Tárgy: Clyde Maxwell Hétf. Ápr. 13, 2020 1:10 pm | |
| Clyde Maxwell Humble people, I've found, don't get very far. | Becenév Abel
Születési hely, idô Austin (Texas) 28 évvel ezelőtt Lakhely Wyndham Tulsa Beállítottság heteroszexuális Családi állapot reménytelen Foglalkozás vadász |
Család Édesanyám aranyszőke hajába idejekorán ősz szálak vegyültek, mindig szoknyát viselt és a páros hétvégéken málnáspitével lepett meg minket. Édesapám ruhája olajfoltos volt, kubai szivart szívott és reggelente alaposan megtisztította a puskáját, mielőtt megitta volna a reggeli kávéját. Cain teliszájjal vigyorgott, amikor végre kiestek a tejfogai, őzbarna haja úgy meredezett az égnek, mint egy madárfészek. Furcsa, milyen részletek maradnak meg az emberben az elvesztett szeretteiről. Szeretnék a szépre emlékezni, arra, milyen boldogok voltunk azelőtt, hogy kitört volna a pokol a Földön és el nem ragadta volna őket tőlem. Ezért édesanyám mindig is az a csupamosoly háziasszony marad, aki uzsonnát csomagolt nekem és esténként addig ült az ágyam mellett, amíg el nem aludtam. Apámra éjkék overallban, olajos villáskulccsal a kezében emlékezek vissza, aki sosem zavart ki minket a műhelyéből. Cain pedig örökre az a hangos és akaratos kölyök lesz, aki mindig a nyakamon lógott, piszkált és olyan idegesítően tudott bömbölni, amikor valami nem úgy történt, ahogy ő akarta. Most mégis bármit megtennék, hogy újra hallhassam nyafogni, én pedig összekócoljam a haját és megkergessem a hátsó udvarunkon.
Tulajdonságok Erősségek: Húsz évvel ezelőtt a legnagyobb erényem a jámborság és a hűség lett volna; mindennél többre becsültem az őszinteséget és nyíltságot, elítéltem a sunyi, önző embereket és a legnagyobb bűn számomra talán az lehetett, amikor valaki elárulta a barátait. A mai világban azonban mit sem ér az, ha valaki becsületes és aranyszívű, amíg nincs tető a feje fölött és nem tanulta meg, hogyan vágja el a másik torkát akár egy életlen vajazókéssel is. Lehúzhatja a vécén a jóindulatát, ha nem áll készen arra, hogy feláldozza magát a szeretteiért. Eldobhatja a kitartását és szívósságát is, ha közben hagyja, hogy maga alá temesse és megfojtsa a sok szörnyűség, amivel szembe kell néznie az életben. És mit kezd a bátorságával, amikor a szeme láttára marcangolják szét a legjobb barátját, a rémképek pedig évek múltán is gúnyos táncot járnak az álmában?
Gyengeségek: Az a fene nagy szívem, a vajszív, ami elolvad akár egyetlen kedves szavától vagy nekem szánt grimaszától. A makacsságom, ami izgatottan és vígan tapsol a meggondolatlan ötleteknek és forrófejű kitöréseknek. A jeges lelkem, ami vasmarokkal tart vissza, nehogy őszintén elmondjam végre, milyen is volt… És az emlékek, amik belém tépnek, sót hintenek a vérző sebre és gőgösen nevetnek rajtam, amikor megpróbálom visszarugdosni őket a sarokba.
Elsődleges fegyvered: A bicskám nélkül nem megyek sehová. The world of the Enigma disease 1. A szekrény sötétje óvó karjaival ölelt körbe minket. Egyetlen aprócska fénycsík szűrődött be, néha meg-meg remegett, amikor izzadtságtól nyirkos ujjaim megcsúsztak a bordázott faajtón és újabb repedést kellett találnom, amibe belemélyeszthetem körmeimet. Cain szakadozott zihálása töltötte be a félhomályt, a fülembe kúszott és még a torkomban dübörgő szívemet is elcsendesítette. Anyánk szavai jártak a fejemben: Maradjatok csöndben, és senki meg ne tudja, hogy a szekrényben bújtatok el! Megértetted, Abel? Aztán közelgő zajra lettem figyelmes, mintha valaki a szoba felé tartana. Ujjaim megfeszültek a repedésben, Cain pedig felsírt. Nem így lesz vége, gondoltam, és minden porcikám készen állt arra, hogy a puszta kezemmel küzdjek meg azzal, ami felénk tart. Az ajtónak simultam és a legrosszabbra felkészülve füleltem. Kattan a kilincs, hangos trappolás, nyikorognak a falemezek, majd nagyot csattan az ajtó, valami tompán puffan rajta és puff, puff, puff… kérlelő lányhang szűrődik át a szekrényajtón túl, kétségbeesett zokogás és torokból előtörő sikoly, majd újabb csattanás, ezúttal akkora, hogy beleremeg a szekrény, aztán kattogó, állatias hang tör elő valamiből, és sikoly, velőtrázó sikoly, amitől feláll a hátamon a szőr és elfelejtek levegőt venni. A tehetetlenség nyomorult súlya pillanatról-pillanatra lett egyre elviselhetetlenebb. Kiserkent a vérem, olyan görcsösen markoltam a szekrényt, fohászkodva, hogy történjen valami, valaki vegye észre, mi történik! És ahogy újra, meg újra betöltötte a teret a hajmeresztő sikoly, minden egyes alkalommal összerezzentem, és lassan, idegtépően lassan jutottam el a felismerésig… Megjelent előttem a rozsdabarna haj, a napbarnított, szeplős arc és az a nyájas, játékos grimasz, amitől a legszőrösebb szívű férfinak is torkán akadt volna a levegő. A fülemben csengett a játékos trillázása: „Gyere, felállhatsz te is a domb tetejére!”, miközben felém nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a földről. Vidáman nevetett, rozsdás tincsein megcsillant a napfény, vékony ajkai pedig hízelgő mosolyra görbültek. Arcomat forró, sós cseppek szelték át, a görcsös szorítás kezdett elengedni, majd apró résnyire nyílt a szekrényajtó – és ott volt Ő. Már nem küzdött, néma beletörődéssel hevert a padlón, üres tekintete mintha csendben ítélkezett volna felettem. Csak az állatias morgást és a lőfegyverek tompa zaját lehetett hallani a háttérben. Our story was written by blood |
|
| Idegen
Múltam darabkái : Itt rám lelsz : Wyndham Tulsa
Play by : Sam Claflin
Reagok száma : 0
|