Nem szeretem a klichéket. És azt mondani hogy Kristályváros az enyém... baromi nagy kliché lenne. De igaz.
Mindenkiről tudok mindent aki egy kicsit is fontos. Tudom milyen árut hol lehet a legkönnyebben és leggyorsabban beszerezni. Tudom hogy mi történik, legyen akármilyen messze is a bártól, a város akármelyik körzetében.
Tudok róla.
Tudok a pletykákról.
Tudom melyik suttogó szájnak kell hinni és melyiknek nem szabad.
És a tudás, fontos. Legalábbis ha az ember olyan dolgokban utazik mint én. Illegális dolgokban.
Reggelente, miután bezártam a bárt szeretek elvegyülni a reggeli tömegben. Érdekes dolgokat hallani, érdekes embereket látni, érdekes dolgokat megtudni.
Egyből feltűnt a rövid feszes szoknya, amit akaratlanul is követni kezdtem. A fülem közben tárva nyitva volt... de a szememet megbabonázták azok az idomok.
Mögötte lépkedve követtem bármerre is menjen egészen addig míg a kisasszony kis híján meg nem ölette magát.
Egyből utána kaptam, nem érdekelve hogy hol fogom meg. Igaz... jobb helyen el sem kaphattam volna.
Odafordult megnézve magának a megmentőjét mire elmosolyodtam.
Az agyam prögött hogy ismerem-e ezt a csinos arcot de... meglepő módon semmilyen információ nem bukkant fel. Pedig ha valami akkor a memóriám ilyen szempontból... tökéletes.
A pofonra eszméltem.
A fejem oldalra csapódott én pedig nagy szemekkel néztem magam elé. Mire visszafordultam az ismeretlen nő eltűnt.
Wow... micsoda temperamentum. Tetszik. Nagyon tetszik.
A bárom a szórakoztató és piacnegyed közepén helyezkedik el. A legtökéletesebb helyen ahhoz hogy bármi, de tényleg bármi megfordulhasson a kezem alatt.
Legyen szó fegyverekről, drogokról, egy két pletykáról vagy éppen KRC-ről ami még az aranynál is értékesebb volt a társadalmunkban.
Minden este teltház volt.
Minden este információk és különböző áruk cseréltek gazdát. Minden este fontos megbeszélések voltak a boxokban.
Én vagy a pult mögött, vagy A Boxban voltam, ahol a megbeszéléseim nagyrészét intéztem. Vagy persze fent, a bár feletti lakásomban ahová általában egy két... vagy több hölgy társaságában pihentem meg.
A beugrós csaposaim akik mellettem dolgoztak a bárban folyamatosan váltogatták egymást. Egy egy lány (ugyanis csak hölgyeket alkalmaztam) nem maradt két hétnél tovább. Félő volt hogy utána már túl sokat tudna.
Vagy... maguktól mentek el mert miután megkaptak nem loholtam már utánuk. Hiába... a személyes varázsom.
Az egyetlen állandó emberem Nora volt. Nora a jobbkezemként segített a bárban, intézte a könyvelést hogy a rendőrség ne törje ránk az ajtót adócsalásért és intézte a szállításokat. Itt is... ott is.
Minden este zárás után még megittunk egy pohár valamit és átbeszéltük az aznapot.
Ő volt az egyetlen állandó nő az életemben akihez egy ujjal sem nyúltam hozzá.
- Kelleni fog egy új pultos - vélekedett a nő a borát kortyolgatva - Ezt is elkergetted.
- Ugyan... csak nem bírják a strapát... - sóhajtottam - De ezt rádbízom. Szerezz valakit ha úgy gondolod hogy kell.
- Mindig rám bízol mindent - mondta a nő kissé morcosan. Persze tudtam hogy élvezte hogy ügyködhet.
- Tudom hogy élvezed hogy a jobbkezem lehetsz... - vigyorodtam el rákacsintva és felálltam a pultra téve az üres whiskys poharat - Holnap találkozunk. Aludd ki magad. Sosem fogsz majd férjet ilyen karikákkal a szemed alatt.
A szidalmai egészen a lakásom ajtajáig követtek... dehát. Ez midennapos dolog volt.