Nézem, ahogy a nénikém kecses léptekkel szeli át a köztünk lévő távolságot. Míg én a kanapén fekszek egy elnyűtt, régi melegítőben, s elég férfias pózba vágtam magam pár perccel ezelőtt addig neki az élénk vörösen izzó magassarkúja hatalmas zajt csap a parkettán. Fenekét hívogatóan kinyomva ül le mellém és néz a szemeimbe. Csak most figyelem a piros ajkait és az arannyal kihúzott szemeit. Igazán kicsípte magát, ez még tőle is sok.
- Ma este randim van, de gondolom ezt már sejtetted – kezd bele, s rögtön le is int, mire elnevetem magam. Tipikus, semmit sem változott az évek alatt és az sem lep meg, hogy az utolsó pillanatban közli ezt velem. – Vigyázz kérlek Jude-ra és Leah-ra, nehogy valami hülyeséget csináljanak. A nővéreid leléptek valahová, későn jönnek – közli velem, mire rögtön felháborodást tettetek.
- Honnan tudod, hogy nekem nincs programom? Talán nekem is randim lesz vagy egy buliba megyek a barátaimmal – vágok vissza holott egyik sem igaz. Nem igazán randizom senkivel, pedig megtehetném. Rengeteg kérőm akadna, akiknek minden vágyuk, hogy egy tartalmas éjszakát töltsenek velem, de én sorra visszautasítom mindet. Bulikba viszont igenis szoktam járni, ugyan nem a leggyakrabban, de néha megesik és olyankor jobban szétcsapom magam a kelleténél.  Ilyenkor mindig a nénikém vagy valamelyik nővérem dug az ágyba. A kisebbek észre sem veszik, hogy mi történt.
- Azt erősen kétlem – közli velem mosolyogva és megsimítja a hajam, mire bevágom a durcás fejet. Ismer engem, tudja, hogy nem mondok igazat.
- Na jó igazad van, de egyébként Jude és Leah elég nagyok már ahhoz, hogy ne kelljen rájuk vigyázni – mondom könnyedén és valóban így gondolom. Engem ennyi idősen már simán elengedett bulikba a nénikénk és nem értem, hogy őket miért félti annyira, hiszen nekem és a nővéreimnek mindent megengedett és meg is enged a mai napig. Biztos csak valami újabb hóbort, fogadok az egyik divatmagazinból szedte, majd elmúlik.
- Nem elég nagyok, ne kezdjük megint ezt a vitát – válaszol rögtön, majd feláll mellőlem a kanapéról és megigazítja magán a ruhát. – Jól leszek így? – kérdi aggodalmasan. Ő a legfügetlenebb, legerősebb nő, akit ismerek. Miért parázik most erre rá?
- Tökéletesen nézel ki, mint mindig – a hangom őszinte, s egy mosoly is felkúszik az arcomra.
- Rendben, angyalom, majd jövök. Még elköszönök a tesóidtól is – nyom egy puszit a homlokomra és nem túl biztos léptekkel hagyja el az apró nappalit, ahol egy régi filmet nézek vagyis néznék, ha nem szakított volna félbe.