Én is egy rekedt nevetést hallattam a szavaira de tovább kaszaboltam a felénk száguldo ratogokat. Mocskos élősködők.
Láttam hogy majd térdre esik de mielőtt odanyúlhattam volna segíteni még egy ilyen kis dög beleharapott a lábamba. Azzal a lendülettel választottam el a testét a fejétől de persze a foga a bőrömben maradt.
Nem is volt időm kiszedni onnan mert egy másik dög már a karomba kapott és a karmait csontig belém mélyesztve indult el a vállam felé gondolom hogy kiharapja az artériámat.
Ekkor kiabáltam rá újra Vicre hoyg takarodjon már felfelé és húzzon ki minket a francba mert itt fogunk megdögleni mindketten. Ők vagy ezren voltak mi meg hiába voltunk nagyobbak, tökig fegyverben, esélyünk sem volt...
Na meg... szebb halált is el tudok képzelni mint egy hordányi ratog álltal egy csatorna melléknyílásában.
Vic végre megmozdult és a hátamra lendülve tépte le rólam a gyógyszeres táskámat mire felkiáltva néztem rá.
- Mi a faszt csinálsz? - kiabáltam utána de már felkapaszkodott a törött peremre. A lába pillanatokon belül eltűnt én meg nem tudtam arra koncentrálni hogy hova tűnt hiszen egyedül maradtam odalent, tökig ratogban gázolva. Az egyik kezemben a kard a másikban a pisztoly és próbáltam egyszerre a kettővel kaszabolni a patkányokat mikor megjelent a perifériámban Vic keze.
Gyorsan az övembe dugtam a pisztolyt és elkaptam a kezét, miközben a lábamon lógó ratogokat próbáltam levágni magamról.
AHogy elég magasan voltam már én is bele tudtam kapaszkodni a másik kezemmel a párkányba, pláne hogy előtte kihajítottam a kardom a lukon és felhúztam magam.
Pár másodpercig lihegve feküdtünk a földön mindketten, Vic még mindig szorított magához.
- Az biztos... Van nekünk jobb dolgunk is mint egy ratog tanyán meghalni... - nevettem és felkönyökltem - Nem akarlak megijeszteni de... kicsit véres az orrod.. Kösz hogy kihúztál... - jegyeztem meg halvány mosollyal és felkelve őt is felhúztam magammal.
Csak tűnjünk el innen végre... Hiányzott a napfény. És mindkettőnkre ráfért egy alapos zuhany.

// ☾ //

To Maxy  

If you fall

Hallottam, ahogy megdícséri dobásomat, azonnal rá pillantottam. Egy ziháló mosolyt eresztettem felé.
- Gyúrtam rá! - már épp nevetni próbáltam, amikor úgy neki rohant a lábamnak az egyik patkány, hogy kishíján kirántotta alólam a lábamat. A nevetés egy ijedt huhogás keretében szaladt ki a számon, majd dőltem előre. Kezemmel megtámasztva álltam meg hídban, majd lábamat megemelve léptem bele a ratog gerincének közepébe. Fájdalmától felnyekkenve ide hallottam, hogy ketté roppantak a csigolyái. Esküszöm még egy kis bűntudatom is volt, amit hamar feledtetett velem egy a bokámba nyilaló fájdalom. Túl sokan voltak ahhoz, hogy elbánjunk velük. Valamerre menekülnünk kell, és a fegyverem híján... Ekkor pillantottam meg a felém repülő kardomat, aminek markolatát elkapva szúrtam át a bokámat harapó ratog koponyáját. Felegyenesedve terpesztettem be, pörgettem meg kezemben fegyveremet és készűltem fel a következő ellenfélre.
Max tanácsát nem reagáltam le, hiszen nem mertem el pillanatra sem magára hagyni. Hiába, hogy az ereje néha felülmúlja az enyémet is, de nincsenek meg azok az érzékei mint nekem. Ennyi ratoggal szemben pedig egyedül mit sem ér. Hallgattam és védve Max hátát, ahogy ő az enyémet fojtattam tovább az írtást. Az arcom már egy merő vér volt, a testem pedig egyre kezdett kimerülni. És ha ez nem lenne elég, rám tőrt valami furcsa fáradtság. Erőtlennek éreztem a lábaimat és valamiért kettőt láttam mindenből. Hunyorogtam, pislákoltam... Mintha be lennék baszva! De nem szóltam semmit, és próbáltam úgy tenni, mintha semmi bajom nem volna. A legkevésbé sincs arra szükségünk, hogy én itt a szarkupac közepén adjam be az errort. A kiabálására azonban már kénytelen voltam reagálni. Össze préseltem ajkaimat, majd körbe pillantva vettem rá magam, hogy megbízzak Maxban és én menjek előre. De nem is tettem. Miközben fell fordúltam, téptem le oldaláról gyógyszeres tarsoját, majd számba kapva másztam fel rajta, még mielőtt vissza vehetné tőlem. A peremben megkapaszkodva húztam fel magamat, majd lábamat feldobva jutottam fel oda, ahonnan leestünk. Nem szotyiztam, azonnal kirámoltam a gyógyszeres tarsojt. A barna üvegcsék között egy Mushroom compound feliratút kerestem. Max használta, hogy felturbózza magát, hogy ha kell, még engem is röhögve földbe döngöljön. Nem mintha enélkül ne lett volna rá esélye. Hát lepattintva kupakját, szórtam tenyerembe 2 szemet, ami egy Guardiannak is a normál feletti adag. De leszartam. Tudtam, hogy ha nem veszem be, Max ott marad lent én pedig nem leszek képes felhúzni. Szóval megtettem és szinte taps szerűen, azonnal elkezdett fojni orromból a vér. Silahként a szervezetemben ez már vírus túltengést jelentett, de ki a szart érdekel. A bátyámról volt szó! Vérző orral hajoltam le a lyuk pereméről és nyújtottam bátyámnak kezemet. Ahogy csak tudtam, próbáltam elérni, s ha sikerült, olyan erősen fogni a kezét, hogy semmi se ránhassa ki belőle. Összeszorított fogakkal húztam fel, majd mire sikerült kimásznia, úgy öleltem magamhoz, mint talán még soha. Homlokomat feje búbjára hajtva ziháltam, túrtam bele hajába.
- Soha többet nem jövünk csatornát tisztítani! - nevettem el magamat kínomban, miközben még mindíg úgy szorítottam dzsekijének hátát, hogy majd letéptem róla.

-┃YOUTUBE┃    ┃✗

A világ csak egy pillanatra sötétedik el de az érzékelésem még utána is tompa és kusza. Hirtelen azt se tudom hogy hol vagyok, csak azt éreztem hogy valami nehét lekászálódik rólam. Victor...?
Párás, bűzös levegő hatol az orromba, tompán mintha egy vastag falon, vagy a vízen keresztül hallanám Victor hangját ahogy a nevemen szólít de még túl kába votlam hogy felfogjak ebből bármit.
Hol vagyunk? Miért kiabál...? Egyáltalán mit pattog itt nekem...?
Hirtelen egy éles pofon csattan az arcomon mire a zúgás megszűnik és kitisztul a fejem. Persze csak a gyilkos dühmiatt amivel meg akarom ölni az öcsémet.
- Mi a... - tovább nem jutok a szavaimban ugyanis megpillantom a sötétben világító szempárak százait.
Rábasztunk. Nem kicsit. Kurvára.
A fejem még zúg ahogy nagy nehezen felkelek. Victor kelteget, riadt hangon és mielőtt megnyugtathatnám hogy végre megint magamnál vagyok ráugrik az egyik patkány.
Az állat egyik fele a lábaim elé hullik. Mielőtt bármit modnhattam volna, vagy legalább megdícsérhettem volna hogy milyen szépen lendített mikor az egyik kis dög a hátamon kötött ki.
- A kurva életbe! - szisszentem fel ahogy a vállamba mélyesztette a hegyes kis fogait és puszta kézzel letépve a vállamra tapadt állatot nekihajítottam a falnak.
Vic ebben a pillanatban üti ki az előttem sunnyogó kis dögöt is egy másikkal. Elismerően pillantok rá.
- Szép dobás - jegyzem meg  félmosollyal és  leguggolva én is keresni kezdem a kardját hamar megtalálva hajítom oda neki és én is előhúzom a sajátomat, a pisztollyal egyetemben.
- Mássz fel a vállamra, úgy elég magasan leszel hogy kimássz, aztán felhúzol - lépek az öcsém mögé hogy védjem a hátát és beleeresztetem a fél tárat néhány közeledő kis lénybe. A félhomály ellenére is jól célzok mire adok magamnak egy képzeletbeli válpaskolást.
- Mássz már! - kiabálok rá Victorra aki még szuttyog valamit míg én próbálok minden oldalra figyelni. Az egyik kis dög átszakítja a nadrágomat és a karmait meg a fogait a combomba mélyeszti.
- A mocskos ku... - lövök bele egyet mire zúgni kezd a fülem de nem érdekel. Ömlik a vér a lábamból.

// ☾ //

Zihálva fekszek Max meleg mellkasán, és minden egyes mély szippantásommal a poros, egyben párás csatorna szagát veszem mélyen magamhoz. A pillanatnyi sokktól csak fekszek és hagyom, hogy szorítson, ahogy még kábúlt testéből kifér. Alig vagyok képes felfogni ami történt, hisz nem sejtettem volna, hogy ennyire labilis lehet lábunk alatt a talaj. Képtelen vagyok felfogni ép ésszel és fáradhatatlanul válaszokat keresek arra ami történt. Mégis hamar fel  kell eszmélnem és kitőrni az ölelésből. Fáj minden egyes porcikám és még csak nem is én tompítottam az esést. Legördülök hát Maxról, majd arcára tapasztom két kezemet. Aggodalmas pillantással tudatosúl bennem, hogy a bátyám nincs magánál. Hát paskolni kezdem az arcát.
- Max! - ébresztgetem, bár nem látom egy csepp hatását se a dolognak, így kénytelen vagyok lekeverni neki a sallert, ha az nem lett volna épp elég neki, hogy tompítania kellet az én esésemen is. Amíg talán ébredezik felkapom fejemet valami furcsa zajra. Apró tappancsok masíroznak a verem árnyékkal fedett területein. Fénylő szempárok vetülnek ránk a sötétből. Nem tudom hova kerültünk és mi figyel minket, de éhesnek tűnik. Felpillantok hát az egyetlen lehetséges bejárat felé, ami egy vékonyka cső a fal felső oldalán. Ekkor tudatosul igazán bennem, hogy egy patkány verembe zuhantunk. Egyetlen kiút van innen. Arra amerről jöttünk. Hát előhúzom kardomat, majd felegyenesedve próbálom távol tartani magunktól a vélhetően ratogokat, hogy míg Max összeszedi magát ne legyen belőlünk ratog szar.
- Maxi... A hasadra süt a nap. Van itt néhány éhes száj...- riadalmas hangon igyekszem szólítgatni, hátha könnyebben magához tér, ha érzi a helyzet veszélyességét. - Attól félek mi leszünk a vacsi! - majd azzal a kijelentéssel veti rám magát az egyik elölről, amit felhasítok a kardommal, majd a másik a hátamra ugrik. Vállamba harap. Az éles fájdalomtól ejtem ki a sűrű csatorna sáron vízébe pengémet, majd próbálom lerántani magamról két kézzel a potyautasomat. Ugyan végig hasítja hátamat éles karmaival, de sikerül ordítva leszednem magamról és teljes erőből neki hajítani annak, ami Maxot próbálja megközelíteni.
- Takarodsz!-morranok fel, majd a földre kapom tekintetemet és a saras egyvelegbe elsüppedt kardomat keresem.

// ☾ //

A dögszag szinte arcon csap, ahogy kiemelem a vízből kis halott pajtásunkat és Vickkel együtt nekem is el kell fordulnom egy pillanatra hogy urrá legyek az öklendezésemen. Jézusom, bár ne éreznék szagokat.
- Jó egy hetes lehet már... de a víz felgyorsítja a folyamatokat - nyögöm az öcsémnek ahogy visszalököm a vízbe a szerencsétlenül járt jószágot és nagy levegőket véve próbálom legyűrni a hányingerem. Szerencsére meglepően hamar sikerül, talán az orrom már hozzászokott az idelenti nyálkás bűzhöz.
Ahogy Vic felé fordulok és rákérdezek hogy lát-e vérfoltokat a panelen csak pislog rám, azzal a bárgyú értetlen arckifejezésével amivel az idegeimre tud mászni.
Akkor szokott ilyen arcot vágni mikor eligazításokon valami teltebb, kerekebb forma elvonja a kis figyelmét arról amire amúgy koncentrálni kéne. Túl gyakran látom ezt az arcot.
- Vic? Victor...? - integetek az arca előtt értetlenül mire végre az értelem halvány, rogyadozó szikrája megjelenik a szemében. Mi történt? Lefagyott a windows?
Mielőtt azonban rákérdezhetnék erre nagyon furcsa arcot vág. Mint egy vadászó állat, a pupillái összeszűkülnek és megfeszülnek az izmai.
Már meg se hallja ahogy szólongatom, a szemei egy pillanatra vörösen villannak aztán felemeli a fejét.
Én is felnézek és egyből meglátom a vérfoltokat a szellőzőjárat nyílásánál mire kihagy egy ütemet a szívem.
Bármi is ölte meg a ratogot, arra távozott... Kérdés hogy az az ő vére vagy valaki másé...? Netán a ratogé....?
Az öcsém felé fordulok hogy felvessem neki az elméletemet de ő csak nekiindul és egy bravúros ugrással elkapja a szellőzőnyilást és egy kis kaparás után elkezdi felhúzni magát mire aláléptem hogy elkapjam ha esetleg le akarna zúgni.
- Feltoljalak? - kérdeztem megfogva a bokáját.
Nem tudom mit láthatott odafent de nagyon elcsendesedett.
- Vic...? Minden oké...? - kérdezem halkan még mindig a kilógó lábait figyelve. Nem szokása enynire csendben lenni...
Aztán a történések felgyorsulnak. Az öcsém hirtelen a nevemet ordítja mire azonnal működésbe lépnek a testvéri ösztönök és elkapva a lábát kezdem el kirángatni a szellőzőből. Ahogy sikerül zuhanni kezd felém, én pedig már nyújtom ki a kezem hogy elkapjam de még így is keményen csapódott a mellkasomnak.
Azonnal köré fonódnak a karjaim hogy megvédjem az ütéstől és mindketten a vízbe csapódunk.
De nincs vége, a föld szétnyílik és mindketten zuhanni kezdünk. Egy pillanatra még látom magam előtt a rémült arcát, amin végigfut egy seb és apró vércsíkok szaladnak végig rajta.
A szorításom a teste körül nem enged zuhanás közben sem aztán hirtelen földet érünk.
Egy pillanat alatt sötétül el a világ az ütés erejétől de a karjaim még mindig védekezően Vick körül...

// ☾ //

Éreztem a tekintetét magamon, ahogy figyel és mintha valamin járna az esze, de csak üveges szemekkel bambul ki a fejéből. Vagyis talán mintha valami tényleg lefoglalná, de a jó isten se tudja, hogy tudatában van-e annak amit épp csinál. Szóval felszökik szemöldököm és nézek rá kérdően, de nem szólok. Arra várok, hogy valami epés megjegyzést hozzám bökjön a ruhámat illetően, de what? Ki vagy te és mit csináltál a faszkalap bátyámmal? Megköszörülte a torkát és mint aki zavarban van oldalra pillantott. Hát ez hülye. Az agyára ment a "friss" levegő. Hát nem mondok semmit és nem is reagálom le különösebben, csak épp a szemem düled ki a gödréből annyira meglepett.
Térjünk vissza a melóhoz. Hát madártávlatból igyekszem szemlélni a tett helyszínét. Hunyorogva figyelem a fém panelt és támasztom meg felsó ajkammal mutató ujjam első néhány ujjpercét. De a gondolkodásban az sajnos nem segít ha úgy teszel mint aki gondolkodik. Legalábbis hamarabb nem jutsz tőle dülőre. Dee... Egy szempillantás alatt világította be képzeletbeli lámpácskám az agyamat, így azonnal felkaptam magamhoz azt a bizonyos fém panelt. Csodával határos módon mégis el jutott az agyamig némi információ és kiverte a szememet a meghajlított zárónyelv.
- Azt a kúrva...- dől ki belőlem a szó, majd Maxra pillantok, aki épp a lábam mellé világítva veszi szemügyre a döglött ratogot. - Mit találtál? - nézem ahogy közeledik, majd megáll közvetlen mellettem. Épp annira, hogy a válla az enyémnek koccan és megérzem a dezodorjának illatát. Figyelem, ahogy épp hullagyalázásra adja a fejét, és kiemeli a kis barátunkat a vízből. Azonnal megcsap a dög szag és kénytelen vagyok ökölbeszorított képzzel orromat befogni.
-Bazdmeg de büdös...- köhögök egyet, majd öklendezek, és ez épp elég ahhoz, hogy elhátráljak a szagforrástól. - Mióta rohad ez itt? -dünnyögöm, majd ahogy Max megpillantja a csavarhúzót úgy én is. Hunyorogva figyelem, ahogy a tetem ismét a vízben köt ki és Max a panel iránt kérdez, amit a kezemben szorongatok. Olyan komolyan néz. Mint egy igazi profi valami régi nyomozós sorozatból. Aprón eltátott ajkakkal nézek rá, mint kisgyerek a hőse előtt törpülve. Mire leesik, talán már a nevemen szólít, hogy feleszmélhetnék. Megrázom a fejemet, majd össze préselem ajkaimat és emelem ismét magam elé a panelt. A szélén mintha látnék valamit de hamar rájövök, hogy csak rozsda. Nem vágta el a kezét, ellenben... Feltűnt e neki...
Ismét befagyok, mint vadász kutya, ami jelzi a préda közelségét. Lassan komótosan emelem fel fejemet, majd pillantok magam fölé a plafonra. Csúszós sistergés. De nem ez az utolsó dolog ami feltűnik. Egy félig nyitott szellőzőjárat bejárata és az azon éktelenkedő vöröslő vérfoltok. Hogy jutott fel oda? Hunyorogva teszem fel magamnak a kérdést, majd Max-al mit sem törődve, ha kérdez, egyszerűen neki rohanok a falnak, majd rugaszkodom el a talajról. Próbálok fogást találni a csúszós falon és némileg sikerül is. Épp annyira, hogy elkapjam a nyílás peremét és kapaszkodva rajta huzzam fel magam. Amint megpillantom belülről a járatot, megérzem a vér szagát. Töménytelen dögszag hatol az orromba és legszívesebben bedobnám a rókát. Mégis beljebb mászok és hunyorogva nézem az előttem lassna kirajzolódó rémképet. Nagyranyílt szemekkel bámulom a emberünk foszló maradványát és a belőle kinővő virágokat. Virágok? Hunyorogva nézem mégsem vagyok képes rá, hogy kivegyem, valóban mozognak, vagy csak a szemem játszik a szürkületben. Végül éles sistergés csapja meg ismét fülemet és rovajló mozgolódó halmazt pillantok meg. Nem tudom mi az... Felém tart.
- Max! -ordítom el magam torkom szakadtából és csak reménykedem benne, hogy nem ez volt az utolsó szavam. Mire kiránt érzem, ahogy neki simúl valami az arcomnak. Éles bőre hasítja fel az arcomat, majd zihálva zuhanok Maxra. A talajnak csapódik, úgy én a mellkasának. Egyik pillanatról a másikra nyílik meg alattunk a föld. Érzem ahogy zuhanunk, de képtelen vagyok bármiben is megkapaszkodni. Aztán véget ér hamar a zuhanás. Nyöszörgöve próbálok felülni de a törmelék a mellkasomon nem könnyíti meg a dolgomat. Óvatosan görgetem le magamról, majd érzem meg hátamon Max melegségét. Félig rajta fekszek...  

// ☾ //

A fegyveremet egyenesben tartva próbálom kivenni a sötétben az esetleges támadókat de kamikaze ratog holttestén és rajtunk kívül a csatorna üres volt. Lassan leereztettem a fegyvert és az öcsémre néztem aki ellépve mellettem ment oda a vezetéktakaró panelhez.
Megeresztek egy apró félmosolyt a szavaira. Ez a mosoly nem túl vidám, inkább csak a helyzetkomikum okozza.
- Igen, de ne nyúlj hozzá, nem akarom kicipelni innen a hulládat - nézek rá szigorúan a helyére téve a fegyveremet miközben figyeltem ahogy Vic felegyenesedik.
Hm... Ahhoz képest hogy mekkora nyomorék egész jó formában van. Úgy értem... ez a mögüle jövő fény kiemeli hogy szélesek a vállai és keskeny a csípője és.... Mi? VÁrjunk. Elkalandoztam egy kicsit attól félek. Megköszörülve a torkom pillantottam el körbe a csatornában. Megakadt a szemem valami fényesen és elindultam arra, felkavarva a vizet magam körül.
Odaérve levilágítok a zseblámpámmal a betonra. Csavarok...?
Vick hangjára ismét odanézek. A kezében tartott panel zárónyelve teljesen elgörbült. Ezt valaki megbuherálta.
Felemelem a földről a maréknyi csavart és felé mutatom. Azok halványan csillognak a nedves fényben.
- Úgy érzem ezek is oda tartozhatnak... - mondom halkan majd a ratog felé fordítom a zseblámpám. Odalépve megbököm az élettelen lényt a gumicsizmám orrával, hogy megbizonyosodjak róla hogy nem csak egy délelőtti szundit folytat majd kiemelem a teste maradék részét a vízből.
A feje tetejéből úgy állt ki egy csavarhúzó vége mintha csak egy elcseszett unikornis lett volna. Mesés hely ez a csatorna.
- Lehet hogy a ratogunk mégsem csapott fel villanyszerelőnek - nézek az öcsémre visszalökve a vízbe a tetemet - Valaki megbuherálta a rendszert amikor a ratog megjelent. Nincs vér a panel szélén? Elég éles, megvághatta az ujját - bökök az állammal a kezében tartott fémlemezre

// ☾ //

Maxika úgy küldte rám a rontásait, ahogy nem szégyellte, de kap ő még büdös zoknit a szobájába, aztán keresheti heteken keresztül a szag forrását. Isten engem addig úgy segéljen, megteszem! De ezek vagyunk mi. Egyik felbosszantja a másikat, majd jönnek a sorozatos bosszúhadjáratok, aztán idővel nagyobb gondunk is akad, mint egymás vérét szívni... Aztán ha megint jut szabad időnk újra kezdődik minden elölről. Mint valami természetes körforgás, mint élet és halál. Ying Yang... picsába nem olvastam eleget ezekhez az idézetekhez. Mindegy. Faszok vagyunk együtt. Amúgy meg csak ő a farok, én csak akkor ha ő itt van. Nem tehetek róla, élni nem hagy! Nem is értem miért szeretem annyira a bátyámat. Miért szeretjük mi egyáltalán egymást? És mi a csoda? Sosem vágtuk még egymás fejéhez az igazságot. Valahogy eddig sose voltunk rá képesek. Talán nem is érezzük, hogy másképp kéne ennek lennie.
Aztán jött valami fura sistergő zaj, ami végig cikázott a gerincemen és megmozgatta a fantáziámat. Igen. Bekapcsolt a vészriasztóm és vörösen villogott a fejembez. Addig addig zúgott, amíg nem tudatosúlt bennem: utána kell néznem ennek.
Talpam mázsás súlyként csapódott a csatorna vízébe. Minden egyes léptemmel fel vertem magam körül a vízet, ami felcsapott egészen a hátam közepééig. Mire megpillantottuk a hideg fehér szikrázó fényt egy merő víz lettem. Akkor nem éreztem a hideget és a tapadó ruhadarabokat sem. Csak zihálva állok ott mint valami hülye, és nézem azt a kúrva csapzott dögöt, ahogy félig elsüljed a sekély vízben. Sötét volt. Csak a szemem fénybefogadó képességeire hagyatkozok. Nem sokat látok belőle, egészen addíg, amíg a semmiből megragadja egy ismerős kéz a vállamat, majd taszít maga mögé, mint egy védtelen hercegnőt a sárkány előtt. Megalázó... Fintorogva nézem, hátulról alig látszódó arcának oldalsó vonásait. Hős-komplexusos. Mégse teszem szóvá. Hiába vagyok időnként egy igazi hisztérika a bátyámmal, ismerem annak helyét és idejét.
- Legyen most a legnagyobb gondunk ez a ratog. - feleltem, majd léptem el mellette komor arckifejezéssel, majd álltam meg a mutálódott patkány egy alfaja felett, majd pillantok a szétrágott, sistergő kábelre és a földön fekvő fém panelre. - A kérdés, hogy hogyan került le ez. - emelem fel a fém panelt, majd vetek rá egy alapos pillantást minden oldalról és forgatom át kezeim között a méretes darabot.  - Gondolom nem csapott fel szegény póruljárt ratogunk villanyszerelőnek. - tekintek Maxra felvont szemöldökkel, komor arckifejezéssel. - Ha ez vezeti az áramot a zsilip felé, elégy nagy az esély arra, hogy a probléma itt van. - végül gugolgó helyzetből térdemre támaszkodva  tolom fel magamat és igyekszem madártávlatból látni a kérdéseim százával kapcsolatos területet. - Utálom ezt a részt, de találnunk kell valami nyomot. - Túl masszívan rögzítik ezeket a paneleket ahhoz, hogy egy ratog csak úgy öngyilkos merényletet tudjon elkövetni a  mögötte lévő elektromos vezetőkkel. Ezt valakinek le kellett szendie. De a panelen nincs az erőszakos eltávolítsra nyom. Kivéva ha...Fordítom meg a panelt, majd pillantok Maxra ismét, miután észrevettem a meghajlott zárónyelvet.  

// ☾ //

Egyből felszalad a szemöldököm ahogy a jó memóriájáról kezd beszélni. Hogyne. HIszen a memóriája legendás.
Az öcsém szavaira megforgattam a szemem. Úgy paskolta meg a hátam mintha valami jóravaló nagyranőtt kis kutyus lennék.
- Valakinek muszáj figyelnie ha te már úgyis ennyire életképtelen vagy, drága öcsikém - sóhajtottam követve széles vállait. Persze jól kiröhögtem ahogy nekiugrott a falnak. A fintora... a fintora minden pillanatot megért.
Alig lépünk be a D szektorral ellátott tábla mellé megint egy bizonytalan pillantást és egy idióta kérdést kapok.
- Annyira nem volt nagy melle annak az eligazítónak hoogy ennyire ne tudj odafigyelni mikor megkapjuk a feladatot, baszki... - vontam fel a szemöldököm ránézve majd felsóhajtok - D szektor, hármas zóna, kettes zsilipkapu. Egyéb kérdés? Komolyan nélkülem még a fejedet se találnád meg reggelente Vick - csóváltam a fejem rosszallóan ahogy csak egy báty tudja az öccsére.
Nagyon magabiztosan indul el az egyik irányba én pedig követem. Egyszer ez fog megölni. Hogy vakon bízom benne.
Hirtelen megtorpan mire én is megállok.
A kérdése közepén belefagy a szó mire összevonom a szemöldököm. Ez sosem jelent jót.
- Mi a baj? - kérdezem rögtön kicsit közelebb lépve hozzá. A lábunk körül csorog a víz, bár rajtam gumicsizma van ő nem készült...
Aztán Vick egy szó nélkül megindul én pedig mit sem törődve a biztos halál igéretévvel követem. Egyre beljebb haladunk a csatornákban mikor egyszercsak valami apró, vibráló fényforrást pillantunk meg.
- Gyere mögém - fogom meg az öcsém vállát hogy visszahúzzam és előveszem a fegyverem. Ahogy mögém lép elindulok arra. Hamarosan megpillantjuk a fővezetéket borító fémlapot a földön. A fővezeték csupaszon, nagyokat szikrázik, bármelyik pillanatban elmehet az áram a városban.
Mellette egy döglött óriáspatkány. Egy ratog...
- A picsába... ez meg hogy jutott be? - dünnyögöm.

// ☾ //