Regényt, nem? Az nem az én műfajom, még ha szeretek is olvasni. Valaha jó ötletnek tűnt, ezeket az emblémákat, dogmákat, saját értékrendem szerinti hitet magamra varratnom. Azóta hol a pokolra kívánom a tetováló szalont, és felgyújtanám, hol pedig örülök neki, hogy vannak. Tűz? Emlékszem arra az éjszakára. Levertem egy gyertyát menekülés közben, amikor az anyám nekem támadott. Még volt bennem annyi lélekerő, hogy őt ne, őt valamiért ne bántsam. Hiszen, szerettem őt! Igen. tényleg, képes voltam ilyesfajta érzésre. A tűz most már teljesen másért lobog bennem, hol ezért, hol azért. Rohadtul változó és nehéz elkapni, mert még engem is kikészít a szélsőséges természetem olykor. Egyik pillanatban hullámzó tavacska, másik pillanatban tomboló tenger.



Valaha úgy éreztem, hogy tartozom valahova. Amikor anyám a tenyerébe fogta az arcom, és jó éjt puszit lehelt a homlokomra, a kedvenc képregény hősöm pedig fent vigyázott rám az ágyam feletti polcról. Valaha, karácsonykor együtt ünnepeltük a...? Á, nincs már az a bizonyos, szóval kit érdekel.



Hiszem, hogy azért szabadult el a vírus, mert túl sok volt az emberből a világban, a gyenge elbukik az erős fennmarad, félnek tőlünk ezért zárnak minket felügyelet alá. Pedig...mi is emberek voltunk.

Nincs mit részletezni ezen, a szem a lélek tükre stb-stb.



Volt egyszer egy családom, kiindultam valahonnan én is, és ez a levél amely én vagyok, leszakadt az ágról, vagy mag? Igen a mag messze került onnan, jó néhány társammal egyetemben, és fejlődtünk, az evolúció magasabb lépcsőfokára,sikerült hátra hagynom az életem, a valóm, majdnem de vannak emberek, epizódok, jelenségek, akik miatt mégsem sodródtam olyan messze.

Silah! - csattant a pszichológus tárgyilagos hangja, én pedig vas és kristálypántos helyemen ücsörögtem kissé enerváltan, állítólag ez a bevetett szokás, de ki vagyok én hogy ellenkezzek ezzel? Ők tudták, megtapasztalták, ha felbasszák az agyam, akkor ütök. Ezt a pszichológiai tesztet is, azután rendelték el, hogy meglátták, a hátamra varrt tetoválást. Könyörgöm! Nem az ő testük, az enyém! Tény, hogy a vírus miatt nehéz volt elkészíttetnem, hiszen a cseppfertőzés és a többi, és a többi.  Itt nem Cody Carver vagyok, itt csak egy Silah, akit kitanítottak, az elsők között, harcra és öldöklésre, profin ment, mert amúgy élvezem. Szóval most itt ülök, és hallgatnom kell legyengítve a papírra rótt magyarázataimat, hogy mi mit jelent a hátamon, hát hülyének néztek? Komolyan elfogom nektek mondani az igazi jelentését? Hagyjatok. Tanultam már tőletek annyi mindent, hogy tudom ,hogyan működtök. Lenéztek, mert orvosok vagytok, de nem csak az érzékszerveink fejlődtek, agyban is jobban toppon vagyunk mint ti.
Egy illat foszlány, a tükörüveg mögül éreztem, nem láthattam, de tudtam hogy ott van, egész testemben megfeszültem, az izmaim megduzzadtak ahogy próbáltam a KRC pántoknak ellenállni, és életet verni magamba, ziháltam, morogtam, és tudtam ,hogy nem teszem jól amit teszek, meg kellene tartanom az önuralmam, de nem megy! Picsába! Itt van! Mary! A jóságos Mary akinek a tetves Guardianokat köszönhetem, pár alanyát már a másvilágra küldtem, amikor még kezdetleges volt a szere, sajnos a kudarcok megerősítették, és most egy egész jó szert kreált.
- A Silah valamiért rosszul reagál a pszichológiai elemzésre! Kérem a nyugtató bevetését! - odafüggesztettem a tekintetemet, ahol őt sejtettem. Ott vagy! Tudom, hogy ott vagy!
- Elegem van abból,hogy állatként kezelnek! Senki sem becsül meg minket, pedig az ő jólétükért ülönk! Miattunk van biztonságba a kibaszott seggük! - vicsorogva köptem a szavakat a nő arcába, a következő pillanatban a vészjelző összezavarta a hallásomat, és foggal kaptam a felém közeledő őrre, nála volt az injekció, te vagy az, drága Guardianom, te kis szemét fos! Örömmel szúrja rojtosra a valagam, a karom, bármit csak nyugodjak le.
Persze, ezután jó kisfiú voltam, kaptam pár nap zárkát, edzés a falak közt, aztán mehettem haza az A3-as körzetbe. Kibaszott izgalmas élet. Állítom ő megvet és gyűlöl azért ami vagyok, ezért gyártja a Guardianokat is ilyen elszántan! Én meg dacból intézem úgy ,hogy a mutánsok támadásaivá váljanak, vagy idegelem ki őket, direkt. Marrrrrryyy! Megöllek! Nem! Először hadd szagoljam meg a hajad és utána öllek meg! Vagy inkább hagyom a picsába az egészet, nem ér annyit. Te ott vagy a vityillódban, én meg itt.