond erre a felkérésre, és elmegy vele bulizni. Csakhogy ez után jön az oly' sok lányra jellemző kínos felismerés... "Nincs mit felvegyek...!" Annak ellenére, hogy tulajdonképpen a szekrényéből szinte kicsordulnak a jobbnál jobb göncök, ő mégsem talál magának egy olyat sem, amit ma fel tudna, vagy épp akarna venni. Konkrétan a szekrénye teljes tartalma a földön van már, mikor eszébe jut a megoldás. Hát persze, hogy erre miért is nem gondolt először... Mit sem törődve azzal a katasztrófával, ami jelenleg jellemzi a szobáját trappol át egyenesen az idősebbik Flores szobájába. Tudja, hogy ott van, mert valami újabb előadásra gyakorol. Elég vékonyak a falak ahhoz, hogy áthallatszódjon az összes monológja, így mindig jól tudja, hogy a másik mikor tartózkodik ott, és mikor nem. Épp ezért nem is vacakol olyan alap dolgokkal, mint például a kopogás, minden előzetes figyelmeztetés nélkül ront be a tesójához, és játszva az édes, arnyos kishúgi szerepét csimpaszkodik nyakába. Bármit is csináljon, azt most szüneteltetnie kell... - Sonjaaaaaaa.... Tudooood... Van az a csini fekete felsőd... - kezd is bele azonnal, a hangja pedig már szinte negédes, ahogy igyekszik mindenféle gyanűt eloszlatni a másikban. Mert ha tudná mire kell neki, biztos nem engedné el ő sem Cathie-t. - Nem szeretnéd kölcsön adni...?
Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.