Annyira kiborít, hogy ilyen világban élünk, hiszen itt mindig, mindenhez engedélyt kell kérni. Várni arra, hogy az apám elbíráljon minden kérelmet és amióta megtörtént a merénylet azóta csak még inkább nehézkesen mennek a dolgok. Nekem viszont szükségem van arra, hogy kiengedjen a város falain túlra.
Amióta összevesztem Victorral leginkább csak a munkába temetkezem és próbálom kizárni a külvilágot amennyire csak lehet. Talán ez a fajta elszántságom vezetett oda, hogy a kísérletemben áttörést érjek el. Ahhoz viszont, hogy tényleg biztos lehessek az igazamban, szükségem van valamire a falon túlról. Viszont ez nem annyira egyszerű, mint ahogyan azt bárki gondolná.
Nekem is ugyanúgy végi kell járnom a mindenki által ismert utat és még így sincs rá garancia, hogy megkapom amire vágyom. Bár még pozitív vagyok és reménykedem a legjobbakban, de ahogyan az én szerencsémet ismerem még bármi elsülhet rosszul.
A tőlem jól megszokott kényelmes nadrág plusz blúz kombinációban könnyedény szeltem át a Consulátus hallját, de még így is az utolsó pillanatban kiáltottam oda a becsukódó lift ajtó mögött tartózkodó személynek, hogy tartsa a Liftet. Így utólag belegondolva, várhattam volna még egy kicsit és a következővel is mehettem volna, hiszen Victor volt az, aki egymaga álldogált a felvonóban. Nem volt kedvem hozzá, legszívesebben elmenekültem volna, de nem tehettem. Valami azt súgta, hogy ki fogom bírni ezt a pár emeletnyi távot és amúgy is nem vagyok köteles vele társalogni.
- Köszönöm! – motyogtam az orrom alatt és miután ránk záródott az ajtó, próbáltam minél kevésbé tudomást venni a jelenlétéről.
Bár ezt könnyebb volt kitalálni, mint véghez vinni, hiszen minden porcikám érzékelte, hogy ott van. Átkoztam magam amiért a gyomromban megjelentek a vadul repkedő pillangók és legszívesebben sutba vágtam volna minden haragom és dühömet, amit iránta éreztem, egy csókjáért, de nem tettem, nem tehettem. Kihasznált és piszkosul megbántott. Haragudni akartam rá, sőt gyűlölni őt, de ha a közelemben volt erre aligha voltam képes, még úgy sem, hogy közben sajgott a darabjaira tört szívem.
- Apához mész? – pillantottam rá kérdőn és kíváncsian.
Ha Ő is apához tart akkor esélyem sincs, hogy hamarabb elhagyja a liftet, mint én és legalább egy kicsit kitisztítsam a fejem mielőtt oda állok apa elé a nagy kérésemmel. De tényleg apához tart akkor annak minden bizonnyal nyomós oka van. Ami azt jelenti, hogy már megint valami olyat tett amivel kivívta apa haragját és akkor jobb lesz, ha én beszélek előbb apával, mert ha ez a lüke felidegesíti akkor még az a parányi esélyem is elvész ami alapból lenne. Akkor az meg már egyel több lenne Victor rovásán, mint amit még én is kezelni tudok, akármennyire is szeretem Őt.