Szerelmes voltam. Vagy sokkal inkább vak és egy idióta barom? Mindenemet odaadtam volna Antheának. Tényleg, túlságosan is bolond voltam… hittem benne. Bennünk. De akkor, aznap… minden megváltozott. Még mindig emlékszem minden egyes pillanatra. Minden mozdulatra, szóra, illatra...
Mindig titokban találkoztunk, hisz az apja, a Konzul nem egy hozzám hasonlót akart a lánya mellett látni. Ez mégsem tántorított el minket attól, hogy együtt legyünk. A vonzalom egymás felé lökött állandóan minket, bármennyire is akartunk távolodni. Aznap este is nála voltam. Beszöktem hozzá, hogy együtt tölthessük az éjszakát. Tudtuk, hogy felelőtlenek vagyunk és lebukhatunk, de talán pont emiatt a plusz izgalom, feszültség miatt még jobban élveztük egymás társaságát. Akkor este mondtam ki neki először, hogy szeretem.
Aztán, ami másnap történt… az volt teljességgel a hideg zuhany. Elfogtak.
- Jasper Alistair Langdon, le van tartóztatva, lopás vádjával – Értetlenül néztem az engem lefogó fazonokra és gyengén ugyan, de megpróbáltam elszakadni tőlük.
- Lopás? Itt valami félreértés lesz – Komoly hangszínt ütöttem meg, majd elnéztem Anthea felé. – Ugye te sem hiszed, hogy…? – De a lányt, mintha kicserélték volna. Semmit sem szólt. Az apja lépett végül oda hozzám és elkapva az állam, maga felé fordította a fejemet. Erősen megszorított.
- Bizonyítékaink vannak ellened, Jasper. Kár tagadnod! – A szemem sarkából láttam, hogy a férfi egyik embere az én táskámat mutatja fel és szed elő belőle terhelő bizonyítékokat… lényegében azt, amit el sem loptam és mégis nálam volt.
- Ez hazugság… nem én voltam. Nem loptam el semmit, főleg nem azt a kacatot – Sziszegtem. Ezután még jó néhány bizonyítékkal előálltak, még felvételekkel is, amik alátámasztották az ő verziójukat a tegnap estéről, ami lehetetlen volt. Felnevettem idegesen. – Az nem én vagyok a felvételen… én máshol voltam – Antheára néztem, a Konzul pedig ellépett tőlem, de csak a szemeit forgatta.
- A lányomat ne vond bele az aljas kis játékaidba, Jasper – Intett az egyik emberének, aki még mindig fogott engem; amaz értett a jelzésből és állon vágott. Felnyögtem a hirtelen érő fájdalomtól. A szám felszakadt és vérezni kezdett. Antheát figyeltem, aki végül elfordította a tekintetét rólam és többé rám sem nézett.
- Anthea… - Utoljára még meg akartam próbálni elérni őt a szavaimmal, a hangommal, de ekkor esett le, hogy ez… mindez a közös tervük volt. Elárult engem. Félre akartak állítani mindketten, de nem tudtam, miért. Én azt hittem, hogy őszinte felém a szerelme.
- Két lehetőséged van. Az egyik verzióban meghalsz… nem kellemes, de legalább nem okozol több gondot – A férfi vállat vont. – A másik az, hogy száműzünk Kristályvárosból. Oh, és ha a szüleid miatt aggódnál, ne tedd. Róluk gondoskodok majd én, mivel Te nem voltál rá képes eddig sem – Gúnyos mosolyra húzta az ajkait.
- Rohadék… - Szikrázó szemekkel fordultam felé és ki akartam tépni magamat a szorításból, de nem engedtek el. Így végül csak köptem egyet a férfi felé. – Menjen a pokolba! És te is… - Ezt már Antheának intéztem. Abban a pillanatban csak a harag mondatta velem, de ma már teljesen komolyan érzem ezt.

Menj a pokolba, Anthea…

- Hé, Jasper…? Minden oké? – Ahogy Hecate megérintette a karomat, összerezzentem.
- Oh, persze, csak… elmerengtem kissé – Fáradtan pillantottam rá és halványan rámosolyogtam, de nem tudtam becsapni. Látta rajtam, hogy baj van.
- Ne rágódj már a múlton. Megfizetnek mindazért, amit veled tettek! Erre koncentrálj! – Megszorította a vállamat.
Ahogy őt figyeltem, néha képes voltam újra olyan dolgokba ringatni magam, minthogy valakiben bízhatok vagy valakit közelebb engedhetek magamhoz; de képtelen voltam megtenni. Habár Hecate tudott a múltamról, mert pont olyan állapotban találkoztunk, mikor magam alatt voltam; mégsem voltam teljesen nyitott felé. Nem engedhettem meg, hogy újra olyan elkövessem ugyanazokat a hibákat, amiket régen.
- Ezért vagyunk itt, nem? Anthea az enyém. Én ölöm meg őt – A Konzul már másodlagos volt a számomra. Rengeteg időm volt gondolkozni és úgy éreztem, hogy aki igazán elárult, az a nő volt. Elvégre az apja sosem rejtette véka alá, hogy gyűlöli a fejemet. Anthea viszont elhitette, hogy szeret. Hát melyik a rosszabb, ha nem ez?!