Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (113 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:42 am-kor volt itt.


Megosztás
 

 Castor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Castor   Castor EmptyHétf. Jún. 22, 2020 1:44 pm

Castor
Isten nem azért teremtett ikreket,
hogy egymás nélkül éljenek.
Brandon Flynn
Titán
Titán
Becenév
Cas'
Születési hely, idô
Abee, 2015. június 17.
Lakhely
Abee
Beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
-
Család
Nekem a család mindig is csak egyetlenegy emberből állt. Az ikertestvéremből. Pollux a másik felem volt, kiegészítettük egymást. Félszavakból értettük, mit akar másik, mintha csak telepatikus úton kommunikáltunk volna. Ha fájt valamim, tudta, kérdés nélkül. Az ikrek kötelékét mások nagyon alulértékelik, mi viszont megtapasztaltuk azt, hogy ennek tényleg „mágikus” ereje van. Mintha egy lélek két testbe került volna… összetartoztunk. Elválaszthatatlanok voltunk és azt hiszem, mások irigyelték is tőlünk ezt. A csapatmunka, az összefogásunk, a hűségünk egymás iránt.
Talán életünkben egyszer történt olyan, hogy nem értettünk egyet valamiben. De hamar elástuk a csatabárdot, jobban mondva én, mert fontosabb volt a testvéri kötelék, mint holmi hóbort, avagy múlandó érzelem egy lány iránt. Megfogadtuk, hogy egy nő sem állhat közénk, sőt, senki.
De tévedtünk.
A halál közénk állt és elválasztott minket…

Tulajdonságok
Erősségek: Az erősségem abban rejlik, vagyis rejlett, hogy az ikremmel kiváló párost alkottunk. Vele jó voltam a csapatmunkában, de nélküle... fogalmam sincs, miben vagyok jó.
Erősebb vagyok az átlagnál, de ez csupán annak köszönhető, hogy titán vagyok.

Gyengeségek: Érzelmek. Helyesbítve az, hogy túlságosan is megélem őket; legyen szó boldogságról vagy fájdalomról, valakinek az elvesztéséről. További nem titkoltan hajlamos vagyok a depresszióra, de ez csak az ikrem halála után erősödött igazán fel. Nem is csoda, ugye?

Elsődleges fegyvered: Lőfegyverek. Két pisztoly mindig van nálam, azok a kedvenceim.
The world of the Enigma disease
Számtalan alkalommal tették fel nekem és Polluxnak is a kérdést, miszerint: mihez kezdenénk egymás nélkül? S ekkor… mindig egyszerre nevettük el magunkat. Nem volt opció az, hogy valaha szétválunk, sem pedig az, hogy valaha elveszítjük egymást. Lehetetlennek, elképzelhetetlennek találtuk. S nem is óhajtottunk ebbe igazán belegondolni. Pedig… talán beszélnünk kellett volna róla.
Pollux, vajon mit mondanál, mit tegyek most… hogy nem vagy velem? Mondd, mégis milyen embernek kellene lennem? Kihez forduljak, ha valami bánt? Kihez forduljak vigaszért? Ki lát a lelkem mélyére akkor is, ha nem akarom? Mondd… mi a francot kezdjek nélküled, fivérem?
Ezekre már sosem fogok választ kapni és pont ez az, ami igazán szívbemarkoló. A válaszokat magamnak kell megtalálnom, de kibaszott nehéz. Pollux nélkül semmi vagyok. Egy darab szemét a titánok közt. Egy hulladék a sarokban, vagy egy porszem a padlón...
Akárhányszor lehunyom a szememet, látom magam előtt, ahogyan az a mutáns rátámad, s azt, ahogyan… kettétépi, a szó legszorosabb értelmében. Emlékszem: utoljára még rám pillantott, mintha el akart volna búcsúzni.
Örökre a retinámba égett a halála, s az érzés a szívembe. Szokták mondani azt a közhelyet, hogy ha valaki meghal, akkor egy részünk vele hal meg. Nálunk nem csak néhány vacak szó ez. Tényleg meghalt egy részem. Még nem tudom pontosan, milyen részem, de tudom, hogy már soha nem leszek ugyanaz, aki vele voltam.
Már nincs senki, akire támaszkodhatnék, vagy akire számíthatnék. Rajta kívül senkim sincs, úgy igazán.
Hiába Roberth és a „féltestvéreim”. Hiába vannak itt ők, egyikükre sem tudok úgy nézni, mint Polluxra, aki valóban a vérem volt. A lelkem egy darabját magával vitte…
Az oldalamra fordulok az ágyban, a fal felé és csak bámulom a rákarcolt betűket. Polluxal írtuk tele a falat. Szavakkal. Hit, remény, testvériség, kötelék, család… bizalom, hűség… és így tovább. Amik kettőnket jellemezték. Ami rólunk szólt.
Minden csakis ő rá emlékeztet. Talán át kellene kérnem magamat egy másik szobába. Felkelek az ágyról, majd magamra húzom a melegítő nadrágomat, aztán a felsőt. A kapucnit is a fejemre húzom. Odakint esik; de nem bírok idebent maradni.
Ahogy kilépek az egész épületből, szinte majd’ fellök valaki. Hesperus.
- Nem látsz a szemedtől? – Kérdezi fennhangon, mire én inkább elhúzódom és kikerülöm őt. Semmi kedvem ahhoz, hogy belém álljon. – Még mindig a fivéredet siratod? Nem kéne már túllépned rajta? – Fordul utánam. A hangszíne gúnyos. Valószínűleg fogalma sincs arról, hogy milyen elveszíteni valakit, akit az ember igazán szeret.
- Fogd be, Hesperus… - Visszafordulok felé idegesen és nem várom meg, hogy újból megszólaljon, erőteljesen lökök egyet a mellkasán.
Hamar verekedésbe torkollik az egész, de nem érdekel, az sem, hogy ő az erősebb és hogy a sérülések, amit szerezek, néhány napig emlékeztetni fognak a találkozásunkra. Egyszerűen nem érdekel semmi…
Our story was written by blood
Castor

Titán

Castor
Whispers in the background
Behind closed doors
Castor Tumblr_opazxpnZ231w9bto8o1_400
Got myself in a mess and
without you I'm in more
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Abee
Kapcsolatban :
Play by :
Brandon Flynn
Oh I'm little drunk now
That's why I went to war
Castor Tumblr_opazxpnZ231w9bto8o6_400
Oh yeah you are my sober
When I'm on the floor
Reagok száma :
2

Castor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Castor   Castor EmptyHétf. Jún. 22, 2020 8:58 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Bele sem tudok gondolni milyen lehet elveszíteni az ikertestvéredet. Nem is akarok belegondolni. Hiába vagyok olyan viszonyban a bátyámmal amilyenben, az ikrek közti kötelék szent.
Biztos vagyok benne hogy érezted a fájdalmát, biztos vagyok benne hogy szinte hallottad a fejedben az utolsó gondolatát. És biztos vagyok benne hogy az utolsó gondolata te voltál.
Jó testvér voltál. A legjobb akit csak Pollux kívánhatott. Lemondtál érte a boldogságodról, lemondtál érte az érzéseidről.
Nem mintha az a lány tudta volna bármelyikőtökről is hogy mit érez... De ki tudja kit válaszott volna... Talán egy nap megtudod.
Viszont a kilépés nem opció. Nem adhatod fel ilyen könnyedén. Nem fogják hagyni. Nem fogom hagyni.
Még helyed van a világunkban, és be kell bizonyítanod magadnak hogy egész vagy az ikertestvéred nélkül is. AKárcsak én az enyém nélkül
Most menj, foglald le az arcod, a neved és a rangod. A játéktéren találkozunk, és magamhoz ölellek olyan szorosan hogy érezd, még minden rendbejöhet. Castor 1936936019
Üdvözöllek az Enigma világában, Cas.

Alice Rowena

Veszett

Alice Rowena
Castor Tumblr_inline_otfdc4rjsz1t8bm8b_540
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Abee
Kapcsolatban :
Castor Tumblr_inline_oobnwj6NAS1r0ipgs_500
I will catch you if you fall
Play by :
Jenna Coleman
Keresem :
Castor Tumblr_ndr9f5QOyl1r09qfio5_r1_250

Reagok száma :
19

Castor Empty
 

Castor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Castor szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Titán-
^
ˇ