Tárgy: Cody Carver Pént. Márc. 09, 2018 11:04 pm | |
| Cody Carver Ide jön valami szép kis idézet | Becenév Guardian Killer Születési hely, idő Florida, 2008. december 23. Lakhely Kristályváros Beállítottság Hetero Családi állapot Egyedülálló Foglalkozás Harc a semmirekellő emberekért |
Család Voltak, hét éves voltam, amikor minden a feje tetejére állt. Anyám ragaszkodott ahhoz, hogy tartsanak meg, ne dobjanak ki, de apám hajtatatlan volt, egyik éjjel, amikor veszekedtek, nem bírtam tovább, és megöltem. Egyszerűen kitéptem a szívét a helyéről, és megöltem. Ennyi volt. Anyám akkor megijedt tőlem, sikoltozott és szörnyetegnek kiáltott ki. Pedig én csak megvédtem őt apámtól! Koszos kis vakarcsként róttam az utcákat, fosztogattam, öltem, ettem amit találtam. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el azután, hogy megtaláltam a lányt, leesett, olyan magasról, ahonnét még én sem vetném magam a mélybe, mert hülyeség. Ott feküdt a földön véresen, a szárnyasok , mert én szárnyasoknak hívtam őket, nekitámadtak, de én nem hagyhattam, mert jó illata volt finom. Ütöttem, vertem, haraptam, csapkodtam őket, ahogy csak tudtam. Aztán semmire sem emlékszem. Csak a szőke hajú lányra, mellette ébredtem, úgy döntöttem, jó ha velük maradok, az apja egyébként sem akart elengedni, valamit magyarázott arról, hogy mi vagyok, de nem érdekelt, csak az, hogy a lány, a lánya jól legyen. Volt egy hely, amit mindig is elkerültem, mert csípett a szaga, igen a szagok tudnak csípni, később kiderült, hogy csapdába estem. Kristályváros a magamfajtáknak börtön, és megvetnek minket. A lány, Mary ő...vele csattant el az első csókom, még a falakon túl, igen. Első szerelem volt, azóta nem telik el úgy nap, hogy időnként ne gondolnék arra, hogy milyen jó lett volna otthagyni, megrohadni a napon, a Featherek számára eledelnek. Olykor meg azon, hogy milyen jó volna felégetni Kristályvárost, hogy újra vele legyek, de azt hiszem...szarok rá. A guardianom? Te...komolyan?! Édes kristályos szar! Ha béna elhullik, ha nem, megmarad, az évek során kihullott már mellőlem pár, vagy azért mert nem bírtak velem, és küldetés közben "elhaláloztak", vagy a kibírhatatlan természetem volt túl sok nekik. Tulajdonságok Erősségek:Pusztakezes harc, tőrharc, kardharc és szablya és botharc. Valamint, ha beüt a szar, jó ha van a közelemben pár automata vagy félautomata fegyver. Átlagon felüli intelligencia, amely a félvérekre leginkább jellemző, valamint fejlettebb érzékszervek. Imád olvasni, emiatt hatalmas lexikális tudással rendelkezik. Gyengeségek:A fekete leves, az olvasása okán, sok olyan történeten rágta át magát, ahol más világba képzelte el az életét, tündeként, orkként, ironikus, hogy önmaga is egy mutáns és mégis olyan élet után áhítozik , amit sosem kaphat meg. Ha felkúrod, mert a látszattal ellentétben könnyen fellehet baszni az agyát, akkor jobb ha menekülőre fogod, mert csak a KRC injekció az ami leállítja. Egyetlen gyengesége, amelyről maga sem tud, az Mary Ashley Hanser doktornő, képtelen volna bántani, ha úgy adódna lehetősége, hiába álmodozik a megölésléről sokszor. Elsődleges fegyvered: Tőrök, KRC-vel beont pengékkel, egy kipattinthatós szablya, hatalmas éllel, szintén az őt is könnyedén megsebző anyaggal, alkar hosszúságú pengék, és egy ostor is van a tárházamban, valamint automata és félautomata fegyverek, KRC töltényekkel. Helyzettől és küldetéstől függ, hogy milyen arzenállal indulok a mutánsok ellen. Ha pedig nincsenek nála a fegyverei úgy ököllel megy neki akárkinek, még a Guardianjának is. The world of the Enigma diesease TűzEz a szimbólum hivatott figyelmeztetni arra, hogy sosem szabad, hogy kihunyjon bennem az élet szikrája. Küzdenem kell, ha a fene fenét eszik is. Miért? Tényleg miért? Az eszmék nem számítanak, csak fent kell maradni, élni és lelegezni, ez a legfontosabb Regényt, nem? Az nem az én műfajom, még ha szeretek is olvasni. Valaha jó ötletnek tűnt, ezeket az emblémákat, dogmákat, saját értékrendem szerinti hitet magamra varratnom. Azóta hol a pokolra kívánom a tetováló szalont, és felgyújtanám, hol pedig örülök neki, hogy vannak. Tűz? Emlékszem arra az éjszakára. Levertem egy gyertyát menekülés közben, amikor az anyám nekem támadott. Még volt bennem annyi lélekerő, hogy őt ne, őt valamiért ne bántsam. Hiszen, szerettem őt! Igen. tényleg, képes voltam ilyesfajta érzésre. A tűz most már teljesen másért lobog bennem, hol ezért, hol azért. Rohadtul változó és nehéz elkapni, mert még engem is kikészít a szélsőséges természetem olykor. Egyik pillanatban hullámzó tavacska, másik pillanatban tomboló tenger. Egység:Az meg mi a faszom? Tényleg? Nem is értem ,hogy miért varrattam magamra. Ja, de igen... De, azért mert amit sosem vallanék be senkinek, szeretnék valahova tartozni, örök dilemma, ki fogad el? Senki. Kire számíthatok? Az egység magamban van, magam vagyok az erő, a támogatásom, mert kitagadtak mindenhol. Hát kibaszottul bocsi, de nem én akartam ilyenné válni. Ha valaki nem kísérletezik, még ma is ember lennék! Valaha úgy éreztem, hogy tartozom valahova. Amikor anyám a tenyerébe fogta az arcom, és jó éjt puszit lehelt a homlokomra, a kedvenc képregény hősöm pedig fent vigyázott rám az ágyam feletti polcról. Valaha, karácsonykor együtt ünnepeltük a...? Á, nincs már az a bizonyos, szóval kit érdekel. EgyensúlyMinden vágyam az egyensúlyra való törekedés, jó volna ha egyenlőnek tekintenének minket is. Félvéreket. Hiszem, hogy azért szabadult el a vírus, mert túl sok volt az emberből a világban, a gyenge elbukik az erős fennmarad, félnek tőlünk ezért zárnak minket felügyelet alá. Pedig...mi is emberek voltunk. Szem Bárcsak... igazán látnának az emberek, de nem ez sosem lesz így, csak azt látják, tudják, hogy mi a pusztításra születtünk. Előítéletek, eszerint élnek. Nincs mit részletezni ezen, a szem a lélek tükre stb-stb. Fa Valaha egy voltam közülük, velük éltem, velük nevettem, de a természet úgy döntött ,hogy tovább fejleszt és persze a rohadt kémia, a biokémia, akármi, ami miatt ez lettem. Volt egyszer egy családom, kiindultam valahonnan én is, és ez a levél amely én vagyok, leszakadt az ágról, vagy mag? Igen a mag messze került onnan, jó néhány társammal egyetemben, és fejlődtünk, az evolúció magasabb lépcsőfokára,sikerült hátra hagynom az életem, a valóm, majdnem de vannak emberek, epizódok, jelenségek, akik miatt mégsem sodródtam olyan messze. Silah! - csattant a pszichológus tárgyilagos hangja, én pedig vas és kristálypántos helyemen ücsörögtem kissé enerváltan, állítólag ez a bevetett szokás, de ki vagyok én hogy ellenkezzek ezzel? Ők tudták, megtapasztalták, ha felbasszák az agyam, akkor ütök. Ezt a pszichológiai tesztet is, azután rendelték el, hogy meglátták, a hátamra varrt tetoválást. Könyörgöm! Nem az ő testük, az enyém! Tény, hogy a vírus miatt nehéz volt elkészíttetnem, hiszen a cseppfertőzés és a többi, és a többi. Itt nem Cody Carver vagyok, itt csak egy Silah, akit kitanítottak, az elsők között, harcra és öldöklésre, profin ment, mert amúgy élvezem. Szóval most itt ülök, és hallgatnom kell legyengítve a papírra rótt magyarázataimat, hogy mi mit jelent a hátamon, hát hülyének néztek? Komolyan elfogom nektek mondani az igazi jelentését? Hagyjatok. Tanultam már tőletek annyi mindent, hogy tudom ,hogyan működtök. Lenéztek, mert orvosok vagytok, de nem csak az érzékszerveink fejlődtek, agyban is jobban toppon vagyunk mint ti. Egy illat foszlány, a tükörüveg mögül éreztem, nem láthattam, de tudtam hogy ott van, egész testemben megfeszültem, az izmaim megduzzadtak ahogy próbáltam a KRC pántoknak ellenállni, és életet verni magamba, ziháltam, morogtam, és tudtam ,hogy nem teszem jól amit teszek, meg kellene tartanom az önuralmam, de nem megy! Picsába! Itt van! Mary! A jóságos Mary akinek a tetves Guardianokat köszönhetem, pár alanyát már a másvilágra küldtem, amikor még kezdetleges volt a szere, sajnos a kudarcok megerősítették, és most egy egész jó szert kreált. - A Silah valamiért rosszul reagál a pszichológiai elemzésre! Kérem a nyugtató bevetését! - odafüggesztettem a tekintetemet, ahol őt sejtettem. Ott vagy! Tudom, hogy ott vagy! - Elegem van abból,hogy állatként kezelnek! Senki sem becsül meg minket, pedig az ő jólétükért ülönk! Miattunk van biztonságba a kibaszott seggük! - vicsorogva köptem a szavakat a nő arcába, a következő pillanatban a vészjelző összezavarta a hallásomat, és foggal kaptam a felém közeledő őrre, nála volt az injekció, te vagy az, drága Guardianom, te kis szemét fos! Örömmel szúrja rojtosra a valagam, a karom, bármit csak nyugodjak le. Persze, ezután jó kisfiú voltam, kaptam pár nap zárkát, edzés a falak közt, aztán mehettem haza az A3-as körzetbe. Kibaszott izgalmas élet. Állítom ő megvet és gyűlöl azért ami vagyok, ezért gyártja a Guardianokat is ilyen elszántan! Én meg dacból intézem úgy ,hogy a mutánsok támadásaivá váljanak, vagy idegelem ki őket, direkt. Marrrrrryyy! Megöllek! Nem! Először hadd szagoljam meg a hajad és utána öllek meg! Vagy inkább hagyom a picsába az egészet, nem ér annyit. Te ott vagy a vityillódban, én meg itt. Our story was written by blood |
|
|
|