Te minden olyan vagy ami én nem. Pozitív, tele energiával, úgy értem. Normális vagy ember? Hozzám küldtek ki szolgálatra! Te pedig még ebben is a szépet és a jót látod, és reménykedsz, hogy mi egyszer valaha egy tányérból fogunk enni. Hát nem! Ne is álmodj róla. Örülj neki,hogy egyáltalán egy házban lakhatsz velem. Nem, ez egyáltalán nem kiváltság, szerintem. Én értékelem a magán szférát, a tulajdon jogot, mert van olyanom, képzeld! Saját könyveim, amiket senki sem rángatott ki a kezemből, és én vettem azokat magamnak a fekete piacon, vagy régi házakból gyűjtöttem. Persze, erről te nem tudsz, még. Mert féltve őrzöm őket.  Egy a szerencséd, nem vagy az a nyomulós fajta, hagysz teret nekem is, és nem erőlteted rám magad feltétlenül. Legalábbis ,ez a terv. Még a büdös életben nem láttalak, de ha te is injekcióval fogsz szúrkálni, esküszöm letépem a fejed a helyéről! Csak a miheztartás végett. Mivel hozzám küldtek, kitágították a fejed, hogy igen hamar elállatiasodtam, ezért néha úgy viselkedek mint az állatok. Sokáig éltem egyedül odakint, és kűzdöttem, és bújócskáztam a nagyobbak elől, de most már ők azok akik félhetnek tőlem. Csapat munka? Inkább állj hátra és figyelj. Főleg,ha élni akarsz. Mégis valami szelidítőnek képzeled magad. Az a szerencséd, hogy több fiatallal nőttél fel, akik közt barátaid is átváltoztak Silah-á, ezért talán haladóbb szellemiséggel bírsz, és nem ítélsz el minket. De, hogy pont én? Komolyan, valami nincs rendben ott a fejedben. Mégis, te lehetnél az első, aki hosszú távon megmarad mellettem.Rám férne, valami jó haver, aki emberszámba vesz.