Te voltál az első rider, akit a kutatók létrehoztak. Tökéletes katonának szántak, olyannak, aki gondolkodás nélkül teljesíti a parancsokat, akit nem vakítanak el vagy befolyásolnak az érzelmei, a kutatóknak ugyanis nem volt szüksége olyan személyre a bázis védelméhez, aki nem az ők érdekeit képviseli. Mondhatni, egy jól idomított kutyának akartak. De ez nem jött össze nekik. Egyáltalán nem voltál engedelmes, és amikor megtudtad, hogy mesterségesen hoztak létre egyetlen cél érdekében, lázadni akartál. Nem voltál hajlandó elfogadni ezt a sorsot – a saját életedet akartad élni, amit a kutatók egyáltalán nem akartak hagyni. Annyi eszed azonban volt még így is, hogy tudd, nem cselekedhetsz meggondolatlanul. Tervekre volt szükséged és a megfelelő alkalomra. A bonyodalmak ott kezdődtek, amikor beleszerettél az egyik bázison lévő kutatónőbe. A nő viszonozta érzéseidet, s immáron már ketten akartatok elszökni. Azonban lebuktatok – a nő hibájából. Ekkoriban még nem volt biztos, hogy tudnak-e a tudósok több ridert készíteni, pusztán ezért nem ítéltek azonnali halálra. És mert túlságosan jó voltál abban, amit csináltál. A szerelmedet száműzték a bázisról, és soha nem térhetett többé vissza ide. Téged pedig megfenyegettek: ha még egyszer szökésen töröd a fejedet, a szeretett nőt megölik – ezzel sikerült engedelmességre bírni téged. Ebből az esetből tanulva a fejedben lévő chipbe belekódolták azt a parancsot is, hogy ha 2 km-nél távolabbra elmerészkedik egy rider, azonnali halál lesz a jutalma. Letörték a szárnyaidat, és megpróbálták még csak a szökés gondolatának az írmagját is kiírtani a fejedből. A lelked mélyén azonban továbbra is reménykedsz abban, hogy egyszer viszont láthatod a szeretett nődet, és hogy elkezdhetitek közös életeket távol az Aureus bázistól. Mindeddig azonban el kell látnod a parancsnoki teendőt, és a kutatók rád bízták az új riderek betanítását és betörését is.

Mutánsod neve: Dragolisco
Különleges képesség: A Tökéletes védelem. Meg tudod változtatni a testednek a felépítését, olyan értelemben, hogy a szénvegyületeket meg tudod sokszorosítani és erősíteni, ami által a bőröd kőkeménnyé és áthatolhatatlanná válik. A KRC-ből készült fegyverek képesek sérülést okozni rajta, de a mezei fegyverek egyszerűen csak lepattannak.

Mindig is az eszed volt a legfőbb fegyvered, így nem is csoda, hogy te váltál a parancsnokhelyettessé. Garrickkal ellentétben azonban téged mindig is szeretett a többi rider, hiszen megértő voltál, kedves, barátságos és melegszívű. Mindig próbáltad bíztatnia a többieket, felderíteni a kedvüket, vagy jobbá tenni a körülményeiteket. Te nem az a személy vagy, aki a megoldást a menekülésben látja, egy elérhetetlen jövő után álmodozva, hanem a jelenből próbáltad meg mindig is a legjobbat kihozni. Egy csapatot akartál kovácsolni a riderekből, egy nagycsaládot, ha már egyikőtök sem rendelkezett ilyennel, még ha láttad is, hogy ez mennyire nehéz lesz, nem adtad fel. Soha nem adod fel, mindenkiben látsz valami jót, és nem vagy hajlandó elfogadni, hogy valaki csak rossz lehet. Az okokat mindig ismerned kell, anélkül nem vonsz le elhamarkodott következtetéseket, és nem ítélsz el senkit a vágyai, döntései miatt. Három évvel ezelőtt azonban megtörtél. Sejtetted, hogy Ezra szökési terveket szövöget, amiről megpróbáltad lebeszélni őt. Minden tőled telhetőt megtettél, azonban elbuktál – és amikor a parancsnok ezt megtudta, a halál volt a büntetése. Neked kellett végrehajtanod az ítéletet, miután a képességedet használva kiszedtétek belőle az igazságot. Azóta már nem vagy ugyanaz a személy, mondhatni, már csak árnyéka vagy önmagadnak. Eltűnt a vidám csillogás a szemeidből, a büszke tartás a vállaidból, a barátságos mosoly az arcodból. Rideggé váltál, fényed kialvásával pedig a bázis is hideg hellyé lett.

Mutánsod neve: Serpent (még változhat)
Különleges képesség: Inkvizíció. Véred nagyon különleges, ugyanis ha valakit megitatsz vele, képessé válsz egy fél óra elejéig irányítani azt a személyt. Követi a parancsaidat, bármit is mondasz nekik, amit a bázison elsősorban a kihallgatások során szoktatok használni, hiszen az áldozatod nem tud hazudni addig, amíg a véred a szervezetében van. Óvatosan kell bánni azonban azzal, hogy mikor használod a véred, ugyanis ugyanazon a személyen kétszer nem használ a képességed. Valamint, amikor a kérdéseket teszed fel, olyan egyértelműen kell fogalmazni, amennyire csak lehet, ellenkező esetben nem biztos, hogy a teljes igazságot ismered meg.

Észak Őrzője vagy, egyike a hat ridernek, kiknek feladata az Aureus bázis védelme. Valahogy te azonban más voltál, mint a többiek. Amikor először felébredtél a bázison, és a parancsnok elmesélt neked mindent, amit tudnod kellett magadról, a helyzetedről, a feladatodról, nem lett úrrá rajtad a pánik vagy a kétségbeesés. Elfogadtad, hogy e célból jöttél létre, és az egyedüllét lett az állandó társad, bár te egyáltalán nem bántad. Néha, amikor az őrhelyeden voltál, és csak bámultad a messzi tájakat, benned is felrémlett a kíváncsiság az ismeretlen után, hogy vajon mit rejthetnek a fák maguk mögött. Nem voltál a szavak embere soha, mint ahogy csapatjátékosnak is nehezen lehetne nevezni, mégis vágytál arra, hogy megismerj másokat. Hogy megismerd a nagybetűs életet. A helyzetedbe azonban már a kezdetekben beletörődtél, lemondtál a teljes szabadságról, ami kissé keserűvé változtatott. Nem voltak vágyaid, céljaid, álmaid, csak léteztél, és tetted gondolkodás nélkül, amit tenned kellett a bázis védelme érdekében. Egy nap azonban, amikor járőrözni voltál, a távolban megpillantottál egy alakot. Nem mentél hozzá közel, ő pedig nem vett észre téged soha, de neked ez így pont megfelelt. Vonzott valami benne, ám te sem tudtad volna megmondani, hogy mi. Csak azon kaptad magad, hogy a rákövetkező nap is őt lested, meg a következőn és azután is. Jéggé fagyott szívedet elkezdte megolvasztani ez a rejtélyes idegen, vajon azonban ez milyen következményekkel fog járni? S vajon ez az idegen pusztán véletlenből kerülhetett ilyen közel a bázishoz, vagy valamilyen szándék vezérli?

Mutánsod neve: Freybug
Különleges képesség: Farkasüvöltés. Ha felvonyítasz, mint egy farkas, a hangod képes magához vonzani a mutánsokat, függetlenül azok szintjétől, s amíg hallják a hangodat, megvédenek bármilyen veszélytől. Amint azonban megszűnik a kiáltásod, a mutánsok visszatérnek oda, ahonnan jöttek, anélkül, hogy ellened fordulnának. Fontos azonban tudni, hogy a szörnyek megjelenése időbe telhet, hiszen függ azok tartózkodási helyétől is. Minél messzebbről jön a mutáns, annál tovább tart elérnie téged, ám amíg hallja a vonyításod, addig tudja, hol találjon, és egyetlen másodpercre sem áll meg pihenni.

Miután Ezrát kivégezték, te léptél a helyébe, mint új rider, ezt pedig az első pillanattól fogva érezted. Ugyan Garrick elmagyarázott mindent, amit tudnod kellett a helyről, magadról, a szerepedről és feladatodról, mégis láttad a többieken, hogy ők már évek óta ismerik egymást, s még ha nem is voltak igazán barátoknak mondhatók, te mégis kívülállónak érezted magad. Különösen Aislinn volt az, akin érezted az ellenszenvet, s eleinte ugyan próbálkoztál jóban lenni vele, de egy idő után feladtad. Naya volt az, aki mindig kedves volt veled, és törődött veled, ám láttad rajta a megtörtséget. Jó kedvű, vidám lány vagy, ám a bázison uralkodó komor hangulattal még neked is nehéz megküzdened. Ferris még az, akivel viszonylag jó kapcsolatban állsz, a férfi ugyanis soha nem küldött el, amikor odamentél hozzá, hogy tanulj tőle. Sejtetted, hogy eleinte idegesítetted, amiért „ráakaszkodtál”, azonban érezted szükségességét annak, hogy többet megtudj és fejlődj, a férfi pedig végeredményben kitűnő tanítónak bizonyult, még ha nem is éppen a szószátyárságáról volt híres.
Egyik alkalommal pont együtt voltatok felderítőmunkát végezni, amikor néhány túlélőre bukkantatok – egy anyára és kisfiára. A szabályok szerint ki kellett őket végeznetek helyben, ugyanis a bázis hatósugarába értek, ti pedig nem engedhettétek meg, hogy akár véletlenül is ennél közelebb kerüljenek Aureushoz. Ferris gondolkodás nélkül oltotta ki az anya életét, azt azonban egyszerűen nem hagyhattad, hogy az alig 10 éves kisfiú is erre a sorsra jusson. Azt hazudtad Ferrisnek, hogy te majd elintézed őt, ő pedig rád hagyta a gyereket, majd visszatért a bázisra. Persze eszed ágában sem volt megölni őt, és nem is tetted. Először el akartad küldeni, ám aztán tudatosult benned, hogy a fiú valószínűleg pár napig sem lenne képes túlélni egyedül a vadonban. Így hát te kezdtél el gondoskodni róla. Kerestél neki egy búvóhelyet, biztonságossá tetted a számára, élelmet szereztél neki, és mindig foglalkoztál vele, amikor az időd engedte.
Pár hónap telt el így, amikor még egy idegen megérkezett erre a környékre. Persze őt is meg kellett volna ölnöd, de egy rövid párbeszéd után kiderült, hogy a férfi semmit sem tud a bázis létezéséről, és hogy tényleg teljesen véletlenül futott belétek. Tisztában voltál azzal, hogy ez már egy második szabályszegés a részedről, s hogy valószínűleg ha Garrick megtudja mindezt, kivégeznek, de nem érdekelt – nem voltál hajlandó értelmetlen parancsokat követni. A férfi, Kevin Young még egy darabig veletek maradt, bár magad sem tudtad, miért. Nem mintha bántad volna. Kellemes társaság volt, és nagyon sok mindent megtudtál tőle – mondhatni, barátokká váltatok. A kisfiú végül meghalt, elkapott ugyanis egy betegséget, és a szervezete nem volt képes legyőzni azt. Kevinnel együtt temettétek el őt, majd ez volt az a pillanat, amikor nektek is búcsút kellett intenetek egymásnak. Megígértétek azonban, hogy még találkoztok, te pedig azóta is várod, hogy a szőke hajú férfi ismét megjelenjen Aureus közelében – egy év telt el azóta, ám te még mindig vársz a viszontlátásra.

Mutánsod neve: Corax
Különleges képesség: Árnyérintés. Képes vagy testednek bizonyos részeit „feloldani” füstté, melynek köszönhetően a támadások átsiklanak rajtad, s egyáltalán nem okoznak rajtad sérülést. Ezt azonban nem tudod az egész testeddel megtenni, maximum egyszerre két helyen tudod füstté változtatni magad. Egyedül a KRC fegyverek képesek még így is megsebezni, ám el tudod téríteni néhány centivel a támadást, ha kritikus szervedet érné az.

Az első pillanattól kezdve, hogy kinyitottad a szemeidet a bázison, tudtad, hogy te többre vágysz. Hogy nem elégszel meg azzal, hogy egész életedben ezt a helyet védelmezd, mint egy jól idomított kutya. Szabadságra vágytál, látni akartad a világot, meg akartál ismerni másokat, élni akartál, nemcsak létezni. Szenvedélyes és vad vagy, mindig a saját fejed után mész, ami már párszor bajba sodort téged. Te is tudod, hogy vissza kellene fognod magad, mert meghalni sem szeretnél, de nem tudsz a természeted ellen menni. A bázison szinte semmit nem várnak el tőled, azt leszámítva, hogy biztosítsd a védelmet, ami egyet jelent azzal, hogy a harcon kívül nem rendelkezel semmilyen más képességekkel. Nem tudsz írni, olvasni, vagy úszni. Mivel a napjaitok többnyire békések, te mindig találtál valakit a bázison a katonák és kutatók között, akit megfűzhettél, s akik tanítottak téged. Ahogy a tudásod szélesedni kezdett, titokban elkezdett a fejetekben lévő chipet tanulmányozni a kutatókat óvatosan kérdezgetve. Azt tervezted, hogy kiiktatod azokat a funkciókat, amelyek a korlátozásotokat voltak hívatottak szolgálni. El akartál szökni, messzire menni innen. Három évvel ezelőtt azonban az egyik társatokat, Ezrát kivégezték, amikor Garrick parancsnok rajta kapta a szökési tervei szövögetése közepette. A férfit soha nem kedvelted, és csak félelemből teljesítetted a parancsait, hiszen ő volt az, aki a tényleges hatalmat tartotta a kezében veletek szemben. Az utóbbi három évben próbálod meghúzni magadat, mert eszed ágában sincs az ex-rider sorsára jutni, te annál okosabbnak tartod magad. Letenni a szabadságról azonban egyszerűen nem tudsz.

Mutánsod neve: Lilim
Különleges képesség: Mindent átvágó lándzsa. Jobb kezeden meg tudod hosszabbítani a mutató- és középső ujjadat, amelyek tűhegyes karmokká válnak, és képesek bármit átvágni a KRC-ből készült dolgokat leszámítva. Minden más anyagot azonban, legyen az akár acél, egyáltalán nem jelent gondot neked apró darabokra vágni. Ujjaidat azonban egy méternél hosszabbra nem tudod megnyújtani, ebben a méretben azonban bármilyen irányba el tudod hajlítani őket.

A kutatók, kik megalkottak téged, szentül hittek abban, hogy személyedben sikerült megalkotniuk a tökéletes ridert, melyre mindig is vágytak. Hogy mit takart ez a számukra? Objektivitás, az érzelmeid nem felhősítik el az ítélőképességedet, a kiadott parancsokat kérdezés nélkül betartod, nem kérdőjelezve meg azoknak igazát. Erős vagy, intelligens, de soha nem vágytál a szabadságra, arra, hogy megszabadulj a bázistól. Parancsnoknak azért nem tettek meg Garrick helyett, mert nem vagy éppen vezéralkat, és nem szokásod másokat irányítgatni, vagy megmondani, mit tegyenek. Te is inkább a magányos farkas típus vagy. Megelégszel azzal, hogy a bázist védelmezd, olykor mutánsokra is vadászol a közeli erdőben, hogy folyamatosan edzésben tartsd magadat, s mert jól esik fegyveredet forgatni.
Mindezen tulajdonságod miatt a kutatók, akik létrehoztak titeket, különleges bánásmódban részesítenek téged: feltétel nélkül megbíznak benned és a hűségedben, melyet az évek során kiérdemeltél, emiatt pedig a fejedben lévő chipet úgy állították át, hogy rád nagyobb hatósugárban vonatkozzon a távolsági korlátozás. Speciális feladataid közé tartozik ugyanis, hogy időről időre Abee közelébe merészkedj, és kémkedj az ottaniak után.
Napjaid egyhangúsága akkor változott meg, amikor három évvel ezelőtt Ezra helyett egy új rider jelent meg, Idalia. A lány ugyanis egy idő után folyton a nyakadon lógott, követett és tanulmányozott, miközben te mutánsokat öltél. Ezt egy ideig bosszantónak tartottad, aztán azonban öntudatlanul elkezdted tanítgatni a lányt mindarra, amit te tudtál, ő pedig mindig készséges volt és gyorsan tanult. Rászoktatok, hogy együtt járjatok felderítésekre, és kezdtél rá úgy gondolni, mint a húgodra. Valamilyen szinten megváltoztatott, és erre akkor jöttél rá, amikor egy alkalommal két túlélőt találtatok a fák között a bázis közelében. Te gondolkodás nélkül megölted az anyát, hiszen ez volt a feladatotok, a parancsotok, és a kisfiút is küldted volna az anyja után, amikor Idalia közbelépett. Tisztában voltál azzal, hogy a lány nem fogja megölni a gyereket, valamiért mégis ráhagytad a dolgot. Eleinte nem akartál foglalkozni mindezzel, egy idő után azonban azon kaptad magad, hogy amikor Idalia nem tudott élelmet vinni a kisfiúnak, te vittél neki, olykor tanítgattad és foglalkoztál vele. Rettentő mód bosszantott a kölyök, és minden alkalommal megfogadtad, hogy többé nem látogatod meg. Valamiért mégis újra és újra visszatértél. Amikor tudomásodra jutott, hogy meghalt, nem ejtettél ugyan könnyeket iránta, mégis hatással volt rád. Azóta időd legnagyobb részét az erdőben töltöd, egyedül, mutánsokat ölve, próbálva megfejteni a számodra eddig oly ismeretlen érzelmeket.

Mutánsod neve: Shoden
Különleges képesség: Mindent látó szemek. Képességed az esti órákban jelenik meg, mint egy éjszakai ragadozónak. Képes vagy szemeiddel 2 km-es távolságba ellátni tökéletes pontossággal. Szemeidnek azonban van még egy különlegessége, amit harc közben szoktál felhasználni: olyan pontos és gyors a látásod, hogy semmilyen részlet nem tudja elkerülni a figyelmedet, az ellenfeled legapróbb rezzenését is meglátod, és az egész, mintha egy lassított felvétel lenne a számodra. Ezáltal még azelőtt tudod, hogy az ellenfeled mit fog lépni, mielőtt az benne igazán tudatosulna.

Tiltott szerelem gyümölcseként jöttél a világra. Nem ismerted anyádat, sem apádat. Abban sem vagy biztos, hogy van. Napról napra nyílt ki a világ, elméd pedig percről percre annyit tágult mint egy csecsemőnek hónapok leforgása alatt. Nem tudod, hány éves vagy valójában, csak azt, hogy külsőre talán 23 lehetsz. Éveken át, amióta eszedet tudod, fehér köpenyes alakok vettek körül. Plekszi mögül figyelve téged, elektrosokk terápiával kényszerítették csontjaidat elváltozásokra. A csontok törtek, elváltoztak. Olyan volt akár az agyag. Bármit formálhattál belőle, de a bőrödön átszúródó csont hatalmas fájdalommal járt. Kezdetben gyorsan gyógyultál, de ahogy egyre sűrűbben kényszerítették testedet rendellenes valójának mutatására, gyógyulásod egyre lassult. Egészen addig a pontig, míg annyi vért vesztettél, hogy elvesztetted eszméletedet. A pulzusod szinte megszűnt. Tragikus esemény, mégis ez vezetett odáig, hogy megszabadulhass a kínjaidtól. Egy orvosi tévedés, majd selejtezésre küldték halottnak hitt testedet. Mire magadhoz tértél, lángok borították be testedet. Martak és égették csontodról húsodat. Áttőrva a feletted elfekvő üveget, lángolva másztál ki koporsódból. Az égetők rémülten próbáltak örök álomra helyezni, azonban mind hiába. Végeztél minddel, majd kimerülten menekültél az erdőbe. Ismeretlen volt számodra a világ. Nem tudtad, mi vagy. Nem tudtad a világ micsoda. Ismerkedtél a napfénnyel és az állatokkal. Rettegtél egyedül, ugyanakkor életedben először biztonságban érezted magadat. Két férfi talált rád. Kezdetben nehezen bíztál meg bennük, azonban idővel megmutatták másságukat. Megtanítottak beszélni, írni és olvasni. Megtanítottak szeretni és harcolni, önuralmat tanúsítani és a képességeidet használni. Megtanítottak, mi az, hogy embernek lenni. Hogy mi tesz azzá, és mi az, amivé emberi maszk alatt képesek lehetünk változni. Azonban az életed másképp alakult. Évek múltán rád talált egy titkos szervezet, a Dark Brotherhood. Aurum megbízásából leszálítottak Aureusba. Bár itt nem úgy bántak veled mint egy kutyával, a kisérletek nem maradtak el. Próbálták megismerni, hogy mi vagy. Hogyan jöhettél létre és miért? Ezekre a kérdésekre te sem tudod a választ. A falakon belül szabadon járhatsz-kelhetsz, azonban ha kiteszed a lábad... Akár csak egy lépést is teszel, sokkoló lövedéket kapsz a tarkódba. Többször megpróbáltál megszökni az alatt a fél év alatt, amit idáig ott töltöttél. Belefáradtál a sokkolóba. Kénytelen vagy más kiutat találni.
Különleges képességeid: Az ősi fegyver. Képes vagy kedvedre alakítani csontjaidat. Ugyan így képes vagy csonkot növeszteni tested bármely pontján, ami átszúrva bőrödet fegyverként funkcionálhat. Ezáltal közelharcban jeleskedsz. Viszont van egy buktatója a képességednek. Ha túl sokat változtatsz, hamar elfáradsz, hiszen minden egyes miliméteres változtatás hatalmas fájdalommal tud járni. Kezdetben bármilyen ismert élőlényt felülmúló regenerácóval rendelkezel. Az apró kis karcolástól a mély vágásig azonnal meggyógyulhatsz. Azonban a tested hamar kimerül, így minél több sebesülés ér, fokozatosan vész el a regenerációd. Ha a teljes kimerülésig hajszolod magad, gyakran eszméletedet veszted. Ilyenkor órákat, vagy akár napokat is képes vagy végig aludni. Ember legyen a talpán, aki ezután csillapítani tudja hatalmas étvágyadat.
Az ősi szavak. Ezen túl képes vagy kommunikálni A szintű mutánsokkal. Természetesen ez nem irányítás, mindössze kommunikáció, ami szóban történik meg a mutáns irányába. Természetesen nem vagy egy Dr. Dolittle. A fejedben hallasz néhány csökevényes szót, vagy épp mesterien olvasod a teszbeszédüket.