A tökéletes nő. Legalábbis Seth kommentár listájában így szerepelsz. Hiszen jól tudod, hogy Seth nagyra értékel téged. A munkádat, s odaadásodat az ügyetek iránt. A város iránt. De nem csak Seth néz fel rád. A félvérek nagy része titkon bálványoz, hiszen mind látják, hogy képes vagy kiállni magadért. Nincs szükséged Seth-re ahhoz, hogy lerendezz egy csapat barmot, aki épp a fajoddal gúnyolódik. Te kiállsz magadért. Kiállsz mindenkiért. Kiállsz a fajtád mellett, s büszkén viseled annak minden hátulütőjét is. Mindig a tökéletes nő kisugárzása az, mi árad belőled. Harc közben is légies és szépséges vagy.

S hogy miképp jutottál el a szerény kis városkába? Egyszerű a történet, azonban szomorú. A Nowatai eset áldozata voltál te magad is, ahogy sokan mások is a városból. Ám a különbség közted és sokak között, hogy te egymagad keveredtél ki a terrorból. Menekültél még a fa árnyéka elől is, amikor rád talált a kristályvárosi járőr csapat Broken Arrow belakatlan, romos területén. Te tudattad a Kristályváros kancellárjával, hogy milyen helyről is menekültél. Alig telt egy hónapba, s már szervezték is a mentőakciót. Ekkor kezdtél megbarátkozni a város lakosaival. Az apró csipkelődés eltörpült a kínzások és kivégzések mellett, így szépen lassan gyülekező mosolyodnak semmi sem szabhatott határt.

*Szerelmi kapcsolat Seth és  Sienna között, teljesen a felhasználópárra van bízva.*

Valamivel a kór elterjedését megelőzően születtél. A szüleid meghaltak egy szörnytámadásban, te pedig túlélted nagyapáddal és a bátyáddal. A mindössze 2 évvel idősebb bátyád vigyázott rád és az öregetekre. Nehéz dolga volt, de te igyekeztél megkönnyíteni azt. De ez sajnos nem csak rajtad múlott. Nem találtatok táplálékot már vagy hetek óta. Mindössze néhány csoki, egy csomag aszalt gyümölcs és egy görény volt a néhány heti összes betevőtök. Seth alig evett, míg te is igyekeztél a nagyapádat életben tartani. Aztán következett a több hetes éhezés. A nagyapádnak összeguberáltatok ezt azt, mint eddig, de ezúttal nektek semmi sem jutott. Egészen addig folytatódott ez, míg az éhségtől el nem ájultál. Seth a karjaiban és a hátán cipelt napokig, míg el nem értetek egy hatalmas falat. Bár ekkor alig voltál magadnál, mégis kivettél néhány szót. Szétválasztottak titeket... Riadtan ébredtél, s tán néhány ember szükséges volt ahhoz, hogy lecsillapítsanak, de idővel megbékéltél és enni is hajlandó voltál. Aztán feltűnt Seth. Vigyorgott rád egy puha zsömle mögül.

Ezután minden rendbe jött, ám komoly megpróbáltatásokon kellett átesned. Többször végeztél volna magaddal legszívesebben, hiszen kész lelki terrorban érezted magad. Minden ember utált... Kivéve a bátyádat és a többi félvért. Ezen testvéred társa, Sienna vezetett át. Azóta, akár csak Sienna, megerősödtél, s emelt fővel viseled a sértő szavakat, s lenéző tekinteteket.

Te találtál rá Mary-re, mikor egy csapat Feather rontott az életére. Rugdostad a kis nyavalyásokat, amíg volt szuszod hozzá. Aztán felbukkant Mary apja, aki mindkettőtöket megmentett. A fiatal Featherek elmenekültek, ti pedig együtt maradtatok hárman. Később csatlakoztatok Kristályvároshoz. Talán 11 éves lehettél akkor, mikor csatlakoztatok a városhoz. Ekkor váltatok szét Mary-vel. Szerelmesek voltatok egymásba. Legalábbis akkor gyerekfejjel kicsit másképp éltétek meg ezt. De később, ahogy nőttetek, az érzéseitek egyre élénkebbé váltak. Téged elutasítottak, mert Silah voltál. Mary-ért rajongtak, hiszen hatalmas kobakja volt. S ahogy elkészültek a fegyverek a fajtád ellen, haraggal is vegyültek eddigi érzelmeid. A szerelmed lassacskán kihunyt. Bár te sem tudod igazán, hogy mit érzel most Mary iránt. De természetesen te sem maradtál szűz...

Nevedet oly sokan ismerik hírből, még ha személyesen téged nem is. Nowatában születtél, azon a pokoli helyen, ahol a mutánsok megjelenésével ti, félvérek lettettek felelősnek beállítva. Az apád volt az egyik főképviselője a félvér ellenességnek ebben a városban, s ezt gyakran a tettek mezsgyéjén is megnyilatkoztatta. Állandó jelleggel vert, bántalmazott téged, eleinte csupán engedetlenségért, későbbiekben már ok nélkül is megtette. Gyors regenerálódásodnak hála maradandó sérülést nem tudott okozni, ám a szíveden annál inkább. Nem értetted, miért utál mindenki titeket, hogy a saját apád miért vet meg ily módon... S habár nem tetszett, mit tett veled, soha nem támadtál vissza. Volt ugyanis egy gyerekkori legjobb barátod, aki tartotta benned a lelket és a hitet. Ám miután rejtélyes körülmények között eltűnt, már nem volt többé senki, aki visszafogott volna. A gyűlölet az emberek iránt, s egyéb elfojtott indulatok egyre csak gyűltek és gyűltek, míg ki nem robbantak belőled - megölted tulajdon apádat, s ezt felhasználtad a lázadás elindításához, melyet végül a Kristályvárosi katonák levertek, s titeket pedig falain belülre hurcoltak. Azóta is ott élsz, továbbra is megvetéssel a szívedben az emberek iránt, de próbálod meghúzni magad. Hallottál ugyanis egy pletykát, miszerint megvan az esélye annak, hogy félvérek vannak még a falakon kívül, tán a te gyerekkori legjobb barátod is életben van még? Egyetlen cél lebeg jelenleg szemeid előtt: minél feljebb jutni Guardian társaddal a ranglétrán, hogy kimehess járőrözni a falakon kívülre, s megtalálhasd Őt.

Azon kevés félvérek közé tartozol, akik több mint 25 évesek. Erre könnyű magyarázatot találni, hisz Rob nem egyik pillanatról a másikra hozta létre a vírus. Béta verzió béta verziójának eredményei közé tartozol. A szüleid meghaltak a vírus kitörését követő első néhány napban. Bátyád, Rick juttatott el Kristályvárosba, ahol Jaha Woodlight fogadott kegyeibe titeket. Hamar Silah-t faragtak belőled, fivéred pedig a Guardianod lett. Hamar szembesültél vele, hogy milyen undorító is az emberiség. Gyűlölt mindenki. Undorodtak tőled, mintha csak valami csúfság volnál. Pedig szépséges szőke apróság voltál mindíg is. A szőke apróság viszont felcseperedett. Komolyodott. Önállóan képes lett döntéseket hozni. Gondolataid lettek. Olyan gondolataid, amik azt diktálták, hogy minél távolabb vagy a várostól, annál jobb. Hát hajtott a negatív tapasztalat. Egyre gyakrabban jártál a falon túlra. Ám egy nap sose tértél vissza. Egy éven át kerestek, ám végül feladták. Fivéred halottnak hisz, te pedig megbékéltél, hogy sose látod őt. 2 év kellett, hogy megtörjenek. Végül közéjük által. Új életet kezdtél Rob bűvköreiben.
Végre nem te félsz tőlük, hanem ők tőled. Te nyomod el őket, s nem ők téged.

Roberth lefgőbb tanácsadója, a jobbkeze... Ő az aki felnevelt, neki köszönheted az életed, mégis... gyűlölöd.
Elborzaszt amit tesz, minden lépését ellenzed mégis enyhe mosollyal az ajkadon segítesz neki. Tökéletes színész vagy. Tökéletesen eljátszod hogy mennyire magabiztos vagy, hogy mennyire tudod mit teszel. Hogy feljebbvalónak érzed magad, hisz Roberth jobb keze vagy.
Az igazság az... hogy félsz.
Félsz bármit tenni ellene.
És a húgod... A kicsi húgod, Alice, akinek az arcában a sajátodat látod, gyűlöl. Tudod a vörösen világító szemeiből, tudod abból, ahogy rád néz. Irigyli a helyed, pedig te csak meg akarod védeni őt Roberthtől.
Mi változott meg köztetek?

Ideje már figyeled a nyomornegyed eseményit, s egyre feltűnőbbé vállt egy ismeretlen arc.  Szemeiben nem érzel félelmet. Más mint a többi cserkész. A fiú tőled alig fiatalabb, s aligha tudod elképzelni, hogy olyan volna mint te... Mégis érzed rajta a másságot. Csak egy nap kellett, hogy beléd kössön, felfedte titkát: Ő is félvér. Nem tudod miképp rejthette el. Mi ő? Mit akar itt? Hogy foghattak el egy épp és egészséges félvért? Te megtetted. Elkaptad és Roberth elé vitted, teljesítve kötelességedet. Most a te felelősséged a fiú. Valami megfog benne. Elvarázsol.  Mégis időnként annyira fegyelmezetlen, hogy legszívesebben belefolytanád a nyomornegyed legmélyebb sárkupacába. Mindazonáltal furcsa hatással van rád. Minden nap valami újat tartogat mellette. Kezdesz belefáradni a szürke mindennapokba, hiába tagadod, hogy ez nem így van.  

// Az, hogy hogyan árulod el Roberthet később, vagy hogy kibékülsz-e a húgoddal, csak rajtad áll kedved igénylő. Ugyanakkor kérlek vedd figyelembe, hogy Ian pán- vagy bi-, esetleg homoszexuális. Ennek tudatában igényeld ki a karaktert. //

Szomorúság önti el szívedet, azonban ezt a keserű érzést arcod nem tükrözi. Örömmel és boldogsággal szórod teli környezetedet. Az elnyomó boldogság forrása pedig nem más, mint a töretlen lelkesedésed a szabadság iránt. Hiszen tudatában vagy annak, hogy a kristályfalak mögött mindössze a rabság várna rád. A diszkrimináció és a kiutálás. Egyike vagy azon kinti túlélőknek, akik megjárták Kristályváros fényét, s önmaguktól mondtak le arról. Hiszen már a kezdetektől láttad. Ott voltál, mikor az első körzet felépült. Láttad, ahogy egyre fényesebben csillog ebben a posztapokaliptikus világban. Apád a B, az ellátókörzet conzulja lett. Anyád egy ruházati gyár tulajdonosa. Nővéred pedig egy híresség. Azonban te félvér vagy. Egy időzített bomba, mely szétszaggat mindent, ha robban. Tönkretetted volna mindhármuk karrierjét, ha a köznép tudtára kerül a létezésed. Új nevet akartak adni neked. De te nem voltál hajlandó titkolni a családodat. Úgy érezted, nincs miért szégyenkezned. A családodnak sem lenne miért. Jól is gondoltad... De ez a társadalom elvárása. Ha pedig nagyra akarsz nőni, úgy kell táncolnod, ahogy a locsolóid akarják.
7 év telt el azóta, hogy kiléptél a városból, hogy Nathan Cotter túlélőközösségéhez csatlakozz. Azóta velük élsz. Végignézted a lázadást. Mégis szeretsz velük élni. Kedveled az új otthonodat. Bár gondolsz a családra, de a csalódásod nagyobb.

Nowatában születtél, és édesanyád a pincében rejtegetett téged, amikor hajtóvadászat indult a félvérek ellen. Rövidesen menekülni kényszerültetek, és éveken keresztül vándoroltatok, túlélőcsapatokhoz csapódtatok, és így csatlakoztatok végül Jorge O'Connorhoz.

Kicsi voltál még mikor ez az egész elkezdődött. Valahol beleszülettél abba a kórságba, amit a világ hagyott rád örökül. Mi több... Te is egy lettél a kórsággal. Folyamatosan küzdöttél a téged érő előítéletekkel. Harcoltál az elnyomásod ellen. Ám mikor a lelked törik darabokra, van az a pont, ahonnan nincs fölfelé. Csak hagyod, hogy vigyen az ár és igazolsz minden korábban téged érő támadást. Ilyen, amikor tévedésből főgonoszt faragnak valakiből. Ez a te eseted. A srác, aki megölte a saját anyját születésekor. Aki felakasztotta az apját, hogy életet menthessen. Aki hagyta, hogy azért gyűlöljék, amit meg sem tett.
 Rideg ugyanakkor cinikus egy figura vagy. Hiszel a szükséges rosszban és nem félsz a meredek lejtőn lefele rohanni, ha tudod, hogy az vezet majd célod felé. Nem félted a saját életedet. De másét sem. A saját testvéredét sem. Realista és egyben racionalista észjárású. Kiváló túlélő.

Miután felakasztottad apádat és Wells sorsodra hagyott, nem tudod hogyan, de bele akadtál egy Wyndhami csapdába. Az éhségtől már alig voltál magadnál. Cirka két hete bolyongtál. Egy veled egy idős lányka sietett a segítségedre. Lilian Cotter. Az akkori csoportvezető lánya. Kedves teremtés volt. Egy időben még gyengéd érzéseket is tápláltál iránta. Ma ez már vagy elkopott vagy te nyomod el magadban. Csak te tudhatod.

Miután befogadott a közösség, megjelent fivéred Wells is. Hasonlóképp csatlakozott Tulsához. Ő azonban sérelmezte Kristályváros "nagylelkű" adományait. Kiszolgáltatva érezte magát. Lázadást szított, majd végzett Nathan Cotterrel. Magasztos célok által hajtva egy marék emberrel és rengeteg ellátmánnyal távozott Tulsából. Nathan halálának éjszakáján rengeteg vér folyt, s rengeteg vér a te kezedhez tapadt. Próbáltad menteni, ami menthető és védeni azt ,akit lehetett. Mégis mire elvonult a vörös felhő, téged utasított el a közösség. Száműztek. Azóta otthontalanul vándorolsz. Nem keresed a társaságot, s el is utasítod azt. Mára előbb lősz, utána kérdezel.

Ismerted Roberth Vinhamet és családját. Abigail, Roberth felesége volt a kémia tanárod. Mindíg is rajongtál a kémiáért és fizikáért. Valami megfogott benne. Aztán adódott az alkalom, amikor Roberth megmutatta nagy titkát. Gyerekfejjel nem tulajdonítottál neki nagyobb jelentőséget, azonban jól tudtad, hogy amit Roberth tesz ,az illegális és veszélyes. Annál jóval izgatottabb voltál. Így végül hagytad, hogy Roberth kísérletezzen rajtad. Idővel minden elromlott, te pedig Roberth rácsai mögött végezted. Hamar kelések nőttek rajtad, és lassan valami olyasmivé alakultál, aminek köze sem volt a megszokott küllemedhez. Nem tudtad, mi történik veled, rémült voltál és folyamatosan éhes. Agresszív... Hónapokig egyedül bezárva, figyelted, ahogy a többi alany, állat és ember, egyre inkább alakul valami olyanná, ami sokkal nagyobb volumenü nálad. Rémisztőbb és halálosabb... Összesen fél év telt el, mire megjelent Abigail, akit, miután megpróbálta kiszabadítani az egyik átváltozóban lévő alanyt, letámadtak. Próbáltad figyelmeztetni, azonban képtelen voltál szavakra. Mindössze nyöszörgés jutott ki zsibbadó, dagadt ajkaidon. Azután kinyílt hirtelen az összes ketrec, te pedig komótosan kullogtál, hogy megmentsd a földön hadakozó nőt. Sikerült, azonban hála helyett, egy hatalmas tűt kaptál a mellkasodba, egyenesen a szívedbe. Elsötétült minden és fél éven át feküdtél katatón állapotban. Mire kinyitottad szemed, minden poros volt és dohos. Visszanyerted eredeti formádat. Te vagy az első, és az egyetlen olyan mutáns, aki képes volt visszaváltozni. Azonban ez sem bizonyult teljesnek. Félvérré váltál.
13 évesen ismerted, majd vesztetted el az első lányt, akibe szerelembe estél. Gyerekszerelem volt, de sosem felejtetted el őt. Egy Shidina leselkedett a sötétben, s bár a lánykára próbált rátámadni, te szembe szálltál a magas, fekete lénnyel. Nem voltál elég erős, így hamar feléd kerekedett. Hála neked, Karen elmenekülhetett. Végül eltörted a Shidina gyönge, hosszú karját. Véresen és leharcolva menekültél el, azonban túlélted. Találkoztál emberekkel az évek alatt. Volt, aki megtanított arra, amit tudnod kellett az új világról. Volt, aki megtanított arra, hogy senkiben sem bízhatsz igazán. Volt, hogy ezt a saját bőrödön tapasztalhattad. De az idő telt, te pedig minden éjjel úgy fekszel le, hogy a zsebed mélyére nyúlva, Karen medálját szorongatod. Már nem vagy szerelmes, de sosem felejted el őt. Hiszel benne, hogy életben van.  

//Karennel találkozhatsz újra, s bár 18 év telt el mióta utoljára láttad, hiszel benne, hogy még életben van. Rajtad és rajta múlik, hogyan és hol találkoztok. Utoljára 16 évesen találkoztál vele. Azóta eltelt 18 év. Elsőre nem biztos, hogy megismeritek majd egymást. //