Tárgy: Alarick Colt Kedd Dec. 31, 2019 4:44 pm | |
| Alarick Colt A kegyelem nem fegyver, hanem gyengeség. | Becenév Rick Születési hely, idô 2005 November 14. Lakhely Kristályváros Beállítottság Hetero Családi állapot Egyedülálló Foglalkozás Silah trainer |
Család Édesapám Joseph Colt, édesanyám Suzanne Colt. Suzanne Robyn szülését követően húnyt el. Joseph rá néhány évvel esett el a mutánsok elleni katonai megmozdulásban. 15 évesen találtam rá húgommal a Kristályváros nevezetű helyre. Jaha Woodlight az egykori katonai konzul tanított és nevelt engem és húgomat is. Azóta azonban mindkettőnknek szembesülnie kellett a világ kegyetlenségeivel. Kegyetlenebbek ezek, mint a mutánsok. Robyn elmenekült. Közel 1 éven át kutatattam utána, de nem leltem nyomát. Próbálom elhinni, hogy meghalt... Képtelen vagyok elfogadni. Tulajdonságok Erősségek:Jól ismerem a Silah pszichológiát. Tudom, hogy a haragjuk kulcs egy nagyobb erőhöz. Azonban irányíthatatlanná vállnak általa. Az én feladatom, hogy irányíthatóvá tegyem őket a város számára. Gyengeségek:Nehezen viselem az előítéleteket. Húgom által az ő bánata az enyém is volt. Továbbá ne kínálj piával egy ex alkoholistát. Elsődleges fegyvered: A távolságot részesítem előnyben. Mesterlövészként a Sniper az én fegyverem, azonban KRC bottal is bírok és pisztolyt is hordok magamnál. The world of the Enigma disease Minden jótett olyan, mintha egy fekete nadrágba vizelnél. A hideg őszi szél kap bele a hajamba. Fáradt testemet ezer apró szempár vizslatja. Szinte idáig érzem a dögszagot, amit árasztanak. Egy pillanatra sem fordíthatok körbe az engem körülvevő apróbb Skagg falkának. A fekete feszülő bőr. Az időnként sötétből előtörő agyarak, ínny villantós vicsorgás veszélyesebb, mint aminek elsőként látszik. - Szóval engem akartok? - vigyorodom el, majd vicsorgok vissza magam előtt lengetve a fáklyámat. Fegyver hiányában csak ennyit tudtam összetákolni a sötétben. Megkezdődik a hadakozás az életbenmaradásért. Törött fadarabbal hadonászok, felváltva vele lengetem a fáklya tüzét. Néhányat képes vagyok hárítani. Néhány belém kostol, vagy épp sebeket hasít bőrömre. Megannyi sebből vérezve birkózom. Kiejtem a kezemből a fáklyát. Rám borul a sötétség. Sárgálló szempárok villannak meg a hold gyenge fényében, mely elé egy duzzadó esőfelhő terpeszkedik. Próbálok a szempárokból tájékozódni. Próbálok eltávolodni tőlük és védeni magam mindne lehetséges támadó felületem irányából. De nem megy. Futnom kell. Hát hírtelen hátat fordítva szedem a lábam ahogy bírom. Próbálom kikerülni az elém nyújtózó faágakat. Soha többet nem bízok meg egy Silahban sem. Mégis ahogy ez a gondolat fut át az agyamon, jelenik meg egy sötét szempár velem szemben. Női alak, ismerős alak. Kardján felvillan a hold fénye, s szalad végig hegyéig, ahogy megemeli. Másik kezében botom jelenik meg, amit hamar felém hajít. Nem tétovázva, nem kérdezve semmit, kapom el a botot, majd rohanok felé. A haragom hajt. Az árulása. Rá ugorva csapok le, mire ő kardjával védelmezi magát. Ahogy összeérnek a KRC elemek, tengerekék szikrák világítják meg arcunkat. - Elárultál! - morranok rá, amire szótlanul taszít el magától. A közelharcban sosem ékeskedtem. Így meghátrálva leütök egy túl közel merészkedett Skaggot botom hegyével. Megkezdődik a mentsd magad része a dolgoknak. Hát vállvetve harcolunk ahogy rég. Szűk, bizalmatlan pillantásomon szalad a át a hold fénye. Sebzett ujjaim között markolom a vértől vöröslő fém botot. Szőke haja fellibben ahogy kecsesen megpördül lábujjhegyén. Akár egy halálosztó angyal. Kellemesen melegít, de senki nem veszi észre. Az élet furcsa játékokat űz. Kiszámíthatatlan és zavaros. Sosem tudod eldönteni, hogy csak mondják, vagy tényleg létezik, és ha igen, ott lebeg-e a fejed felett, mint valami láthatatlan szempár. Figyeli minden mozzanatodat, s ha elvéted egy próbáját, mégnagyobbat állít eléd. Aztán ha már sokadjára estél hasra, küld neked egy olyan személyt, akire az életben nem gondoltál volna. Persze nem irányít semmit, csak lebeg feletted és befolyásol. A döntés a tiéd. Elfogadod-e a segítő kezet, vagy megpróbálod egymagad. Rajtam segítettek. Stabilan, két lábbal álltam a talajon. Legalábbis azt hittem, hogy nem léphetek már ingoványra. Hittem...Mi több. Utólag bele gondolva még csak nem is voltam olyan stabil. Épp hogy pofára estem, eljött a pillanat. A pillanat, amikor elgurult az utolsó kerék is. Amikor a sötét egybefüggő massza szerű depresszióban, felvillant egy apró kis fénysugár. Valami ami akkor, abban a pillanatban akkora erőt adott, hogy képes voltam ellökni magamtól a talajt. Egy mosoly változtatta meg a világomat. Az Ő mosolya. Aki nem a boldogsától tűnt oly tündöklőnek, hanem a keserűségtől. Our story was written by blood |
|
|
|
Tárgy: Re: Alarick Colt Pént. Jan. 03, 2020 10:40 am | |
| Welcome to the world of the Enigma-disease Gratulálunk, elfogadva! Az árulás fájdalmas. A veszteség még rosszabb. És a füddőség... a függőség pedig a csontba és húsba vág. És te, életed röpke harminc éve alatt mindet átélted. Elveszítettél mindenkit és egyedül maradtál. Ez szörnyű teher. Nem csoda hogy az italhoz fordultál hogy felejts, hogy túlélj, hogy.... túljuss ezen valahogy. Bár melletted lehettem volna már akkor is. Akkor is mikor elveszíteted az apád, akkor is mikor elveszítetted a húgod. Bár ott lettem volna az első pohárnál hogy megálltsam a kezed. De sajnos nem voltam. Mindünket értek veszteségek, mindünket elárultak de a testvér árulása... A tulajdon véredé sokkal jobban fáj mint bármilyen más árulás. Hidd el tudom... átéltem. Meg is lepődnél hogy mily hasonlóak is vagyunk mi ketten... De erről nem beszélhetek. Még nem.... Talán soha... Mikor találkozunk, meglátod köztünk a hasonlóságot. Talán az indítja el köztünk a lavinát, talán más... Ki tudja még. De az biztos.... Akkor ott leszek neked. És együtt folytatjuk a történetünket. Üdvözöllek az Enigma világában! Avatar nyilvántartás ✥ Leader nyilvántartás ✥ Rangfoglaló ✥ Prefektus nyilvántartás |
| Veszett
Múltam darabkái : Itt rám lelsz : Abee
Kapcsolatban :
I will catch you if you fall Play by : Jenna Coleman
Keresem :
Reagok száma : 19
|