Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Altair Hyland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Altair Hyland   Kedd Márc. 20, 2018 9:38 pm

Altair Hyland
"Feelings change, but memories don't!" Really?! I don't remember anything.
Brett Dalton
Lázadó
Bandita
Becenév
Ne becézz, köszöntem
Születési hely, idô
Seattle, 2011. október 7.
Lakhely
Abee
Beállítottság
Biszexuális Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
Egyszerűen nevetséges lehet, de egyáltalán nem emlékszem arra, hogy kik voltak ők. Vagy, hogy egyáltalán miféle családom volt. Ugyanis nincsenek emlékeim. Egy pillanatkép sincs az elmémben, amit elő tudnék hívni. Ez talán áldás, mely egyben átok is. Ki tudja, miféle fontos dolgokat felejtettem el a családomon kívül, de annyit tudok, hogy jelenleg nekem tökéletesen megfelel. Roberth az, aki úgymond a családom lett, az, aki valamifélemód az "apa" szerepkörbe lépett. S lám csak, rajta kívül megannyi titán van, vagy lázadó, akikkel ugyan azokat az értékeket képviseljük. Azaz, rokonlelkek vagyunk. Család. Valami ilyesmit kéne, hogy jelentsen ez a szó, nem igaz? Azt, hogy összetartozunk, s egymásért, vagy a közös célért bármit megteszünk. Együtt. Egy egységként. Hisz ez nem is lehetne másképp.

// Amire nem emlékszik: Van egy nagyobbik húga, Caia, aki voltaképpen halottnak hiszi Altairt a szörnytámadás napja óta. Azonban a helyzet egészen más, hiszen a férfi emlékei elvesztek, épp ez az, amiért nem tért végül haza.
S volt egy kisebbik húga is, Belle, aki viszont halott. Évekkel ezelőtt ölte meg egy elszabadult guardian, mely szörnyeteggé vált. Ekkor döntöttek úgy Caiával, hogy katonának, guardiannak állnak. Azóta Altair ugyebár kiesett ebből a szerepkörből, s banditává vált. //


Tulajdonságok
Erősségek: Pozitív dolognak számít, ha hamar elfelejtem például, ha megbántasz? Nem? Akkor mindegy. Nos, erősségek. Tanulékony vagyok, ezen felül jó megfigyelő is. Meg... talán van egyfajta humorom, ami erősségnek számíthat. Tudok nevetni az élet kegyetlen tréfáin, s valljuk be, nagy szükség van a humorra a mai világban, ahol meg kell küzdeni szó szerint a túlélésért.

Gyengeségek:Pocsék a memóriám. Azaz, gyorsan elfelejtek mindent... igen. Azt hiszem, ez elég nagy gyengeség. Hm. Miről is volt szó? ... Oké, nem szórakozom. Tehát. Gyengeség. A közelharcban egyelőre piszok béna vagyok, így hát ezt bőven idesorolhatjuk. Viszont dolgozom az ügyön, hiszen nincs kedvem ott hagyni a fogam, ha egy komolyabb harcra kerül a sor.

Elsődleges fegyvered: Imádom a lőfegyvereket, s ezeket használom a leginkább. Ezen felül szeretek mindenféle pengét, kést, kardot, azokhoz is értek, bár ritkábban használom, ami azt illeti.
The world of the Enigma disease
The past can hurt.

Képtelen voltam elhinni, ami történt. Az események túl gyorsan pörögtek, s én, mint legidősebb testvér, képtelen voltam megvédeni azt, akit a legjobban szeretek. A kishúgomat. A legkisebbet, Belle-t. Az elszabadult, avagy megfertőzött Guardian kegyetlenül végzett vele és én semmit sem tehettem, csak annyit, hogy ne engedjem, miszerint még több vérontásra kerüljön sor. Caiát már nem kaparintotta meg, ahogy engem sem, s végül a felmentő sereg is megérkezett. A szörny végül holtan esett össze, míg én magam a halott húgomhoz másztam. A látvány, a sok vér… szinte rosszul voltam. Remegtem az idegességtől, a fájdalomtól, ami a szívembe mart. Az egyéb sérüléseim nem érdekeltek túlzottan, hisz valaki elvesztése sokkalta nagyobb fájdalommal járt, mint néhány karcolás. A fejemet ráztam, ahogy lassan megérintettem a kishúgom arcát.
- Nem hagyhatsz itt minket… - Suttogtam erőtlen hangon, miközben végigfolyt az első könnycsepp az arcomon. A karjaimba húztam lassan a törékeny, ám már halott testet, s szorosan fogtam magamhoz. Nem akartam elhinni, hogy ő nincs többé. Szerettem, annyira szerettem őt…! S többé nem fog rám mosolyogni, nem hallhatom a nevetését, nem hallhatom a hangját. Semmit. Fájt, rohadtul fájt. Gyűlöltem mindent ezekben a pillanatokban. Mintha egy részem vele együtt halt volna meg. Összeszorított szemekkel hajtottam le a fejem. Próbáltam nem sírni, nem utat engedni a gyásznak, de ahogy megéreztem Caia kezét a vállamon, eltört bennem valami. Felnéztem rá. Láttam, hogy könnyek áztatják az arcát. A szívem ő érte is megszakadt, pillanatok töredéke alatt. Magamhoz vontam, őt is magamhoz karolva szorosan, miközben utat engedtem a saját könnyeimnek.
- Sajnálom… bárcsak tehettem volna valamit, én… - Szavaim elakadtak, hisz nem tudtam, mit mondhatnék. Felelősnek éreztem magam, mint legidősebb testvér azért, mert képtelen voltam bármit tenni. A húgaimról volt szó, elvégre. A család az első, mindig is annak kell lennie! S most…? Elveszítettem az egyiküket. Örökké gyűlölni fogom magam emiatt. Még akkor is, ha voltaképpen öngyilkosság lett volna komolyabban szembeszállni a szörnyeteggel. Így a bűntudat az, ami örökké el fog kísérni az utamon. Kiheverem valaha? Nos, szerintem nem. Hiszen vannak dolgok, emlékek, amiket sosem törölhetünk ki magunkból, bármennyire is akarjuk. Örökkön-örökké emlékezni fogok a napra, melyen elveszítettem egy darabot a szívemből... az életemből.

I don't remember... anything. Who Am I?

Lassan tértem magamhoz, iszonyú fejfájás közepette. Ahogy aztán felpillantottam, reflexből ültem fel, így újabb nyilalló fájdalmat éreztem. Felszisszentem, s a fejemhez kaptam. Be volt kötözve, de nem értettem miért. Nem tudtam, mi történt. Magam elé pislogtam, majd ahogy körbenéztem, feltűnt, hogy nem vagyok egyedül. Egy fekete hajú nő fordult végül felém, majd ült le hozzám. Meglepettség tükröződött az arcán.
- Végre felébredtél… kemény küzdelem lehetett. – Jegyezte meg a fejsérülésemre utalva, én meg azon gondolkodtam, ki a fene lehet ő. Lassan elkezdtem fegyver után kutakodni, de nem akadt a kezem ügyébe semmi.
- Ki vagy te? Hol vagyok? – Néztem rá dühösen, s egyben kétségbeesetten. Ezt valószínűleg láthatta, ugyanis hamar elkezdett beszélni, avagy nyugtatni.
- Az, aki megmentette az életedet. Három napja találtam rád, és egyáltalán csoda, hogy felébredtél. Kezdtem lemondani rólad. – Vonta fel a szemöldökét. Hosszasan fürkésztem.
- Hol találtál rám? Mi történt? Semmire sem emlékszem… - Magam elé néztem végül. Miért nem emlékszem semmire? Kezdtem egyre idegesebb lenni, hogy semmi emlék nem ugrik be. Nemhogy arról a „küzdelemről”, amit emlegetett ez a nő, de semmi másról sem. Mégis ki vagyok én? A nő hosszasan hallgatott, mire végül elmesélte, hol talált rám, s miféle állapotban. De ez sem segített hozzá azokhoz az emlékekhez, amelyeket kerestem. A nevemen kívül semmi más nem jutott az eszembe, így hát egészen elveszettnek éreztem magam. Ugyanakkor hálás voltam a nőnek, Athenának, hogy nem hagyott meghalni, s azt is, hogy nem hagyott magamra.

Időbe telt, mire megbarátkoztam ezzel az emlékek nélküli önmagammal, de sikerült. Hónapok múltán sem tértek vissza a múltam darabjai a fejembe, de már nem zavart, hiszen új emlékeim lettek, azaz új életem. Nem számított, ki voltam a baleset előtt, csak az, hogy kivé váltam utána. Roberth egyik embere lettem, s mindenképpen segítek neki, valamint a többieknek elfoglalni Kristályvárost, s felszabadítani a félvéreket. Ez a célunk, amit közösen el is érhetünk.

// Kiegészítés a karakterrel kapcsolatban:
  • Ex-guardian, azaz mindenképp volt egy silah társa, aki a későbbiekben szerepet tölthet be az életében, ha úgy adódik a helyzet.
  •  Kristályvároson belül több ismertsége is lehetett, így aki szeretne valamiféle kapcsolatot kiépíteni, nos, teljességgel nyitott vagyok rá. Persze, nyilván, amíg vissza nem nyeri Altair az emlékezetét, addig nem lehet túl pozitív a találkozás maga... //
Our story was written by blood



I don't remember...

...You



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Altair Hyland   Kedd Márc. 27, 2018 11:56 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Nos hát... Itt is volnánk, Altair.
Te és én, mint már olyan sokszor a múltban és ki tudja mi mindent hoz még nekünk a jövő.
Sosem meséltél nekem a múltadról, egyszer csak megjelentél az életünkben, egy újabb testvérként. Roberth téged is sajátjaként nevelt akárcsak minket, és ahogy ő sem... mi sem kérdeztük honnan jöttél.
Bár... sosem gondoltam volna hogy egyenesen Kristályvárosból fújt felénk a szél.
Elveszítettél mindent, akárcsak mi itt mindnyájan. De mostmár egy vagy közülünk...
Bár lehet erre néhányszor majd kell hogy emlékeztesselek... Tudod... valami kicsit nincs rendben a memóriáddal.
Viccet félretéve, kedves fogadott bátyám ha már Ian minden csak nem a bátyám üdvözöllek köztünk.
Sokminden vár még rád és rám is. Sokmindent fogunk együtt és külön is megtudni... Sok titokra derül még fény, sok új érzelem fog fellángolni és kihunyni mint a gyertyaláng. Túl sok minden vár még ránk...
De addigis... Köszöntelek nálunk.


Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



All day All night


Love me or hate me, both are in my favour. If you love me, I will always be in your heart, and if you hate me, I will be in your mind.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Altair Hyland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Lázadó-
^
ˇ